Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-22 / 85. szám

A háború megindulásakor napokig az egész világ Budapestre és Magyarország hangulatára figyelt. A sajtó hírszolgálatára óráról-órára röpítette világgá a magyar nép egységes akara­tának és megingathatatlan elhatározottsággal való gyors felkészülésiek eseményeit. Talpon volt nappal-éjjel az egész ország közönsége. A harci mámor harsogó nóták szakadatlan zengé­sében, haragos barátok, sőt ellenségek kibékü­lésében, a méltatlan bánások elfeledésében, a fajtestvéri kötelék megszilárdulásában s az ellen­ség erejének megtörésére való elhaKrozásában olyan unisono nyihtkozott meg, amelyre csodá­lattal eszmélt fr' az egész Európa. Itt, benn az országban megkapóan szép jelenetek egész sorával búcsúzott az itthon maradó polgárság hadbavonuló katonáinktól. A „íestver" fogalma érző, élő valósággá lett. A katonák bajtársi érzülete a romlatlan gyermeki lélek szűz érzéseinek tisztaságában csillogott. A nemzetiségeink azelőtti sértéseit, botlásait, magyarellenes magatartását nemeslelküen meg­bocsátottuk nekik. A hadbavonulás során min­den megye, minden város, falu és tanya lakos­sága bőséges útravalóval, csupa bizakodó nyá­jas szóval megilletődött tisztelettel és az élő visszatérésükbe vetett imádságos bizakodással vált el, egy időre, tőlük. Azután jöttek az ütközetek. Az ebizako­dott ellenségnek ajkára fagyott a gőg, meg­merevedtek a szemei, amikor küzdeni látta a magyar katonát. Még a harctér raj vonalaiban is parancsoló módon kellett visszatartani türel­metlen katonáinkat attól, hogy idő előtt roham­mal ne támadjanak. A csaták váltakozó jelene­teiben pedig soha félelem nem fogja el a magyar katonát, ha bármilyen túlerejű ellenséggel áll szemben. A támadást mindig ő kezdi, hacsak az ellenség észrevétlenül, árulással meg nem előzte őt a támadásban. A huszáraink röpülő rohamai és a gyalogosaink irtó szuronytáma­dása ellenállhatatlan, elbírhatatlan, ha kétszeres­háromszoros túlerővel állanak is szembe. A harci készsége pedig páratlan az egész világon, amelyről legutóbb Roda-Roda, a wieni „Neue Freie Prpsse* haditudósítója irt föllelkesült elismerést a magyar csapatoknak a galíciai háború első fázisában 9—10 napon át éjjel­nappal mutatott bámulatos szívósságáról. Leleményes, invenciózus és gyors cselek­vésü a veszély perceiben a magyar katona. Ezek mellett a nemes érzése, az emberszeretete még a gyilkos csaták tomboló veszélyei közben sem hagyja el. A kis „Sabáci" Dusán négy­hónapos hadifogoly csemetének megmentése az öldöklő harcokból Sabácz alatt, ahol a katoná­inknak a szerb reguláris csapatokon kivül a lekosság minden rendű és mindkét nemű komi­tácsijaival való orvtámadó bombavetéseitől is minden perczben a saját életét kellett védeni, olyan kiemelkedő tulajdonsága a magyar katona jeliemi fölényének, amelynek pandánját csak alig-alig lehet megtalálni más nép lelki kul­túrájában. Mindig emlékezetembe fog maradni egy festőművészünk megkapó hatású munkája, amelyen magyar honvédhuszárok vágtatnak rohamban az ellenség elé. A rohanó lovas­csapat előtt egyszerre feltűnik egy eltévedt kis fiu alakja, aki az arcocskáján megmerevedő rémülettel várja a feléje rohanó halált. Minden pillanatban agyongázolhatják a vágtató lovak. És ekkor, amint melléje érkezik rohanó kato­nái előtt az őrmester, hirtelen lehajol nyergé­ben a gyermek mellé, felkapja erősen őt és ugy vágtatnak tovább pillanatnyi megállás nélkül a huszárok. Éz a megtörtént eset is örök dokumentuma a magyar katona jeliemi kiválóságának. Ennek a mostani haborunak folyamán is a bajtársi szeretetnek, sőt az elfogott ellenséggel való nemes bánásmódnak már annyi ragyogó példáját mutatta a magyar katona, amely neki még az ellenségeink csodálkozó tiszteletét is megszerezte. A különböző történelmi korok idézett csa­táiban résztvett minden fajú katonának harci erényei fölött is ott ragyog időtlen-időkig a magyar katona jeliemi fönségének elismerése, amellyel már ebben a háborúban is megnyerte, összes ellenfeleivel szemben, az erkölcsi győzel­met, amely soha el nem muló tiszteletet fog nyújtani nekünk magyaroknak, amig ezek a földön a katonai erények is értékmérői lesznek a népek egyetemes műveltségének. Enyedy Barnabás. & hadbavonultakért. A nyíregyházi ipartestület vezetősége a segitő akcióban példás tevékenységgel veszi ki a maga részét. A most dúló világháború kez­dete óta minden alkalmat megragad arra, hogy a hadbavonultak iránti szeretetének, a figyel­mességének tanúbizonyságát adja. Legelsősorban a harcbainduló katonaság ellátása terén muta­tott követendő példát, amidőn anyagi erejét meghaladó áldozattal az itthonmaradottak se­gélyezésére a polgármester kezeihez 100 koro­nát, a keresztülvonuló katonaság részére élel­met és 50 korona ára szivart, a Vöröskereszt­egyletnek 500 koronát, hósapka, haskötők és csuklóvédők készítésére 500 koronát adott. Ujabban ugyancsak az ipariestület veze­tősége Schey Pálné és dr. Scharbert Arminné úrnők kezdeményezésére s buzgólkodására kötő­iskolát rendezett be az ipartestület tanácster­mében, hol délután 5 órától kezdve számtalan úrinő vetélkedve igyekszik azon, hogy a hadba­vonult katonaság részére kellőszámu meleg­ruhákat készítsenek. Ehhez a nemes törekvéshez méltán sora­kozik a most vasárnap megtartandó jótékuny­célu előadás, melynek jövedelme szintén a hadbavonultak érdekeit lesz hivatva szolgálni. A vasárnapi előadás érdekességére jellemző, hogy a délutáni előadásra már minden első hely elfogyott, úgy, hogy az ipartestület veze­tőségének kérelmére dr. Pröhle Vilmos egyetemi m. tanár és a többi szereplők Ígéretet tettek arra, hogy még aznap, vasárnap este 8 órai kezdettel egy második előadást is rendeznek. A jótékonycélu előadás műsora a követ­kező : Műsor: Kötőtűk, Kiss József költeménye, szavalja: Vajda Ilonka urleány. Zerkovitz Béla: Mintha piros rózsa hullana az égből! Brachsfeld Oszkár. Fensésres asszony aranyat hoztam. Aktu­ális dalok. Énekli: Wiegand Istvánné urnő. Zongorán kiséri: Jakab József ur. A világháború okai és szereplői. Felolvasás. Élőadja: Dr. Pröhle Vilmos tanár ur. A képeket vetiti hozzá dr. Schárbert Ármin tanár ur. Jegyek előre vált­hatók október 24-én déli 12 óráig az ipartes­tületnél ; október 25-én délután 3 órakor és este 7 órakor a színházi pénztárban. Helyárak: Páholy 6 korona. Támlásszék I—V. sor 1 kor. 20 fillér. Körszék VI—X. sor 1 korona. Erkély­szék I. sor 1 korona. II. sor 60 fillér. Állóhely 40 fillér. II. emeleti zártszék 40 fillér. Karzati állóhely 20 fillér. Előadás kezdete 3V 2 és este 8 órakor. Pénztárnyitás a színháznál délután 3, illetőleg 7 órakor. A ruhatár földszinten és I. emeleten jobb- és baloldalon van. Felöltők­ért 10 fillér, kalap, bot, ernyőért 6 fillér fize­tendő. A buffetben sütemények és hüsitő italok 10 fillérért kaphatók. A színház fűtve lesz. Az estély tiszta jövedelme a hadbavonultak és a sebesültek segélyezésére fordittatik. A dr. |Prőhle Vilmos előadása során az „Uránia" színház által készített következő képek lesznek vetítve: Belfort város. — Zeppelin bombázza Na­murt. — Francia gyalogosok. — Lüttich meg­szállva. — Belfort vára. — Angol hadifoglyok. — Zeppelin bombázza Antverpent. — Németek egy francia zászlót zsákmányolnak Metznél. — Német tüzérség előrenyomul. — Francia hadi­foglyok vasúti síneket javítanak. — Német gya­logság tűzvonalban. — Orosz hadifoglyok. — Galíciai falu ütközet után. — Német gyalogság sáncot készit. — Manonviller vára az ostrom után. — Hadizsákmány a tannenbergi csata után. — Poincaré, a francia köztársaság elnöke. II. Miklós cár. — I. Ferenc József. — Reims látképe. — Antwerpen látképe. — Brüssel lát­képe. — Ostende látképe. — Bruges látképe. V. György angol király. — Ruprecht bajor trónörökös. — A német*trónörökös. — Graf von Haeseler német tábornok. — Kluck von Haeseler német tábornok. — Gróf Moltke ve­zérkari főnök. — II. Vilmos császár. — Német katonaság pihenője a csata után. — Összelö­völdözött francia ágyu. — Tsing-tau kikötője. Német lovasság éjjel. — Német tüzérek mun­kába. — Német gépfegyver. — Német-francia utcai harc. — Senegáli francia katoná 1 r. — Németek üldözik az oroszokat. —- Maubauge vára az ostrom után. — Sasanow. — Edward Grey. — Hötzendorfi Gonrád vezérkari főnök. Dankl Viktor. — French angol tábornok. G? 1­lieni tábornok, Páris katonai kormányzója. — Bethmann Hollweg német birod. kancellár. — Joffre tábornok, vezérkari főnök. — Hinden­burg tábornok. — A belga király és Emmieh tábornok. — Graf von Haeseler é« Zeppelin tábornokok. — Goltz tábornok, Belgium kato­nai kormányzója. — Emmich tábornok, a lüt­tichi győző. — Longwy az ostrom után. — Bizé belga város az ostrom után. — Namur vára. — Angol gyalogság lőárkokban. — Belga hadifoglyok. 42-es ágyuk hatása Lüt*lchben. I—II. — Orosz repülőgép lelövése Ravaruská­nál. — Vilmos császár 6 fiával. — Német ka­tonák éjjeli támadása. Joggal várhatjuk el közönségünk részéről, hogy az ipartestület és a hósapka készít J­bizottság által rendezett jótékonycélu előadás^ céljának megfelelően támogatni fogja... Itt emiitjük meg, hogy a m. kir. honvé­delmi minisztérium hadsegélyző hivatala eddig négy köszönő levelet intézett az ipartestület vezetőségéhez, melyben az uddig átvett küiae­mények átvételét elismeri s további hazafias támogatását kéri. Levél a harctérről, Dr. Prök Gyula ügyvéd a harctérről egyik nyíregyházi ácsmester ismerősétől a következő levelet kapta: Tekintetes Dr. Prok Gyula urnák Nyíregyháza. Kedves ügyvéd ur, nem mulaszthatom e;, hogy egy pár sorral meg ne emlékezzem a harctérről. Nem tudom elfelejteni, mikor el akartam jönni hazulról, a kapujában találkoz* tunk és vidított, azt mondta: „Legyetek kitar­tók és bátrak, bár én is veletek mehetnék !* Be is tartottam eddig. Mióta eljöttem, ezredem állandóan harcvonalban áll és kitartó szolga­lommal meg is tette kötelességét. Itt a Przemyst várnál a legnehezebb feladat jutott nekünk, büszke népfelkelőknek, ugy fekszik a musz? ra a várunk körül eg/más hálán, hogy a földnek nehéz tartani, aki élve maradt, az meg fuíva menekül, ha tudna, de nem hiszem, hogy sikerüljön neki, mert uj csapataink érkeztek, akik oldalról támadják. Rém sokat ejtünk fog­lyul, nem is lehet megszámlálni, menekül a muszka futva, azt hiszem kimegy Lengyelország­ból és többé nem teszi ide a lábát. Mi is körül­belül utána megyünk. Nagyon felháborított uz a körülmény, hogy ő még a Kárpátokiuoz meré­szelt menni ami családainkhoz, a mi ottho­nunkba. Annál nagyobb bátorsággal ugy elver­tük, hogy csak ugy futott haza felé. Nekem hála Istennek nincs semmi bajom, vájjon mi hirt hallanak otthon ügyvéd ur? Ha lenre olyan szíves és egy lapon értesítene nagyon lekötelezne. Engedjen meg, hogy eddig nem írtam. Egyrészt azért, mert a posta el volt zárva, másrészt meg ebben a nagy ágyu böm­bölésben és fegyver ropogásban az ember sok­ról megfeledkezik, csak egy jut az eszembe, hogy most, vagy soha! Most pedig köszönöm a bátorító szavait, üdvözli a harctérről egy népfelkelő honvéd H. M. őrmester. , W Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily kis mennyiségben házhoz szállítunk. Telefon 139.

Next

/
Oldalképek
Tartalom