Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-05-13 / 38. szám

4 38-ik szám. JSÍYÍRFIDÉK. 1915. május 13. nagykállói Kállay-család nevét egy minél virágzóbb, tekintélyesebb, vagyonosabb és boldogabb község minél tovább tartsa fenn az emlekezetben, a történelemben ? ! . . . Hogy ez igy lehessen, én is minden .tisztelettel kérem fel mélt. Kállay András urat, hogy gazdag ismereteivel, nagy tudásával, széleskörű tapasztalataival és nagy befolyásával jöjjön segítségünkre és támogassa főleg kulturális törekvéseinket, a mint főispán korában egy néhány esetben meg is igérte és meg is tette. Hiszen lehet még a nemes család egyik-másik tagja kállói lakos is s akkor múltra és a jelenre gondolva elmondhatja, b, e. Bunyitay-püspök jelszayával, hogy : „Istennek, fajomnak" ! . . . Nem feledve azt a szép és igaz mondást : „Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett (Jörömbei Péter. Az alispán évi jelentése. Ismertetés és megjegyzések. II. A hadügygyei kapcsolatos megyei dolgo • kon kivül, a jelentés nem sok életjeiről számol be. Mentsége van, mindenesetre. Hiszen a háborús következmények oly tömege zudult a közigazgatásra, hogy ha a közigazgatás minden más részlete szünetelt volna, akkor se érhetné gáncs, föltéve, hogy azt a legnagyobb dolgát méltóan teljesítette. De mindjárt kitűnt, hogy közigazgatásunknak ninc« oly közvetlen szervi összeköttetése a társadalmi ember életével, hogy megértő kölcsönhatással munkálhatnának a közelőhaladás javára. Tulajdonképpen az volna | az élettani törvény, hogy a szó betűszerinti érteimében csupán igazgasson a hatóság, mint irányító és felügyelő gépésze ennek a nagy társadalmi gépezetnek, hogy a foglalkozási ágak gepkerekei együtthatóan munkáljanak. Amire' ugy se képes a közigazgatás, arra ne vállalkozzék. Hiszen nyilvánvaló, hogy megőrli embereit, de a dolgot nem viheti előre. Ha örökké csilingel a telefon a megyeházából a szolgabiroi székházakba, innen a községházakba, innen a kisbirók dobjába, a közvetítő rendelkezéseknek özöne sem képes megfelelő munkára hevíteni azon benső erőket, melyek az egyének testi-lelki szervezetéből indulnak és hatnak. S ha pedig ezen benső erők nem állnak munkába, akkor hiábavaló az úgynevezett kisegítő munkaerők szaporítása. Nem a vonóerőt kell szaporítani a rossz utakon, hanem az utat jó karba hozni. Olvasunk ugyan a jelentésben egynémely bizottságokról, ezek tényleges, vagy ellenőrző próbálkozásairól, de az ily bizottságok vagy magoktól megszűntek, vagy a hatóság egyszerűen nem vette komolyan, Persze, a mi közigazgatásunk hiányai s nyílt hibái, éppenséggel nem mai keletűek. Tudjuk, hogy a vármegye védőeszköze volt önmagának, a nemzet főosztálya jogainak századokon keresztül s bármennyire mást követel ma az általános emberi élet, a regi mely kerékvágásból nehéz a szekeret kivenni. A megyei autonómia tulajdonképpen csak a megye rendelkezési szabadságát jelenti az egész alatta állókkal szemben, de azt nem jelenti, hogy a községek használják fel eszöket és kezöket a maguk által legjobban tudott jóra. Az az erkölcsi levegő, mely a kormányzók szabadsága és a kormányzottak engedelmessége folytán fojtó ködként üli meg a lelkeket, ez az erkölcsi levegő termeli és ápolja azt a lelketlen önzést, ügyeskedő haszonlesést, mely egyik legfájdalmasabb sebe mai háborús nyomoruságainknak. Mert ha a hatóság mellett ott őrködött volna a társadalom lelkiismerete, vajon merhettek volna-e oly szemérmetlenséggel üzérkedni azon kisebb-nagyobb üzérek, akik mindenütt ott voltak — s bizony még ma is ott vannak, ahol valami haszonra van kilátás. Németországra sokat hivatkozunk ma, — de hogyan nevelődött Németország ? . . . Minő nevelő munkát végeztek ott, elkezdve a régi választófejedelmeken, s mostani császárig, sőt a legkisebb hivatalnoki osztályig ! Éppen most jelent # meg, az Olcsó könyvtár kiadásában, I. Vilmos császárnak válogatott irása, legelői mindjárt Életelveim cim alatt, a 18 éves trónörökösnek lelkülete, ez az a fenséges lelkitükör, melyben egy nemzet érzés- és gondolatvilága mutatja az élnivaió életet. Bizzeg nincsenek ott egérutak, a kisebb és nagyobb tolvajoknak. Meg merik ott nevezni a — 3 - ik Pétert is. S mig a tisztességes munka megfelelő térre és becsülésre számithat, olvassuk csak el emiitett füzetben a 76 ik levelet Bismarkhoz, mely igy kezdődik gyilkoló gúnnyal: „Carl Meier Rotschild báró, a rewáí-ünnep közeledtével erős szallagférges megbetegedést kapóit. Ezt a betegséget nem igen tudom meggyógyitani, de kereszt fájdalmait esetleg enyhíthetném stb.. Hány kisebb-nagyobb üzér nyavalygott nálunk ilyen szallag-térges és kereszt fájdalmas betegségben, százezres, vagy milliós csalásai, gonoszságai révén, nyílt, szemérmetlenséggel is, mert hiszen a társadalom lelkiismerete, meg van fosztva ellenőrző hatalmától. Van eset, midőn s hatóság belátó erélye, gyorsabban és eredményesebben végezhet, de általában arra kellene törekedni, hogy még a jóakaratú gyámkodásra is minélkevesebb szükség legyen. Általános panasz volt az államsegélyek kiosztása körül és aniíyisok felesleges zaklatása a hatósagnak. Holott ha helyi bizottságok, okosan megválasztva, segédkeztek volna, kevesebb teher és kevesebb elégedetlenség. A jótékonysági munkák, gyűjtések, a társadalmi felbuzdulás eredményeiként legsikeresebbek voltak, hatósági irányítás meilett. A vármegye munkája ott lett volna áldásos, hatásos, felemelő, ha nem csak hivatalnokait, hanem főként arravaló megbízottait hasznilta volna fel mindenütt, hol a nemzeti erő gyámolitására, fokozására, önfeláldozásra vonatkozó tények szükségegek és hasznosak a legkisebb falu legegyszerűbb nepe köiőtt is. Az alispáni jelentés azonban, leginkább felsőbb rendeletek végrehajtása s bármily megfelelő legyen az irodai pontosság, az eredmény sohasem lehet olyan kívánatos, mintha az egész tarsadalom, mint összeható élő szervezet, veszen abban részt. Bárcsak e rettenetes vérözön tanúságai életrekeinének a gondolkodó lelkekben s köz-' igazgatásunk keretét és tartalmát ugy állapítanák meg, a mint azt az emberi élet természete és fejlődésének eszközei mutatják. Mert a háború ugyan meg fog szűnni a csatatereken, de az élet nemes küzdelme, az élnivaió erők mérkőzése, folytonos és tulajdonképpen az ilyen világmérkőzés csak nyilvános vizsgája a nemzetek napi életének. Azon kezdtem, hogy a hadügygyei kapcsolatos megyei dolgokon feivül a jelentés nem sok életjelről számol be. Ezt ugy ertem, hogy a megye itt inkább csak összegyűjti az adatokat, mintsem a maga lábán jár. Itt jönnek a közigazgatás igen fontos teendői,— de ezekrőt jövő alkalommal. Andrássy Kálmán. — A m. kir. pénzügyminiszter által a folyó hó I2=től nyilvános aláírásra bocsátandó uj 6%-os hadikölcsönre,, valamint 5V2°/o-os járadékkölcsönkötvényekre eredeti feltételek mellett fogad eljegyzéseket A Nyírvidéki Takarékpénztár R.-t. — A m. kir. pénzügyminiszter által a folyó hó 12-től nyilvános aláirásra bocsátandó uj 6%-os hadikölcsönre, valamint 5Va%=os járadékkölcsönkötvényekre eredeti feltételek mellett fogad el jegyzéseket Szabohsi Agrár Takarékpénztár R.-T. Mezőgazdaságunk. Kausay Tibor m. kir. gazdasági felügyelő mezőgazdaságunk jelenlegi állapotáról a közigazgatási bizottságnak hétfőn délelőtt tartott ülésében a következő jelentésben számolt be: Az elkésett gazdasági munkálatok a kedvező időjárás, amennyire ma a megfogyatkozot iga és munkaerővel lehetséges serényen folynak és ez reményt nyújt arra, hogy vármegyénk hazánk lakosságának közélelmezésében a reá varó nagy feladatnak annál is inkább meg fog tudni felelni, mert erre őszi vetéseink elég jó reményekkel is biztatnak. Jól fejlett, egészséges színével biztató bár már nyíri földünk nagyon szomjazik egy kis esőre a mit a sokhelyt még kelésben levő árpa és zab vetéseink is nagyon kívánnak. A korai zal? és árpák elég jól keitek. A tengeri, burgonya vetése még folyamatban van és most ez köti le gazdáink minden igyekezetét, kik látva a burgonya termelés nagy jelentőségét a folyó évben is igyekeznek burgonyává! mentől nagyobb területet bevetni. A kapadohány ültetése helyenkint már megkezdődött, a más fajta dohány palántái a melegágyban jól fejlődnek és a napokban ültetésök meg fog kezdődni, bár azt hiszem, hogy a dohánynyal beültetett terület a folyó évben a dohányos és munkás hiány folytán kevesebb lesz, csökkeni fog ugyancsak a cukorrépa terület is, ennek vetése is elvégeztetett és elég jól kél. A gazdák és cukorgyárak a folyó évi termelésre vonatkozólag békésen egyeztek meg, csupán egy esetben kellett a Szomjas^ Gusztáv elnöklete alatt kiküldött bizottságnak határozni, mélyben a termelő a szerződött területének 50%-ában köteleztetett a folyó évben a termelésre. A mult hó 29-én keletkezett fagy a korábban kihajtott szőlőkben és virágzó fákban tett, de nem nagy károkat. Megfogyatkozott jószágáüományunk is kihajtatott a nehezen zöldülni induló legelőre, de sok helyen a lehajtott jószág száma oly kevés, hogy a legelőt kihasználni nem tudja, ezért javaslatot tettem a magyar királyi földmivelésügyi miniszter úrhoz, hogy Lórántháza, Nyírábrány, Apagy és Nyiracsád község egy részének engedélyezíe a feltörését és gazdasági müvelés utján való haszno.siíását, az előterjesztésemet a miniszter ur magáévá téve az engedélyt, megadta. Takarmánnyal gazdáink szűken rendelkeznek, de nemsokára az egér es vízkártól sokat szenvedett lucernák, lóherék fogják a hiányt pótolni, erőtakarmányul pedig a miniszter ur ujabb rendeletével a malasse beszerzését is lehetővé tette a gazdák részére és az erre szóló utalvanyok kiadására a felügyelőséget felhatalmazta. Iiyen és korpa utalványokért nap-nap mellett igen sokan fordulnak hivatalomhoz. A szőlő permetezéséhez szükséges rézgálic a miniszter ur által szőlősgazdáink részére kilátásba helyeztetett, főispán ur intézkedése folytán a jegyzés hivatalomnál történik és ézideig 1400 kgr. rézgálic jegyeztetett. Folyó hó 5 én személyesen érdeklődtem a rézgálic megérkezése felől és ott azon megnyugtató választ nyertem, hogy a rézgálic már útban van. Állandó gazdasági munkások szerződtetése végett a minisztériumtól a szükséges feltételeket megszereztem és felhívtam ezen munkásokra a gazdák figyelmét, több uradalom fordul ez ügyben hivatalomhoz, kik részére a munkások megküldetése végett sürgősen intézkedtem, az eddig érkezett munkás családokkal a gazdák nagyon meg vannak elégedve. Az Országos Gazdasági Bizottság részére a burgonya ára mm.-kint 11 koronában megállapíttatván, eddig 8800 mm. burgonya lefoglalására nyertem felhatalmazást, melyből eddig 8200 mm.-át lefoglaltam, sőt 1568 mm. azonnali elszállítása iránt is intézkedtem, örömmel tapasztaltam, hogy vármegyénkben inség nem lehet, mert hisz még ma is több waggon burgonya van eladó. A rekvirált burgonyán felül vettem a tiszai járásban 145 waggonnal, mely-