Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-06-27 / 51. szám

Nyíregyháza, 1915. junius 27. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 48. szám. A Szabolesvármegyei Községi Jegyzék és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak féfár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám : 139. Kéziratokat nem adunk vissza Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A nagy aratás. A kenyértermő magyar rónaság ünnepi fény árjaiban úszik. Arany kalászok aranyat érő gazdagságra csillogtatja fejedelmi kincseit, miktől mámorossá lesz a gondfelhő takarta termelő lelke s a verejtékező munkás egyaránt. Küszöbön a legszentebb magyar nemzeti munka: egy hosszú év fáradalmai után leszakítani a megért gyümölcsöt, hogy a nélkülözők bánatos szemeiben felszáradjon a könny s a reményt vesztett sziveket újból áthassa a sikerrel koronázott munka fenséges hangulata! Mindenkor gyönyörűséges látvány gazdag mezők érett kalászaiban szemlélni a teremtő erő megnyilatkozását; s aratás idején az élesre fent kasza suhogó hangjától talán mindig ki lehet érezni az ezer esztendős magyarság őszinte és lelkes törekvéseit... de most, mikor a vérkönnyek fürösztik a termő göröngyöket s imádságos sóhajokkal telik meg a tikkasztó nyári lég birodalma; most, midőn a testi-lelki szükségek emésztő tüztengere borítja el a nemzeti élet minden talpalatnyi földjét... a magyar rónaság aratási napjai történelmi jelentőségük teljességében kapcsolódnak ki a hétköznapok szürke világából s lesznek feledhetetlen, diadalmas napjaivá az élethalál harcát vívó nemzetnek ! Arat a magyar nép; ölre szedi munkája gyümölcsét, hogy áldozhasson Istennek, hazájának s önmagának! Eddig, ha aratott s áldozott... törekvése, bár meddő nem maradt, — alig bírt túlemelkedni a megszokott s a szükségszerű tevékenység határain; most azonban a legkisebb termelőnek a szemében is örömkönny ülhet, mert munkája gyümölcse, éltető eleme az ellenséges világgal szemben álló Magyarság csodás bátorságának, törhetetlen erejének ! A magyar mezőgazdasági munka idáig életösztönszerü hivatása volt egy kedvező feltételekkel rendelkező szorgalmatos népnek; a világháború borzalmas napjai óta pedig méltó versenytársa a százszoros diadallal koszorúzott hősies nemzeti erénynek. Ahogy reánk nyomakodott a világháború óriási súlya s a kiéheztetés aljas eszközeivel dolgozó ellenségeink a gyáva, tehetetlen önmegadás siralmas szerepét szánták nekünk, a felsőbb és az alsóbb körök tevékeny munkás tagjai hazaszerető lelkük izgalmas világán át kérdést intéztek a magyar anyaföldhöz, hogy lesz-e ereje, alkalma, s módja az állati elfogultságnak rést ütni a magyar nemzet védőbástyáján : az ősi told ellenálló képességén ? A magyar anyaföld dicsőségesen megfelelt : mig acélos búzát ringat a suttogó szellő Tisza—Duna völgyeinek áldott rónaságain ; mig acélizmu magyarok kaszájától dől rendre az aranykalász, addig a négy világtáj minden torzszövetkezete sem elegendő ahhoz, hogy ezer esztendős gazdasági kulturánk alapkövét megingathassa ! A kiéheztetés gyáván bujkáló terveire s gondolataira, halált s gyalázatot kiált a magyar földön megindult aratás !. Isten jóvoltából s emberi vas szorgalom folytán, kezünkben van már-már a mezők gyümölcse: a bő mértékben kínálkozó kenyér! A világháború véres zivatarai, megrendítő földindulásai közt, van hát egy biztos támaszpont, mire a békés polgári lakosság s fegyverben álló hősi véreink nyugodtan tekinthetnek: hazánk földje s Isten jóvolt a áldással koszorúz minden igaz törekvést !• Ki tudná megmondani, hogy mennyi fájdalj mas sebet hegeszt be az a tudat, hogy > magyar földön aratnak ; ki tudná megjelölni, hogy mily mértékben gyulád fel ott a csata síkon százezrek kebelében az Qnfeláldozó buzgóság tüze attől a vigasztaló gondolattól, hogy a rég elhagyott tűzhelyek körül a hü nő s a szeretett gyermekek felett az anyagi jobblét kezdi bontogatni szárnyait ?! A magyar föld kincses kebele ujabb munka s életkedvet szül otthon a polgári munka ölén s ellenség tipró energiát ott, hol ökölbe szorított kézzel sujt le a nemzeti elkeseredés ! Nagy aratás időszaka köszönt be ! A magyar nemzetnek sohasem volt ilyen történelmi jelentőségű aratása! Bár szivünk szakad meg, mig azokra a dicsőemlékü hőseinkre gondolunk, kik learatott kéve módjára dőlnek jeltelen sirokba s bár abban az aratásban van sok megindító, addig végezni munkáját annak a másik visszavárt aratásnak, melynek eredményétől egy küzdő nemzet reménye, hite kél uj életre ... ez a munka, ez a nemzeti hivatás teljesítése felér azzal a győzelemmel, mit babér koszorúzott hőseink aratnak a muszka csorda felett! Magyar földön aratnak . . . ! Milliók imája száll fel az égi Gondviseléshez hála telten a kezünkbe adott áldásért s millió sóhaj száll a magyarok Istenéhez, hogy jöjjön el mielőbb az az igazi nagy aratás is, midőn ragyogó, nemzeti erények s megvesztegethetlen erkölcsi erők ülnek diadalt a lelketlen tömeg felett! Jlelkó István. A polgármester iiiicsuzása. Májerszky Béla kir. tan. polgármester, a város képviselőtestületének pénteken délután tartott rendes közgyűlésében búcsúzott el Nyíregyháza város közönségétől. A 41 évet meghaladó időn át Nyíregyháza város tisztikarának kötelékében, majd annak élén eltöltött szolgálat tehát véget ért. A polgármester, ki egy fél emberöltőnek munkásságát szentelte a város ügyei intézésének, fejlődése irányításának, nyugalomba vonul, hogy az Isten kegyelméből hátralevő napjail e város minden rendű és rangú polgárának általános tiszteletétől és szeretetétől övezetten immár a megérdemelt pihenésben töltse el. A búcsúzás perceiben a lelki megindultságnak őszinte érzései törnek utat maguknak mindenkinél, aki valamely szerettétől búcsúzik. A kedves visszaemlékezésnek megannyi apró eseménye újul meg ilyenkor s a feledésnek jótékony homályába merül minden mozzanat, melyet a búcsúzónak valaha terhére róhattunk. Az elválás fájdalma elnyom minden más érzést s megaranyozva szépül meg előttünk minden emlék, mely a távozóval lelkünkben közös. Májerszky Béla egyike azon szerencsés keveseknek, kivel szemben nincs és nem lehet helye a jótékony feledés szerepének. Apró gyöngéi neki is voltak — s óh, kinek nincsenek ?! — de egész életének s a közpályán való hosszas működésének bírálatakor egyre tisztábban kristályosodik ki előttünk az a meggyőződés, hogy életét és működését a legnemesebb emberi érzés: a szeretet irányította s a szivéből kiáradó nemes érzéseket könnyen megszerezhette magának mindenki, aki akár a könyörületnek, akár az irgalomnak szavával, akár a bizalomnak érzéseivel hozzá közeledett. Ez a meggyőződésünk teszi számunkra nehézzé és fájdalmassá a búcsúzást. Am egyúttal örömmel enyhitetté is. Örömmel enyhitetté azért, mert a búcsúzó polgármester sem testi, sem szellemi erejében nem megtörve, hanem azt megtartva távozik el diszes állásából A megérdemelt pihenés tehát remélhetőleg nem válik nála végleges nyugalommá s hiszszük, hogy e város közéletében ott fogjuk őt találni az első sorában azoknak, kik bár nem hivatásszerüleg, de nemes indulatoktól vezéreltetve, e város nagygyá fejlődésének nehéz munkájában résztvesznek s abban minden erejükkel közreműködnek.