Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-03-25 / 24. szám
24-ik szám. j&immtK. 1915. március 25. 3 janak ki egy-egy megybe vagy járásba, hajtsák végre egy gazdákból álló ellenőrző bizottság közbenjőttével a kísérletet, vagy versenyt s az eredményt mérjék le s ezt hozzák nyilvánosságra. Ezzel használni fognak a gazdakőzönségnek és önmaguknak. Ac ilyen bebizonyított reális alapon nyugvó, bár kisebb eredményt feltüntető kísérlet meghozza a kedvet. Exempla trahunt. Szomjas Gusztáv. Hindenburg Ö is úgy járt, mint a többi, kaláberfigura lett belőle a togoval, rábintagorahval és fedáksárival egyetemben. Igaz, hogy a görög istenek és római császárok még ennyire sem vitték, mert kénytelenek megelégedni a kutyák születési anyakönyvében való elhelyezkedéssel s nem is olyan meglepő, ha a ház hűséges őre Plútó, avagy Caesar nevet visel. A népszerűség eme torz megnyilatkozása még az alvilági tanácskozásokon is bizonyára »vita tárgyává tétetik*, mennyivel szembeötlőbb és bosszantóbb azonban, ha olyan nevek kerülnek a közforgalom taposómalmába, amelyek viselői nemcsak hogy élnek, hanem minden ellentmondás nélkül köztisztelet és általános rajongás tárgyai. Pesszimista olvasóm bizonyára azt gondolja magában : azért ugyan kár egy hosszú emberéleten keresztül féktelen ambícióval küzdeni, hogy végül egy kártyafogás elnevezésére valamelyik kávéházi vigéc a nevemet használja fel, amelynek tisztaságára mindig olyan féltő gonddal vigyáztam. Nem kell az ilyen népszerűség! Ennek az aggodalomnak van is némi alapja, amennyiben minden dicsőség, elismerés és népszerűség nyomában ott kullog sáros csizmájában a közbeszéd felelősségtelen ügyvivője, aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal terjeszti a nagy emberekről mindazt, ami az alacsony gondolkodású, hétköznapi embereknek olyan mulattatóan kedves és olyan közvetlenül bizalmas. S ez természetesen a népszerűség érmének az az oldala, amelyet épen az érdekelt nem láthat, csak mi, akik ebbe a szóáradatba önkéntelenül belekerülünk. Ezek az emberek csak azt látják, hogy Hindenburg rossz tanuló volt s talán épen a taktika alapelvei cimü tudományból buktatták meg, mint Petőfit a poézisből, vagy csak annyit jegyeznek meg maguknak egy-egy híres emberről, hogy az illető lusta volt, mint pl. Spencer Herbert, avagy nagyop szerette a pezsgőt, mint Mozart. Azt persze nehéz volna nekik megmagyarázni, hogy Hindenburg rossz bizonyítványának ő maga volt legkevésbbé az oka, vagy Spencer Herbert tulajdonképen nem volt lusta, csak a mindennapi élet egyáltalában nem érdekelte s tevékenysége a napokig való intenzív gondolkodásban merült ki, ami tudvalevőleg nem jár külső mozgással s hogy végül a pezsgőt nemcsak Mozart szerette. Legyünk azonban egy kissé engedékenyebbek, hiszen emberek vagyunk mindannyian s végeredményben minden társadalmi félszegségben van valami tiszteletreméltó. Minden jó lélek a maga módja szerint dicséri az Urat s a polynéziaiaknak sem vetjük szemére, hogy vörösremázolt pofájú facölöpöket imádnak. Azonban épen itt van a hiba, vagy akarommondani a kutya elásva, hogy t. í. amig a német tudósok a legújabb fölfedezéseiket sietitek Hindenburg nevével halhatatlanná tenni, addig mi, a kártyás nemzet, nem is adhattunk nagyobb, stílszerűbb és monumentálisabb emléket a mazuri hadvezérnek, minthogy felajánlottuk neki a legújabb kalabriászfigura nagykeresztjét. S amig Hindenburg óriási földabroszba bújva komponálja legújabb haditervét, addig a Kárpátoktól Adriáig bütykös újjak koppantása nyomán felhangzik Hindenburg dicsőséges neve. A jobb kéz négy ujja összeszorítva asztalra csapódik s nyomában bemondódik az ultimó, vagy a hindenburg. Szegény Hindenburg még azt is megérte ősz fejével, hogy kis hával mondják be (és nem ki) a nevét. Diogenes. A háború. (A „Nyírvidék" eredeti távirata.) Budapest, március 23. Hivatalos. Kárpátoknak Uzsoki szorostól komiecnai nyeregig terjedő szakaszában harcok tartanak. Utolsó két napon ismét visszavertük az erős ellenséges támadásokat, miközben háromezerháromszázorosztelfogtunk.Egyik ütközetben, amely egy Roszkow melletti magaslatért folyt, sikerült ellenséget állásaiból kiverni és nyolc tisztet és hatszáznyolcvanöt főnyi legénységet elfogni. HÖFER altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) (A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Berlin, márc. 23. Nagy főhadiszállás jelenti : Nyugati hadszíntéren: Franciáknak Carancynál Arrastól északnyugatra ellenünk intézett két éjjeli támadását viszszavertük. Champagnéban csapataink néhány sikeres aknarobbantást végeztek és egy Beau Sejourtól északra ellenünk intézett éjjeli támadást visszavertek. Franciáknak domieresnál, Apremontnál és Flireynél ellenünk intézett kisebb előretörései eredménytelenek voltak. Badonwillertől északkeletre egy, állásaink ellen intézett támadás az ellenség súlyos veszte* sége mellett tüzünkbe összeomlott. Ostendére ellenséges repülők ismét több bombát dobtak, amelyek katonái kárt nem okoztak, de több polgárt megöltek és megsebesítettek. Egy francia repülő Verduntól északnyugatra tüzelésünk következtében lehuzant, egy másik légi járművet, melyen két francia altiszt ült, elfogtunk. Keleti harcszintér: Memeltől elűzött oroszokat üldöző csapataink bevették Sussisch Krottirgent és az oroszok által elhurcolt több mint háromezer német lakost kiszabadítottak. Oroszoknak Cryce két partján ellenünk intézett támadását visszavertük. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) — Vasúti menetrend a debreceni üzletvezetőség vonaian. Március 19 és 20-ika közötti éjféltől a debreceni üzletvezetőség összes vonalain a következő vonatok vannak forgalomban : Nyíregyházáról indulnak: Szerencs-felé reggel 7 1 0, este 9i£. Debrecen-felé éjjel Csap-felé d, e, ll 4 7. Mátészalka-felé este 8f2Vásárosnamény-felé este Polgár felé este 622Nyíradony-felé nem közlekedik. Nyíregyházára érkeznek: Szerencs-felől reggel 6 4 7, este 832. Debrecen-felől d. e. loso. Csap-felől éjjel 12I 7. Mátészalfca-felől reggel 6 0 5. Yásáro ;namény-feiői reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nyíradony-felől nem közlekedik. k középszabolcsi ref. e. m tavaszi közgyűlése. A középszabolcsi református egyházmegye 1915. március 24-én tartotta meg Nyíregyházán rendes tavaszi közgyűlését, Görömbey Péter esperes és Gencsy Albert gondnok társelnöklése mellett, az egyházak képviselőinek a mai viszonyokhoz képes feltűnően nagy érdeklődése mellett. Az egyházmegye tanácsbirói és jegyzői karából s vezető emberei közzül többeket visszatartott a megjelenéstől részint a betegség, részint a katonai szolgálat, ott láttuk azonban Mikecz Dezső alispánt, üjfalussy Bélát, Andrássy Kálmánt, dr. Kovách Eleket, Szabó Lajost, Mikecz Istvánt, Rátz Gyulát, dr. Szesztay Zoltánt, Korocz Józsefet, dr. Katonka Bertalant, Szikszay Andrást, Tóth Gábort stb. Meghatottabb és elíogódottabb szívvel még alig tört elő egy református gyülekezet ajkairól, a „Te benned bíztunk elejitől fogva" ősrégi ájtatos zsolozsmája, mint e gyűlés megnyitásánál. A jelenlévők lelkét teljesen áthatotta és hatalmába kerítette az az érzés, hogy történelmi napokat és végzetesen nehéz időket élünk át, a mikor a vallásosság nem csak kötelesség, hanem szivből átérzett lelki szüksége a megkínzott és szorongó emberiségnek. Ez a hangulat és az izzó hazafiasság s buzgó vallásosság érzete hatotta át, és tette a szokottnál is értékesebbé és hatásosabbá^ Görömbey Péter megnyitó beszédét és előzetes imáját. Élénk színekkel festette a háború borzalmait, és azt a rombolást, melyet a világháború már eddig is végzett ugy az emberi élet, mint a művészet és tudomány nagyszerű alkotásai között. Ám e sötét kép mellett reávilágitott arra is, hogy mennyi rendkívülit produkált ez időkben az emberi szellem, mikor csodás uj alkotásokkal a hadviselés szinterévé tudta tenni a tenger mélységeit s a légkör magasságait, viszont mennyi igaz gyöngyöt vetett felszínre a viharzó háború az emberi lelkekből, a hősiesség, önfeláldozási bátorság s a tettre kész jótékonyság érzéseibén. Ezekben a szellemi, erkölcsi és vallási értékekben, és abban, hogy ezt a szörnyű világháborút nem az emberiség rosszasága hanem egyes önzö és nemtelen célok és vezetők idéztek elő, míg maga az egyed megmaradt a háború szörnyetegei közt is embernek és érző testvérnek. Biztos zálogát látja annak, hogy az emberiség közhangulata és ez a világháború lényegesen közelebb hozta az emberiséget a világbéke óhajtott reményéhez. Az esperesi időszaki jelentésből kítetszőleg^ gróf Dégenfeld Pál és Nánássy Andor tanácsbírák, több lelkész és 33 tanitó küzd és küzdött becsülettel a hazáért, kikről meleg szeretettel emlékezett meg az egyházmegye és megnyugvással vette tudomásul azt, hogy a mult év őszén megindított — a háborúval összefüggő — jótékonysági akció, már eddig is nagy buzgósággal folyt az egyházakban s szép reményekkel biztat a jövőben is. A tárgysorozaton erősen meglehetett érezni a nyomott gazdasági és pénzügyi viszonyokat, melyek természetesen az egyházak anyagi életét is pangásra szorították. Igy inkább a hitélet jelenségei és egyes személyi kérdések foglalkoztatták a közgyűlést, a többek közt Rátz Gyula tanácsbiró lemondása, melyet nem fogadtak el, az agg Barát Imre gávai lelkész nyugdíjazása, kit 48 évi papi .szolgálat után meleg szeretettel bocsátott el kebeléből az egyházmegye, az uj tanítók és tanítónők eskütétele stb. Nagyobb hullámokat vert fel a paszabi papválasztás ügye, mely immár harmadszor foglalkoztatja az egyházmegyét. A 2 előző választás megsemmisítése után ez év januárjában 7 szavazat szótöbbséggel — Tomorí Pál magyar izsépi lelkész választatott meg Paszabra s az egyházmegye — és folytatólagosan az e. m. bíróság — elvetette az ezen legújabb választás ellen beadott panaszokat. Igazán kívánatos, hogy ez az ominozus ügy végre lekerüljön a nyilvánosság szőnyegéről. A gyűlést a mai viszonyoknak megfelelő csendben elköltött közösebéd fejezte be.
