Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-12 / 91. szám

t Nagyon kérjük hátrálékos elő­fizetőinket, hogy a küldött póstabefizetési lapok utján utalják át az előfizetési dija­kat; kinek-kinek csekélység az a pár ko­rona, nekünk pedig létkérdés a mai vi­szonyok között. — Öngyilkosság. Grexa János jómódú tanyasi gazda felakasztotta magát. Pár hóval eze'őtt felesége lett hasonló módon öngyil­kossá és igy a két eset között összefüggést keresnek. Aprós gyermekeket hagytak árván. — Szeszgyárak részére a mező­gazdasági jelleg elismerésére kérvény min­ták és községi bizonyítványok egyedül lapunk nyomdájában szerezhetők be. — Huszonnégy-harminchat. A 24—36 évesek bemutató szemléje a nyíregyházi illető­ségüeknek Munkácson lesz december hó 24. 28. 29 és 30-án megtartva. Az előállitandók száma 1600. Az alkalmasak behívása később fog megtörténni. Bátory»utca á sz. alatti lakás jutányos áron azonnal kiadó. — Kolera. A belügyminiszter legutóbbi kimutatásában Szabolcsmegye a Feketehalom tanyán előfordult 1 kolerás esettel szerepel csupán. Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily kis mennyiségben házhoz szállítunk. Telefon 189. A háború és béke szociológiája. Irta Máday Andor dr. —Valóban aktuális problémával foglalkozik ezúttal Máday Andor, a neuchateli egye­tem tudós tanára. Már hónapok óta a háború tartja izgalomban egész Európát. Beszélnek róla gyűlölettel, beszélnek róla lelkesedéssel, csak nyugodt bírálattal nem foglalkozik vele senki sem. Ez a munka a ' tudósra vár. Máday objektiv szempontból tanulmá­nyozza a háború és béke jelenségeit. Nem hivat­kozik érzelmekre noha, maga is nagy békebarát, nem lirizál, nem igyekszik hangulatot kelteni, hanem a rideg tényeket vizsgálja. A háborút és békét ugyanazzal a módszerrel tanulmányozza, mint a természet akármilyen más jelenségét és megvizsgálja, hogy milyen viszonyban vannak az evolúcióval,, az emberiség fejlődésévél és haladásával. Arra az eredményre jut, hogy az emberiség sorsa az értékeket mérlegelő belátástól függ és ez a belátás előbb-utóbb a békének fog kedvezni. Mert hiszen a háború is csak olyan találmánya az embernek, melylyel értékeket akart szerezni. Szükségletnek volt az eredménye. Mármost, ha az emberi ész olyan eszközöket fog találni, melyek több szükséglet kie­légítését, több érték biztosítását fogják lehetővé tenni, mint a háború — akkor nem is lesz több háború, mert feleslegessé válik, mert nem lesz semmi hivatása rendeltetése. A tudós szerző gyö­nyörűen megirt fejezetek során jut erre az eredméyre. Fejtegetései meggyőzők, szellemesek és rendkívül világosak. Olyanok is élvezettel olvashatják, kik egyáltalában nem foglalkoztak szociológiával és akik nem barátjai az elvont témájú olvasmányoknak. A Modern Könyvtár 423 — 425. számaként az Athe­neumnál jelent meg. Ára 60 fillér. Sokan nem tudják, hogy könyv­kötészetünk is van, ahol a legol* esőbb és legegyszerűbb kötéstől a legdíszesebb kivitelig minden e szakba vágó munkát elvállalunk. Mindenféle nyom­tatvány olcsó, szép és modern kivitel­ben a leggyorsab­ban készül Jóba Elek czégnél. .v. A háború. A hadikölcsön. A nemzeti hadikölcsön jegyzése érte­sülésünk szerint a jövő héten kezdődik. Jegyzési időtartam egy hétre fog kitér­jedni. Bizonyára sokan lesznek, a kiket a kölcsön kedvező feltételei arra birnak, hogy eddig a pénzintézeteknél elhelyezett tőkéiket hadikölcsön jegyzésre fordítsák. A fennálló rendelkezések szerint a hadi­kölcsön jegyzésre igénybe vehetők az augusztus elseje előtt elhelyezett és egyéb­ként moratórium alá eső betétek is. A pénzintézeti betétek korlátlanul felhasz­nálhatók lesznek, még pedig egyszerű átutalás útján a hadikölcsönben való rész­vételre, de természetesen csupán felmon­dási idő betartásával. Ezért kívánatos, hogy a jegyezni akarók már most gon­doskodjanak a betétek felmondásáról. A jegyzett összeget nem kell okvetlenül alá­íráskor befizetni, mert a kölcsön kibocsá­tási tervezete gondoskodik kedvezményes befizetési módozatokról, igy a jegyzett összeg tiz százaléka aláíráskor biztositék­képen leteendő, de a befizetés részletek­ben is történhetik. Az első részlet, mely a jegyzett összeg két ötöde befizethető egy hónap múlva is. A fennmaradó rész pedig két részletben tiz-tizenöt napi idő­közökben fizetendő. Ezzel lehetővé válik, hogy a csupán felmondással kivehető be­téteket is akadálytalanul felhasználhassák. Ha a felmondási idő a részletfizetésekre megállapított időtartamnál is hosszabb, és a pénzintézet a felmondási idő betar­tásához ragaszkodik, akkor nagyobb pénz­intézeteink a betéti könyvecskére előleget folyósítanak a kölcsön jegyzésre. WWmilWWOi WWTt^'jOTMijffiM»^^ Háború idején. Révben. A helyőrség egyik kis szobájában feküdt a sebesült dragonyos és birkózott a halállal. A napsugarak itt-ott átszűrődtek a keskeny zsalugatereken és halvány fénykoszoruba fonódva fokozták a beteg arcának halványságát. A szé­keken, bútorokon lomhán elszórt orvosság­edények, melyekből a kötés dacára is párolgott az erős illat, azt az érzést keltette, hogy itt még egyszer méred össze erődet a halállal, mikor eltávolítani próbálod testedtől. A többi ágyakban is sebesültek feküdtek, a legtöbbnek arcán derű és remény, egyik a napsugárnak, a másik az életnek. Csodák csodája! egy fehér cica is bevető­dött és az egyik üresen maradt ágyban nyúj­tózik kényelmesen, a teljes egészség szinpom­pázata. A dragonyos nagyot sóhajtott! A lemenő nap dühösen küzködött a beálló éjszakával és küzdelme nyomán vérveres sugara­kat lövel az ablakon. A sebesüllek arcán a bánat árnya húzódik végig, sajnálják, hogy el fog szállani a nap. A cica dühös ordítással kiszökik az ablakon. Minden nagyon szomorú! Nővér, szól halkan a dragonyos, igazítsa meg a fekvőhelyemet és aztán hallgasson ide. A fiatal apáca biztos kézzel öleli át kezé­vel a reszkető beteget, miközben az ujjaikon levő karikagyűrűk ijjedt rezzenéssel ütődnek össze. A beteg arca fájdalmas mosolyra torzul. Haha, a gyűrűm, igen épen árról akarok magának beszélni. Az emlékezéstől a beteg homlokán ráncok ; képződnek, miközben szemeiben az életnek vil­lanyos szikrája lobbant fel. Még nem jöttünk haza az első utunkróJ, menyasszónyommal, — nővér, — az oltár­tól, már várt szobánkan a behívó parancs. Hivott a császár, érti nővér, a császár hivott a menyasszonyomtól, nem akarok sokat be­szélni a menyasszonyomról, nézze, . . . mint lobog a nap végső vonaglásában és küldi harcra tüzes sugarait, ilyen két nap volt az ő nézése. És nézze ezt a piros türkiszt az ujjamon, mintha vérrel volna tele és ki akarua csattani, és szinesen, mint két villogó sziváryány, bo­rultak egymásra ajkai és amint ott távolról megejtő fehérségével közeleg a hold és körül­ölelve hűtlen hitvesének ezer szines sugarával, ugy pompázott hol haloványan, hol megejtő ezer szinü sugárzásban arca. jNővér, nyöszö­rögte a beteg, fogja le a szemeimet, nem aka­rok reá visszaemlékezni. A leány hüsitő jobbjával végigsimogatta a dragonyos lázas homlokát. Nem megy, nyögte bus lemondással, a vitéz, mióta itt heverek, egyre őt látom magam előtt. De nővér, üljön közelébb, hogy ne ve­szítsen egy szót sem el beszédemből. A parancsot a kezemben tartva öleltem menyasszonyomat, de ő elvonta magát. Vilmos, kiáltotta, még most is visszacseng a hangja, mintha harciinduló zengett volna a hangjában; egyetlen úram a császár hiv a a nagy császár és te büszke örömmel sietsz a parancsra és ne felejtsd, amint aprítod az ellenséget, hogy mindenik után egy karcolást teszel a gyűrűdön. . Nővér, nyöszörgött a beteg, töltsön egy cseppet abból a vérszínű folyadékból, — vér­színű és éltető, — a legszebbet most fogom elmondani. A szobában félhomály derengtt és a sebe­sültek megértő tekintetei, mint egy végtelenbe nyúló háló szálai szövődtek a dragonyos felé. Nem volt ellenség, amely feltartóztatni tu­dott volna. Hulló paripák és kihűlt tetemek felett robogtunk, mert a császár ugy kívánta. Nővér huzza le a gyűrűt az ujjamról. Be van vésve, hányat küldtem magam a másvilágra. Szegény arcók. Mikor meghaltak, minddel meg­békültem. Az egyik egy hid tövén emelte orvul fegyverét reám, de még mielőtt magam végez­tem volna vele, paripám patája széjjel locs­csantotta koponyáját. A másik egy fáról lese­kedett, de feledte, hogy lovammal kétszer olyat szököm, mint más, és mig fegyvere messze mögém hordta gyáva golyóját, addig már én vérétől ttisztogattam fényes kardomat. Hullot­tak és mindegyik után egy rövid jel vésődött gyűrűmbe. Töltsön még nővér abból a nedűből, csak még egy néhány szóra kell kitartanom. Egyszer csak azt halljuk, hogy érkezik a császár. A lovaink felszisszentek arra a szorí­tásra, amit e hírre sarkantyúnktól éreztek. Erre az ünnepre reá kell még szolgálni. Messze rónákon és hegyeken meg kell még ezt éreznie az el­lenségnek. Nem volt ez rendes ütközet, mintha csupa megittasult emberek küzdenének. Nem józanság, hanem a loogó lelkesedéstől mámo­ros szivek harcoltak. Ahol még élő embereket hagytunk, elvégezték helyettünk lovaink. Négyet levágtam olyan gyorsasággal, hogy nem értem reá szemükbe pillantani. Azután hallottam a zene harsogását, érez­tem, hogy nem fogom túlélni a nagy pillana­natot ; látni a nagy császárt! Azután nem éréztem a nagy ujjongásban egyebet, mint egy szörnyű nagy chaost. Valami kényszeritett, hogy lovastól elterüljek, talán igy kell fogadnom a császárt. Elvégeztetett. Győztünk. Révbe értem. A sebesült lélekzete elakadt és egyre hal­ványabb arcára valami kifejezhetetlen őröm csillogása vegyült. Még egyet nővér, jegyezzen még egy vo­nást a gyűrűmre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom