Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-01 / 79. szám

79-ik szám. JNfriRVIDÉK. 1914. október 1. 5 tósága ellen irányult. Megemlítésre méltó, hogy Bären volt a cárnő titkárja, egyedüli tanácsadója és jóbarátja, kinek nősülésébe a fenség csak ugy egyezett bele, hogy azután is az udvarnál marad. Anna Ivanovna cárnőnek 1740-ben unokaöccse: Iván lett az utódja. Őt hamar megbuktatta Nagy Péter cárnak legifjabb leánya: Erzsébet, kit az ó-oroszpárt támogatott s aki 1741. december 6-án kerítette hatalmába az uralmat, egy jól sikerült s ügyesen előkészített palotaforradalom révén. Szerencsétlen elődjét elfogatta és Schüsselburg várában, ablaktalan, mely bőrtönbe záratta. Külügyminisztere, a ravasz Bestushev-Rjumin kormányzott helyette, aki állását azzal erősítette meg, hogy kedvében járt a kicsapongó, érzéki természetű cárnő kegyencének, Rozum Alekszej kozáknak, kit a fenség először gróf Rosumovski-vé,j majd fővadászmesterré nevezett ki s akivel 1742 őszén titkos házasságra lépett. Erzsébet cárnő uralkodásának első pár esztendejében Oroszországnak Svédországgal volt háborúja, mely 1743-ban, az abói békével s Oroszország győzelmével ért véget s amely az oroszoknak juttatta Finnország délkeleti részét. Erzsébet uralkodása alatt, Bestushev politikája révén jött létre Oroszország és Ausztria védszövetsége, arra az esetre, ha Poroszország megtámadná Ausztriát, Orosz-, vagy Lengyelországot. E szövetség lett magva előbb a Poroszország elleni európai koalíciónak; később pedig a szövetség adott életet Oroszország, Ausztria és Franciaország koalíciójának, mely keletről, délről és nyugatról egyszerre fenyegette Poroszországot ; és e koalíció szülte a hátéves háborút, melynek tartama alatt, a hadakozó felek mindannyiánál bő aratása volt a halálnak. Az egész dolog értelmi szerzője Bestushev volt, ki arra törekedett, hogy megszerezze Oroszországnak Poroszország keleti részét. Erzsébet cárnő uralkodása alatt különben a közállapotok nagyon siralmasak voltak. A hivatalnoki kar használhatatlan volt és szemérmetlenül űzte a korrupciót. De Swart, hollandi ügyvivő 1755-ben a következő kép

pt rajzolta a cárnő udvaráról: „A bomlás, .rendetlenség és önkény rettenetes. A cárnő nem lát, nem hall senki mást, csak a Suvalovokat, (Suvalov Iván lett — Rozum Alexej mellett — a cárnő kegyence és ő az udvarhoz hozta két atyafiát Sándort és Pétert) nem érdeklődik semmi iránt, régi, bűnös életmódját folytatja s az országot prédául dobja oda mindenkinek. Árnyéka sincs többé az országban a hűségnek, becsületnek, bizalomnak, szeméremérzésnek és igazságosságnak; nem látni mást, mint leírhatatlan hiúságot, tobzódást és tékozlást. A régi családokat és a szerencsétlen köznépet kegyetlenül elnyomják ezek a semmiből fölemelt kreatúrák." Erzsébet cárnő 1762 ben halt meg, utóda III. Péter lett, ki uralkodását azzal kezdte, hogy az évekig tartó háború után, minden kárpótlás nélkül, 1762. május 5-én békét kötött s junius 19-én pedig szövetségre lépett a porosz uralkodóval: Nagy Frigyessel, kit ezzel megmentett a végromlástól. Az orosz nemzetet ez a békekötés teljesen elidegenítette a cártól, aki különben is minden tekintetben oroszellenes törekvéseket fitogtatott. Holsteini testőrökkel vétette magát körül, csaknem mindig Oranienbaum-ban élt, porosz egyenruhát hordott és porosz-egyenruhába bujtatta az egész hadsereget is. Eközben nőttőn-nőtt ellene az elkeseredés és az ó-orosz reakciónak élére, maga Katalin, a cárnak a felesége állott, és titokban összeesküvést szított férje ellen. Szövetségesei között ott volt régi kegyence: Orlov Gregor s ennek két fivere is, valamint Secsenov Dimitri, novgorodi érsek, s ennek háta mögött az egész papság. Az összeesküvésnek az lett a vége, hogy az Orlov testvérek 1772. julius 11-én III. Péter cárt orozva megtámadták és megfojtották a szerencsétlent. A cárnő II. Katalin néven elfoglalta a trónt. Megsemmisitette a porosz-orosz szövetséget. Pánin Nikitát, egyik szövetségesét miniszterelnökké nevezte ki, az Orlov testvéreket grófi rangra emelte s a papságnak pedig állami fizetést adott. Kijelentette, hogy a „felvilágosodottság szellemében" óhajt uralkodni, udvara pedig az ó-orosz nyerseségnek, a keleti bujaságnak és a nyugati műveltségnek keveréke volt. A közigazgatás, melynek terén helytartóságokra osztotta a birodalmat — korrupt maradt. Óriási összegeket költött öröknevezetességü épületekre és ajándékokra, melyekkel gyakran fölcserélt kegyenceit halmozta el. Az általa emehetett építészeti műremekek közül különösen említésre méltó a szent-pétervári márványpalota, melyet kőből és ércből Orlov gróf részére építtetett. Az orosz nép egyrésze e dolgok miatt elégedetlenkedett és trónbitorlónak tekintette II. Katalint és többször fellázadt. E lázongások mindenkor vérbe lettek fojtva. Poniatovski Szaniszló lengyel király is kegyence lett a cárnőnek, s az ő uralkodása alatt Lengyelország orosz vazallus állammá vált. 1764-ben szövetségre lépett Nagy Frigyes porosz uralkodóval s a hadsereget, — melyen nagyon is meglátszottak a hétéves háborúnak borzalmas nyomai — porosz és angol tisztek vezetésével rendbe hozatta s ezután háborút kezdett a törökök ellen. A szárazföldi harcokban elért nagy eredmények után 1769. őszén a cárnő az orosz flottát is útnak indította s ez 1770. junius 5-én a csezmei szűk öbölben az egész török flottát megsemmisitette. A robbanások hangja elhallatszott s Athénbe és Szmirnában is rengett a föld; s az orosz hajók, melyek nenS messziről nézték a pusztuló török hajók rémes S7

;njátékát, úgy hányódtak a tengeren ide-oda, mintha vihar lett volna. Ezalatt a szárazföldön tovább folyt a vérontás. Az oroszok 1771-ben benyomultak a Krim-félszigetre, elfoglalták Kaffát, Jenikale-Kercset és saját emberüket kioltották ki a tatárok khánjává, mire ezek főemberei Szent-Pátervárra mentek, hogy személyesen hódoljanak a cárnőnek. A nagy diadalt gyászba borították az ország belsejében lábrakapott súlyos belső zavarok és a pestis, mely a déli részen rémesen szedte áldozatait, úgy, hogy többek között Moszkva is valósággal néptelenné vált. Igy aztán Poroszország és Ausztria közvetítésével, a török-orosz háborúban fegyverszünet állt be. Ugyanakkor azonban megindultak Lengyelországnak az első felosztására való intézkedések. 1772. augusztus 5-én azután alá lett írva a három hatalom által a felosztási szerződés, Lengyelország ezzel — megszűnt létezni (?) Oroszországé lett belőle a legnagyobb (1975Q kim.) terület. Ezután béketárgyalások kezdődtek az oroszok és törökök között. I. Abdul Hamid nem volt hajlandó elfogadni a megalázó feltételeket s igy újra megkezdődtek a harcok. Végre 1774. juliusában a szultán elismerte a krimi-tatárok függetlenségét, lemondott Oroszország javára a kaukázusi népei fölötti fenségjogáról, átengedte Oroszországnak a Dnyeper és Bug közötti terűleteket Kinburmal együtt és megengedte az orosz kereskedelmi hajók szabad közlekedését a Fekete és .legei tengereken. S ugyanez időtől kelteződik Oroszországnak védőjoga a török földön élő keresztény alattvalók fölött. A békekötés után a cárnő vérbefojtotta a Don-melléki kozákok nagy lázadását s a már egyszer feloszlott Lengyelországgal bajlódott egy darabig és ezután zavartalanul uralkodott Nagy Péter birodalmán, melyet ő európai nagyhatalommá emelt. (Folyt, köv.) K. K. IRODALOM, MŰVÉSZET. Olvasóinkhoz! Az októberi évnegyed alkalmából köszönetet mondunk azoknak, akik rokonérzésükkel és támogatásukkal kisértek eddig is bennünket. Kérjük erre őket a jövőben is s ígérjük, hogy mi továbbra is változatlanul megmaradunk azon az uton s azoknak a céloknak szolgálatában, melyeket kezdettől fogva magunk elé tűztünk. Ezek a célok: az ország önállósága belső konszolidációja, demokratikns gazdasági és politikai fejlődése, küzdelem a nemzetközi plutokrácia és a nemzetközi radikalizmus ellen, művészetben és irodalomban a magyarság nemzeti egyéniségnek megóvása és érvényesítése. Az új nemzedék alkalomról-a

1kalomra megszólaltatja hasábjain e kérdésekről a magyar közélet kitűnőségeit s maga köré igyekszik gyűjteni vállalt munkájára az ifjú magyarság szine-javát. Munkatársai közé sorolja a publicisztikában: Dr. Ajtay Józsefet, Boros Lászlót, Csetényi Józsefet, dr. Mészáros Gzulát, dr. Pethő Sándort, Gremer Jenőt, Márkus Lászlót, (Marco) Szakács Andort, dr. Szemenyei Kornélt; a szépirodalomban: Gárdonyi Gézát, Krúdy Grulát, Kassák Lajost, Lakatos Lászlót, Kárpáti Aurélt, Móricz Zsigmondot, Móricz Pált, Oláh Gábort stb. A közgazdasági és pénzügyi élet aktuáHs kérdéseiről Censornak a Gyakorlati adópolitika és vasutpolitikai tanulmány illusztris szerzőjének nagyérdekü dolgozatait közöljük. Kettőzött figyelemmel kisérjük a világháború politikai gazdasági és hadügyi kérdéseit s hatását és következményeit a magyar nemzet sorsára. Törekvésünk, mint eddig, a jövőben is az lesz, hogy minden izében haladó szellemű és magyar, minden közleményben tartalmas, komoly, elfogulatlan és előkelő lapot adjunk olvasóink kezébe. Az „UJ NEMZEDÉK" szerkesztősége. Közgazdaság. A háború miatt akadályozott vasúti forgalom. Az oly váratlanul beköszöntött háborús állapot, a mily fényes jövővel kecsegtet, ép oly káros befolyással van jelenleg ugy mezőgazdaságunk, mint iparunkra. A vasúti forgalom megakadása miatt sem a mezőgazdaság, sem a kereskedelem nem tudta szükségleteit beszerezni, s igy a gazdáink által megrendelt szuperfoszfát mennyiségek is csak ezután kerülhetnek elszállításra, most is csak nyitott vasúti kocsikban, amelyekbe a műtrágyát nemcsak berakni, de be is kell fedni kátrány papirossal, mert elegendő vízhatlan vászon nincs, ez a befedés pedig hosszadalmas munka, s igy a gyárak alig fél anyi műtrágyát tudnak elszállítani mint amennyit zárt kocsikban szállíthatnának el. Nagyon sok gazda tehát csak későre, október, novemberben fogja megkapni a megrendelt szuperfoszfátot, ez azonban ne okozzon gondot, mert a szuperfoszfátot az elvetett, s már kikelt vetésre október—novemberben, sőt hómentes időben télen is ki lehet szórni, s ilyen módon való kiszórása esetén sem kisebb termésfokozó hatása, mintha vetőszántás előtt szórtuk volna ki. Békés- és Csanádmegyében nagyon sok kisgazda rendszerint is csak kora tavasszal szórja rá a szuperfoszfátot a buzavetésre, s az eredménnyel nagyon meg vannak elégedve, ami épen a kisgazdáknál nagyon sokat jelentő dolog. A háború miatt megapadt gazdasági igás erő. Gazdáink jelentékeny része ma jóval kevesebb igás erővel rendelkezik mint normális viszonyok között, mert igás erejének egy része a hadseregnek, a hazának teljesített szolgálatot. Különösen az őszi vetőmunkálatoknál okoz ez zavart, ami miatt nagyon sok gazda nem szánthatja meg háromszor talaját miként máskor szokta tenni. De vessünk inkább többet egy szántásba mint a szokásosnál kevesebbet három szántásba. Egész jövőnk szempontjából nagyon fontos dolog, hogy jövőre a rendesnél is nagyobb bevetett területen nagy búzatermésünk legyen. Különösen a kukorica, burgonya, rép?

földeket csak egyszer szántsuk, s apróra elboronálva vessük be. A gyengébb talajművelés! pedig pótoljuk dúsabb szuperfoszfátozással, mert ha ezt elmulasztjuk tenni, akkor a gyengén müveit talajokon igazán nem várhatunk nagy termést. Szórjunk ki katasztrális holdandént 200—250 kilogramm szuperfoszfátot, ha lehet a vetőszántás előtt, ha pedig addig nem kaphatjuk meg a szuperfoszfátot, ami a mostani nehézkes vasúti forgalom mellett könnyen lehetséges, szórjuk rá azt a már kikelt vetésre október—november hónapokban, sőt akár télen is hómentes időben, mert számtalan kiséilet bizonyítja, hogy a vízben könnyen oldható foszforsavat tartalmazó szuperfoszfát felültrágyázás esetén is, különösen a csak tavasszal bokrosodó búzánál- ép oly termésfokozó hatással bir, mintha vetés előtt szórtuk volna ki. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonosa JÓBA ELEK.