Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-18 / 31. szám

Nyíregyháza, 1915. április 15. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 30. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak féfár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 H. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A kenyér. A mai nehéz és izgalmas időkben, amidőn a háborús események állandó feszültségben tartják az idegeket, egy másik, valóságos problémává fejlődött kérdés került állandó napirendre: — a kenyér kérdése. Miképpen biztosithatjuk a kenyér előállításához megkívántató lisztszükségletünket, s elegendő-e élelmezésünkre az a mennyiség, melyet a kormányrendelet mindenkit kötelezőleg elő ír? Egyik kérdésre sem könnyű s nem megnyugtató a felelet. Az első kérdésre azért nem, mert bár városunk tanácsa igazán minden dicséretet megérdemlő buzgalommal igyekszik a liszthiányon segíteni, azonban a városi tanács minden buzgalma és igyekezete sem képes elhárítani a viszonyok rendkívülisége által megmagyarázható azt a sajnálatos tényt, hogy a liszt előállításához szükséges termények nem állanak megszakítás nélküli egymásutánban az őrléssel megbízott malomvállalatok rendelkezésére s így már többször megtörtént, hogy a közönség lisztszükségletét a városi lisztűzlet nem volt képes zavartalanul lebonyolítani. Amellett azonban, hogy a nélkülözhetetlen kenyérmag-mennyiség olykorolykor nem állott az őrléssel megbízott malomvállalatok rendelkezésére, a létező liszthiánynak még más oka is volt és van. És ez a közönség türelmetlensége és az embereknek egymással szemben való teljes figyelmetlensége. Számos esetet tudunk ugyanis arra, hogy egyes családok már eddig is sokkal nagyobb lisztmennyiséget halmoztak össze, mint a mennyi egy-egy család számára biztosítva volt. Sőt azok között, kik a városi bolt ajtaja előtt ácsorognak s nem egyszer lázítanak, nem kevés számmal találkoznak olyanok, kiknek egy, vagy kéthavi szükségletük már fedezve is van, de akik már most, előre el akarják magukat látni az újig, aratásig való lisztszükséglettel. Ennek a türelmetlenségnek és figyelmetlenségnek eredménye azután az, hogy abból a mennyiségből, mely — csak példaképpen említjük, — 1000 családnak volt szánva, csután 6—700 családnak, vagy talán annyinak sem jutott s 3—400 család valósággal koplalni, tiltott utakon kénytelen beszerezni azt a lisztmennyiséget, a melyhez egyébként — legális módon — hozzájuthatott volna. Örömmel látjuk és fogadjuk tehát a város vezetőségének azt az intézkedését, melylyel elrendelte, hogy minden jelentkező család részére a hatóságilag megállapítandó lisztmennyiség a jövőben nem puszta jelentkezésre, de az ellenőrzésre alkalmas bevásárlási könyvecske bemutatása ellenében legyen csupán kiadható. Ez az intézkedés nemcsak arra lesz jó, hogy a visszaélésnek a lehetőségig gátat vessen, de arra is, hogy minden egyes család lisztszükségletének kielégítésére irányuló jogos igényét valóban biztosithassa s fedezhesse is. A másik kérdés: — elegendő-e élelmezésünkre az a mennyiség, melyet a kormányrendelet mindenkit kötelezően előír! Ez a mennyiség egy személyre, egy hónapi időre számítva kezdetben 18 kgramm, később 10 kilogramm volt. Ma már csak 6 kilogramm. Egy emberre egy napra számítva tehát átlagban 20 deka kenyérmag, vagyis circa 28 dekagramm kenyérmennyiség jut. Kétségtelen, hogy lesz olyan család is, hol ez a mennyiség a kenyérszükségletet nemcsak fedezni fogja, de felesleg is marad. Mindenesetre nagyobb lesz azon családoknak száma, amelyeknél a kenyérszükséglet esik a legnagyobb beosztás mellett lesz az előirt mennyiségből fedezhető. Viszont a túlnyomó contingenst azok a családok fogják szolgáltatni, melyek egyenesen szükséget fognak szenvedni. Ha azonban ez már igy van, s abba, mint változtathatatlanba bele kell nyugodnunk, akkor legalább tegyünk róla, hogy ne legyen kétféle igazság, s ebben a kényszerhelyzetben egyesek a köz rovására ne kövessenek el visszaélést. Minden vitán felül áll az a tény, hogy a kormány a viszonyokhoz alkalmazott bölcs belátásával állapította meg az egyes ember által igényelhető mennyiség mértékét. Az is vitán felül áll, hogy a liszt keverésére vonatkozó kormányrendelet szintén az okos előrelátásnak és gondoskodásnak eredménye. Ha már most egyes családok ezeket a kormány rendelkezéseket nem tartják be, hanem azt egyenesen és szándékosan kijátszák, ha egyes családok tiszta buza, vagy gabona kenyeret esznek akkor, amidőn a közönség más része 70%-nyira tengerivel kevert kenyeret fogyaszt, akkor kétségtelen, hogy az a helyzettel visszaél, s annak következménye nem lehet más, mint az, hogy nemcsak a most megállapított kenyérmag-mennyiség csökkentése, de a keverési aránynak megváltoztatása is várható. Szinte közhelylyé vált már az a kijelentés, melyet egy nagy, aktiv német államférfi mondott először, hogy a világháború nem a csatatereken, hanem a polgári társadalomnak magatartásán fog eldőlni. Ennek a valóban nagy és nemzetünk jövendőjére talán örök időkre kiható eredménynek biztosítása érdekében nekünk, itthonmaradottaknak mindent meg meg kell tennünk, minden áldozatot meg kell hoznunk. Ha valaha, úgy most bizonnyal áll az, hogy az egyénnek, a családnak érdekénél a köznek érdeke előbbre való. Gondoljuk meg tehát, hogy akkor, amidőn tiltott utakon járunk, amidőn a kormányrendelkezést kijátszuk, nemcsak embertársainkat károsítjuk meg, hanem saját nemzetünk erőkifejtését bénítjuk meg. S mi ugy gondoljuk, hogy ez a magasztos állami cél nem lehet egyes emberek tetszésére, vagy nem tetszésére s váltakozó erősségű lelkiismeretességére bízva. Itt az ideje, hogy megkezdődjék az állami ellenőrzés ! Ha beállott az állami kényszerbeavatkozás szüksége, vegye az kezdetét a gyakorlatban is. Ha fekete lesz az a kenyér, amelyet az állam érdeke jogosan előír, úgy legyen az min-, denki számára egyenlően az s ne legyen senki, aki dicsekedhessék, hogy a tengerilisztet csak a jószágaival eteti, de ő maga csak a búzalisztből sütött kenyeret eszi! — Koszorú szalagok nyomása nagy irott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapank nyomdájában készül. fiíBpázi Csmentárúipar Részvénytársaság Szabolcsvármegye legrégibb Cemeníárú és Műkőgyára Építési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjer ajánlaté' 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. cT± EBEBI3S3 Et?&)'E GtJílB R.CEíiEiS6?B SSiSBUKSJB BBBSBKBB E8«EiBBe« SS4SKBBOB KBEBEC JŰ