Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-08 / 28. szám

A Szat>olcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. • Nyíregyháza, 1915. április 28. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 29. szám. & háború hatása. A társadalom a modern eszmék hatása alatt már már kivetkőzött abból a légkörből, amelyet a multak bevált hagyományai elébe szabtak. Beteges tüneteket észleltünk! Egyes meghibbant elmék forradalmat támasztottak a művészetben, tudományban, társadalmi életünkben s minden életnyilvánulásainkban, s már-már félni kezdtünk, hogy az odadobott jelszavak hatása lerombol minden eszményit és minden józanságot. Elképedtünk a művészet torzalakulásán, a költészet az idealizmus helyett genyről, bűzről kezdett zengeni s a perverz érzésű publikum tapsolt a színdarabok erkölcstelen jelenetein, tárcacikkek, regények hemzsegtek a házasságtöréstől s mintegy beharangozói voltak a majdan bekövetkező szabadszerelemnek. A vallást kigúnyolták, lábbal tiporták s a fenálló rend ellen felforgató forradalmat propagáltak. A tekintélyt sárba tiporták s a törvénytisztelet megszűnt, csakis a büntetéstől való félelem tartotta vissza sokak féktelenségét a bűnbeeséstől. Ezek a tünetek az erkölcsi decadentia tünetei voltak, mondhatjuk lelki anarchia. A raffinált élvezetek megszerzése volt a főcél. A célelérésére nem ismertek más utat, mint a munkanélkül való meggazdagodást. Ez volt minden mozgatója a nemtelen társaságnak s a megszerzett vagyon pökhendivé, elbizakodottá tette azt. Ebben a tülekedésben alól maradt minden nemesre és jóratörekvés, hogy helyt adjon a tülekedésnek, a tolakodásnak és lármázásnak. A tisztesség és becsületesség alól maradt ebben a harcban, szerényen megvonúlt s a vallásban, a tisztaerkölcs kultiválásában, a munkában és mások megbecsülésében talált vigasztalást. A kiáltó ellentét a háború kitörésekor 'még szembeötlőbb lett. Mint árvízkor a zajló folyam felszínre vet minden szennyet és piszkot, ugy került felül, a nyilvánosság szeme elé a a bűn és a ga^ság. Békében is burjánzott a gaz, de a háború meghatványozott minden gonoszságot. ' * Ismertük mi ezeket a hajlamokat már békében is, láttuk a bűnös törekvéseket és manipulációkat, de teljes aljasságában csak most szemlélhetjük. '->6

t. Most amidőn minden jóérzésű ember, részint a háborúban vérzik, fárad, szenved, nélkülöz s a társadalom minden tisztességes lénye a lemondás, áldozatkészség, a hazafias aggodalomban versenyez egymással s a becsületes munkáját adja a haza oltárára, a legnagyobb megbotránkozással szemléli a kóros jelenségeket, a melyek nap-nap után nyilvánosságra kerülnek. Vájjon a tisztességes magyar társadalom vállalhat e közösséget ezekkel a mindenfelől kisepert söpredékekkel ? Vájjon nem helyén volna e felhívni a világ figyelmét, hogy a magyar társadalomnak semmi köze sincs ehhez a jött-ment rablókhoz ? Mintha láttuk volna ezt a társaságot már békében is ott, ahol a magyar józan társadalom ellenségei toboroztak. Majd mint pártvezérek, majd a vásári csalók és uzsorások bandájában, máskor ott, ahol a toll mérgezett nyílként hatott, vagy zsarolt, de sohasem ott, ahol a becsület, a hazafias munka és áldozatkészség szerény harcosai dolgoztak. Ezek a társadalom ragadozói, akik mindig külön kasztot alkottak, habár elszórtan a társadalomban, mint a betörők és tolvajok kasztja békében is fosztogattak becsületet és vagyont. A lázas munka felcsigázta az ő mohóságukat is s most félretéve minden óvatosságot, vakon rohantak a panamák posványába. Lelkiismeretük nem szólalt fel, hogy egy nemzet vívja itt élet-halál tusáját s nemzetek sorsa sülyedhet a pusztulásba nemtelen kapzsiságuk folytán. A ragadozó állat ezekhez képest a könyörület symboluma. Az legalább a fajtáját kíméli. Egy vigaszunk van csak. Van még ebben az országban becsület is. Ott látjuk igaz ügyünk mellett a haza hü fiait, a nemzetiségeket faji és vallási különbség nélkül. Vállvetve harcol a magyar, a horvát, a tót, román, német, keresztyén, zsidó, mohamedán. Itthon aggódva, nélkülözve, zúgolódás nélkül erős bizakodással várjuk a békét, nem a magunk javáért, de fiainkért. Ne is legyen itt se faji, se felekezeti torzsalkod4snak helye. A társadalomnak két csoportra kell szakadni, a becsületesek és nemtelenek csoportjára. Ez utóbbiak helye legyen a börtön. Vájjon lesz-e elegendő börtönünk? Szomjas Gusztáv. Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily kis mennyiségben házhoz szállítunk. Telefon 139. Mivel munkáljuk meg a földet? A „Nyirvidék" 25-diki számában „Ki munkálja meg a főidet ?" cimen cikk jelent meg, melyben szerző apologiát ir a támadásba vett női munkások érdekében; nagyon helyesen! Egyesek az úri nők mezei munkája mellett kardoskodoak, mások a zöldség nagybani termelését sürgetik; sokan e téren olyan túlzásba ragadtatják magukat, hogy a virágcserepekbe is zöldséget vettetnek. E hurt pengetik a fővárosi és vidéki lapok egyaránt, befoglalva ezenfelül követeléseikbe a .málékultuszt." Sokan bizony anélkül irják és kiabálják a .minden talpalatnyi földet be kell vetni" igéket, hogy tudnák, miféle tényezők szükségesek e theoria perfektuálásához. Olvashattunk e lapban nagyon hozzáértő cikkeket és javaslatokat is, különösen Szomjas Gusztáv tollából, ki teljesen ismerve a földművelő nép viszonyait, szakszerűen fejtegeti igen értékes cikkeiben a mai időben előtérbe toluló kényes és nehéz kérdéseket. Azonban mindeme cikkek főleg a mezei kézi munka problémáival foglalkoznak : a kapálással, az aratással, melyek pedig csak másodrangú kérdések és okozati kapcsolatban vannak az okkal, az elsőrangú kérdéssel: a szántással. Es

# ez az, amelyről még szó sem volt, holott ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kapálást, illetőleg a vetést elvégezhessük. Fontos, mondhatni életkérdés az, hogy mivel munkáljuk meg a tavaszi földeket, mivel szántunk be ? Szerencse, hogy az időjárás miatt még eddig sok vidéken nem lehetett megkezdeni a tavaszi munkálatokat, bár a trágyázás már nagyon benne van az időben. Fogatok hiján mi lesz e munkálatokkal ? Gabona, búza is csak részben vettetett el az ősszel; igen sok községben a tavaszi gabonanemüek vetése pedig nem történhetett meer fogatok hiján! Hát meg a többi vetemények ? A tengeri, burgonya és a takarmányfélék ? Hiszen épen ma látjuk, hogy mily roppant fontos a tengeri és burgonya ; hisz, ha ebből csak 1/

i, vagy fél termés lett volna a mult éven, ma az éhhalál fenyegetne. És mi csak aggódni tudunk a jövőn, de módunk nincs megváltoztatni, mivel hiányzanak hatalmunkból az erre szolgáló tényezők: a fogatok. Egy-egy községben nincs több iga, mint 8—10, 35—50 helyett; most mi lesz azoknak a földjéből, akiknek igájuk nincs P! Venni nem lehet, mert nincs is honnan, de nincs is miért. Mikor a lovakat összeszedték és a fogatokat kirendelték, a kifizetett és megállapított ar horribilisnek látszott, ma azonban kétszer annyira emelkedett a ló ára. Ha ki is fizetnék a fogatok megállapított értékét és az azóta esedékes napi 6 koronát, talán kitelnék két ló ára némi pótlással, de honnan vennénk ez esetben is, mikor nincsen állomány. Egy-egy uradalom 30—40 igájából 4—5 ment el, melyet az illető meg sem érez. Egy kis gazdának egy fogata volt, azt is elvitték, és azzal elvitték mindenét! ki most megbénulva munkajában, áll és vár, néz a bizonytalan, a mainál sivárabb, keservesebb jövő elé. A gazda adná felébe földjét, hogy neki ne kelljen szántania, mert nincs mivel ; a zsellér vár harmados főidre, nem fog felest, mert szántania nincs mivel ; pénzért nem kap, ki megszántaná, de meg ffc?m is birja fizetni, mert horribilis árt