Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-03-07 / 19. szám
19 -ik szám. jsftírvidék. 1915, március 7. 3 amit Oroszországban egy ember sem vehet a szájára büntetlenül. S dacára, hogy a tervezgetésig is ritkán jutottak el ezek a diákszövetségek, mégis de sokszor állt meg kapujok előtt az ismert és mégis oly titokzatosan félelmes csengős trojka, mely vágtatva vitte áldozatait a fehér, végnélküli utakon örök rabszolgaságba. Nem csodálhatjuk tehát, hogy ennek a hírhedtté vált óriási területnek úgyszólván ez az egy ismertetőjele vésődött a köztudatba, hogy t. i. Szibéria majdnem kizárólag a száműzöttek nyomortanyája, ahol az éghajlati viszonyokat a rettentő hideg, a szociális állapotokat pedig a mindennapos éhség és könyörtelen rabszolgasors jellemzi. Pedig Szibéria nem olyan, amilyennek a fáma mondja. Nagy részében vad terület ugyan, de óriási kincsek vannak elraktározva benne, s amely részébe egyszer a kultura befészkelte magát, bő kamatot fog hozni a tőke vállalkozóinak. Szibéria meghódítása a tizenhatodik századbeli Yermák nevéhez fűződik, aki hajóslegényi sorból rablóvezérnek csapott fel, majd későbben egy expedíció vezetője lett, melyet prémkereskedők szerveztek a szibériai bundás állatkák vadászatára. Az expedícióból hódító üt lett, mert Yermák épen olyan nagy buzgalommal irtotta a cobolyt, mint a szibériai vad törzseket, melyeknek hordái állandó rettegésben tartották a társaság személyzetét. Az eredmény az lett, hogy Szibéria egy részét meghódította, aminek fejében az orosz kormány elfelejtette Yermáknak előbbi foglalkozását, kegyelmet adtak neki, sőt olyan nagyra becsülték tetteit, hogy az orosz népköltésnek máig is ismert alakja. Három évi harc után azonban elesett Yermák is, de utódai folytatták a megkezdett munkát, lassan, de biztosan, mig végül 1861-ben a pekingi szerződéssel végleg és hivatalosan is Oroszországhoz csatolták a Szibéria néven ismert hatalmas területet. Az orosz kormánynak sok gondot adott, hogy ezt a birodalomnak is beillő tartományát miként hozza szoros kapcsolatba az anyaországgal. Az aggódást fokozták a keletázsiai események, különösen Japán lendületes fejlődése, s talán leginkább ennek köszönhető, hogy a szibériai vasút eszméje aránylag elég rövid időn belül szőnyegre került, az építkezés 1891 -ben megkezdődött és 1900-ban már az egész vasútvonal az utazó közönség és a kereskedelem szolgálatába állhatott. Ez a hét és félezer kilométer hosszúságú vasútvonal megbecsülhetetlen fontosságú Oroszországra nézve úgy hadászati, mint kereskedelmi szempontból, s bár Oroszország az előbbi szempontot minden más érdeke fölé helyezte, ha megemlítjük, hogy 1898-ban pl. 535000 utast, 133000 számüzöttet és kivándorlót, továbbá 449000 tonna rakományt szállítottak ezen a vasúton, elképzelhetjük, micsoda kereskedelmi jelentősége van Szibériára, illetve Oroszországra nézve ennek a hatalmas útvonalnak, mely kétszer akkora, mint a Pacific vasút. Hogy némi fogalmunk legyen a szibériai vasút express vonatjairól, amelyek lehetővé teszik, hogy az utazó Londonból Portarthurba tizennégy nap alatt eljusson, álljon itt Williams Archibald angol mérnök útleírásából néhány sor a Péter Jenő fordításában: »Legelőször az ötlik szemünkbe, hogy az egész vonat villamosan van világítva és a vonat két végén is villamos jelző-lámpák izzanak. Az áramot külön e célra szolgáló kazán, gőzgép és dinamó állítja elő. Az egyik kocsit elegáns szalonként rendezték be : karosszékek, kényelmes ülések, íróasztal, zongora foglalják el a helyet. Egy másik kocsi étkezésre szolgál. Itt a nap bármely órájában kitűnő ebédet kaphat a szibériai vonat utasa. Ismét más kocsikban fürdők állanak rendelkezésre. Ha ezen kényelem dacára is belefáradunk az útba, csak egy villamoscsengő gombját kell megnyomnunk és megjelenik a vasúti szolga, hogy helyünket, amely nappal kényelmes ülés, ággyá alakítsa át éjszakai nyugvásunk részére. Az ágy fölött emeltyűk vannak elhelyezve, amelyek segítségével friss levegőt bocsáthatunk a szakaszba, vagy ha fázunk, forróvizet a hütőtestekbe. Az egész vonatmentén folyosók húzódnak végig, melyekből ventilátorok távolítják el a rossz levegőt és oxigént fúvatnak helyébe. Igazi pazar kényelem, tisztaság és biztonság uralkodik e Kapitánya az egész század előtt dicsérte őt meg és barátságos kézlegyintéssel veregette meg hatalmas, széles válát. Nem volt Szabónál boldogabb ember a földkerekségén. Szive lángolt a boldogságtól, arca sugárzott az őrömtől, s először is arra gondolt, hogy egy rózsaszínű üzenetet küld erről a nagy kitüntetésről az ő feleségének, fiacskájának. És szállt a tábori levelező-lap. Elvitte hirét, dicsőségét oda, ahol az ő szívverését a morzegép finom érzékenységével felvette a szerető asszony és az apja után sóvárgó gyermek. A folytonos harcok megszokottsága sem tudta elvenni élét annak az izgatottságnak, amely ott élt a lelkekben akkor, amikor a nagy lublini csata megkezdésének parancsát adták ki. Szabó erősen érezte, hogy most fogják összemérni erejüket a nagyobbszámu oroszhaderővel, tisztán látta, hogy most kel) az ellenség erejét megtörni és a vad csorda előnyomulását megakadályozni. Napokig folyt a harc éjjel-nappal. Férfias elszántsággal állott helyén mindenki. Szabó — aki már öt nap óta harcolt szakadatlanul — bámulatos frisseséggel mozgott csapata élén. Az ő csodálatos harcikedve, hatalmas bátorsága magával ragadta bajtársait és babonás erővel hatott a csapat lelkére az ő ajkáról elhangzott „fiuk utánam." A leghevesebb támadás fejlődött ki Szabó csapata és az ellenség között. Ember-ember ellen harcolt. Szabó — csapata élén — harsányan kiáltotta „fiuk utánam" „elő . . . re." A ... re szócskát már csak azok hallották, akik közvetlen Szabó mellett voltak. Átmenet nélkül esett le a hang az elhaló suttogásig. — Az erős ember pillanat alatt összeroppant és tompa zuhanással rogyott le a földre, — szivéből a vér patakzott. A csapat rohant előre. Űzte, tüzelte Szabó elhaló szava. Fékezhetetlen vadságra ingerelte mindegyiknek felizgatott csép vérét a Szabó dolmányán mutatkozó gőzölgő piros folt. A szivén átlőtt katona mellett csak egy földije állott meg. Lehajolt hozzá. Szabó szeme megüvegesedve bámult bajtársára és ajka alig hallhatóan susogta: a feleségem, a fiam. — Bajtársa lezárta a hős katona szemét, keresztet vetett magára, — és rohant csapata után, mert mintha most is hallaná a harsány kommandót : elő . . . re. Elmaradtak a rózsaszínű üzenetek. Hetek multán pecsétes levelet kézbesített a posta a nyugtalan lelkű asszonynak. Szerető hitvesi szivével megérezte a bajt. Reszketve bontotta fel az ezred levelét, és sírt . . . Rettenetes romboló hatással volt a szépséges fiatal asszony lelkére a halál. Férje elvesztését örökös sírással fájlalta, mig az özvegység sötét fátyola kegyetlen ujakkal tépte le arcáról a fiatalság pompázó viragait. De a katona lelke nem pihent. A rögös orosz földben nem nyugodott. — Éjjelente hazajárt — elaltatni az ő kicsi fiát. — Ha sötét éjjelen az özvegy házának ablaküvegén gyenge kopogás hallatszott, akkor felriadt álmából a szomorú lelkű, a szenvedéstől megnyúlt arcú asszony és összetett kezekkel imádkozni kezdett . . . szabadíts meg bennünket a kísértetektől . . . —vész. vonaton, amelynél ideálisabb közlekedési eszközt a távol nyugat elkényesztetett kultúrembere sem kívánhat. < Láthatjuk tehát, hogy a szibériai vasút újabb bizonyítéka annak a régóta tapasztalt sajátságos különbségnek, amely egyrészt Oroszország itt-ott megnyilvánuló, s néha impozáns, modern müveiben, másrészt a cári önkényuralomszülte hátramaradottságban nyer kifejezést. Mindennek dacára elvitázhatatlan körülmény, hogy a szibériai vasútvonal kulturális hatása már az eddigiekből is megállapítható, s hogy különösen Oroszország keletázsiai érdekeinek megvédése szempontjából egyenesen nélkülözhetetlen. Szibéria földje az aranykalásztól a föld mélyén termő aranyig az elképzelhető mértékben gazdag, s csak a kellő müvelés hiányzik, hogy dúsan termő talajából ezek az egyelőre mérhetetlen kincsek felszínre kerüljenek. Az orosz politika azonban szinte érthetetlen rövidlátással nyugaton keres magának új •területeket. Neki nem kell az ázsiai szüzföld titokzatos kincse, Európa kiuzsorázott, agyongyötört, mütrágyaorvossággal gyógyítgatott talajára vásik a foga. Mi pedig nem tehetjük, hogy átengedjük neki ezt a kis maradék-hazánkat, mert erre nekünk van szükségünk annyival is inkább, mert más nincs, A legutolsó magyar ember is tudja ezt jól, hiszen nem kell sok szóval megmagyarázni, olyan könnyen érthető és olyan áttetszően világos, azonban kérdés, vájjon a doni kozák, vagy a Káspi-melléki kirgiz feléri-e ésszel az orosz nagyhercegek agyafúrt politikáját, amely annyi bajt hozott már az Ural két felén elterülő szép birodalomra, s annyi selymesbajuszú orosz legénynek ásta meg a sírját ? Nehezen hiszem. Diogenes. A női munka. Napok óta főtárgya a helybeli lapoknak a női munka felhasználása az elvont férfi karok helyett. — Államsegélyek megvonásával, karhatalommal, csendőr szuronnyal fenyegetődznek és nem méltányolják a már elmúlt 7 hónapban folytatott női munkát. Nem vesznek annyi fáradtságot maguknak, hogy mérlegelnék azt a sok szempontot, amit figyelembe kell venniök. — Itt a tavasz, mondják, munkaalkalma van minden nőnek, aki nem dolog kerülő. Igaz, hogy a falusi és tanyai nők szőlőben és lassanként a mezőn is dologhoz juthatnak. És fognak is dolgozni ! Augusztus 2-ika óta állandóan csökken a férfi munkaerő és ennek dacára, hordást, cséplést, dohány, burgonya, répa, szőlő, tengeri bemunkálását idejében elvégezték. A gazdáknak kötelességük elismerni, hogy már ezeknél a munkáknál is fokozottabb mértékben dolgoztak a nők, mint béke idején és habár a gazdákat a mozgósítás egész készületlenül találta, a nők voltak azok, akik elakadt szekerüket kisegítették a kátyúból. Semmi okuk sincs feltételezni, hogy ez a jövőben nem épen ugy lesz, különösen ha a gazdaközönség méltányolva a nagy drágaságot, nagyobb munkabérrel buzdítja őket a munkára. Női munkásoktól szerződéskötést ne várjunk, hanem ha megfelelő hangot és bánásmódot alkalmazunk, látni fogjuk, hogy több a munkára kész szerencsétlen, mint a henyélő vagy konok. Ez áll a mezőgazdasággal foglalkozó falusi nőkre és ez alól kivételt csak azok a fáradt sok gyermekes anyák képeznek, kiknek gyermekeikre kell vigyázni, kik egész napi munkára e miatt nem alkalmazhatók. Hogy állunk azonban a városi asszonyokkal? Vájjon biztos-e a hatóság abban, hogy a tavasz ezeknek is meghozta a kellő munkaalkalmat, vagy nem ? Vájjon biztos-e a hatóság abban, hogy ezek egyik napról a másikra alminden felszerelés a legjobb minőségben legoli qasasat^ i^^ tjacsóbban kapható 1 műkötszergyárában, Nyíregyházán. 1 Bevonulóknak Blumberg József Gummiczikkek __ _ gyári raktára. f tbü katonakeztyu 96f.
