Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-06-17 / 48. szám
48-ik szám. jVfYÍOTTDÉK 1915, junius 17. 3 (A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Berlin, junius 15. — Nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Franciák tegnap ujabb vereséget szenvedtek. Junius 13-án szenvedett súlyos veszteségeik ellenére áttörési kísérletüket a Liewin—Arrasi fronton nagy szívóssággal folytatták. A rettentő mennyiségű lőszer felhasználásával előkészített és sürü sorokban előrehuilámzó francia támadások derék csapataink tüzében az .ellenség legsúlyosabb veszteségei mellett kivétel nélkül ismét összeomlottak. Moulin Sous Touventtól északnyugatra még nem sikerült a junius 6-án elveszített árokrészeket visszafoglalnunk. Champagnéban Perthestől és Lemesniltől északra a harc helyenkint ismét feléledt, anélkül, hogy az ellenség előnyt tudott volna kivívni. Vasárnap a Leffinghei templomot Ostendétől délnyugatra a polgárság istentisztelete alatt ellenséges tüzérség ágyúzta; több belga polgári egyén megsebesült. Tegnap Karlsruhe nyilt városra, amely hadszintérrel semmiféle összeköttetésben sincs és legcsekélyebb mértékben sincs megerősítve, egy ellenséges repülőgépraj bombákat hajított. Amennyire eddig ismeretes 11 halott és 6 sebesült polgár esett támadás áldozatául. Katonai kárt természetesen nem okozhattak. Egyik hadirepülőgépünk egy ellenséges repülőgéprajból kilőtt egy repülőgépet, s akik rajta voltak meghaltak. Egy másik ellenséges repülőgépet Schirmeknél leszállásra készeritettünk. Kelet hadszíntér: Szawlétől nyugatra német csapatok rohammal elfoglalták Dauksze falut és azután két-három orosz ezred ellentámadását visszautasították. 4 tiszt és 1660 főnyi legénységet elfogtak. Mariampol-Kownói országúttól délre és keletre ujabban elfoglalt állásainkat tegnap jelentékeny ellenséges erők ismételten eredménytelenül támadtak. Lipow-Kalvarjai arcvonalunkból előtörtünk, behatoltunk az orosz arcvonalba és elfoglaltuk a legelői levő árkokat. Az Orzycnál is sikerült csapatainknak Jedno-Rozec falut (Bhorzelztől délkeletre) és Bzerwona Gorát és attól keletre levő hidat rohammal elfoglalni. Ezen a helyen eddig 325 oroszt elfogtunk, a Bolymontól északra levő betörései pontunk elleni ellenséges támadások meghiúsultak. Délkeleti hadszíntér-. A junius 13-iki és 14-iki csatában Mackensen vezérezredes hadserege által megvert ellenségnek nem sikerült előkészített hátsó állásaiban Javorovtól északnyugatra lábát megvetnie. Ellenséget mindenütt visszavetettük, ahol szembe fordult velünk. Hadizsákmány növekszik, az erélyes üldözés Przemysl-lembergi vasúttól délre levő orosz csapatokat is visszavonulásra kényszeríti. Von der Marwitz tábornok csapatai tegnap elfoglalták Mosciskát, Linsingen hadsereg jobb szárnya rohammal elfoglalta a Jezupoltól nyugatra levő magaslatokat, lovassága pedig elérte a Maryanapoltól délre fekvő vidéket. (Miniszterelnökség sajtóosztálya) Évzáró beszéd.* Isten segedelmével végére értünk ennek a súlyos, emlékezetes, dicsőséges esztendőnek is. Megfáradtan, megfogyottan, meghatottan állunk meg ez ünnepélyes órában, hogy végignézzünk munkánkon, számot vessünk magunkkal s megbékéljünk lelkiismeretünkkel. Ha munkánk becsületes, számvetésünk igazságos, megbékélésünk őszinte: nincs mitől tartanunk; szigorú önbírálat nélkül azonban fölmentést nem várhatunk, áldást nem remélhetünk. Súlyos volt ez az esztendő, mert nemcsak állandó akadályaink tették próbára minden erőnket, hanem újak és újabbak is tornyosúltak elénk a háború forgatagával. Tanítványaink nagy száma s ennek következtében osztályaink zsúfoltsága fordított arányban van a tanítás sikerének lehetőségével s megnehezíti a fegyelem kezelését is; sem elég alkalommal, sem elég behatóan nem foglalkozhattunk velük egyenként, ahogy azt az ő érdekükkel együtt a nevelés érdeke is megkívánná. És ezen a bajon, sajnos, éppen ma még kevésbbé tudunk segíteni, mint eddig bármikor; mert ugyan ki gondolhat most akár új intézet létesítésére, akár párhuzamos osztályok szervezésére?! Állandó akadályunk továbbá számos szülő elfogultsága gyermekének tehetsége iránt s a társadalom nagyrészének elégedetlensége a középiskola szervezetével. Az előbbi ösztönszerű lévén, aligha lesz valaha is leküzdhető, legfeljebb mérsékelhető jóakaratú felvilágosítás és igazságos elbírálás útján; az utóbbira nézve az az álláspontunk, hogy magunk is érezzük a mai rendszernek javításra szoruló hiányait, mindaddig azonban, míg a törvényhozás nem intézkedik másként, kötelességszerűen a hagyományt kell védenünk. A háborúval járó izgatottság és aggodalom is inkább bénitólag, mint segítőleg hatott iskolai munkánkra. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy feltűnő módon tanulmányzavaró vagy "fegyelembontó jeleit tapasztaltuk az ifjúság idegességének; s ha előfordultak is ilyen tünetek, nem menthettük ugyan, de megértő lélekkel fogadtuk őket. Kétségtelen azonban, hogy az egyes családok lelkiáílapotának, megélhetési viszonyainak, sok esetben fenntartó nélkül maradt helyzetének súlya fiainkon hol nem törődés, hol szórakozottság alakjában meglátszott, de viszont jobbérzésü tanítványainkban nagyobb mértékben jelentkeztek a kötelességérzet, jóindulat és részvét nemesebb erényei is. A tanárhiány, betegség, órarendváltozás megnehezítő körülményeit nem akarom részletezni, mert ezeket eléggé * A főgimnázium évzáró ünnepélyén elmondta Vietórisz József dr. igazgató. könnyen legyőztük fokozott munkakészségünkkel. Helyiség dolgában sem jöttünk zavarba, mert idejekorán gondoskodás történt, hogy tantermekhez jussunk abban az esetben is, ha iskolánkat katonai kórház céljaira foglalnák le. Mindezek alapján jóleső érzéssel töltheti el lelkünket annak megállapítása, hogy megszakítás nélkül sikerült befejeznünk ezt a súlyos esztendőt. De ha súlyos volt, bizonyára emlékezetes is lesz az elmúlt tanév, emlékezetesebb, mint bármelyik elődje. Elegendő volna itt újból csak a háborúra hivatkoznom, arra a kimondhatatlanúl erőfeszítő küzdelemre, melyet hazánk védelmében katonáinknak a harctéren, polgársainknak idehaza kell megvívniok. E küzdelemnek okait, lefolyásának körülményeit, drágán szerzett tapasztalatait nem lehet, nem is szabad soha elfelednünk; de értékes csak úgy lesz visszaemlékezésünk, ha a háború minden tanúlságát hasznunkra is fordítjuk. A háborúval kapcsolatban emlékezetre méltó marad mindenkor három tanártársunknak harctéri szolgálata és huszonegy tanítványunknak katonai szolgálatra való behívása. Ezek is maholnap odakerülnek a harc mezejére, hogy helyet adjanak fiatalabb társaiknak, akik részint önkéntes jelentkezésük, részint mihamar esedékes besoroztatásuk utján róják le majd a véradót. De ezenkívül is akár a tanártestületet, akár az ifjúságot tekintjük, van-e olyan család, amely elmondhatná magáról, hogy legközelebbi hozzátartozója révén nincs semmiféle viszonyban a háborúval? Mindnyájunk harca ez, kedves fiaim, vágyaink koronájáért s munkánk végső céljáért: a dicsőséges békéért. Hogy a munkának, a majdan bekövetkezendő békés munkának milyennek kell lennie, arra iskolánk vezérférfiai mutattak példát hosszú időre terjedő buzgó, sikeres és áldásos tevékenységükkel. Főgimnáziumunk felügyelője 25 év óta viseli ezt a díszes tisztséget, igazgatója 40 évi munkája után vonult nyugalomba. Gyönyörű két pálya nemcsak ragyogó fényével, hanem gyümölcsérlelő melegével is, és mindenben méltó nemcsak a jelen, hanem az utókor emlékezetére is. Küzdelmünk súlyának következménye az emlékezetesség, az emlékezet dísze a dicsőség! Fiaim! A magyar nemzet sohasem adta annyi jelét életrevalóságának, férfiasságának, hősiességének, mint ezekben az áldozatokkal teljes .'igazi történeti időkben. Tudja, miért áll ki a síkra; érzi, mennyi a veszteni valója; megáll a talpán ott is, ahol vért kell ontani, ott is, ahol sebeket kell bekötözni. Az előbbit napról-napra halljátok győzelmi jelentéseinkben, az utóbbit napról-napra látjátok emberbaráti intézményeink nagy területén. Szívfacsaró látvány a fájdalom könnye, de megenyhíti a részvét, amely megrezegteti a szivet s mozgásba hozza a kezet, hogy ne maradjon könny letörletlenűl, fájdalom gyógyítatlanúl.