Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-07-23 / 59. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed éne 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanitóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A diák Princip. Mivel a szerajevói merénylet szálai az iskola padjai közé is elvezettek, foglalkozniok kell e világraszóló eseménynyel a publicisták, zsurnaliszták és politikusok. után a pedagógusoknak is. Mint a nyomozás eddigi részleteiből kitűnt, a letartóztatottak nagyobb része diák. Ezen körülmény az iskola felé kell, hogy terelje a közfigyelmet Ma már minden józanul gondolkodó ember lelkében ott élnek a pacificizmus eszméi s barbárnak tartjuk a fegyver vandál erejét : kénytelenek vagyunk mégis tűrni a militarizmus nyomasztó terheit, mert a gazdasági, vallási, nemzetiségi, politikai konjuncturák minden pillanatban akcióba szólíthatják mai rendszerünk legmagasabb fórumát: a fegyvert. A mai viszonyok mellett tehát a militarizmus az állam létegzisztenciáját jelenti s aki a jelen állapotok mellett a militarizmus ellen agitál; alapjában igyekszik megingatni álladalmát. A háborút előidéző okok megszüntetésére azonban törekednie kell minden humánusan érző kebelnek, mert az emberiség célja fel-felujuló pokoli vérfürdők előidézése nem lehet; s ha a háború okokat megszüntetjük : magától kihull az ember kezéből a gyilkoló fegyver. \ Valamint a háborús eszmék legalkalmasabb melegágya az iskola — mintahogy a szerb és szerb befolyás alatt álló iskolák példája is mutatja — ugy a világbéke humánus eszméje is az iskola padjain keresztül valósitható meg, mert az iskola veti meg a fejlődő embergenerációk keblében az érzelmek és indulatok bázisát, melyből a leendő polgárok, tör vényhozók, miniszterek, sőt királyok harcias vagy békés elhatározása fakad. Mai elhibázott nevelési rendszerünk — mint a serajevói összeesküvés és merénylet is igazolja — csak arra jó, hogy a militárizmus molochját táplálja. Mert ne gondoljuk ám, hogy csak a szerb és szerb befolyás alatt álló iskolák esnek ebben a tekintetben kifogás alá s ha ezen iskolákat megrendszabályozzák, meg lesznek szüntetve a világháború okai . . . Ha elgondoljuk, hogy 48 óra alatt bármelyik nemzet ellen gerjeszthetünk ádáz gyűlöletet s harcias közhangulatot, meggyőződhetünk róla, milyen fundamentumon nyugszik az emberi keblekben a Krisztusi általános emberszeretet s megértjük a militárizmus fejlesztésére irányuló törekvések jogosságát. A forradalmi eszmék leghamarább lángra gyújtják az ifjúi sziveket. „Sohasem hallottam még — mondja egy neves büntető jogász — hogy forradalmakat.és merényleteket pápaszemes emberek ' csináltak," vagy hogy az uj igazságok zúgását olyanok hallották meg, kiknek hallócsőre volt szükségük." Ennek psychológiai oka nem csupán az ifjúi lélek élénkebb temperamentumában, hanem tapasztalatlanságában s szuggerálhatóságában is keresendő. A tanitó, tanár, vagy pap-tanár által az ifjúság közé dobott, eszme forradalmi lángra gyújthatja az ifjúság szivét s bá.zisa lehet későbbi harcias szellemének. Váljon a szerb diákság, sőt anarchikus közhangulatát nem az irredenta érzelmű tanárok gondatlanul, vagy tervszerűen (?) odadobott eszméi idézték-e elő , . ! ? S ha véletlenül nem a tanárok irredenciája, hanem a Jugoszlávia jegyében működő délszláv diákegyesületek fanatizálnák a serdülő embergenerációt: nem az iskolának állana-e módjában, sőt kötelességében a túlzásba hajló diáklelkesülést helyes mederbe terelni . . ! ? A kultura melegágya: az iskola talajába csak olyan magvak vethetők, melyek a humánizmus jegyében születtek. Bár elcsapatást érdemel az a tanitó, tanár, ki forró hazafiságot nem csepegtet a reá bizott ifjúság fogékony keblébe, de épugy méltó az elcsapatásra az, ki a faji, nemzetiségi, vallási gyűlölködés

5 átkos eszméivel megmételyezi az ifjúságot ; Principeket nevel s megveti a forradalom bázisát. Midőn a gyermeki kebelben felgyújtjuk a hazaszeretet szent oltárát, a humanizmus, a kultura s a Krisztus nevében győzzük meg őket arról, hogy a többi nemzetek fiai keblében is olyan hő lángokkal lobog a honszeretet oltára, mint a mienkben : tartsuk' tiszteletben azok emberi jogait is. Ha Princip lelkében az irredencia és Jugoszlávia nem ébresztett volna vad gyűlöletet minden iránt, ami nem szláv: nem lett volna képes gonosz tette végrehajtására. Különösen sokat használhatnak a világbéke ügyének a papok, úgyis mint tanárok s mint a népek lelkipásztorai. Ők vannak predesztinálva első sorban arra, hogy Jézus eszméivel megnemesitsék, az állati vadságtól megtisztogassák az emberi lelkeket. Különös ! Az egész müveit világ keresztyénnek vallja magát s csaknem 2000 éves keresztyén kultura mellett sem képes megérteni Idvezitőnk eme axiómáját : „Minden ember felebarátunk" . . . Ezen axiómával a világbéke eszméjét fundálta meg Jézus : a lelkészek hivatásszerű kötelessége első sorban ezen fundamentomon az általános emberszeretet pantheonját felépíteni. De mit tapasztalunk ? Sokszor maguk a lelkészek vetegetik meg a Krisztus eszméivel és nevével visszaélve, a felekezeti és nemzetiségi gyűlölség melegágyát. -Váljon a papok által szított felekezeti türelmetlenség, a pópák nemzetiségi izgatásai, a serajevói összeesküvés letartóztatott 5 papjának az esete nem ezt bizonyitja-e ? Hit váljon az ilyen magukról megfeledkezett, hivatásukkal, Krisztus, a keresztyén vallás elveivel ellentétes tanokat hirdető lelkészek mit érdemelnek..!? Rendithetetlen hive vagyok a vallásos kulturának, mert Krisztus axiómáinál humánusabb és karakterképzőbb eszméket még nem alkotott ember, de a vallási és nemzetiségi gyűlölséget szitó álkrisztiánizmussa' valóban ki az iskolából. Mert mig a Krisztus nevében válaszfalakat állítunk ember és ember, sőt keresztyén és keresztyén között, holott: „Minden ember felebarátunk" . . . már saját társadulmunkban kiélezzük az ellentéteket s megvetjük alapját a gyülölségnek, épen annak a nevében, aki pedig általános emberszeretetre int bennünket. Ha a tanitó és tanárvilág a kultura nevében, a lelkészvilág a Krisztus nevében az általános emberszeretet elvét viszik be az iskolába és társadalomba : meg fogják érteid a nemzetek egymás jogos törekvéseit, a gazdasági, vallási, nemzetiségi és politikai ellentéteket kiegyenlítik a jog humánus erejével s megszabadul az emberiség a militárizmus lidércnyomásától. Akik ezt utópiának képzelik, gondolják meg, hogy az ősemberből a kultura, majd a keresztyén vallás alkotott kulturembert s ezek vannak hivatva megteremteni a humánus embert is, kinek bosszúvágya nem fog vért szomjúhozni, hanem megelégszik és kielégül az emberi jogszolgáltatás által nyújtandó elégtétellel. A hágai békekonferencia legközelebbi kongresszusát Bécsben szándékszik megtartani. Ha e kongresszus a világbéke ügyét valóban diadalra akarja juttatni: ez eszmének első sorban a népet és nemzetet tanitó-, tanár- és lelkész világát igyekezzék megnyerni. Intézzen e kongresszus a müveit népek tanító-, tanár- és lelkészvilágához felhívást; szólítsa őket a kul»