Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-12-03 / 97. szám

A Szmbolesvármegyei K&zs^gi Jegyzék és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szeréén és szombaton este. g'Sfizetés: Egész évse 10 K, Fél évre 5 K, Negyed j éwa 2 K 50 f. Eg? szém ára !0 f. Tanítóknak féiár. j Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCH

ENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 80 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit tfwfiaíM^iMa Mélységek és magasságok. Ismét vijjogtak a vészmadarak. Az emberi gyöngeség ismét megnyilatkozott. Az erősebb lelkűek nyugodtan várták a fejleményeket a hóval boritott Kárpátok közeli lejtői mellett is, —- a vészmadarak azonban itt, több száz kilométernyire a fenyegetett hegygerincektől is már érezték a kozáklovak párázó lehelletét, hallották a patkók dobogását, a hajnal ködéből vérittas, marcona orosz katonák előbukkanását várták s este, az agyonrémitett családi körben, a lehető menekülésnek útját szimatolták. „Ég Mezőlaborc! Homonna már csak egy újkori Herculánum, mit a földdel egyenlővé tettek a kozákcsapatok! A közeli vármegyéket már sorra kiüritettékl

u Igy — a vészmadarak! A beavatottabbak, a zugstratégák azonban már azt is tudták s bizalmas titokként azt is tovább adták, hogy a hadvezetőség éppen idáig akarja beengedni az oroszokat, itt, Nyíregyháza közvetlen határában lesz a döntő ütközet, melynek sikerében nem kételkedik ugyan a hírforrás maga sem, de mégis ami biztos — az biztos és a legjobb hely a menekülésre a Dunántul! Egy héttel ezelőtt még ezek a „feltétlenül hiteles és megbízható" hirek járták. A siránkozó menekültek elbeszéléseire való hivatkozás a rémlátomásoknak is komoly színezetet adott. Terjedt a pánik és a reggeli szószátyár estére önmaga ijedt meg legjobban az útjára magabocsátotta kószahirektől. Az emberi gyengeségeknek e kishitű rémlátomásaival szemben szinte hasztalan minden okoskodás s a komoly gondolkozás. Pedig nem szóbeszédek, nem üres újsághírek, hanem kétségbevonhatatlan tények bizonyítják, hogy e rémlátomások nemcsak alaptalanok, hanem egyenesen hisztérikus idegrohamok. Mert amit az osztrák-magyar haderő e világháború folyamán eddig teljesített, az a legszebb, leghősibb éposza a világtörténelemnek. Augusztus eleje óta áll szemben egymással a száznyolcvan milliós Oroszország és az ötven milliós AusztriaMagyarország. Augusztus eleje óta — hűséges szomszédaira is figyelve és a végső küzdelmét fanatikus elszántsággal viselő Szerbiával is harcban állva — hadierejének felét alig meghaladó létszámmal vette föl a harcot AusztriaMagyarország: a négyszerte erősebb Oroszország ellen s ebben a bibliai DávidGóliáth mérkőzésben eddig még egy oly területen sem volt képes lábát megvetni az orosz kolosszus, amely az Osztrákmagyar birodalom területének egy kilenced, a nagy orosz birodalom európai területének pedig csak hetvened résznyit is kitenné ! S négy hónap elteltével — miközben pár hét alatt a belga és francia erősségeknek java elesett, — még áll Przemysl és sértetlen Krakkó s a Kárpátok tövében ezernyi ezer orosz katonának tetemét födi'be a hó! Ám a vészmadarak serege az idők folyamán még megszaporodott. Az eszelős remegőkhöz ujabban a keselyük csapata sorakozott. A hadikeselyük csapata, mely emberi hullát szimatol s érzékenyen ra* gadja meg s adja tovább az első hírt, hogy ez és ez a jóbarátja vagy ismerőse itt és itt — elesett. Urát adnia ugyan nem tudja a kószahirnek s az legfeljebb egy számvivő zugsführerhez vezet, de — a hadikeselyü célhoz ért és a sebesült Háry Jánosok igazmondásával bizonyított hősi halál hire a lelkiismeretlenül kétségbeejtett és gyászbaboritott családhoz ért. Láttára e mélységes emberi gyarlóságoknak, a völgyfenékről föltekintve bízó reménységgel pihennek meg lelkiszemeink a magasságokon. Ott. ahol hős katonáinknak halálmegvetését, az elesettek hozzátartozóinak hősi viselkedését látjuk. Túlnan, a Kárpátok északi lejtőiről húsz évVel ezelőtt egy már őszbe csavarodott hajú, de még sugár, katonás tartású férfiú keresett itt magának uj hazát. És amint itt letelepedett, egy szerény, visszavonuló, de rövidesen mindig munkálkodó uj polgára lett a magyar hazának, fanatikus imádója az isténáldotta magyar rónának. Nyelvünket nem ismerte, hozzánk a múltnak, az eltemetett ősöknek emléke ide nem fűzte, de harcos katonákká serdült daliás fiait már magyar szellemben nevelte. Uj hazájától önmaga csak morzsákat kért s uj hazájának ő acélkaru oroszlánokat adott. Patriarcha korban, nyolcvanöt éves korában jutott el hozzá a hir, hogy a magyarok koronás királya hősi küzdelemre szólítja az ő hűséges magyar nemzetét. Hogy a megszeretett s ivadékainak haló porival már megszentelt magyar haza veszélyben van. És a nyolcvanöt éves aggastyán nem kért pardont, fiainak kimentése érdekében nem lótott-futott, tisztes aggkorára, a korával járó elgyengülésre nem hivatkozott, segitő, gyámolító kéz után nem rimánkodott, — s a hivó szóra, az első lángbaborulásra hadbavo- ; nult fiaitól még csak el sem bucsuzhatott. j S még az események forgatagában csak pihenőt sem talált: — már jött a lesújtó hir, a kétségtelen szomorú bizonyság, hogy két fia közül az egyik, szivének talán a legkedvesebbik, a galíciai harctéren szenvedett — mindjárt az első napokban hősi halált. A derűs, mosolygó, nyári égboltot hirtelen elborító felhőkből kipattanó villámcsapás nem lehet megrázóbb, váratlanabb, mint e sietve jött tudósítás. A váratlan villámütésnek fénye, megreszkettető dördülése nyomán remegve áll meg állat és ember ; a halálnak az első aratásán jajdulva sir föl a barát, az ismerős és a hozzátartozó. És ez a nyolcvanöt éves aggastyán a reároskadó fájdalmak zuhatagában nem törik össze, nem kér részvétet, fájó panaszával nem rémíti meg a gyönge lelkeket, hanem utrakél, hogy a fölperzselt falvak, letarolt erdők s vérrel áztatott rögök között megkeresse az ő elesett fiát s ott, annak sírjánál rebegje el bucsuzásként az Úrhoz intézett hálaszavát, amiért hős fia — megtéve kötelességét — vérével védelmezhette koronás királyát s szeretett hazáját! . . . Öreg Widéry Frigyes! Te hőslelkű, csöndes aggastyán! Lelki nagyságodnak add egy fénysugarát, hadd töltse az meg hittel, bizalommal, erős lélekkel, hősi önfeláldozással a szivökben rémegőknek oly nagy sokaságát! — Hadisegély-bélyegek. Annak idején hírt adtunk arról, hogy a postaigazgatás az özvegyek és árvák részére külön hadisegély postabélyegeket hozott forgalomba, még pedig egyelőre 5 és 10 fillér értékben olyformán, hogy ezek mindegyike után az eladás alkalmával a frankójegy értékén kivül a vevőtől még két fillér beszedendő. A szóban levő jótékony célra a postaigazgatás az árvizbélyegek elnevezése alatt ismert bélyegeket használta fel. Amint értesülünk, a szóban levő árvizbélyegek felhasználásával kiadott 5 és 10 filléres hadisegély bélyegeken kivül most az árvizbélyeg többi értékfajai is mint hadisegélybélyegek kerültek forgalomba. Ezekre is a „Hadisegély özvegyeknek és árváknak kettő (2) fillér* jelzés van nyomva. Mig az 5 és 10 filléres hadisegély-bélyegeket minden postahivatal és értékcikkárus köteles árusítani, addig a többi értékfajokat csak a postahivataloknál kapni. Használjunk tehát hadisegély-postahelyegetl Ahányszor levelezőlapot, vagy levelet adunk a postára, gondoljunk derék katonáink hátramaradottjaira és ne sajnáljuk azt a két fillér többletet, amelylyel e nemes cél eléréséhez hozzájárulunk! Ne felejtsük el, hogy nemcsak a 100 és 1000 koronás adományok biztosítják a ma-, gyar társadalomban megindult jótékonycélu akciót, hanem tartsuk szem előtt, hogy éppen ez a két fillér, amely még a szegény ember zsebét sem terheli meg, óriási összeget tehet klf ha milliók és milliók gyűjtik.