Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-30 / 61. szám

elnöke megkereste Májerszky Béla kir. tan. polgármestert, arra kérve, hogy a sebesülteknek megfelelő helyiségek biztosítása és lefoglalása iránt haladéktalanul intézkedjék. A polgármester e kérelem vétele után azonnal olyképpen intézkedett, hogy az internátus vezetőségét az internátus termeinek és a gazdaszövetség elnökének, a Gazda-Szövetség nagytermének átengedése iránt kérelmet intézett. Hadüzenet. A „Budapesti Közlöny" kedd délutáni rendkívüli kiadása a következőket közli : Ő császári és apostoli királyi felsége 1914. évi julius hó 28-án kelt legfelső elhatározása alapján a mai napon a szerb királyi kormányhoz francia nyelven hadüzenet intéztetett, amely magyar fordításban igy szól: Mivel a szerb királyi kormány ama jegyzékére, mely részére Ausztria Magyarország belgrádi követe által 1914. évi julius hó 23 án átadatott, kielégítő választ nem adott, a császári és királyi kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria-Magyarország ennélfogva a jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotban lévőnek tekinti magát. Ausztria- Magyarország külügyminisztere Gróf Berchtold, s. k. * * A hadsereg főparancsnoka. Őfelsége a király, az osztrák és magyar haderő főparancsnokává julius hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával, Frigyes főherceg táborszernagy, lovassági tábornok, hadseregfőfelügyelőt nevezte ki. A Szerbia ellen lefolytatandó háborúban tehát d fővezérlet a Frigyes főhercegkezében lesz. A fővezér parancsőrtisztjéül az uralkodó Estei Károly Ferencz József főherceget, az uj trónörököst rendelte ki. Iskolai nevelésünk és az élet. Uj megismerések, melyeket a folytonos fejlődés, a haladás hozott magával, átformálták társadalmi életünket. Korunk eszmeáradatai nagy hullámokat verve, erős rázkódtatásokat idéznek e!ő. Az uj ideológiák, melyek alapgondolatai előrevitték az osztály harcnak ádáz küzdelemmé való fejlődését, mindegyre nagyobb és nagyobb területeket kötnek magukhoz. Ennek természetes folyománya, hogy az államot alkotó elemek ennek alapján mindinkább szembehelyezkednek egymással. Szembehelyezkednek pedig azért, mert mig egyrészről a mai társadalmi formák az egyik oldalon lévőket arra kötelezik, hogy önmagukat, illetve a létfentartásukhoz okvetlen szükséges javaikat megvédjék, addig a másik oldalon levőknél — hol ugyancsak a létfentartásért folyik a harc — hiányzik az az öntudat, mely világossággal párosult tudást öntene a harcolók elméibe a fanatizmus helyett. Kényszer-kötelesség tehát az egyik oldalon és fanatizmus odaát. Itt a kis- és közép polgárság, amott pedig a proletáriátus. De vizsgáljuk közelről ezt a megállapítást és próbáljuk némikép definiálni, hogy mindkét tétel teljes világosságában álljon előttünk. Állami, közigazgatási, gazdasági, stb. szervezeteink éltető ereje a javakat előállító- és előállíttató polgárság. Ők, a maguk és munkásaik által előállított javak értéktöbbletébői tartják fenn az államot és mindent, ami az államban van. A fentmaradó értéktöbbletből van az adó, ebből fizetődnek aztán az állami, illetve közigazgatási kiadások, és a fentmaradó értéktöbbletből lesznek megfizetve — a társadalmi munkamegosztás folytán — magához a javak előállításához szükséges más javak beszerzési árai is. Ebből láthatjuk, hogy a kis- és középpolgárságnak a helyzeténél fogva kényszerkötelessége — az önmaga léte miatt — hogy a munkásság gazdasági harcaival szemben, a tartózkodás álláspont jára helyezkedjék, mert magánál a társadalmi berendezkedésnél fogva, ami gazdasági értelemben előnyt jelent a munkásságnak, azt a termelő eszközök tulajdonosai megsínylik. Ennek igazolásául a legfényesebb példát, az Owen Róbert esetét állítjuk ide. Owen Róbert a XVIII. század egyik nagy gondolkozója volt. Mint ideális szocialista, hatalmas vagyonát az angliai Lanark-ban alapított gyárába fektette be, hol nagyon sok munkással dolgoztatott, kiknek magas munkabéreket fizetett. Ideálismusa persze a tönk szélére juttatta és a nagy ember, — kiről Engels Frigyes azt mondja, hogy Európa legnépszerűbb embere volt, teljesen szegényen és elfeledve hajtotta nyugalomra fejét. Az elmondottakból láthatjuk, hogy megállapításunk, mely szerint a kis- és középpolgárságot álláspontjához a kényszer-köteleség köti: megállja helyét. És most nézzük a másik tételt. Tény, hogy a munkásság táborában nincs meg a kellő öntudat, hanem e helyett a fanatikus öntudat tölti be a lelkeket. Ha a nevelés folytán a munkás tömegek az intelligenciának arra a fokára emelkednének, hogy ezeket az igazságokat igy betudnák látni, akkor a munkás és munkaadó közötti ellentétek némileg elsimulnának, és a munkásság gazdasági helyzetének javítását nem a gyűlölet utján igyekezne előre vinni. Elveszítené fanatikus, vak hitét, hogy a munkaadó a kizsákmányolója. Elveszítené e hitét, mert akkor át tudná érteni ug;y a saját-, mint munkaadójának helyzetét és szerepét s nem a fanatizmusból fakadó — nem is szociálista, hanem szindikalista elvvel, a — minél kevesebb termeléssel igyekezne helyzetén javítani, hanem szorgalmasan munkálkodna, hogy a szorgalmas munkája révén termelt javak értéktöbbletéből minél többet biztosithasson a maga részére, illetve, hogy magasabb munkabéreket szerezzen magának. Es ez igy, de csakis igy teljesíthető is, mert a szorgalmas munkálkodás, illetve termelés révén maga a munkaadó is jobb helyzetbe jut, ami által a munkások magasabb munkabére s ezzel létfentartásuk megkönnyítése biztosítva van. Téves az, hogy ebben az esetben a szorgalmas munkálkodás sokakat elütne a munkaalkalomtól. Nem. Még pedig azért, mert ugy a munkaadók, mint termelők fogyasztasi szükséglete a rendelkezésre álló anyagiak arányában oszlana meg, ép ugy mint ma, csakhogy több, illetve nagyobb lenne, amely tény maga követelné az intenzív termelés folytonosságát. A társadalmi rendszert dogmatikus fanatizmussal megváltoztatni nem lehet. A mai helyzeten csakis a felvilágosodással létrejövő helyzet — megértés könnyíthet és javíthat és minden más — mindkét oldalon — csak súlyosbíthatja az állapotokat. A természetes fejlődésnek nem az a törvényszerűsége, hogy embermilliók csupán fanatikus voltuk miatt essenek e! a jobb megélhetés lehetőségétől. Minden idők előrehaladó reformtörekvéseinek meg voltak a saját konzervatív és reakciós ellenségei és miként ezen időkben, különböző társadalmi formákon keresztül, a mai társadalmi formáig fejlődött a társadalmi élet, épp ugy tul kell fejlődnie ezen is, És ez meg is lesz ! Ezt. a fejlődést megállítani a javakat termelő munkások szorgalmas munkálkodásával nem lehet. Ezzel azonban elérhetjük azt, hogy a jobb megélhetési viszonyokhoz jutásnak biztosításával magának az embernek, mint fajnak egészségi exisztenciáját biztosítjuk, hogy épen, egészségesen — és nem pedig roncsokban — érjen el a hosszú, nagyon hosszú idők multán bekövetkező teljes társadalmi szocializálás korához. Láthatjuk tehát, hogy a felvilágosodásra s az ebből fakadó helyzet megértésre sokkal nemesebb okoknál fogva van szükség, mint ahogy azt — talán első pillanatra — elgondoljuk. S hogy ez a megértés még nincs meg, azon csodálkoznunk nem szabad. Nem a munkásság a hibás. A hiba a nevelésben van. Az iskolai nevelésben. Mert a csodálatosan fogékony és megtartó erejű gyermeki öntudatba, az iskola falai között olyan tanok vésődnek bele, melyek távol állanak az élet realitásától. A gyermek felnő és munkássá lesz s bekerül a modern proletáriátus osztályharcz alapján álló gazdasági szervezeteibe, hol olyan tanokat hall, melyeket az iskolai nevelés után megérteni nem tud, hanem amelyek a lelkét elöntik és a bizonytalan tapogatódzás homályába borítják és amely nagy, messze kiható tanokat megérteni nem is törekszik, mert talán ideje sincs hozzá és mert, mint a társadalmi szokások függvénye, szabad idejét haszontalan szórakozásokkal tölti, ahelyett, hogy- önmagát a teljes felvilágosodás útjára vezetné, hogy tágra nyilt, világosan látó szemekkel és megértő elmével nézzen bele a társadalmi nagy forradalomba, mely csakis a tömegek felvilágosodásával vivható meg. A tömegfelvilágositással elsősorban az állam népességének általános gazdasági helyzetét visszük előre. És, hogy ez megtörténjék : meg kell reformálni a népoktatás ósdi szellemét. Be kell vinni a népiskolákba a korhozta eszmék modern tudományos igazságait, hogy az ott tanított dolgok, az élet küzdelmében ne hagyják magukra az erőket, melyek munkálkodásától az általános emberi szempontok és nemzeti jólétünk előbbre vitele függ. K. K. Nyári tartózkodásra, vagy nyaralásra távozó előfizetőink tudassák címüket egy levelezőlapon, vagy a julius 1-én esedékes előfizetési díj beküldésével egyidejűleg a szelvényen, hogy utánuk küldhessék a Nyírvidéket. Egyúttal kérjük a hátralékos előfizetési dijak szíves beküldését. RUHAFESTŐK ES Él! Föüzlet; Széchenyi-öt 2. MOtiely: Kossuth Női- és férfiruhákat művésziesen fest, tisztit, mos és vasal. Vidéki megrendeléseket 10 koronán felül portómentesen szállítunk. GALLÉROK és •Utca 17. kézelők tükör fényesen készülnek. an