Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-08 / 81. szám

4 81-ik szára. JS(YÍRV!DÉK. 1914. október 8 után, az üzletek ép oly jól mennek, a bankok­ban sürög az élet, csak az arany pénzek nem •csengenek, mint máskor, amikor ugy szólván csak százmárkással kezdődött a német papír* pénz. De azért a sebesültek számára berende­zett kórházak elé sürün érkeznek a vöröske­resztes automobilok. Az egyik kórház előtt hatalmas társzekeret láttam, megrakva virággal, a berlini lányok küldték a sebesülteknek. Különben a sebesülteket olyan pályaudvaron szállítják le, ahonnan a közönség teljesen ki van zárva és igy nem alkalmatlankodnak gyak­ran inkább kíváncsi, mint résztvevő kérdezős­ködéseikkel. Csak egy napig voltam a háborús Berlin­ben, mert szerencsémre, érkezésem után más­nap megindult az első éjszakai vouat Drezdán át Bécs felé. A mi berlini volt nagy követünk Szőgyény-Marich László gróf is evvel a vonat­tal utazott és az állomáson kedves ünnepség­nek voltam a tanuja. A szövetséges és sem­leges államok követei és konzuljai feketében jeleinek meg a pályaudvaron feleségeikkel, gyermekeikkel, mindenki kezében egy-egy virág­bokréta. A császárné egyik testőrhadnagyával egy csokor gyöngyvirágot küldött az öreg ked­velt magyarnak. Szőgyényi szalonkocsija abla­kából köszönte meg a kedves figyelmet és alig győzte a virágcsokrok nagy halmazát berakos­gatni. A diszbeöltözött állomásfőnök intett, a vonat nekiindult és a követek, konzulok, lelkes Hoch, Hurrá, Éljen kiáltással búcsúztak örökre a legnépszerűbb, nagy követtől. Az osztrák, magyar, román, bolgár uta­sokkal túlzsúfolt hosszú vonat lassan gördült ki a népes pályaudvarról. A vasutmenti bér­kaszárnyák "ablakaiból fehér kendőt lobogtat­tak ; a becsületes derék jó Berlin még a hábo­rúban sem feledkezik meg szives búcsút inteni minden utasának. —r —a. A muszkák betörése Unpegyébe. Ki hitte volna még két héttel ezelőtt is, hogy Ung vármegye is harctér lesz és hogy az Uzsokihágó, Uzsök, Hajasd, Fenyvesvölgy, Határ­hegy, Malomrét és Csontos, a mi szerény kis ruthén falvaink belekerülnek nemcsak a vár­megye, hanem az ország, sőt Európa érdek­lődésének középpontja. Hogy az ország hadvezetőségnek tulajdon­képpen mi volt a célja azzal, hogy az Uzsoki­hágónál, Beregben a Vereckei-szorosnál, Mára­marosban kétponton is: a Nagy-Ág és a Tisza völgye irányában betört, azt e pillanat­ban nehéz megállapítani. Csupán a lakosság nyugtalanitását, avagy később nagyobb orosz haderő rendszeres támadását akarták, — amiként a miniszterelnökségi sajtóosztály is jelezte, — az az orosz hadsereg titka. Bármi volt. is a cél, az oroszok támadása nem sikerült, mert a gyorsan előrenyomuló rendes katonaságunk a betörő ellenséget visszaszorította. Egy szemtanú, aki Uzsokról menekült az oroszok elől, igy beszéli el az ellenség betörését. — Szept. 24-én d. e, 11 órakor hallottam az első ágyúszót Sianki felől. A kertemben nyugodtan sétálgattam; az ágyúzás, sőt még a srapnellek röpködése és a gépfegyver katto­gása sem nyugtalanított. A határ védelmét Drechsler alezredes parancsnoksága alatt egy rendes gyalogzászlóaljból, egy hadtápzászlóalj­ból és három pótszázadból alakított tartalék­csapat látta el azzal az utasítással, hogy állásu­kat abban az esetben, ha az oroszok túlerővel támadnak, csak addig tartsák, mig Fenyvesvölgy és Csontos között a megfelelőbb védelmi állásokat a rendes katonaság megszállja. — Az ellenség d. u. 5 óra tájban mutat­kozott, egészen körülvéve az uzsoki határt s leszorítva az ott lévő védő csapatunkat. Ékkor kezdtem csomagolni s ott hagytam Uzsokot. Amint tudom, másnap csend volt, harmadnap az ellenség levonult Malomrétig, de ekkorra már Csontosnál erős hadseregünk várta az oroszokat. Edddig tart az uzsoki menekülő elbeszélése. Az egész hét csatározásokkal telt el, mert az ellenség az Ung folyó felső részének mellék­völgyeit is ellepte ; azonban kitűnő katonasá­gunk ugy megtisztította a vidéket, hogy az oroszból hírmondónak sem maradt. Most már orosz nincs Ung vármegye területén. Szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy nagy pusztítás nem jelzi az oroszok betörését. A vasútvonal ép, az alagutak és viaduktok sértetlenek. A falvakban egy-egy felgyújtott ház mutatja, hogy ott ellenség járt. Egyes lakások fel vannak dúlva, a kozákok lovai a szobákban álltak s a díványról ettek, — ezek a nagy háborús eseményekhez valóságos apró-cseprő dolgok. A kárt kiheverjük, ha a nagy győzelem a mienk lesz. Ebben pedig bizva bizakodunk, sőt bizonyosak vagyunk. A háború. Máramarosszigetnél kisebb összecsa­pások voltak. Csaták voltak Szurdok és Hosszümezőnél is, ahol csapataink győ-' zelmeket arattak. Ma már teljes bizony­sággal megállapítást nyert, hogy a Mára­mar osban betört oroszok száma 16 — 18 ezer ember. Ez ellen igen jelentékeny haderő vonult föl Terstyánszky Károly hadtestparancsnok vezérlete alatt. Igen jelentékeny haderő most a Visó völgyén szorítja föl az oroszokat. Most már bi­zonyos, hogy mint egy egérfogóban, úgy vannak megfogva az orosz seregek. Ma már semmi ok a legkisebb aggodalomra sincsen. (A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Budapest, október 7. Sándor János belügyminiszter távirati uton hívta fel azokat a főispánokat, akiknek várme­gyéjében menekültek vannak, hogy ugy az Ungvármegye mint a Beregvárme­gye területére való menekültek figyel­mét hívják fel, hogy mivel vármegyéjük területét csapataink megtisztították az ellenségtől, teljes megnyugvással térjenek vissza otthonukba. A belügyminiszter köríávirata közli, hogy még csak kizáró­lag Máramarosban van ellenség, de ennek kiverésére is elegendő haderő áll ren­delkezésre,, (M. T. I. cenzúrázott jelentése.) (A „Nyirvidék" eredeti távirata.) Budapest, október 7. Csapataink Máramarosszigeten is offenzívába me­hettek át, mely remélhetőleg rövid időn belül Magyarországot teljesen meg fogja tisztítani az orosz csapatoktól. Gyors menekvés vagy megsemmisülés vár az orosz hadoszlop egyébb kisebb osztagára is, melyek hegyi utakon Besztercenaszód­vármegyébe lopóztak át. Egyelőre a kö­zelben levő néhány csendőr tartóztatta fel ezen előnyomulókat, de máris útban vannak az egész próbálkozás végleges meghiúsításához szükséges katonai csa­patok. Összes többi szorosainkat nemcsak megtisztították az ellenségtől, de az or­szág határán tul is győzelmesen nyo­mulnak előre. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) (A „Nyirvidék u eredeti távirata.) Budapest, október 7. Az este a kö­vetkező hivatalos jelentés érkezett: Ugy látszik, hogy a német és osztrák-magyar haderőknek Orosz-Lengyelországban való váratlan előnyomulása teljesen meglepte az oroszokat. Nagy erőket toltak ugyan Galíciából észak felé, ezeket azonban a szövetségesek akkor, amidőn a Visztulán Opatow irányában az átkelést megkísé­relték a folyón át. Csapataink a Sando­mirz melletti orosz hidfőt elfoglalták. Galíciában tervszerűen előnyomulunk. Tarnabryegnél egy orosz gyalogos had­osztályt visszavetettünk. HÖFER vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) A kolera ellen. Májerszky Béla kir. tan., polgármester hosszabb rendeletet bocsátott ki a kolera elleni védekezés tárgyában. A rendeletből egyes pon­tokat az alábbiakban közlünk olvasóinkkal: Az északi harctér felől fenyegető ragály a Felsőmagyarországi vármegyékben egyre több áldozatot szed, Ung, Bereg, Zemplén és Ugocsa megyékben számos, bár elszigetelt koleraeset fordult elő, sőt az utóbbi napokban a szabolcs­megyei Kisvárda községben és városunkban is előfordult egy-egy hivatalosan megállapított kolera-megbetegedést. Tény az, hogy mindez ideig csak " katonai személyek közt terjedt betegség, azonban a háborúval kapcsolatos tényezők s igy különösen az északról dél-felé irányuló fokozott népforgalom a jáfvány elter­jedésére elősegitőleg hatnak, illetve az elterje­dés megakadályozását fölötte nehézzé teszik. Városunk a vasutvonalak kedvezőtlen iránya miatt különösen ki van téve a veszedelemnek s igy súlyos feladat előtt állunk mindannyian, akik vármegyénket és városunkat egy kolera­járvány rettenetes borzalmaitól megvédeni hi­vatva vagyunk. A kötelesség teljesítés, a mun­kabírás legvégső határáig el kell mennünk, hogy ezt a feladatot megoldhassuk, én nem kétlem, hogy az egészségünk megvédésére hivatott té­nyezők velem együtt önmegtagadó s hivatali kötelességeiket minden irányban szem előtt tartó munkálkodással biztosítani fogják a kivant sikert. 1. Ismételten utasítom rendőrfőkapitányt a köztisztaság fokozott ellenőrizésére. Az egyes udvarok ismételten bejárandók s a hol az el­rendelt fertőtlenítés nem eszközöltetett, azt az e célra kirendelendő közegek által a város költ­ségére foganatosítsa. A vendéglők, kávéházak, korcsmák helyiségeit és felszereléseit rendőrfő­kapitány vizsgáltassa meg s a hol rendellenes­séget, vagy tisztátalanságot észlel, azok meg­szüntetése iránt példás szigorral járjon el. A zárórák pontos betartására különös figyelem fordítandó. A nyilvános helyek árnyékszékei különüsen tisztántartandók és naponként egy­szer mésztejjel fertőtlenitendők. Az ivásra hasz­nált kutakat rendőrfőkapitány a városi mérnök közbenjöttével vizsgálja meg s azok környéket töltesse fel, nehogy az ellocsolt és beszennye­ződött víz a kútba visszafolyhasson. Utasítom rendőrfőkapitányt, hogy a vendéglők, szállodák, korcsmák, kávéházak, cukrázdák, iskolák, óvó­dák, gyárak, ipartelepek, műhelyek, munkás és cselédlaká'sok helyiségeiben a városi urvosok közbenjöttével kéthetenként vizsgálatot tartson be egészségi rendszabályok ellenőrzése végett s a tapasztalt hiányok pótlásáról, valamint az elkövetett mulasztások megtorlásáról gondos­kodjék. — Mindazon vállalatokról, melyeknek 20 nál több munkás van alkalmazva, renaőr­kapitány kimutatást készíttessen s azt hiváta~ lomhoz 15 nap alatt terjessze be. A város külső részeit közegeivel járassa be s azon házakról, melyekben túlzsúfoltság észlelhető, szintén kimutatást készíttessen és terjessze be. A csont- és rongy telepek, szemét­és hulladékgyűjtő helyek állandó felügyelet alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom