Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-08 / 81. szám

6 81-ik szám. JÍYimmtK 1914. október 8. 2 ing, 2 alsónadrág, 7 pár harisnya, 6 párna, Reiznerné, Ibrony 4 ing, 1 lepedő, 1 törülköző, Braun Józsefné 1 párna, 2 huzat, Dobi Józsefné 1 ing, 1 alsónadrág, 1 törülköző, Stern Ignácné 1 törülköző, Kulcsár Ferencné 1 ing, 1 alsónadrág, 1 tőrülköző, Kiss Józsefné 1 ing, Naményi Balázsné 1 ing, Keller Jenőné 1 ing, 1 alsónadrág, Schreiber Mórné 1 ing, 1 alsónadrág, 1 törülköző, Kreisler Linka 9 ing, 1 párnahaj, Szopkó Dezsőné 6 hósapka, 12 haskötő, 6 pár kapca, özv. Sexlyné 2 párna, Mátray Gyula 6 ing, 2 alsónadrág, Sexty Judit 6 zsebkendő, 3 törülköző, özv. Berzsenyi Dánielné 2 ing, 2 alsónadrág, 2 törülköző, Dr. Krómy Károlyné 12 haskötő, 6 pár kapca. A nagylelkű adakozóknak a szenvedő vitézek nevében hálás köszönetet mond a József Szanatórium Egylet elnöksége. — A fa és a szén. Hatóságunk a piaci élelmiszerek ellenőrzése és árának szabályozása után elhatározta, hogy a fa és szénárusitást is figyelemmel fogja kisérni. Ez az elárusítóknak is érdeke, mert a tapasztalat szerint gyakran a kihordó személyzet követ el visszaéléseket. — Nyilvános köszönet. Tiszalökön a sebesültek részére kispárnákat adományoztak Szőnyi Rózsa urleány gyűjtési ivén: Dr, Szőnyi Béláné és leánya Rózsa 25 drb. Dr. Harsányi Károlyné, özv. Báró Vay Arnoldné 10—10 drb. Dr. Tompos Endrényé, Bárczay Ilona, Ónody Pálné 6—6 drb. Nagy Lajosné, Rab Józsefné, Goldmann Albertné, Borbély Imréné, Szabó Balázsné 4—4 drb. Bartha Lászlóné, Bródy Gézáné, Márky Mihályné, Bagdy Imréné, Fodor Ilona, Ehrenreich Jakabné, Pestyánszky Ignácné, Szilágyi Kálmánné, Fogel Jakabné, Pál Bálintné, 3—3 drb. Snopper Antalné, Szabó Sámuelné, Szinai Dávidné, Altmann Jenőné, Reichmann Józsefné, Dudás Jánosné, Béni Józsefné, Wassermann Eszti, Pongor Gáborné, Takács Jánosné, Hadasné, Kocsis Gáborné, Szabó Istvánné, Pethő Jánosné, Szücsy Béláné, özv. Korik Ferenczné, Csépes Ferenczné, özv. Kállay* Lászlóné, Osváth Gáborné, Neuwirth Bernátné, Stark Dávidné, Snopper Ferenczné, Szentesi Dánielné, id. Csáki Péter, Misley Rási, Bak Sándorné, Angyal Simonné, dr. Voda József, Márton Ferenczné, Csikós Józsefné, id. Kis Miklósné, Gönde Gáborné, Bényei Györgyné, Huri Miklósné, ifj. Erdey Mihályné, Bán Imréné, ifj. Kocsis Jánosné, Kis Dánielné, Aranyász Sámuelné, Bodzás Demeterné, Erdei Gáborné, ifj. Katona Jánosné, N. Kis Józsefné, Áfra Miklósné, Katona Jánosné, L. Kis Ferenczné, Erdei Józsefné, Erdei Pálné, Bényei Bálintné, Káposztás Margit, ifj. Pál Istvánné, Rácz Gáborné, Korik Lászlóné, id. Bodzás Mihályné, Bodnár Dánielné, id. Pál Ferenczné, Erdei Istvánné, özv. Kalona Gáborné, Szentesi Lajosné, Szentesi Balázsné, Bodnár Miklósné, özv. Szentesi Mihályné, id. Szentesi Bálintné, Labancz Mihályné, Korik Gáborné, Erdei Andrásné, Áfr% Jánosné, Eredei Sándorné, Pál Mihályné, Losonczi Miklósné, Marozs Sándorné, özv. Friedlender Dávidné, Balogh Bálintné, Huri Sámuelné 2—2 drb. Szabó Istvánné 2 drb. Bényei Gáborné 2 drb. Szinai Gersonné, Rauchmann Sámuelné, Kalikin Rudolfné, Bényei Józsefné, Veres Andrásné, Veres Bálintné, Kis Albertné, Rósenblüchné, Mezei Gáborné, Márton Andrásné, Marázi Istvánné, D. Nagy Ferenczné, L. Kis Gáborné, Csáki Péterné, Czenki Lajosné, Korik Demeterné, Németh Dávidné, Halmi Miklósné, Solymosi Gáborné, Gröh Ferenczné, Rauchmanné, Debreczeni Gáborné, Künczler Jakobné, Pente Jánosné, Taglichtné, Polacsek Sámuelné, Fogel Ignáczné, özv. Pápay Miklósné, Huri Andrásné, Fazekas Györgyné, Tornán Gáborné, Tornán Zsófia, Csáki Sándorné, Korik Miklósné, Korik Józsefné, ifj. Rácz Mihályné, id. Rácz Mihályné, D. Nagy Miklósné, Losonczi Ferencné, Lőwy Éliásné, Berkovitsné, Bodnár Mihályné, Baksa Lajosné, Sajtos Lajosné, Olajos Mihályné, Medve Andrásné, Kis Józsefné, Bereczki Sándorné, Kis Ferenczné, Á. Nagy Józsefné, Zombory Emőd, Csuja Lászlóné, Csikós Jánosné, Kis Miklósné, Szabó Ella, Juhász Istvánné, Bonis Jánosné, Somogyi Gyuláné, Bodnár Gáborné, Korik Péterné, Korik Zoltán, Kulcsár Ferencné, Rácz Imréné, Blumné, Csikós Jánosné, Sarkadi Bálintné, Varga Mihályné, Huri Sámuelné, Csikós Ferenczné, Csáki Sándorné, Tóth Miklósné, Kovács Jánosné, Kállay Miklósné, Székely Kálmánné, id. Borbély Mihályné, Konya Gáborné, Nagy Bálintné, Kovács Gáborné, Bodzás Józsefné, Lakatos Jánosné, Csikós Jánosné, Halmi Sándorné, Szentesi Imréné, Szűcs Józsefné, Bosonczi Gáborné, Balogh Andrásné, Kovács Gáborné, Pappuch Lajosné, ifj. Bényei Jánosné, özv. Dézsi Andrásné, Sós Gáborné, Gombás Sándorné, id. Pál Istvánné, Marázi Pálné, Szentesi Pálné, Görbedy Sándorné, Kis Istvánné, Ozsváth Sándorné, Fülöp Gáborné, Szentesi Gergelyné, özv. D. Nagy Péterné, Mezei Istvánné, Gombás Péterné, Kis Andrásné, Szabó Mihályné, V. Kis Gáborné, ifj. Katona Józsefné, Bodnár Józsefné, Kovács Gáborné, Borbély Sámuelné, özv. Szentesi Pálné, id. Szentesi Sándorné, Béni Andrásné, ifj. Kis Ferenczné, Csikós Józsefné, Pál Miklósné, Bodnár Miklósné, Veres Istvánné, Szentesi Andrásné, Csikós Bálintné, ifj. Aranyász Sámuelné, id. Halmi Andrásné, Szentesi Gáborné. özv. Bodnár Jánosné, Marozs Sándorné, Molnár Sándorné, Molnár Istvánné, Csáki Józsefné, Erdei Sándorné, özv. Béni Andrásné, özv. Marozs Mihályné, Csáky Miklósné, Kulcsár Mihályné, id. Ökrös Imréné, özv. Fekete Andrásné, Tornán Mihályné, id. Katona Ferenczné, Bodó Ferenczné, Bodnár Demeterné, Bényei Györgyné, Horvát Sándorné, K. Nagy Péterné, Gombos Bálintné, id. Gombos Bálintné, id. Gombos Páterné, Korik Imréné, id. Eredei Mihályné, Sarkady Gáborné, ifj. Bodó Ferenczné, Bodnár Miklósné, Turóczy Jánosné, Kotán Miklósné, Lipniczky Józsefné, ifj. Pál Józsefné, özv. D. Nagy Gáborné, özv. Szentesi Bálintné, Tóth Miklósné, B. Kis Sándorné, Ökrös Gáborné, ifj. Korik Gáborné, Csikós Miklósné, ifj. Nagy Péterné, Csikós Józsefné, Cz. Balogh Miklósné, Rácz Andrásné, Beke Lajosné, Pál Jánosné, Szentesi Mihályné, Görbedi Sándorné, Erdei Jánosné, Szentesi Bálintné, Virágh Lajosné, Halmi Istvánné, Magyar Józsefné, Szabó Mihályné, Beke Sámuelné, Szentesi Lajosné, Nagy Józsefné, id. Katona Ferenczné, id. Nagy Imréné, özv: Balogh Lászlóné, ifj. D. Nagy Péterné, Nóvák Jánosné, Csáki Jánosné, ifj. Varga Andrásné, Lakatos Miklósné, Polonkai Bálintné, Bereczky Ferenczné, Bodnár Péterné, Tar Józsefné, ifj. Huri Sámuelné, Kovács Miklósné, Bodnár Jánosné, Katona Sándor, Glück Béla, Marozs Sándorné, Zsiros Miklósné, Zsiros Demeterné, Szakács Jánosné, Pálóczi Gáborné, Krausz Ignáczné, Berkovits Jakabné, Kis Miklósné, Kis Mariska, özv. Hajdú Ferenczné, özv. Körei Gáborné, Nagy Miklósné, Hunyadi Józsefné, özv. Huri Jánosné, Szentesi Józsefné, ifj. Varga Miklósné, Cs. Nagy Andrásné, Veres Istvánné, Erdei Ferenczné, Veres Sándorné, Csikós Jánosné, Sós Gáborné, Dóri Pálné 1 — 1 drb és mindenik 2 drb áthuzattal, Reichmann Józsefné 2 drb törülköző, Bénó Józsefné 3 drb fehérnemű, Szilágyi Kálmánné 28 drb fehérnemű, özv. Pápai Miklósné 1 drb fehérnemű, D. Nagy Miklósné 1 drb fehérnemű, Kis Józsefné 1 drb fehérnemű, Csikós Jánosné 1 drb fehérnemű, Csikós Ferenczné 2 drb fehérnemű, özv. Csáki Sándorné 1 drb párna, két áthuzat és 1 drb fehérnemű, Sarkadi Zsófi 1 drb párna két drb áthuzattal, Szabó Miklósné 1 drb párna 2 áthuzattal Szabó Miklósné 1 drb fehérnemű, összesen 486 drb párna 972 drb áthuzat és 41 drb fehérnemű. Oroszországról, Miklós cárról s az ő elődeiről. Szemelvények a történelem lapjairól. VII. II. Sándor cárt a párisi békekötés után 1856. szeptemberében, nagy pompa közepett koronázták meg. Meglehetős sajtószabadságot engedélyezett és javitani kezdte birodalma közállapotait. 1861. szeptember 19-én problamálta az orosz jobágyság megszüntetését. Milliók és milliók szabadultak meg a fehér rabszolgaságból és a kiuzsorázott nép ünnepelte a „felszabadító cár*-t. Behozta az általános védkötelezettséget s a szolgálati időt 15 évre szállította le. Reformterveit megakasztotta a lengyelek forradalmi felkelése s ennek borzalmas módon való elnyomása közepett 1863-ban a reakció karjaiba vetette magát. Rettenetes idők következtek. — Egy szabad szó nem hangozhatott el, mert nyomában mindenütt a halál fakadt. Egy varsói orosz zsidónak például, ki mikor a nagyherceg a városba bevonult — hurrát mert kiáltani, a cár pribékjei vitriolt öntöttek a szájába. Az üldözés és elnyomatás aztán megszülte a reakció hatalmas ellenfelét, a nihilizmust, melynek szervezői intelligens, tanult férfiak és diákok voltak, kiknek lelkesedésük a vakságig fokozódott. 1866. április 16-án Karakosov Dimitri moszkvai diák rálőtt a Néva partján gyanutlanul sétáló cárra s csak kicsi hijja volt, hogy az első nihilista merénylet nem sikerült. Halát és Szibéria volt a revolver-lövésre a válasz, ami azonban a már gyökeret vert mozgalmat nem tudta megfojtani. I. Vilmos német császár 1870— 72-iki franciát verő, diadalmas hadjárata után II. Sándor Németországhoz húzódott. Ennek folytán megalakult a „három császár szövetsége," melyet I. Vilmos, II. Sándor és I. Ferencz József alkottak meg. E szövetség megalakulásával Oroszország és Ausztria között elsimitódtak a — lapunkban a mult év folyamán ismertetett — „keleti kérdés" ellentétei s a „három császár szövetsége" hosszú ideig garantálta az európai béke-egyensulyt, amit nemsokára megzavart Oroszország nyilt és titkos izgatása a Balkánon, mellyel felidézte az 1877—78-iki orosz-tőrök háborút, melyben II. Sándor hadai győztek. A cár diadalmámorában tulkövetelö lett, ugy, hogy csak a hatalmak erélyessége téritette észhez, amikor összeült a berlini kongresszus, mely elfogadta a lángeszű Bismark béke-tervezetét. E szerint Ausztria-Magyarország megszállotta Bosznia-Herczegovinát; Szerbia önálló állam lett, megkapta Nist, Pirotot, Leskovácot, Vranját; Montenegró, Dulcignot és Antivárit; Oroszország pedig az ázsiai Ardahant, Karnot és Balumot. Majd pedig a hadakozó felek megkötötték a végleges békét azzal, hogy a porta 829 millió rubel hadi kárpótlást fizetett az oroszoknak. És ezután az európai érdekviszonyok más irányba terelődtek, mely először magával hozta a hármas szövetség s ezután pedig a hármas ántánt kialakulását. A háború Oroszországnak oly borzalmas véráldozatokba került, hogy a győzelem nem, hogy lelkesedést keltett volna Oroszországban, hanem még inkább fokozta a gyűlöletet a cár, a százezrek gyilkosa ellen és nőttön-nőtt a nihilista mozgalom és az elégedetlenség, miközben a politikai gyilkosságok napirenden voltak. A pétervári kormányzó, a kievi rendőrfőnök, stb., stb., egymásután pusztultak el, ugy, hogy a cár 1881. március 13 án, a nihilisták mozgazmát, hogy leszerelje, alá irta az alkotmányt. Ez azonban már későn volt, mert egy óra múlva a hatalmas zsarnok, vérében ázva, haldokolva feküdt a havas utcán. Fiát, III. Sándort nyilt levélben szólították fel, hogy kegyelmezzen meg az összeesküvőknek, különben őt is elteszik láb alól. Ez a felszólítás mit sem ért. Tömegesen végezték ki és hurcolták Szibériába a lázadókat. Ezzel azonban a nihilista mozgalmat nem, hogy elnyomta volna a cár, hanem inkább forradalommá fejlesztette. Megfeneklett minden néven nevezendő alkotmányos mozgalom s a barbár elnyomatás és rettentő gyilkolások uralták a helyzetet. Hadseregszaporitás, hadiflotta építés, rendőri és katonai brutalitások és a „szent, zsinat" által szított durva ó-orosz pánszláv mozgalom nagy súllyal nehezedtek a népre. A barbár cár üldöztette a németeket, lengyeleket és a nem görög keleti vallásuakat, akiktől minden eddigi kedvezményt megvont. Ugyanígy bánt el a finekkel is és emellett állandóan szította a lángot a Balkánon, ugy, hogy Szerbia és Montenegró teljesen orosz befolyás alá kerültek. Uralkodása alatt a nép állapota csak rosszabbodott s igy szerencsétlen alattvalói örültek,, mikor 1894. november 1-én örökre lehunyta szemeit.