Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-12-17 / 101. szám

ellenségei kezdték ásni önmaguknak, a francia nemzetnek a sirját. A mai világháború csak sietteti ez a véget, melyet még egy időre talán kikerülhetett volna. * Ilyen volt a hatalmas római birodalom élete is. Ott is megpróbált a nép a felfelé emelkedés, a nagy kiterjedés, hatalom, művelt­ség, gazdagság közepette minden kormányfor­mát, mégis egy bizonyos magasság: a tetőpont elérése után bukás lett osztályrésze. A dikta­túra, a királygyilkosság, az erkölcsi sülyedés ott is élte virágkorát ; ott is volt vallásüldö­zés Néró alatt, mikor a keresztyéneket máglyán égették el. A dekadencia legmagasabb fokán méltán mondhatta Róma egyik történetirója: Romae omnia venalia ! (Rómában pénzen min­den megvásárolható.) A római nagy hatalomnak, műveltségnek ép ugy a római nép lett a gyilkosa, sírásója, mint a francia nemzetnek a francia nép. A szédületes emelkedésben, a gyors bukás­ban igy van hasonloság Róma és Franciaország között. * A történelem feltartózhatatlan ítéletét: Franciaország bukását a mai világháború csak sietteti, mivel Franciaország élőfájába az őrlő szu már mélyen befészkelte magát, minek kö­vetkezményei a közel jövő méhében forron­ganak. Gesztelyi Nagy László. & „Morgó melletti" temető. Gyászjelentéseken is, beszéd közben is a város északi oldalánál levő temetőt „Morgói", „Morgósi" sőt „Morgó" temetőnek szokás ne­vezni. Idegenek, akik nem ismerik ennek az el­nevezésnek az alapját, gyakran azt hiszik, hogy ez az elnevezés a francia „Morgue* szótól származik. A helybeliek annyira megszokták, hogy nem is gondolkoznak azon, vájjon miért hívják ezt a temetőt igy? Pedig ha gondolkoznának csak egy kicsi­két rajta, reájönnének, hogy ez az elnevezés igazán a legkevésbbé alkalmas a temető meg­jelölésére. A temető közelében a Pazonyi-utca végén, a Sarkantyu-utca szögleténél állott csak nem régiben is még egy korcsma épülete a város­nak. Ezt a korcsmát hívták „Morgódnak. Amiként hogy minden korcsmának régi szokás szerint meg voit és meg van i^a is a maga neve. Erről'a korcsmáról neveződött el valami­kor hajdanában a „Morgó melletti" temető. A régi korcsmaépület, mely épen a régebben „Pazonyi"-nak nevezeti, ujabban Vay Ádam­utcának a tengelyében állott, leégett s a város nem is építette fel ugyanott, ellenben helyette másik kore mát építtetett a tér másik oldalán, még közelelb a temetőhöz. Természetesen az uj korcsma is megtartotta a régi „Morgó" el­nevezést. A temető elnevezése ezzel a régi és mos­tani „Morgó" korcsmával van összefüggésben. Igazi neve tehát „Morgó melletti" volna. A többi változat már csak ennek a megrövidítése. Bizonyos igaz azonban az, kogy a temetők legkevésbbé alkalmasak arra, hogy a közelük­ben levő korcsma után neveztessenek el. Hagyjuk el hát ezt az izlástelen elneve­vezést. Szokjuuk le róla. A városnak most már, a „Vasúti" temető bezárása óta két temetője van. Az egyik a város déli oldalán, az „Alvégi* temető. A másik a város északi oldalán. Miért ne lehetne ezt a temetőt a régi jó magyaros kifejezéssel „Felvégi"-nek, vagy ha ez falusiasnak tűnik fel: „Északi" temetőnek nevezni ? Az egyöntetűség kedvéért leghelyesebb volna az egyiket „Északi", a másikat „Déli" temetőnek nevezni. Az északi oldalon levő temetőt azonban semmi esetre sem nevezzük sem „Morgó mel­lettiének, sem „Morgódnak, sem „Morgósi"­nak, sem „Morgó"-nak. A főgimnáziumi felügyelő jubileuma. Szűkebb körű, szinte családias, de annál melegebb és bensöségteljesebb ünnepeltetésben részesítette a nyíregyházi főgimnázium kor­mányzó tanácsa kedden délután tartott ülésében dr. Meskó Lászlót, a főgimnázium felügyelőjét, abból az alkalomból, hogy ezt a tisztét immár 25 év óta tölti be. Dr. Meskó László nem tartozik azok kőzé, akik magukat bármely alkalomból kifolyólag ünnepeltetni szeretik. Jól ismeri őt erről az oldaláról a kormányzó tanács. Ezért kerülték a külső fényt, a nagyobb nyilvánosságot. Ma­gát az ünnepelt felügyelőt lepte meg legjobban a váratlan megemlékezés arról, hogy immár 25 esztendeje vezeti a főgimnázium ügyeit soha nem lankadó buzgalommal, meleg érdeklődés­sel, a legapróbb részletekre is kiterjedő figye­lemmel és a mi fő dolog, eredménynyel. A főgimnázium rohamos fejlődése, melyet ez alatt a 25 év alatt feltüntetett, elválaszt­hatlanul van összeforrva a felügyelő tevékeny­ségével és gondosságával. Az ülés elején, a kitűzött tárgyak ellőtt Balla Jenő egyházfelügyelő kért szót. Elmon­dotta, hogy bár a kormányzó tanács előtt is­meretes elnökének, a főgimnázium felügyelőjé­nek az a gondolkozása, amely szerint a saját személyét illetőleg nem óhajtja az ünnepelteiést, érdemeinek nyilvános méltatását, mindazonáltal a kormányzó tanács részéről mulasztás volna az, ha megemlékezés nélkül hagyná azt a kö­rülményt, hogy dr. Meskó László immár 25 év óta viseli ezt a tisztet önzetlen buzgalommal, lelkiismeretes munkássággal. A főgimnázium helyettes igaágatójával egyetértőleg határozati javaslatot terjesztett elő, melyben főbb voná­sokban el vannak sorolva azok az eredmények, melyeknek elérése a felügyelő személyével és tevékenységével függnek össze s végül az az indítvány foglaltatik benne, hogy a kormányzó tanács fejezze ki háláját és elimerését a felü­gyelő iránt. Az indítványhoz elsőnek Geduly Henrik, a tiszai evangelikus egyházkerület püspöke szólott, ki megemlékezett arról, hogy mint a kormányzó tanácsnak immár több mint két évtized óta tagja, tanúsíthatja azokat az elévül­hetlen érdemeket, amiket a felügyelő a főgim­názium fejlesztése körül szerzett. Üdvözli a jubiláns felügyelőt ugy is mint püspök, mint az iskola egyházi főhatósága. Eztán Májerszky Béla kir, tan. polgár­mester üdvözölte a felügyelőt ügy a maga, mint a város nevében, további sikeres műkö­dést s ehhez az ég segdelmét kívánván. Dr. Meskó László felügyelő a váratlan megtiszteltetéstől meglepetve, meghatottan mon­dott köszönetet az elismerő szavakért. Meg­köszönte azt a tapintatot, hogy ünnepeltetését nem tették a kormányzótanács tagjai szélesebb körűvé, amire a mostani idők különben is a legkevésbbé alkalmasak. Az érdemeket elhárítja magáról a kormányzótanácsra és a tanári­karra. Azt bevallja, hogy szivehez legközelebb álló intézménynek a főgimnáziumot tekintette mindig, melynek egykor növendéke volt s mely­nek érdekében mindig szívesen tett meg min­dent, ami tőle tellett, ő nem tartotta számon az elmúlt éveket s éppen ezért nem is volt elkészülve arra, hogy azokat a kormányzóta­nács számon fogja tartani. ígéri, hogy mint eddig, ugy ezután is szívesen dolgozik az iskola és annak virágzása érdekében. A kormányzótanács a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta s jegyzőkönyvbe iktattatta w Táviratainkat, osztályától naponta több izben kapunk : előfizetőinknek nagyon szívesen bemondjuk telefon útján. — Bojkottáljuk a francia és angol árukat! A háború. A Plocktól lefelé Orosz-Lengyelország nyugoti részének egész hosszában a Kárpátok aljáig húzódó több száz kilo­méteres fronton, kezdetét vette az osztrák­magyar és német seregek offenzívája, amely a Kutnonál, Lowic környékén, Lodznál, Cesztochowa környékén, Krakó körletében és a Kárpátok alján kivívott nagy győzelmeivel megtörte az egész orosz haderőt és a legteljesebb visszavo­nulásra kényszeritette az egész óriási fronton, A Lodznál, majd attól keletre és még északabbra, a Lowic körül aratott német győzelmek után Nyugat-Galiciában is tel­jes erővel offenzívába léphettek az osztrák­magyar seregek. Ez a vállalkozás szintén a sikerek jegyében indult meg és a Nyugat­Galiciában elhelyezkedett orosz déli szárny nagy vereségével végződött. A megvert orosz déli szárny szintén visszavonulásra kényszerült s haderőnk előnyomulásától szorongatva egymásután kénytelen föladni erős hadállásait. A Höfer tábornok je­lentésében felsorolt visszafoglalt nyugat­galiciai városok jelzik előnyomulásunk útját,, amely arra a feltevésre nyújt ala­pot, hogy Nyugat-Galicia a legrövidebb idő múlva felszabadul a rövid életű orosz uralom alól. Nyugat-Galicia fölszabadítá­sának munkáját lényegesen elősegítik és siettetik azok a csapataink, melyek Sá­rosból és Zemplénből hősi harcokban végképen kiverték a betörő orosz hordá­kat s most galíciai területen nyomon kö­vetik a megvert ellenséget. A déli harctérről nem jó hirt vet­tünk. Nehéz küzdelmek után birtokunkba vett Belgrádot, kénytelenek voltunk harc nélkül kiüríteni. Távirataink itt következnek: A „Nyirvidék" eredeti távirata. Budapest, dec. 15. Érkezett délután egy óra 20 perckor. Hivatalos. A déli hadszíntérről Bud. Tudósító jelenti: Jobb szárnyunk szükséges visszavonulása foly­tán előállott hadműveletei helyzet taná­csossá tette, hogy Belgrádot egyelőre fel­adjuk. A várost harc nélkül ürítettük ki. A csapatok a kiállott fáradalmaktól és harcoktól szenvedtek ugyan, de a legjobb szellemtől vannak eltelve, (Miniszterelnökség sajtóosztálya.^ (A „Nyírvidék" eredeti távirata.) Budapest, dec. 15. Érkezett 6 óra 50 perckor. Hivatalos. Nyugat-galiciában hadseregeink offenzívája az ellenséget visszavonulásra kényszeritette és az oro­szok arcvonalát Déllengyelországban is megingatta. Az ellenséget Nyugat-galiciában délfelől fáradhatatlanul üldöző csapataink tegnap Jasló, Railrod vonalába jutottak. Üldözés közben, valamint az utolsó csa­tában az eddigi jelentések szerint 30,000 oroszt fogtunk el. Ma hirek érkeztek, hogy az ellenség Railrod, Miepolonice, Wol­brom, Novroradomszk, Pietrkow egész vonalán visszavonuló mozdulatokat tesz. Erdős kárpátokban, az ellenséges erőnek Latorca völgyében való előrenyomulása ellen, megfelelő intézkedéseket tettünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom