Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-27 / 78. szám

6. Leginkább az betegszik meg kolerában, aki gyomrát romlott (soká állott) eledellel, nyers zöldséggel (pl. ugorkával, salátával, hagy­mával), gyümölcscsel, szeszes itallal elrontotta, aki magát és lakását tisztátlanul tartja és zsú­foltan, azaz sokadmagával szűken lakik. 7. A kolerától megóvhatja magát az ember: ha nem látott kolerás beteget ; ha nem jár összejövetelre (halotti torra, vásárra stb.; ha gondosan mosakodik s különösen kezét minden étkezés előtt tiszta vizzel, szappannal mossa ; ha csupán frissen főzött vagy sütött ele­dellel él és evő- s ivóeszközeit forró, lugos­vizben mossa, a kolere-fertőzésre gyanús vizből származó halat pedig forró vizben bontja és mossa meg ; ha ivásra olyan vizet használ, amelyet fel­forraltak, aztán leütöttek és ha az eltelt ele­delt s az ivóvizet gondosan fedve tartja; ha evésben, ivásban mértékletes és gyo­morrontó eledeltől és gyomorrontó italtól tar­tózkodik ; ha önmagát, ruházatát, úgyszintén lakását (házát) és udvarát tisztán tartja. Gondoskodni kell arról, hogy a ház udvarán gödör legyen ülőkével s hogy ott végezze szükségét az egész háznép, mert abból is veszedelem támadhat, ha a bélürülék szanaszét szivárog (kútba, folyó­vízbe) vagy ha kutya, tyúk vagy egyéb házi­állat széthordja. 8. A kolerás, úgyszintén a gyanús bete­get az elöljáróságnál mennél előbb be kell jelenteni. 9. Az egészségesektől azonnal el kell kü­löníteni és gondosan ápolni, orvossal gyógyít­tatni. Mindezt a leghelyesebben kórházban tehetjük. 10. A kolerásbeteg — ha csak teheti — edénybe ürítsen. Bélürülékét, hányadékát, mosdó s mosóvizét ártalmatlanná kell tenni (fertőt­leníteni ugy, hogy ugyanannyi oltott meszet öntsenek hozzá vagy más szert, amelyet az orvos fertitlenitésre rendel. 11. Aki a beteggel bánik, gondosan mosa­kodjék ; kezét szappannal s vizzel s aztán ecettel mossa, száját (naponta többször) ecetes vizzel öblítse és ne egyék, ne igyék a beteg szobájában. Tanácsos a kolerás szobájában küszöbe elé ecetbe mártot rongyot teríteni s arra lépni. 12. Ha a beteg egészen meggyógyult, lan­gyos, szappanos vizzel' tetőtől talpig mosakod­jék, vagy fürödjék meg és tisztába öltözködjék. 13. Ha a beteg meghalt, nem kell lemosni és öltöztetni, hanem csak azt kell cselekedni, amit az elöljáróság rendel. 14. Akár meggyógyult, akár meghalt a kolerásbeteg, szobáját mindenestől ártalmat­lanná kell tenni (fertőtleníteni). Mosható szennyes ruhát, ágy- s fehér­neműt csak akkor lehet kivinni s mosásba adni, ha legalább két órán át forró, lúgos vizben áztatták (pl. teknőben, dézsában). Szal­mazsákot, úgyszintén dunnát, párnát, paplant a külső boríték lehúzása s forró lugosvizben áztatása után, erős ecetes ruhával jól le kell dörzsölni és a napra kitenni. Nem mosható ruhát ugyanígy vagy olyan szerrel kell kezelni, amelyet orvos rendel. A beteg szobájában tartott holmit, ha nem is használta a beteg, ugysziütén a mosott, tisztogatott holmit is a napra kell tenni. A kolerás ágy szalmáját, étel maradékát és a szobából kikerülő szemetet el keil égetni. Evő-, ivóeszközeit, edényeit forró vizzel tisztára kell lemosni. Festetlen ágyat, széket, szekrényt s egyéb festetlen bútordarabját forró lúggal vagy szap­panos vizzel, festett vagy finomabb bútort s némely más tárgyakat olyan szerrel kell le­mosni, amelyet alorvos arra a célra rendel. A szobát, amelyben a kolerás feküdt, ki kell meszelni, még a földjét is ; ajtót, ablakot és ha a szoba padlózott, a padlót is forró lúggal, vagy olyan szerrel, amelyet az orvos rendel, kell fertőtleníteni és azután súrolni. A szoba ajtaját, ablakát nappal tárva-nyitva kell tartani. Miklóssy István püspök Nyíregyházán. Annak a nagy és hatalmas küzde­lemnek zárókövéhez érkeztünk el végre, mely az új görög katholikus magyar püspökség székhelye elhelyezésének kér­désében az egyes versenyző városok között kitört. Mélységes és igaz öröm­mel adjuk hírül, hogy Miklóssy István görög katholikus püspök e hó 23-án végleges székhelyére, ide Nyíregyházára költözött. Szeretett városunkra, jövőjére és fejlődésére nézve e nagyjelentőségű eseménynek bekövetkezésekor lehetetlen, hogy ne emlékezzünk meg hálásan mind­azokról és legelső sorban magáról az új püspökről, kik az új pöspökség szék­helyének idehelyezése érdekében ered­ményesen fáradoztak. A most folyó háborúra való tekin­tettel az új püspöknek határozott kíván­sága az, hogy ideköltözésénél mellőz­tessék Vele szemben az üdvözlésnek mindaz a megnyilvánulása, mely Nyír­egyháza Város társadalmát a háború folytán reá váró és háruló kötelességé­nek gyakorlásában feltartóztathatná. E nemes elhatározás azonban nem ment föl bennünket attól, hogy mi, a sajtó ne adjunk a közönség nevében ez ese­mény alkalmával az új Püspök Úr személye iránt érzett szeretetünknek s ideérkezése feletti örömünknek kifejezést. Meg vagyunk róla győződve, hogy Nyír­egyháza város egész közönsége tet­tekben fog a legközelebbi jövőben bi­zonyságot adni azon érzelmeiről, melyet az Előtte megjelent ötszázas küldöttség kifejezésre juttatott. Új és végleges otthonában legyen tehát a jó Isten áldása nagyrabecsült személyén, s hazájának, egyházának és új székvárosának javára irányuló mű­ködésén ! Az átköltözést tudató püspöki körlevél a következőképen szól: A hajdudorogi egyházmegye nagyontisztelendö papságánali. Egy megpróbáltatással teljes év közeledik vége felé attól, a hajdudorogi egyházmegye történelmében örökké emlékezetes eseménytől számítva, hogy az egyházmegye — mint önálló szervezet — működését megkezdte. Az elmúlt, aránylag rövid idő, Isten ked­vező kegyeiméből, meghozta számunkra azt a megnyugvást, amelyért annyira epedtünk. A nagyarányú feladatokkal szemben, me­lyek elé bennünket az alapozás kötelessége állított, mi sem volt kívánatosabb a püspöki székhely kérdésének végleges megoldásánál s ama nyugodt otthon biztosításánál, amely ott­honunkban intézményeink fejlesztését megkezd­hetjük, nevelési, jótékonysági intézeteinket fel­építhetjük, a kormányzat szemponjából mel­lőzhetetlen létesítményeket biztosíthatjuk s mindezek célirányos működését Isten dicsősé­gére hazánk s egyházmegyénk javára meg­indíthatjuk. A székhelykérdés egyházmegyém papsá­gának — mondhatni — egyértelmű óhajához képest, a magas államkormány jóakaratú hozzájárulásával, már lolyó évi március 2l-én szerencsés megoldást nyert: amely napon gróf Tisza István kormányelnök úr és Jan­Jcovich Béla dr. vallás- és közoktatásügy mi­niszter ur ő nagyméltóságaikkal szemelyesen folytatott tárgyalásunkon abban állapodtunk meg, hogy a hajdudorogi püspökség Nyíregyháza városában vesse meg székhelyét. Nyíregyháza városának az egyházmegyére nézve központi fekvése, vasúti előnyös össze­köttetései, lendületes fejlődése, jó vize, egész­séges levegője, nemes s kulturális haladás iránt kiválóan fogékony polgárságának odatelepíté­sünkkel szemben tanúsított határtalan lelkese­dése : szinte praedesztinálják e várost püspöksé­günk székhelyéül. Amikor az előadottakat Nagyontisztelen­dőségteknek örömmel s bizonynyal valameny­nyiök örömére, tudomására adom, egyben közlöm, hogy székhelyemre, az egyházmegyei hivatallal együtt folyó évi szeptember hó 23 án fogok átköltözni. Lakásomul a püspöki széklak felépüléséig, a megfelelőleg átalakított hitköz­ségi bérpalota fog szolgálni. Ugyanezen épület nyugati szárnyában rendeztettem be az egy­házmegyei Jrodát is. Csupán Debreezen város nemes közönsége iránt kívánom még mély hálámat leróni, ami­dőn ennek köréből távozom. Figyelemben és megbecsülésben részesültem itt, mely érzelmek megnyilvánulásának oroszlánrésze kétségtelenül az általam képviselt intézménynek szólt. A mennyiben pedig az intézményünk közös tu­lajdonunk s ennek fenntartásában és fejleszté­sében Nagyontisztelendőségtek segítőtársaim, nem kétlem, hogy Debreezen város nagyközön­ségéről Önök is mindenkor a hála érzelmeivel fognak megemlékezni. Mindnyájokra püspöki áldásomat adom és vagyok Debreczenben, 1914. szeptember 19-én Krisztusban szives atyjok: István, püspök. Á dadai felső járási Veres-Kereszt Fiók-egylet. A dadai felső járás Veres-Kereszt fiók­egylet a háborúban megsebesültek ápolása és gyógykezelése érdekében folyó" hó 21-én Gáván, a szolgabírói hivatalban gróf Dessewffy Mik­lósné ő méltóságának védnöksége alatt népes értekezletet tartott, melynek tárgya volt a Fiók­egylet teendőinek megbeszélése, a sebesültek­nek nagyobb községekben való elhelyezése, valamint a szerelvények beszerzése és az ápo­lás módozatai. Olchváry Pál főszolgabíró szép és lelkes beszéd kíséretében ismertette a Veres-Kereszt Fiók-egyesület magasztos hivatását, üdvözölíe gróf Dessewffy Miklósné ő méltóságát, mint az egylet nemeslelkü védnöknőjét, ki 12 ágygyal fel­szerelt kórházat rendezett be Vencsellőn, hol a sebesültek ellátásáról és ápolásától ő fog gondos­kodni. Az értekezlet hálás köszönettel vette tudo­másul Őméltósága ezen áldozatkészségét, valamint Rakamaz községnek áldozatkészségét, hogy a községi iskolában 44 ágyat és Buj község áldozatkészségét, hogy 18 ágyat állított fel és maga gondoskodik ápolásuk és ellátásukról. Majd Gencsi Béla, mint központi megbízott tartott előadást a Fiók-egylet teendői, a sze­relvények beszerzése és az ápolás módoza­tairól. Szalay László róm. kath. lelkész, egyleti . pénztárnok indítványára, hogy az egylet inten­zivebb tevékenységet fejthessen ki és nagyobb anyagi erőhöz jusson, 52 jelen volt lépett .he a Veres-Kereszt Fiókegylet rendes tagjai sorába. Tekintettel arra, hogy a járás területén jelenleg Rakamazon, Gáván és Bujon van o^vos, elhatároztatott, hogy e három községben 12—12 ágyas kisegítő kórházat állit fel a Veres-Kereszt Egylet égisze alatt. Mind a három község kise­gítő kórházait a járás összes községei tehet­ségük szerint fogják fenntartani.. Szikszay András ibrányi ref. lelkész hálás köszönetet mondott Olchváry Pál egyleti el­nöknek emez értekezlet összehívásáért, hogy alkalmat adott a járás összes községének arra, hogy egyesűit erővel tömörülhessen a szent cél elérésében a Veres-Kereszt zászlaja alatt. Indít­ványára elhatároztatott egy szűkebb körű bizottság megalakítása. E bizottságba minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom