Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-01 / 79. szám

Dr. Szesztay, magasztos, hatást keltő indítványának méltó visszhangja volt az a meglepő bejelentés, hogy a tiszaberceli ref. egyház, a nagy Bessenyei szülőhelye 50 métermázsa rozsot bocsátott a háborúban küzdő tiszaberceliek nélkülöző családjainak részére s ezenkivűl e nehéz időkben a nagy küzdelem által közvetlenül érdekelt egyháztagok egyházi adóját is elengedi! íme a jó magyar föld, a mi lábaink alatt is már megmozdult s most a bercelieket, majd a többieket is viszi a szent cél felé, hol a hon szeretet oltára előtt kell, hogy mindannyian szivvel lélekkel áldozzunk ! A berceli reformátusok áldozatkészsége s égő honszeretete előtt hajtsuk meg .mindnyájan az elismerés zászlaját! . . . Hajtsuk meg különösen Korocz József berceli ref. lelkész előtt, kinek irányítása erkölcsi befolyása, a szivek mélyén élő gondolatnak testet adott! Veres Károly egyházmegyei pénztárnok indítványára pedig kimondta az egyházmegyei közgyűlés, hogy a közigazgatási pénztár terhére 300 kor. segé'yt szavaz meg a megtámadott haza céljaira. Igy indult a gyűlés munkája ünnepélyes komolysággal s tiszta honszeretettel ... A többi tárgynak csak a felmerülő jelenségek adtak méltó keretet s jelentőséget. Harmonikusan illeszkedett a mai viszonyokhoz az esperesi évi és időszaki jelentés ; tárgyilagos hűséggel ölelte fel azt is, a miben még sok a fogyatkozás ; azt is, a min a haladás tiszta gyöngye csillog! A tanügyi bizottsági elnök jelentése a népiskolai kulturánk által vágott utakra a biztató fejlődés s előhaladás jelvényeit állította be! A kitűnő eredménynyel működő tanítók száma évről-évre szaporodik. Kezdi a hivatott lelkek szárnyait megérinteni az uj idők szellője! . . . Kezd életre kelni a vágy, hogy a magyarság feladata nem a sülyedésben, hanem a folytonos emelkedésben áll. Elismerés azoknak, a hü nemzeti apostoloknak, kik szűkös anyagi viszonyok ölén fényes álmokat álmodoznak! A gyűlés többi tárgyai nagyobbára administrativ természetűek, melyek mindannyian megfelelő elbírálásban részesüljek. Felhangzottak a különféle építkezési s adósság törlesztési segélykérelmek is ! Ilyenkor lehet arról meggyőződni, hogy a fejlődő kor nagy kívánalmaival szemben, mily óriási mértékben jelentkezik a szükség, a gond. A bejelentett igényeket redukálhatja majd a felsőbb ségi óvatos számítás, de a küzdelmes élet azt csorbítani nem fogja, sőt inkább évről-évre neveli, mint a fejlődő lét eltitkolhatatlan szükségét. A tanácskozás délután 1 órakor ért véget az elnökség lankadatlan buzgósága s a gyűlést alkotó tagok élénk érdeklődése mellett. Midőn a hivatalos munka után egymásnak búcsú jobbot nyújtva távozánk, ott élt mindnyájunk keblében a gondolat: vajha boldog, dicső lenne ez a haza, ez a nemzet, melynek édes gyermekeiként küzdünk egyesült erővel, törhetetlen hittel élő reménységgel, magasztos nemzeti ideálokért! . . . Melkó István. A vasúti jégykedvezmény kiterjesztése. A belügyminiszter most adta ki rendeletét, mely az állami, törvényhatósági, valamint községi alkalmazottak részére biztosított vasúti kedvezményekről szól. A rendelet a féláru jegy váltására jogosító igazolványok kiállításáról intézkedik s felsorolja mindazokat, akiknek erre a kedvezményre jogosultságuk van. Az igazolványokra igényt tarthatnak: a rendes alkalmazásban levő hivatali esküt tett, rendes évi fizetéssel és nyugdíjigénnyel biró magyar állami tisztviselők, altisztek és szolgák, a rendszeres állásokban levő évi fizetéses és nyugdijigényes egyetemi, műegyetemi és főiskolai tanárok és tanársegédek, a magyar állami hivataloknál és intézeteknél alkalmazásban levő felesküdt díjas és díjtalan gyakornokok, a véglegesen kinevezett, évi fizetéses és nyugdíjjogosult állami tanítók és néptanitónők, a vármegyei törvényhatóságok rendszeresített állást betöltő, hivatalos esküt tett, évi fizetéssel és nyugdijigénynyel biró és a rendelet mellékletén részletesen felsorolt tisztviselők, Budapest székesfőváros, a törvényhatóságu és rendezeti tanácsú városok rendes fizetéssel alkalmazott, hivatalos esküt tett s nyugdijigénynyel biró tisztviselői, mely állásokat a rendelet függeléke részletesen felsorolja, a nyilvánossági jelleggel felruházott nem állami intézeteknél évi fizetéssel és nyugdíjjogosultsággal alkalmazott tanárok, tanítók tanítónők, óvónők és hitoktatók, végül az igényjogosultaknak velük törvényes házasságban együtt élő nejei és tiz éven alól gyermekei, ideértve a mostoha és örökbefogadott gyermekeket is. A rendelet figyelmezteti az igényjogosultakat, hogy az arcképes igazolvány megváltása kötelező, mert esetről-esetre szóló igazolványok egyes utazásokra többé nem adatnak ki. Az igazolványokat az üzletvezetőség állítja ki, azonban a kiállítás iránti kérvény a megfelelő arcképpel együtt az illetékes felebbvaló hatóság utján nyújtandó be. Minden kérvényhez személyenkint a kiállításért postabélyegekben két korona mellékelendő. Igényjogosult nyugdijasok, vagy az igényjogosultak özvegyei és árvái szintén részesülnek a kedvezményben s kérvényeiket ugyancsak az arra illetékes felebbvaló hatóság utján kell benyujtaniok. Tűzoltó testületünk ünnepe. A vagyoni és életbiztonság polgári védelmének munkájában igen jelentős szerepet töltenek be a tűzoltóink. Éppen ezért általános és igaz tisztelet veszi körül őket a társadalom minden osztályában. A mi európai hirü Nyiregyházi önkéntes Tűzoltó testületünknek is ilyen kiemelkedő tiszteletadás mellett folyt le szombaton délután, a városháza nagytermében, egy rendKÍvüli díszűlése, amelyen a testület több tagjának osztották ki, alkalmi beszédek kíséretében, a megérdemelt kitüntetéseket. A rendkívüli díszülésen dr. Meskó László országgyűlési képviselő, nyugalmazott államtitkár elnökölt, aki rövid megnyitó beszéddel ismertette a gyűlés célját. Majd dr. Ujfalussy Dezső főispán mondott emelkedett szellemű beszédet a tűzoltói hivatás nagy jelentőségéről és meleg dicsérő szavak kiréretében tűzte fel Antal János tűzoltó alparancsnok mellére az őfelsége által adományozott koronás arany érdemkeresztet. Utána Meskó László dr. köszöntötte fel lelkes szavakkal a kitüntetett parancsnokot. Paulik János evangelikus lelkész az egyház vezetőségének elismerését fejezte ki Antal János előtt, aki, mint mondotta, nemcsak a polgári javak'védelmében érdemelte ki a társadalom osztatlan tiszteletét, hanem mint az egyházának hű fia is rászolgált az igaz megtiszteltetésre. Somogyi Gyula kir. közjegyző Nyiregyháza közönsége nevében köszöntötte a kitüntetett tűzoltó tisztet. Az ünnepély második része a tűzoltó testület többi régi tagjainak küldött legfelsőbb kitüntetés kiosztásával folyt le. Meskó László elnök jelentette, hogy az őfelsége által a tűzoltás körül teljesített hosszabb idejű, állandó buzgó szolgálat érdemeinek megörökítésére szolgáló 6 külön érdemjel érkezett meg a belügyminisztertől Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármester, a nyiregyházi tűzoltótestület egykori parancsnoka, dr. Konthy Gyula főorvos, a jelenlegi parancsnok, Sztatkievics Román szakaszparancsnok, Andráscsik István, id. Bajtik Miklós és Klinczkó Pál tűzoltó tisztek részére. — Ezeket az érdemjeleket is külön elismerő szavak kíséretében nyújtotta át Meskó László dr. a kitüntetetteknek. Az ő nevükben Májerszky Béla mondott lelkesült köszönetet a nem várt kitüntetésért. Még az „Országos Tűzoltó Szövetség" külön emlékérmeit osztotta ki az elnök több, immár 5 esztendőt túlhaladó szolgálatot teljesítő érdemes tűzoltóinknak, amelynek végeztével dr. Konthy Gyula főparancsnok mondott megilletődött hangon köszönetet a kitüntetettek és az egész testület nevében. A rendkívüli diszgyűlésen a város férfitársadalmának elitje vett részt, amely beszédes bizonysága annak, hogy a mi köreinkben a tűzoltó hivatás nagy jelentőségét mennyire kivételes tisztelet bén és elismerésben részesitik. Áldozzunk a hősöknek! Gróf Colloredo-Mels Józsefné egy nagyszerű jótékonysági eszme megvalósításához kérte a napokban a magyar és osztrák társadalom áldozatkészségét. Árról van szó, hogy az idei Halottak Napján a sírok fényes kivilágítása és költséges koszorúk helyett váltsuk meg a kegyelet adóját a Vöröskereszt Egylet javára. Szenteljük a Halottak Napjánakak minden adományát a halottakra való kegyeletes emlékezéssel az élő hősök javára. A gyűjtést a hírlapok, hatóságok és segitőbizottságok végezzék s bizonyos, hogy a befolyt adományok óriási mértékben elősegítik majd a Vöröskereszt Egyletet nagy feladata teljesítésében. Mégis most, amikor az egész országban már megindult a lelkes mozgalom az iránt, hogy a sirok kivilágítására szánt összegeket a sebesülteket ápoló Vöröskereszt Egylet javára fordítsak, innen is, onnan is hallunk hangokat, mintha ezt a szokást a katholikus egyház irná elő. Ez a feltevés azonban téves. A katholikus egyház nemcsak hogy nem irja elő a sirok kivilágítását, hanem az ellen már régóta minden erejével küzd. A halottak napján szokásos kivilágításhoz tehát a katholikus egyháznak semmi köze sincs. Az egész kivilágítás csak az őskorból reánk maradt pogány szokás. Ezekután pedig ugy hisszük, nem kell a kegyeletesnek látszó, de voltakép fényülést szolgáló kivilágítás ellen további érceket felhozni s remélhető, hogy most már mindenki az élők kultuszának fog áldozui. A szeretteink sirhalmán évenkint áldozni szokott emlékezés helyett fordítsuk filléreinket a harctérről sebesülten visszaérkezett katonáinkat ápoló Vöröskereszt Egylet áldozati oltárára. Sebesülteink megérdemlik, méltán elvárhatják ezt, kötelességünk ez velük szemben, akik teljesítették kötelességüket: hisz' sebeiket mindnyájunkért, a hazáért kapták s minden seb a hősiesség, a bátorság, a haza iránti szeretet pecsétje. De ne álljunk meg! Ne érjük be azzal, hogy a halottak napjára szánt összeggel áldozzunk ! Folytassuk a megkezdett utat és áldozzunk a ma hőseinek minden vonalon. Igy pl. számtalan olyan összeg és alap van együtt, amit békés időben egyszerre vagy méginkább napról-napra hoztak össze s amelyek bizonyos speciális célokat volnának hivatva szolgálni. Vannak külömböző szoboralapok, tanulmányiés üdülési célokat szolgáló utazási alapok, kirándulási alapok, legkülömbözőbb célú és irányú alapítványok, művészeti-, tudományos-, sport-, és egyéb versenydijak, testületek, bankok és magánosok jubileumi alapjai stb. stb. A célok, amikért e pénzeket összehozták, bizonyára dicséretesek és béke idejében a kulturális élet nagyfontosságú előmozdítói. Ámde ma, háború idején e pénzek parlagon bevernek és semmiféle gazdasági célt sem szolgálnak: mondjuk ki tehát mindannyian és szankcionálja majd kormányrendelet, hogy e pénzek a sebesültek istápolására, az özvegyek, árvák és itthonmaradottak segítésére fordítandók. Mindazok pedig, akik e pénzeket annakidején valamely nemes célra adták, szívesen fognak beleegyezni abba, hogy e komoly napokban hadsegitő célokra fordíttassanak azok az összegek, amelyekkel ők békeidején kulturális célokra áldoztak. Ha azután majd ismét béke lesz, meg lehetünk győződve már előre is, a kultura előmozdítói friss kedvvel és ujult erővel fognak megint nemes munkájukhoz látni. Most azonban elvül szolgáljon hogy minden rendelkezésre álló segitő forrást felhasználjunk !