Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-11 / 82. szám

Debuísset prldem! Megjelent végre a belügyminiszter körrendelete, mely a hadviseléssel kapcsolatos vészhirek koholását és terjesztését büntetni rendeli. Ha valamikor valamire, ugy most erre mondhatjuk el igazán : debuisset pridem ! Előbb kellett volna! Kiszámithatlan és felbecsülhetlen az a kár, mely ennek a rendeletnek eddigi hiánya miatt nem csak erkölcsiekben, hanem anyagiakban is előállott a háború ideje óta. Á „vészmadarak" hihetetlen előszeretettel koholták és terjesztettek a legképtelenebb híreket. A legtöbbször talán csak azért, hogy valami ujat, valami erdekeset mondjanak. Talán csak azért, hogy magukat mások előtt másoknál tájékozottabbnak tűntessék fel. Kitalálták a legképtelenebb meséket. Vagy a másoktól hallottakat színezték ki, toldva hozzá, hogy mennél érdekesebb legyen. Ezek a riasztó hirek nem csak megrettenést, ijjedtséget idéztek elő, hanem anyagi károsodásokat is. Gondoljunk csak a határszéli betörésekkel kapcsolatos, legtöbbször indokolatlan menekülésekre. Hiszen már itt nálunk Szabolcsban és Nyíregyházán is sokan készültek, sőt el is menekültek. A gazdagabbja még könnyebben és aránylag kisebb kárral tehette. A szégényebbje ellenben talán mindenét kockára tette. Miért ? Mert a vészmadarak szabadjára ronthatták maguk körül a levegőt. Most mind ennek végét veti, illetőleg végét vetheti a belügyminiszter bölcs rendelkezése. Eddig nem lehetett büntetni az álhirek koholóit és a vészhirek terjesztőit. Nem volt rá paragrafus. Most már van. Tizenöt napig terjedhető elzárással és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel lehet és kell büntetni azt, aki: vészhírt kohol, vagy valótlan vészhírt terjeszt; valakinek megsebesülését, halálát, vagy az ellenség fogságába jutását állítja, vagy híreszteli, anélkül, hogy annak valóságáról hivatalos közlésből, vagy más minden kétséget kizáró módon meggyőződést szerzett volna ; olyan hírt kohol, vagy olyan álhirt terjeszt, mely alkalmas arra, hogy a lakosság körében félelmet, ijjedelmet keltsen. Mindezeket a miniszteri rendelet kihágásnak jelenti ki. A büntetést pedig a rendőri büntető hatóság hatáskörébe utalja. Most már tehát a hatóságokon múlik, hogy a vészmadarakat végképen elhallgattassák. Biztosra vesszük, hogy ezek meg is teszik a maguk kötelességét. Meg kell azonban tennünk valamennyiünknek, Még pedig akként, hogy aki ilyen hirt kohol, vagy terjeszt, irgalmatlanul jelentsük fel, ha saját testvérünk volna is. Ez most nem árulkodás, hanem hazafias kötelesség. Amiként a katona sem isteni, sem emberi törvények szerint nem követ el bünt, mikor az ellenséget lelövi, leszúrja, levágja, épen ugy nem denunciálás az, ha ilyen időkben a vészhirek terjesztőit a hatóságok kezére juttatjuk. Ezek ép ugy ellenségei hazánknak és nemzetünknek, mint amazok. Sőt sokkal inkább sajnálatra és részvétünkre méltók az ellenséges seregek egyszerű katonái, akik parancsszóra törnek ellenünk, mint ezek a belső ellenségek, akik gyávaságból, feltűnési vágyból, másoknak gyötrelmes perceket szerezni akarásból, vagy más efféle gonosz indulatból okoznak másoknak rosszat és kárt. Megállapítható már is a miniszteri rendelet üdvös hatása. Észrevehető már is, hogy megfogyatkozott a „Vészmadarak" száma. Mintha óvatosabbak lennének. Már ez is eredmény. Az eredmény azonban csak ugy lesz teljes, ha mi is, mindenki, aki előtt újból kinyitják a csőrüket, könyörtelenül bánunk el velük, késedelem nélkül feljelentjük őket, a hatóságok is személyválogatás nélkül járnak el velük szemben. II. Rákóczi Ferencz imádsága háború idején. Azokból a nagyszámú, kedves s elismerő nyilatkozatokból, amelyekkel híveim s jó barátaim az aradi vértanuk emlékünnepén elmondott hazafias imám után felkerestek, azt következtetem, hogy ma, igazán az imádkozásra rendeltetett ezen időben, élénkebb az érdeklődés az ilyen dolgok iránt, amiért is lejjebb egy a maiakhoz hasonló viszonyok kőzött megirt imát közlök, amelyet nem kisebb ember, mint maga a nagy Rákóczi szerzett az 200 esztendővel ezelőtt mondott el magában és környezetével számtalanszor. Az imát Őméltóságának: Kovács István kiérd, törvényszéki elnök úrnak szívességéből bírom s e helyütt csak azért közlöm (a maga eredeti, régies írásmodorában), mivel azt gondolom, hogy többeket fog érdekelni talán, hogy annak idején a nagy fejedelem a mostaniakhoz hasonló körülmények között miként imádkozott. Paulik, lelkész. IL Rákóczi Ferencz imádsága, (1703.) mellyel az ő Urának Istenének orczaját mindennapon engesztelni szokta. Nyomtatás által közönségessé tétetett mostan a végre, hogy a Birodalma alatt lévő Vitézlő Magyar Nép is az ő Kegyelmes jó Urát s Fejddelmét a buzgó imádkozásban követni megtanulja. Uram Isten, igazságnak kútfeje és kegyelmességnek kimeríthetetlen forrása, ki a Te parancsolataidnak ösvényétől eltévelyedett Népedet szolgálatnak igájával megszoktad büntetni, hogy megtörvén az ő nyakának keménységét,' minekutánna Hozzád folyamodik : a mint büntetésben igazságodat, úgy a Te engedelmességedben es" mértessed meg vélle való kegyelmességedet. Megvalljuk Uram! Atyáinknak hamisságát, esmérjük mindennapi vétkeinket, kikkel tégedet, édes Atyánkat megbántván, méltán ostorodat tapasztaljuk. Megérdemlettük Uram! hogy a mi Nemzetünknek dicsőssége idegenekre szálljon és a mi fiaink idegen Nemzeteknek igája alá vettessenek ; méltók vagyunk, hogy eltöröltetett magvunkkal együtt veszszenek el a mi Nemzetünknek neve, mert tetőlled: Istenünktől, Királyunktól és Urunktól eltávoztunk I Mindazonáltal Ó! Kegyelmes Urunk, tekintsed meg e nyomorúságoknak tengerében siránkozó Népedet, hallgasd meg a sok Szegényeknek Özvegyeknek,' Árváknak és neked könyörgőknek kiáltásokat, lássad az ártatlanoknak és Tőlled bosszúállást kérőknek kiöntetett véreket és el ne felejtsed irgalmasságidat, mellyeket régenten választott, de fogságban tartatott Népednek méltóztattál megmutatni; és mivelhogy elménket szabadulásunknak igyekezetére méltóztattad megmozdítani: cselekedetinket igazgassad, karjainkat erősítsed, fegyverinket élesítsed, hogy kegyes akaratodat teljes erővel követhessük! Adj Uram azoknak, kiket Vezérinkké akartál tenni, rendelésekben bölcsességet, az ellenkező dolgokban erősséget, a szerencsés állapotokban tartózkodást, a hadakozásokban bátorságot, az álomban vigyázást: hogy a Te akaratodnak után járjanak. Környékezd meg Uram Isten Táborinkat, és azokat a Te irgalmasságodnak palástjával környülvevén: a mi ellenséginknek leselkedésektől oltalmazzad; kergesd el strázsálóinknak álmokat, hogy készületlen ne találtassunk; légyen a Te Angyalod őrizőnk és kalauzunk a harczolásban, ki az álgyuknak és puskáknak golyóbisit elszéleszsze, és miképen az Izrael Nemzetségét a tengeren száraz lábbal: úgy bennünket a mi ellenségünknek rendelt seregei között boldogul vezessen! Égy szóval, engedd meg édes Urunk és Kegyelmes Atyánk, hogy visszafogadván kebeledben Népedet: a Te parancsolatidnak útidtól el ne tévelyedjünk, hanem a Te igazságodat megőrizvén, csendességben és békességben a mi utaink igazgattassanak. Ki bennünket megmérhetetlen kegyelmességed szerént teremtettél és megváltottál a mi Urunk Jézus Krisztus által, ki Teveled és a Szent-Lélekkel él és uralkodik mindörökkönörökké. Ámen. Kneipp páter a kolera elleni védekezésről. A világszerte hires bajor katholikus pap, akinek hidegvizgyógymódja ezrekre meg ezrekre adta vissza és adja vissza ma is egészségét, jó két évtizeddel ezelőtt egy budapesti lap Wörishofenben időző tudósitójának a kolera betegségre vonatkozólag a következőket mondotta : Felfogásom szerint a kolera nem egyéb, mint hirtelen támadó és szerfölött gyorsan lefolyó párbaj, a kolerát okozó anyag és az emberi szervezet között. A győzelem azé, a melyik erősebb. A kérdés az, hogy készülnek elő az emberek erre a küzdelemre. Megijednek, ámbátor a vész még néhány száz kilométerre messze van és azt hiszik, hogy meg kell halniok, ha a betegség reájok csap. Pedig nem ugy van. 1. Akinek a gyomra rendben van és akinél as emésstés rendes, annak semmi oka sincs a félelemre. Az a legrosszabb, hogy az emberek a kolerahirekre életmódjukat megváltoztatják, erős veresborokat, konyakot és efajta szeszesitalokat isznak és gyomrukat meggyöngítik. A kolerának pedig nincs kedvezőbb talaja, mint a gyönge gyomor. Sajátszerű, hogyha a járvány kitör, a hatóságok csak a környezet megóvásán törik a fejőket, a beteggel pedig, akit már úgyis elveszettnek tartanak, nem törődnek. Az orvosok opiummal és tanninnal igyekeznek elnyomni a kolerát, pedig issasstással kell azt a testből kiűzni. 2. És tényleg ugy van. As a koler ás, aki issadni tud, meg van mentve, as pedig, aki képtelen, elvessett. Az izzadást pedig forró vizzel kell létrehozni. Ez az egyetlen eset, hogy én, aki mindig hideg vizzel gyógyítok, meleget ajánlok, azok az orvosok pedig, akik a hideg vizzel való gyógyitástól visszariadnak, ebben az esetben hideg borogatásokat rendelnek, pedig ezek csak enyhítik a bajt, de nem gyógyítják. Az izzasztásra elő kell venni egy vastag, lehetőleg durva lepedőt vagy ha az nincs, egy szétfejtett zsákot. Ezt ötszörösen-hatszorosan összehajtva betesszük a forró vizbe, kicsavarjuk és aminő forrón a beteg csak elviselni képes, mellére és hasára rakjuk ; előbb azonban egy meleg, ecetbe mártott kendőt teszünk alá. Husz-huszonöt perc múlva, amikor az izzadás megkezdődött, meg kell ujitani a meleg borogatást és ezt mindaddig ismételjük, amig a hányás és a görcs meg nem szűnik. 3. As issadást asonban nemcsak kívülről, hanem belülről is elő kell mosditani. Erre a célra legjobb, ha kis adagokban tejbenfőtt megőrölt édes keménymagot adunk be a betegnek. Igy "kezeltem én 1855-ben Augsburgban a kolerabetegeket és 41 kösül negyven lett egéssséges. Fájdalom, éppen azt nem tudtam talpraállitani, akit a legjobban szerettem Volna, édes anyámat. 5. As egéssséges ember koler ás időben, ha jól érsi magát, vegyen hetenkint egy három-négy percig tartó hideg félfürdőt, amikor teste a legmelegebb. As pedig, akinek a gyomra nincs rendben, igyék reggelenkint jó keserű ürümteát. Lehet angelika- vagy tormentillagyökérből is koleracseppeket csinálni, mégis a legcélszerűbb, ha a gyomor tisztántartására naponkint 6—8 fenyőmagot veszünk igénybe. 5. As egéssséges ember asonban és est nem lehet eléggé ismételni, ne izgassa gyomrát, hanem éljen egysserüen és ésszerűen, ne vágyódjék ínyét csiklandosó dolgokra, hanem olyanokra, amelyek a gyomornak javára válnak. Néhány perccel később megmutatta Kneipp a tudósítónak azt a Hamburgból keltezett levelet, amelyben az író közli, hogy három menthetetlennek tartott kolerabeteget Kneipp módszere segítségével meggyógyított. 139. számú a telefonunk az uj helyiségünkben is. Megrendelésekért telefon hivásra azonnal házhoz megyünk. J O B A-nyomda, Széchenyi-út 9.