Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-18 / 84. szám

A-Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. i n MM irj.<^aiii^'.iM«iga»!etroKl)»ii'~~~-i.trrniTii .miau— ii m n» ii mii [••[•••[••••MLBMIMI^MMMMIM»»» i i Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Pál évre 5 K, Negyed >é*re 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. I Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to~ , vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Äpponyi Albert Szabolcsban. Irta dr. Pröhle Vilmos". Apponyi Albert gróf, a világhírű béke­apostol s Miklós cárral ellentétben őszinte rajongója a világbéke eszméjének, a mult napokban, e hó 14-én és 15-én, széjjel nézett a mi vármegyénkben, hogy meg­tekintse a kórházakat s a többi jóléti intézményeket. 14-dikén Nyíregyházán vett szemügyre mindent s Ujfalussy Dezső főispánnál érdeklődött a hadsegélyző bi­zottság s a vöröskeresztegyesület fiókjai­nak vármegyénkben kifejtett működése iránt, 15-dikén a főispán és Platthy kép­viselő kíséretében ellátogatott Nagykál­lól^a, hol Zoltán István főszolgabírónak volt vendége, majd átrándult Nyírbátorba s onnan Ujfalussy Dezső főispánnal együtt Budapestre utazott. Örömmel állapithatjuk meg, hogy őnagyméltósága a legteljesebb mértékben meg volt elégedve mindazzal, amit látott; elismeréssel nyilatkozott vármegyénk kö­zönségének áldozatkészségéről s hozzá kilátásba helyezte a központnak hathatós támogatását a vidéki szervezetek részére. Kétségtelenül megnyugtató reánk nézve ez a tudat s csak lelkesedéssel tekinthe­tünk a nagy Apponyi Albertre, aki a mai nehéz közlekedési viszonyok közepette éjjelé.t-nappát feláldozza, hogy az ő or­szágos felügyelete és vezetése alatt lévő szervezetek működése felől személyes ta­pasztalat alapján alkothasson magának képet. A komoly kötelesség és felelősség­érzet e nemes példája csak fokozhatja éberségünket, odaadásunkat, áldozatkész­ségünket. í e Azonban volt Apponyi Albert utazá­sának még egy másik célja s van a fen­tebb jelzetten kivül még egy másik fon­tos eredménye. Apponyi, aki azon az emlékezetes júliusvégi képviselőházi ülésen a minisz­terelnök bejelentésére adott válaszában úgy nyilatkozott, hogy az egész nemzet megnyugvással és lelkesedéssel is veszi tudomásul, hogy a monarchia létérdekei­nek megóvására erélyes lépések sora in­dul meg a Szerbiához intézett ultimá­tummal s hogy az egész magyar nemzet osztatlan egyetértéssel és ernyedést nem ismerő odaadással vállalja eme erélyes lépéseknek minden következményét abban a meggyőződésben, hogy a magyar állam csak hatalomban, súlyban, tekintélyben megerősödve kerülhet ki a megindulandó események forgatagából, ugyanaz az az Ap­ponyi a legszigorúbb következetességgel, hévvel, lelkesedéssel, hittel és reménnyel vallja ma is akkori álláspontját s ezt az ő erős hitét, reményét és lelkesedését át tudja plántálni mindazokba, akiknek mód­jukban van őt látni és varázslatos szavát hallani. Úgy Nyíregyházán, mint Nagykálló­ban és Nyírbátorban alkalmat talált arra, hogy a hivatalos érdeklődés és tudakozó­dás kapcsán megpenditse azokat a ma­gasztos eszméket, melyeknek szolgálatá­ban tevékenykedik, s minden szava aggo­dalmakat oszlató, lelkesítő, hitet-reményt erősitő volt. „Kitartunk a végletekig!" ezt az el­határozást váltották ki mindannyiunkból Apponyi Albertnek felvilágosító, buzdító szavai. Különösen mélységes hatású volt Apponyi Albertnek Görömbey főesperes köszöntőjére adott válasza. Felejthetetlenül szépen és meggyőzően fejtette ki, hogy néki, a béke hivének éppen a béke s a béke áldásainak bizto­sítása érdekében kell ma a harcban való kitartást hirdetnie, hogy a magyar nem­zetre, mely egy évezreden át rendithe­tetlen bástyája volt az emberiség legszen­tebb javainak a különböző időkben kü­lönböző cimen támadó keleti barbárság­gal szemben, szüksége van az emberiség­nek, hogy ennek a nemzetnek győznie és erősbödnie kell éppen az emberiség leg­szentebb javainak érdekében, s hogy a magyar hazáját szolgálva szolgálja leg­jobban az emberiség ügyét. És Apponyinak igaza van, felemelően, Isten és ember előtt megdönthetetlenül igaza van, mikor azt állítja, hogy a ma­gyarság fennmaradását, fejlődését és erős­bödését az emberiség érdeke kivánja. Az elvakult szövetség, mely 'orvul támadott életünk fájára, nem tudja mit cselekszik. Szerbia, Montenegro, Anglia, Japán, Franciaország önkívületi állapo­tukban Oroszország mindenhatóságáért küzdenek, azért az Oroszországért, mely ellenségnek kevésbbé veszedelmes mint szövetségesnek, s melynek kimondott végső célja az orosz-poroszláv világura­lom. Akik olvasták mindazt, amit az oroszsajtó hirlapcikkekben és könyvekben produkált az elmúlt esztendőben, a Roina­növok háromszáz éves jubileuma alkal­mából, azok tudhatják, hogy Oroszország­nak mi a végső célja : talpa alá szegni az egész föld kerekségét. Ezt prédikálják évek óta az ország iskolákban és kaszár­nyákban. Az orosz világuralom nem lehet az emberiség érdeke, de igenis érdeke az emberiségnek, hogy az az ügy győzzön, amelyért a magyar is fegyvert ragadott s ez nem más mint lefegyverezése az emberiség békéjét örrökké veszélyeztető Oroszországnak. Ebből a szempontból nézve a magyar­ság harca a német szövetséges oldalán az emberiség ügyekért áll előttünk s merjük remélni, kötelességünk hinni, hogy hogy ennek az ügynek elbuknia nem szabad. Nemzetünknek éppen egy francia tör­ténetirója, Sayon, mondotta egykor a következőket: „mikor fogja vájjon az európai emberiség leróni azt a hálát, amivel a magyar nemzetnek tartozik V Reméltük, hogy nem nagyon soká várat magára az az idő, amikor Párisban nem az lesz a jelszó, hogy „csak azért is revanche/ hanem az, hogy „hála a magyaroknak és németeknek, akik meg­szabadítottak bennünket az orosz szövet­ségtől!"- és aztán élni és virulni fog időtlen időkig az a szép, művelt, erős és tekintélyes Magyarország, mely Apponyi Albert lelki szemei előtt már is valóság s melyért élni halni mindannyiunknak legelső, legszentebb kötelessége. Nagyon kérjük hátrálékos elő­fizetőinbet, hogy a küldött póstabefizetési lapok utján utalják át az előfizetési dija­kat; kinek-kinek csekélység az a pár ko­rona, nekünk pedig létkérdés a mai vi­szonyok között. Szabolcsvármegye legrégibb Cemeníárű és Műkőgyára Építési vállalat. Szécfoenyi-úí 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot, 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. BEIBBBB BBBBBBBB BK ©KISSE! KI SS'&BS&SB SSE'0 a ETB W SSS0EQS« BBS S :BB BK BßB'BES uL

Next

/
Oldalképek
Tartalom