Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-24 / 77. szám

77-ik szám. JNfriRYIDÉK. 1*914. szeptember 24. 7 szemébe az avult lomoknak s az ősi mindenség mármár szunynyadó tüzét uj istenek oltárán égő, csapkodó, szilaj lánggá szitotta. Minden, mi uj volt álmodban : az ő lelke volt ; minden, mi nagy volt álmodban : az ő hite volt; s minden, mi szép volt álmodban; az ő sárba fetrengő, de ott is aranyat kutató fenséges, isteni szépsége volt. Messiásod, Megváltód volt s te megváltó módjára bántál vele : dicsőségében kizsákmányoltad, bukásában feszítsd meg-et kiáltottál. Mint egy szó, hangzott kiáltásod : Assez de Bonaparte! s kidobtál magadból lelket, hitet, Messiást, Megváltót, hogy isteni zsarnok helyébe emberi zsarnokság ülhesse rajtad tomboló orgiáit. Benned tanultam imádni a legfenségesebb Istent, a Gondolatot; mely egyszer merészen a halhatatlanság isteni egén kóválygott, küzdött, teremtett, máskor a semmittevés léhaságának és erkölcstelen kicsiségének áldozott, de mindig bájos volt, friss, eleven és megkapó, mert mindig az ódonság ellen küzdött, mindig ujat és megejtőt hozott, mert fennen hirdette : „minden vannál mindig jobb a más

4. Mindent, mit emberi elme nagyot, dicsőt, fenségest és szépet elgondolt, te meg is tetted s egeket rázó cselekvésedbe oly kimondhatlan kedvesség és báj vegyült, mint más népeknél sehol. Mindent magadévá tettél: nagyságot, erőt, kellemet, bájt és sze^ reimet. Szerelmedben kicsapongó, vad, szilaj voltál ; de mindig vegyült bele valami titkos ábránd, valami szent álom. A lelked lüktetett mindenütt, izzó, csapongó, megértő lelked s ez karodat izmossá, szavadat erőssé, ajkadat csókossá tette. A lelked menydörgött világkatasztróíák földet rázó viharában ; a lelked izzott az egymásért dolgozás testvéri munkájában s a lelked csókolt titkos, ábrándos szerelmek egymáshoz simulásában. És, ha soká néztük lelkednek zűrzavaros megnyilatkozásait, úgy érzett, mintha sokféle zenéje csodálatos, halk szimfóniába olvadna össze. De most már ennek is vége . . . Minden lealjasult benned : eszme, ember, Isten. Minden játék volt kezedben, hogy unottan dobhasd el. Olyan voltál, mint a polyp, melynek karja először simogat, de aztán markol, szőrit: amit magadhoz édesgettél, megölted, letiportad, tönkretetted. S nekünk is, kik hittünk benned, megöltél egy álmunkat, mely téged keresett, téged kivánt, tehozzád imádkozott. Most már mindennek vége . . . Lealjasodtatok, mert kiveszett belőletek a lélek . . . Nem vágyom többé utánnatok . . . Oroszországról, Miklós cárról s az ő elődeiről. Szemelvények a történelem lapjairól. III. A gyilkos nép a bojárok vezetése mellett Suskij Vazult választotta meg cárnak, ki V. Vazul név alatt lépett a trónra es vérbe fojtotta a nyomorult parasztok lázadását. Nemsokára egy újabb ál-Demeter lépett fel, akit az első ál-Demeter felesége, megmenekült férjének ismert el s aki az országban sok helyen mint elismert cár, veszélyeztetni kezdte a birodalom egységét, óriási fejetlenség uralkodott ekkor Oroszországban, amit fokozott a lengyelek támadása. Az oroszok Zsigmond lengyel király fiának: Vladiszlávnak felajánlották a cári koronát, de mig Zsigmond király az egyezkedéssel késlekedett, addig lángra lobbant az oroszok idegen gyűlölete és véres harcokba kezdtek a lengyelek ellen, kik Moszkvába vonultak és azt felgyújtották ; egy ideig urai is maradtak, sőt 1611-ban hatalmukba kerítették Smolenszket is. Később meg a svédek hódítottak területeket s ekkor a svéd király azzal a tervvel foglalkozott, hogy ifjabb fiát ülteti a cárok trónjára. Azonban sem a lengyeleknek, sem a svédeknek nem sikerült, hogy megalapozzák magukat, mert 1612-ben, a papok — szentképek előlvitelével — fegyver alá toborozták az oroszokat, akik véres küzdelmek árán kiverték az idegeneket. Majd pedig megmozdult a bojárok tanácsa, mely cárválasztó gyűlést hívott egybe. E gyűlésen Romanov Filaret metropolitának alig 17 éves fiát: Romanov Feodorovics Mihályt megválasztották cárnak, aki 1613-ban bevonult a fővárosba. 1617-ben megkoronázták s I. Mihály néven 1645-ig uralkodott. Uralkodásának kezdetén a belső viszályokat szüntette meg s eltette láb alól a lázadókat. 1614-ben seregei Staraja Russa mellett legyőzték a svédeket, akikkel 1617-ben békét kötött. Nemsokára követte ezt a lengyelekkel való kiegyezés, amikor Oroszország lemondott Livlandról és átengedte Smolenszket is, mely tény magával hozta Oroszország nyugat-Európával való közvetlen kapcsolatának megszűnését. Ugyanakkor azonban szabad volt az út észak-Ázsia pusztáiba és hegyeibe, melyek hosszú idők multán, harcok és telepítések árán az Oroszbirodalomhoz csatoltattak. I. Mihályt, Alexej követte, (1645—1676.) aki Miloszlavszki hercegnőt vette nőül, kinek nővére felesége lett Morozov Boris-nak, a cár egykori nevelőjének. Morozov, Alexej uralkodása kezdetén főkancellár volt. Ez állásában ő és rokonsága hatalmukat arra használták fel, hogy rengeteg vagyont harácsoltak össze, ami oly gyalázatosságok között ment végbe, hogy 1648-ban e miatt lázadás tört ki, mely Morozovékat elsöpörte. Ezután a cár bizonyos önállósággal igyekezett rendbe hozni az ország ügyeit. Idegen tisztek segélyével átszervezte hadseregét, melyet a nyugat-európai seregekkel csaknem egyenrangúvá tett. Külföldi iparosokat hívott meg s igyekezett az elődei által elhanyagolt birodalmat lehetőleg modern alapokra fektetni. A nép, a szerencsétlen, elbutított nép, azonban irtózott minden újítástól és amikor Alexej, Nikon moszkvai pátriárka hozzájárulásával, a moszkvai egyetemes zsinaton megreformálta a züllött, orosz, görögkeleti egyházat, — bekövetkezett a vallási szakadás és ezzel az orthodox és a reformirány harca egymás ellen, mely később az óhitűek — kik ostoba babonákkal voltak telítve, nem vágták hajukat és idegenekkel nem érintkeztek — nyílt lázadására vezetett, úgy, hogy ez ellen a cár a legerélyesebben volt kénytelen fellépni. Mig a belső zavarok elnyomása folyt, azalatt a cár az Ukrajnában már meg nem férő kozákoknak birodalmában, Karkov vidékén helyet adott s 1653-ban pedig biztosította az egész kozákságot pártfogásáról, aminek következménye az lett, hogy Ukrajna főemberei és városai letették kezébe a hűségesküt. Erre a lengyelek háborút kezdtek, mely rájuk nézve szerencsétlenül végződött, mert az oroszok magukhoz ragadták újra Szmolenszket; ezt Vitebsz követte, s így ura lett a cár Litvániának; majd csakhamar elesett: Vilna, Kovnó, Grodnó és Lublin is és a véres had ellenállhatatlanul nyomult előre, a keleti tenger felé, mig a másik had, a kozákok hada északon szerzett új területeket a birodalom számára. Halála után idősebb fia : Feodor lett a cár, ki teljesen megértette atyja eszméit. Rövid uralkodása alatt (1676—1682.) egyik fényes cselekedefe az volt, hogy megszüntette a társadalmi rangsorozatot, ami a bojárok részéről forrongáshoz vezetett. Hirtelen halálának oka homály maradt, azonban minden valószínűség arra vall, hogy a bojárok mérgezték meg. Fivére, a beteges Iván, utódlási jogáról lemondott féltestvére, az alig 10 éves Péter javára, ki Alexej cárnak második házasságából származott. Péter így 1682-ben cár lett. Helyette anyja és Matvejev Artamus kormányoztak, kik ellen a Miloszlavszki-család, a cár uralomra vágyó mostoha nővérével: Zsófiával, valamint Galiczin Vazul herceggel összeesküvést szőttek. Az összeesküvőknek eszközei voltak a haderő részéről a strelicek, a Rettenetes Iván által szervezett, e gyilkos gárda, kik hátralékos zsoldjuk miatt találtak okot az elégedetlenségre. Nem sokára föl is lázadtak. Péter cár és anyja szemeláttára agyonverték cárhű parancsnokukat, számos főhivatalnokkal és tiszttel egyetemben. A napokig tartó borzalmas lázadásnak vége az lett, hogy Pétert és Ivánt közösen elismerték cárnak és a kormányzást Péter anyjára és mostoha nővérére: Zsófiára bízták, ki nemsokára magához ragadta a hatalmat és új lázadást szított az ó-oroszok és az általa vagyonnal és méltóságokkal elhalmozott fő-strelicek körében, Péter cár ellen, kí erről idejében értesült s európai ezredeit fegyver alá szólítva, a strelicek ellen vezényelte s ezek főembereit kivégeztette, Zsófiát kolostorba záratta és 1689. szeptemberében 17 éves korában, mint uralkodó cár bevonult Moszkvába. Felébredt benne a vágy, hogy hiányos ismereteit pótolja, kiegészítse és igyekezett gyakran érintkezni európai műveltségű férfiakkal, ami arra indította, hogy közvetlenül tanulmányozza Európa kulturáját. Építtetett egy kezdetleges flottilát és mikor Archangelsben megpillantotta a hatalmas németalföldi hajókat, ő is modern hajókat kezdett építtetni. Egy népes orosz küldöttséget menesztett a nevezetesebb európai városokba, amit — inkognito — maga is elkísért. III. Frigyessel Königsbergben kereskedelmi szerződést kötött és behatóan tanulmányozta a haderő, de különösen a tüzérség szervezését. Majd Németalföldre vágyott. Sok időt töltött Amsterdamban; és az ahoz közeli Zaandamban levő, akkori híres hajógyárban, mint közönséges munkás 8 napig dolgozott; innen pedig egy amsterdami hajóács szolgálatába állott, kinél 4 és fél hónapig volt alkalmazásban. Azután Londonba utazott, ahol a nagy, kulturális fejlettség egész elbűvülte és égett a vágytól, hogy a látottakat és tapasztaltakat országában megvalósítsa és gazdag ajándékok segélyével egész sereg iparost, kereskedőt és művészt vett rá hogy orosz földön letelepedjenek. Londonból Bécsbe, innen Velencébe ment; tanúlmányútját folytatta volna, de a strelicek újabb lázadásának hírére felbőszülve, haza sietett. (Folyt, köv.) K. K. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Apróhirdetés után érdeklődőknek csak válaszbélyeg vagy levelezőlap beküldése mellett válaszolhatunk. Legjobb a Hoffmann-féle pörkölt kávé. 37-?-3 Eladó tiá£. Egy három szoba, konyha, éléskamra, pince stb. mellékhelyiségekből álló ház eladó. Értekezhetni lehet Vasártérköz 11. sz. a. bes^erxés a legújabb láfható irásu zajtalan TON írógép, mert a modern irógéptechnika összes vívmányait egyesíti magában és világszerte elismert legtartósabb gyártmány. Díjtalan és vételkötelezettség nélküli bemutatás az ország bármely részében. Kedvező részletfizetési feltételek. Ugyanott: „BURROUGH" amerikai számleiró összeadógépek, „MILLIONÄR" svájci, „SAXONIA" glashüttei számológépek, „KARTOTHEK* amerikai nyilvántartási rendszer és valódi AMERIKAI IRODA-, uri szoba- és KÖNYVTÁRBERENDEZÉSÉK telepe. GLOGOWSKY és TARSA cs. és kir. udvari szállítók Budapest, VI., Andrássy-ut 12 sz. MegteünMő lapui nyomdájáüan lütliés alatt