Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-12-20 / 102. szám

Olvastam egy előkelő német folyóiratban, alapos boncolását ama teljesítőképességnek, amelyet nyújthatnak, a feketék, pirosak és sárgát. Szóval: — a németek figyelme nem annyira a gép kerekeire, mint inkább a hajtó gőz erejére irányul s nyugodtan végzi a színesek között is, a maga munkáját. Szerencsénk, hogy e nagy mérkőzésben vele lehetünk és igy reménykedhetünk, de főként tanulhatunk. Mert fájdalom, a mi magyarjaink figyelme, főként az utóbbi 40—50 esz^ndő alatt, nem annyira az idegek erősítésére, £ inkább lazítására törekedett. Ezért is ^ cek ki, a kisebb-nagyobb nemesi kúriák. A rosz junker másként csinálja és ugy is veszi sznát. A testi szervezet erősségére, a németeknél, leghatékonyabb az a meleg, benső családiasság, mely a császártól kezdve, minden vonalon, köztudomásu. A tiszta családi életből öröklődek az erős idegek. A benső családiasság funímentoma az egyszerűség, táplálkozásban és tözetben; aztán az a páratlan szorgalom, válóan értelmes munkásság, melynek elmadhatlan következménye az anyagi javak felhalmozása. A németeknél a munka nemcsak tisztesség, de egyedüli tisztesség csak a munka A munka kiváló ídegerősitő. Főként a szabadban való munkálkodás, az ész vezetése alatti izomgyakorlatok. Az ellenhatások legyőzése, a levegő meleg és nedvesség külömbözőségének megszokása, a figyelem erőgyakorlatai. Ide tartozik a sportok különféle neme, a mely már szinte túlságba csapott, főként a katonák nevelésénél. Most már a szabadabb játékokat kezdik gyakorolni, kezdve a legalsó iskolán, fel az egyetemig. Főként az utazási sport hódított nagy teret, még a nőknél is. Valóságos ideggyógyitó és erősítő kura. A nyár kezdetével szinte elárasztják Európát, a hátzsákos német férfiak és nők, ifjak és erősek s igazán éjjel és nappal, hegyen-völgyön egyaránt, mennek és mennek, napban, esőben, hóban, nem ügyelve egyebbre, nem törődve egyébbel, csak hogy testöket erősítsék, figyelmüket élesítsék. Az angolokat e téren is tulgyalogolták már — és ez sem tetszett az. angoloknak . . . E gyakorlatok és több ilyenfélék, csupán a testi szervezet életére tartoznak s tudják azt a nemetek, hogy a legjobb masina mellé is masiniszta kell, másként magát rázza széjjel a masina. Azért az értelmi erőgyakorlatok terén is, a főhelyre kerültek már a németek, a szellemi élet bármely ágában. Ez annyira köztudomásu, hogy felesleges a bizonyitgatás, — elég csak rámutatni. Annyira tudják ezt mindenféle nációk, hogy már hatóságilag kellett közbelépni, az egyetemek elözönlése ellen. Az orosz már jó régen megkezdte a német egyetemek invázióját, utána ment a japán, — befogadták őket s most már kitúrnák a házából. A teljesítőképesség legfőbb eszköze azonban mindenkor és mindőrökre az erkölcsi erő lesz, akár az egyesnél, akár a nemzeteknél. Az erkölcsi erő hasonlítható a vasmüvek szegecseléséhez. Aki nem érti a szegecselést, szinte bosszankodva csodálkozik azon, hogy mi az ördög szükség van arra a sok szegre, két darab vasdeszka, összefoglalásánálP! ... De aki ismeri a vonzó és taszító erők egyenlegét a vasat alkotó atomok örvénylő mozgásában, az tudja ám, hogy az a szegecselés adja meg az együvétartozás erélyét. Hát szakasztott igy van a mi embervilágunkban is. Értelmi belátásunk különböző ható erői, létrehozzák az erős, ellenálló testi szervezeteket az egyes egyéneknél, de az egyes hatóerőket, az erkölcsi erő foglalja egybe, társadalmi, nemzeti, egységes hatóerővé. Ezt is tudják ám a németek. Száz meg százféle egylet, elkezdve a kisiskolákon, folytatva a társadalmi életmód és foglalkozás minden fokozatán, végig a tulajdoképpeni erkölcsi intézmény: az egyházak berendezéséig, — mind . . . mind . . . abban működik, hogy a millió egyedeket, azok erejét és erélyét öszszekösse, fegyelmezze s igy hasznossá tegye. Az erkölcsi erő igazában fegyelmező erő. Mint a domború lencse összegyűjti a szétszórt sugarakat s igy hatványozódik a melegség gyujtóerővé: ugy az erkölcsi erő az emberi társadalomban- S ez összegyűjtő, összetartó erő nélkül, csak bomlott gépezet — a legjobb gépezet is. Mindenütt, de főként a háborúban. A német nép ugy ismeretes, mint erősen fegyelmezett nép. Hadseregében vasfegyelem van. Minden erő a maga helyére jut és a maga helyén, a maga idejében hat. A kormányzó értelem joga egyedül, az erők elosztása és munkába indítása. Ha ugy látszik az egészre jónak, hogy egy hadtestet agyonkartácsoljon az ellenség s annak mozdulatlanul kell tűrni, — hát mozdulatlanul hal meg mind, mert e halálból támad az egésznek élete. Ehhez erős idegek kellenek, az bizonyos ; de aki háborúba megy, az halni megy, — az egész életeért. Az egyes élete — az összesé. Ezt tudni kell, ezt megtenni kell s — ez a fegyelem, ez az élet. Minden időben igy volt, — hát még ma! Minő acélidegek kellenek a mai pusztító eszközök idegbontó zivatarában! ... Az árkok, aknák, pincék levegőjében, sarában; sebesültek és hullák észvesztő, undorító látványai közt; hideg, meleg, éhség, szomjúság, álmatlanság, várakozó tétlenség, gyors menetelések, rohamok, visszavonulások s — általunk nem ismert hullámzás örvényei közt! Minő idegek kellenek ide! ... A testnek is, a léleknek is, az erkölcsnek is ! . . . Bizony, nem lehet ezt milliókkal pótolni! . . . Csak bölcs, türelmes, Istenben bizó embernevelés, nemzetnevelés, beleszoktatás utján lehet megszerezni ama hatóerőket, melyek a testi szervezetből, a lélek értelmi és erkölcsi képességeiből kiáramolva, egy nemzet közös előhaladása, vagy védelmi eszközéül beállíthatók. Tisztelt közönség! ..." A mi kicsiny, észre sem vett munkásságunk is, a mi nemzetünk, a mi hazánk teljesítőképességét szolgálná, olyan téren, amelyen való munkálkodás még nem elég feltűnő. Majd bejön nálunk is a helyes belátás ideje, csak tartsunk ki. Mint emiitettem is, nálunk még olyan életmódokat keresnek, szeretnek, melyek nem az ellenálló, erős idegeket termelik. A hivatalszobák, a szabadmozgásra teremtett élet kényszerzubonyai; korcsmák, kávéházak, mulatóhelyek, kártyabarlangok, mind idegpusztitó, gyilkoló csataterek. Egy nép teljesítőképességét ezek ölik el. Amennyire tőlünk telik, nyitogassuk a magunk és mások szemét, hogy az emberi élet jövő fejlődésének eszközeit vegyük észre, mig lehet. Vegyük észre azt az örökigazságot, melyet egyik régebbi költőnk igy fejez ki: »Szép vagy óh hon! . . . bérc s völgy változnak gazdag öledben . . . Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet !*... Szent akaratja! . . . ez az ! . . . — Koszorú szalagok nyomása nagy irott betűkkel, valódi arany nyomással, Szabolcsvármegye területén egyedül lapunk nyomdájában készül. H huszárok bajtársi érzése. Az északi harctérről érkezett sebesült tiszt beszéli a következő érdekes igaz történetet: Folyó hó 2-án reggel az a zászlóalj, amelyhez én is be voltam osztva, mint előljárőrparancsnok, bevonult a zemplénmegyei községbe, ahol az oroszok a toronyba felállított gépfegyver- és padláslyukakból jövő fegyvertüzeléssel fogadtak. Rövid pár percig tartó harc után egyrészüket lelőttük, lefegyvereztük; a többi — ugy 200 főnyi — csapat a falu fölötti hegyen előre elkészítve álló fedezékekbe bujt el és várt. E közben érkezett egy főhadnagy vezetésével egy huszárszakasz s dacára a figyelmeztetéseknek, előre lovagolt ki a faluból, ugy, hogy bizony pár pillanat múlva rettentő golyózáporban kellett visszavágtatniok. Egy huszár golyótól találva lezuhant a lováról. Ekkor láttam olyan jelenetet, a bajtársi ragaszkodás oly fényes megnyilatkozását, amit nem lehet soha elfelejteni. Két huszár a faluba szerencsésen beért szakaszból visszafordul és kivont karddal lovagol, az ott maradt huszártestvér lovát is kantáron vezetve a bajtársért. Figyelmeztettem őket, hogy micsoda őrültséget akarnak elkövetni ; a folyton szakadó golyózáporban mind a kettő odavész. Hisz már a mieink is raj vonalban törnek előre; várjanak egy kicsit. Rám néz az egyik — a nézésében volt valami lesajnáló, hogy mit érti azt a bakahadnagy ur, mi az a bajtársi szeretet — és azt mondja: .Hadnagy ur kérem egy bajtársunk maradt ott, ki tudja él-e, vagy meghótt, ha él, elhúzzuk, ha meghótt, mi temessük el*. Azzal sarkantyúba kapta a lovát és mentek tovább. Mi visszafojtott lélekzettel néztük őket. Nem telt bele öt perc, már az ezredorvosunk kötözte a sebesült huszár fejsebét; nem is olyan súlyos a sebesülés, ugy, hogy meg foga huszár maradni. Persze, a másik kettő kapott sok kézszorítást ezért az igazán hősi tettükért. Jövő számunkhoz postai befizetési lapokat mellékelünk, amelyen az előfizetési dijak portómeniesen küldhetők be. & legrövidebb napok. Általánosságban azt hiszik, hogy minden évnek van egy leghosszabb és egy legrövidebb napja. A legrövidebb napnak december 21-ét tartják s azt mondják, hogy ettől a naptól kezdve a nappalok, alig észrevehetően bár, hosszabbodnak. Egy kis tévedés van a dologban. Az igaz, hogy december 21-ike az év legrövidebb napjai közzé tartozik. De ugyanilyen rövidek a nappalok december 22-én és 23-án is. Mindenik napon a nappal tartama a nap feljöttetői a nap lementéig 8 óra 22 perc. December 20-án még 8 óra 23 perc a nappal^ tartama s hasonlóképpen ugyanennyi már december 24., 25. és 26-án. December 27-én és 28-án egyformán 8 óra 24 perc, 30-án 8 óra 30 perc s igy tovább hosszabbodnak folyton a napok. Érdekes az is, hogy a nap nem akkor kél legkésőbben s nem is akkor nyugszik a legkorábban, amikor a nappalok a legrövidebbek. December 21-én és 22-én a nap reggel 7 óra 47 perckor kél, december 23-án 7 óra 48 perckor. Hasonlóképpen 7 óra 48 perckor kél 24-én és 25-én. December 26-tól 30-ig 7 óra 49 perckor, december 30-án, 31-én és január l-én 7 óra 50 perckor. Legkésőbben tehát az év két utolsó és első napján kél a nap. Pedig december 24-től kezdve a nappalok már hoszszabbodnak. Ennek az oka és magyarázata azonban az, hogy viszont a nap nem a legrövidebb napokon nyugszik le legkorábban, hanem december 6-tól 11-éig terjedő napok alatt. Ezeken a napokon már 4 óra 7 perckor lemegy. December 12 tői 19-ig terjedő napok alatt 4 óra 8 perckor, 20—22-én 4 óra 9 perckor, 23-án 4 óra 10 perckor, 24-étől 26-ig 4 óra 11 perckor. S igy tovább mindig későbben. Mindezekre ráadásul még tudni kell, hogy a nap feljötte és lemenetele az úgynevezett csillagászati idő szerint van megállapítva. Ámde a mindennapi életben a zóna-idő szerinti számítás életbelépése óta alaposan eltértünk a csillagászati időtől. Nyíregyházán például 27 perc, majdnem egy teljes félóra különbség van a csillagászati idő, vagyis a helyi idő és a zóna-idő között. Ugy hogy mikor nálunk a zóna-idő szerint 12 óra van, akkor már voltaképpen 12 óra 27 perc van. A nap túl van a delelőn. Ennek a következménye, hogy a nap nálunk 27 perccel korábban kél fel és korábban nyugszik le, mint ahogy a naptárban a nap kelte és nyugta fel van tüntetve. Mert a naptárban a cssillagászati idő van, mi pedig a zóna idő szerint járatjuk óráinkat és a szerint számítjuk az időt.