Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)
1914-12-24 / 103. szám
Szafe&lesvármegyei K&zségi Jegyzék és a Szaboiesmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye, Megjelenik szerdán és sssMMbaton este. HStteetés: Egész éw=e » « Fél évre 5 K, Negyed Üwc 2 K 59 f. Egy azta-ü« 19 !. Tanítóknak iéür. ires karacson Az emberi vérontás eseménye mindenkor borzalmasan bontakozik ki a normális élet viszonyai közül, legfőbbképpen pedig most szent karácsony ünnepén ! A vallási, keresztyén társadalmi magasztos emlékek a békesség egyetemes emberszeretet nymbuszával veszik ilyenkor körül az érző s gondolkozó lelkeket; alig van kunyhó, alig egy-egy fényes palota, hol a nyomasztó szűkség érzetével ne lépne elő a karácsonyi szent gondolat: a békesség és a szeretet!. . . Mégis meg kellett érnünk a XX. század felvilágosult keresztyéneinek, hogy az emberiség magasztos ünnepét, a feledhetetlen karácsonyt véres árnyak borítják be s a békesség, önzetlen emberszeretet ragyogó palástját rongygyá tépi ember szivek felett karácsony ünnepén a zsarnokság s a telhetetlen kapzsiság! . . Mintha élővalóságot öltött volna magára s shakesperi gondolat: „Itt a veszett világban aranyosKezü gonoszság félretolt jogot S a vétek árán gyakran megveszi Magát a törvényt úgy űzik, kergetik egymást szakadatlanul az embertelenség vad és gyilkos hullámai! Sokszor jó volna elrejtőzni az ismeretlenség mélységeibe, hogy ne látnók, ne hallanók azt, mit századunk gyalázatára, emberi társadalmunk szégyenére felszínre vet a mélyebb, s mélyebb medret ásó világháború forgataga ! Karácsony ünnepén békességet hirdető harangszó helyett ágyúdörgés moraja zúg; a kibékítő, egyesítő szeretet hymnusza helyett zür-zavaros harci lárma; megbocsátó testvéri indulat helyett a testvérietlenség, embertelenség sötét átka száll le a világra! Valósággal világforradalmi szellemek törnek elő hivóhelyeikről, hogy a csalárdság, hazugság symbolumaivá aljasitsák azt, miért az emberi nemzet Krisztus után csaknem kétezer esztendőn keresztül küzdött! Óh pedig mennyit alkotott, mennyi sirba szált életet életre költött a keresztyén kúltúra, a keresztyén világ szellem . . . Kibontotta az embertestvériség zászlaját, melyre szent rajongással tekintett fel a meggyalázott rabszolga s a szabaddá lett jobágy ; az anyagi és szellemi Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYÍ-ÜT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. j Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 iL Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tár f soronként 80 f. Apró hirdetések 1® szóig 1 K, minden te\ vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számít élet minden tényezőjébe oda lehelte az érdekközösség, a nélkülözhetetlen munkatárs szükségességének tudatát, mely előbbutóbb az egymás megbecsülésére s kellő értékelésére vezette a fajok s nyelvek szerint elkülönített nemzetet; életre költötte, tudatossá tette egyénekben s társadalmakban azt a fenséges meggyőződést, hogy minél fellebb halad az emberiség a tökéletesedés lépcsőin, annál közelebb áll ahhoz a célhoz, hogy az örök békesség gondolatával — szemben minden állatiasságtól — megbarátkozzék ! Kiosztotta a kit-kit megillető jogot és terhelő kötelességet; hogy a kettő közötti egyensúly örökre fennálljon, a humanizmust s az öntudatot tette parancsoló hatalommá az emberi szivek felett! ... A lelkekre, az egész benső ember lényére ki csókolta oda józan tudás vágyát; ki tette azt mélységes kútfejévé a világosságnak, mely a szabad gondolkozás, a tisztult hitélet osztályosaivá avatta fel az emberiség jórészét ? ! . . . A Krisztus szelleme, lelke, a keresztyénség magasztos missiója volt az, mely az újvilágteremtés, az újjászületés munkáját ezen a földön végbevitte ! . . . Fájdalom, csak akarta ; mert a mai véres Karácsony a sok, sok szép" remény s nagyszerű törekvés meghiúsulásáról beszél! Minden szétrobbant ágyulöveg, minden szurony, mely érző szivet jár át, minden megcsonkított tetem, mely boszszuért kiált az égre, minden szeretetből fakadt könny, mely a harcok tüzében égőt siratja : egy-egy tiltakozás az ellen, hogy az őszinte keresztyénség tudatában ringassuk magunkat! . . . Béke kongresszusok hatalmas, magasröptű beszédei csak szólamok, fényes hazugságok sok esetben, sok szivekben; egyetlen erélyesebb diplomatiai mozdulás nagyobb hatást képes kiváltani, mint minden erő, akarat, törekvés, mely talán az emberszeretet jegyében született! . . . Tűrnünk kell tehát némi türelemmel ha itt-ott elkeseredett nyilatkozatok zűrzavarából halljuk, hogy a mai világháború a keresztyénséget a csőd szélére juttatta! Látszólag igy állanak a társadalmi viszonyok karácsony ünnepén ! Igy, különösen, ha az elkeseredés szabja meg gondolkozásunk irányát! Igaztalanok volnánk önmagunkkal szemben, ha e nehéz időkben az érem másik oldalát figyelmen kivül hagynánk. Ott pedig ez van felirva ragyogó betűkkel letörölhetetlenül: A mostani háború reánk parancsolt erkölcsi kényszer; élő tiltakozásunk a vallásos orthodoxiával párosult világhatalmi törekvésekkel szemben; erélyes figyelmeztetésünkhogy egy nemzet sincs feljogosítva arra, hogy a másik békés fejlődését, befelé irányuló munkáját akár nyíltan, akár alattomban meggátolja. A mostani világháború nemzeti létünk, fenmaradásunk próba köve; ezeréves erényünk, vitézségünk tisztító tüze ! . . . Bár megdöbbenve emeljük magasra öldöklő fegyvereinket, hogy haladásunk útjába érő akadályokat azokkal összezuzzuk mégis nyugodt lélekkel tesszük meg, mert isteni igazságosság sugallja, emberi existentialis érdek parancsolja, hogy ezer esztendős alkotásainkat mik Istenbe vetett hiten, s törhetetlen emberi szorgalmon, tudáson alapulnak, nem engedjük zsákmányaivá a faji önhittségből s kapzsi fanatismusból táplálkozó ellenségnek! Szent karácsony ünnepén, bár körültünk véres árnyak lebegnek, kiszenvedett hőseink árnyai; bár a karácsonyi öröm énekbe millió szívnek fájdalma vegyül, mégis nyugodt lelkiismerettel ünnepelhetjük a béke és szeretet ünnepét, mert mi köztünk csak a viszonyok változtak egy kevés időre, de lényünk, törekvésünk ugyanaz maradt, ami eddig volt: terjeszteni a világosság országát; megóvni az igazságot minden gonosz törekvés ellen s biztosítani a nemzeti békés fejlődést s a cultura áldásait! . . . A mi háborúnk nem a keresztyénség csődjét jelenti, hanem az abban élő szellem erőteljesebb megnyilatkozását, melynek hitünk szerint sikerülni fog, bebizonyítani ország-világ előtt, hogy kit terhel a felelősség ártatlan életek kioltásáért s óriási értékek pusztulásáért! Szent karácsony ü népén, mikor véres árnyak lebegnek köi dtünk s az öröm énekbe siralom vegyül, lelkünk mélységes tiszta hittel fordul az ég felé, mert tudja, érzi, hogy igaz ügy szolgálatába szegődött, ezt pedig az igaz Isten el nem hagyja soha ! . . . Méltó István. wwawM Mi wM m I dillin ti *#t&*mmm Lapunk legközelebbi — ez évben utolsó — száma a karácsonyi ünnepek miatt e hó 30-án szerdán fog megjelenni. f ' r 9
