Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-04 / 27. szám

27-ik szám. JMyíryidék. 1915. április 4. 7 1889—1911-ig 20 volt a föld különböző nagy városaiban; (1896-ban Budapesten); és a hágai békekonferenciák (I. 1899; II. 1907.) Érdekes itt megjegyezni, hogy egy napilap 1914. julius 21. számában a következő hir olvasható : Szeptember 15-dikétől 19-dikéig ülésezik Bécsben a 21. világbékekongresszus. Ez alkalomból küldöttség jelenik meg a király előtt és átadja neki a kongresszus hódoló feliratát. Ezek alapján joggal mondhatjuk, hogy ma már nagy mérveket öltött a világbéke fenséges eszméjének terjedése, azonban annak tényleges megvalósulása a közeljövőben még nem remélhető. Ma még a föld összes államai a militárizmus mikénti állását tartják a hatalom fokmérőjének s csak, mint mellékest a gazdasági előhaladást. S tényleg, ha figyelemmel kisérjük az egyes modern katonai államok fejlődését, látni fogjuk, hogy azok évről-évre, fokról-fokra tengeri és szárazföldi haderejök kiépítésén fáradoznak, ugy, hogy egyes államok összes 'gazdasági tevékenysége a katonai haderő létszámának növelésében és erősítésében merül ki. Ezért van a hadügyi kiadások szünet nélküli emelkedése s az az emberfeletti erőfeszítés, melyet a civilizált népek nem valami szociális cél, hanem a háborúra való készülődés érdekében fejtenek ki. Az a rengeteg millió, melyet egy-egy nagyobb állam hadereje fenntartására fordit: az ipar, kereskedelem és a kultura mily hatalmas emelkedését idézhetné elő?! Csakhogy ma még az államok hatalmukat nem a népek jólétében, nem a gazdasági megerősödésben, hanem elsősorban a haderőnek, a csatahajóknak nagy számában, továbbá a rendelkezésökre álló gyilkoló fegyverek minél rombolóbb voltában keresik. Franciaország és Németország a legutóbbi években évenkint kb. 2500—3000 millió koronát költött hadügyi célokra, holott e célra az 1870/71. német-francia háború előtt Európa összes államai kb. 2800—3000 milliót fordítottak. É jelenségek mutatják legvilágosabban, hogy a világbéke még a messze jövő ábrándja s hogy a mai államok nem ábrándozni, hanem haderejöket minden irányban erősíteni és kiképezni törekesznek. * A békemozgalmak leghatalmasabb megnyilatkozásainak egyike az a manifesztum, melyet II. Sándor cár 1898. augusztus 24-én irt alá s melyet az I. hágai békekonferenciát megpendítette s amely igy kezdődik: „az egyetemes béke fentartása és az összes nemzeteket sújtó, túlzott fegyverkezések lehető csökkentése a mai viszonyok közepette az egész világ részére oly eseményt képviselnek, melyre valamennyi állam törekvéseinek irányulnia kellene.* S tényleg 1899. május 18-tól julius 29-ig meg is tartattak a tanácskozások, melyen 28 állam vett részt s melyen a következő határozat fogadtatott el: „Az emberiség anyagi és erkölcsi jólétének előmozdítására felette kívánatos, hogy az immár az egész emberiségre nyomasztólag ható katonai tervek csökkentessenek*. Azonban ennek nem lett semmi eredménye, sőt folyton-folyvást emelkedtek annak ellenére is minden állam hadügyi kiadásai. Ezért jött össze 1907-ben a II. hágai békekonferencia, melynek idevonatkozó határozata igy szól : „Tekintettel arra, hogy az I. konferencián a fegyverkezések korlátozására vonatkozó határozat elfogadása óta a haditervek évről-évre szaporodtak; a II. konferencia felette kívánatosnak tartja, hogy az államok ezen kérdésnek komoly tanulmányozását újból felvegyék*. E konferencián megalkották a „nemzetközi háborús kódexet*, melyet a jelenvolt 44 állam el is fogadott s melynek főbb pontjai a következők: 1. Altalánosságban korlátozza a háborút. 2. A semleges hatalmak érdekeit védelemben részesiti; eltiltván a védtelen épületekre Taló bombázást és a fosztogatást. 5. Kimondották, hogy a hadviselő felek nem szabadok azon eszközök megválasztásában, amellyel az ellenségnek ártani kívánnak. 6. Humánus bánásmódot biztosítottak a ^hadifoglyoknak. 7. Védelmet biztositottak az állandó és tábori kórházaknak. Ezek az idevágó fontosabb intézkedések, melyekből megláthatjuk, hogy a mostani háborúban mennyire nem veszik tekintetbe az ellenünk harcoló felek a nemzetközi jog eme szabályait. Példa rá a semleges hajóknak a kalóz Anglia által való lefoglalása, a dum-dum lövegek, a hadifoglyok áfrikai csapatok által való lemészárlása, a sebesültek sebeinek ecetbe áztatása, a kórházakra való lövöldözés stb. A II. hágai békekonferencia nem hozta meg a kivánt eredményt s ezért már az összes érdekelt és hivatott tényezők a III. békekonferencia előkészítésén buzgólkodtak, midőn az a férfi (II. Miklós), kinek elődje (II. Sándor) ez eszmét megpendítette, belevitte az emberiséget a világ legnagyobb, leggyilkolóbb háborújába. Ma még ezekután is fantasztikus a világbéke térfoglalása és talán az is lesz mindig. Hiszen tudjuk, hogy minden harc a békéért, gazdasági, kulturális előnyökért folyik. Épen azért a fajok, nemzetek harcát megakasztani, egyértelmű lenne azzal a törekvéssel, mely a fejlődést akarná megbénítani. Mozgásban, fejlődésben levő erők nem állíthatók meg máról holnapra, söt kétséges, hogy egyáltalában megállithatók-e ? S amig a fejlődést előbbre viszik a működő erők, mindaddig lehetetlen, hogy fajok és nemzetek között ne támadjanak olyan érdekellentétek, melyek gyökerében érintik a nemzeteket. Az összeütközéseknek többnyire gazdasági rugóik vannak s azért, mig a termelés a mai rendszer szerint történik, mindaddig az ellentétes érdekek fokozódnak, a súrlódási felületek az egyes nemzetek között nagyobbodnak. Nem a fegyverkezés, hanem a termelés szabadságában kell tehát a világbéke problémájának megoldási módját keresni. A fegyverkezés csak okozat, mely miatt az államok szembe kerülnek egymással. A háború gazdasági kérdés, tehát gazdasági kérdés a béke is. Nincs államférfi, ki nem abban látná legszebb álmát, hogy a világbékét közelebb segitse a megvalósuláshoz. Mindez azonban korunkban és főleg ma, időszerűtlen. * Bethman Holweg német birodalmi kancellár 1911. március 30-án egy birodalmi gyűlésen többek között a következőket mondta: „A hangulatok, melyekből ma még háború keletkezhetik, ellentétekben gyökereznek, amelyeket a népek érzelmi világa fejez ki és ez érzések — sajnos — könnyen befolyásolhatók, különösen a sajtó üzelmei által. — (majd igy folytatja): A leszerelés kérdése keresztülvihetetlen addig, mig az emberek emberek és az államok államok! A német kormány teljes rokonszenvvel fogadja a döntő bíróság gondolatát, mit a már eddig megkötött szerződések is bizonyítanak. A béke biztonságához szükséges az erő! Az a nemzet, amely nem teremtheti elő politikai erejének fenntartására szükséges eszközöket, lesülyed a mélybe.* íme ezeket mondta ezelőtt 4 évvel a nagy német nemzet képviselője, a birodalmi kancellár, melyből megállapítható, hogy Németország létérdekei a fegyverkezést igénylik, még e nagy háború győzelmes befejezése után is. Ezt bízvást állithatjuk, ha rágondolunk Sir Edward Greynek, a háború legelső hetében mondott beszédére, melynek idevágó része a következőket tartalmazza: „Nagybritannia közvetlen érdeke, hogy Németország ne folytathassa mostani lendületével a tengeren való megerősödést, a gyarmatszerzést és a tengerentúli befolyásban való megnövekedést. Életérdeke Angliának, hogy Németország miiitárizmusát, iparát, kereskedelmi forgalmát letörjük, vagy meggyengitsük.* (Ez volt Anglia háborújának igazi oka!) Ilyen kijelentések után Németország nem hagyhat alább katonai készülődéseivel, sőt minden erejével annak fokozására kell törekednie. • Mindezek ellenére talán lehetne a hosszú lékéből valami e háború után, ha az európai államok az Unióval, Japánnal, Khinával olyan közös szerződésre lépnének, mellyel kölcsönösen biztosítanák a békét s melynek eredménye az lenne, hogy nem kellene folyton emelni a hadügyi kiadásokat. Ez a megegyezés biztosítaná a hatalmaknak, esetleges konfliktusok keletkezése esetében a békés megegyezést, mely az^emberiség előbbrevitelére a legjótékonyabb befolyással lenne. 'Gesztelyi Nagy László. - A Vörös Félhold jelvényei. A Vörös Félhold művészi kivitelű jelvényei iránt országszerte nagy érdeklődés mutatkozik. Miután technikailag lehetetlen minden egyes érdeklődőnek az általa kivánt példányt postán elküldeni, ennélfogva az Országos Bizottság, mely Budapesten az országházban székel, kéri vidéki városaink hazafias kereskedőit, hogy megfelelő mennyiségű jelvényt a bizottság utján beszerezvén, ők vállalkozzanak azoknak kiszolgálására, akik a török-magyar testvériségnek ezt a szép jelvényét feltűzni óhajtják. A bizottság öt kilóig terjedő postacsomagban bérmentve küld jelvényeket mindenkinek, aki a kért menyiségnek darabonkint egy korona árát előre beküldi. IRODALOM, MŰVÉSZET. Képes Újság címmel március 27-én szombaton uj képes hetilap indult meg Vajda Ernőnek, a „Rozmarin néni" ,Ludas Matyi" és egyéb nagysikerű darabok szerzőjének szerkesztésében. Ez az uj képes hetilap legnagyobb részében a modern nyomdai technika legtökéletesebb eszközeivel, az oly gyorsan világszenzációvá lett mélynyomással készül és ennélfogva képei minden fotográfiánál szebbek, és festmény szerűen valósággal keretbe kívánkoznak. Háborús képei a világháború egész területéről még az elkényeztetett magyar közönség előtt is szenzációk lesznek. De az uj lapnak rendkívül gazdag olvasmányos tartalma is lesz, még pedig nemcsak novellák és regények, hanem ötletes, változatos és gazdag rovatrendszerrel. „Tessék befejezni" cimü rovata a legszórakoztatóbb játék lesz a családok számára. A „Hadikonyha" megbecsülhetetlen szolgálatot fog tenni a drágaság miatt bánkódó háziasszonyoknak. „Borzalmas pillanatok" cimü rovata állandó szenzációja lesz mindazoknak, akik kedvelői a bűnügyi és egyéb izgalmas eseteknek. De a rovatok egész sorozata fog szólni az asszonyoknak, gyermekeknek és általában a családoknak. Képeivel és rovataival ez az uj lfépes hetilap bizonyára a legrövidebb idő alatt meg fogja hódítani a magyar közönséget, annál is inkább, mert az uj lap 32 oldalas terjedelme és tartalmának gazdagsága dacára talán a legolcsóbb hetilapja az egész világnak és példányonként 20 fillérért kapható. A Képes Újság előfizetési ára negyedévre 2.50 korona, félévre 5 korona, egész évre 10 korona. A Képes Újság szerkesztősége és kiadóhivatala V,, Vilmos császár-ut 78. szám alatt van. Szőlőink megmunkálása a háborús esztendőben. Ma minden talpalatnyi földre szükségünk van, hogy azon liszttermékeket, vagy egyéb olyan élelmicikkeket termeljünk, melyek a mai drágaság és szükség közepette megélhetésünket biztosítsák addig is, amig a világpiacok áruforgalma megint felszabadul. Fel kellene tehát használni szőlőterületeinket is arra, hogy a sorközökben, utak szélén korai burgonyát, vagy zöldségfélét termesszünk. Minthogy azonban a szőlővel egyazon területen ültethető növények ezidei megmivelése nagyobb munkaerőt és kiadást okoz, mindkettővel pedig takarékoskodnunk kell, magában a szőlőben a mellőzhetlen évi idénymunkálatok közül csupán a legszükségesebbeket szabad végeznünk. Az ; amúgy is oly sok áldozatokat igénylő szőlőterületek"; nagyobbitását jobb időkre hagyhatjuk. A metszésig miveletek sorából is a legkevesebb munkát igénylő, megszokott, legegyszerűbb módokat kell alkalmaznunk. Ha talán egyik-másik borvidéken a szakavatott kezek hiányoznának, az itthonmaradt öregebb gazdák néhány értelmesebb asszoinyt, vagy katonasorba nem került legényt oktassanak be a metszési fogásokra. Ezirányban az egyes megyék gazdasági egyesületei is szívesen támogatják hozzájuk forduló szőlősgazdaközönséget. /