Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-17 / 75. szám

— Nyilvános könnet. Kállay Rudolfné 20 K-át, Doktor Árminné 4 K-át küldött a Nyíregyházi Feministák Népirodájába, hogy hósapkákat és érmelegitőket készíttessenek a katonáink számára. Fogadják hazafias adományukért hálás köszönetünket. As elnökség. — Katonákra vonatkozó anyakönyvi bejegyzésekre nézve elrendelte a belügyminiszter, hogy azok halálozását csakis belügyminiszteri rendelkezésre szabad teljesíteni, mivel a veszteségi kimutatások azokra elég alapot nem nyújtanak és a haláleset bevezetése kettős házasságkötésre, valamint vagyoni bonyodalmakra vezethet. , — Minden rossznak van valami jó oldala. A villamosvezetékek összekapcsolását a világítás fejlesztése magával hozta. Itt csak azt emiitjük meg, hogy számos házban olvadt ki a napokban az ólombiztositék és nem egy helyen a vezeték is elégett, mert a vezetékek az áramot a földbe vezették le. Régi, vagy megsértett drótok az áramot tartani nem tudták és az hónapokon keresztül áramlott a nedves falakon keresztül a talajba. A villamos óra természetesen mérte ezt az áramot ugy, hogy többek között volt egy gyógyszerész, aki ötször annyi áramot fogyasztott, mintha vezetékei rendben lettek volna. A vezetékek elégéséből annyi mindenesetre származott, hogy rájöttek a tulajdonosok a hibás szerelésre, melyek kijavítása után nagyot fognak nézni, hogy mennyivel kevesebb lesz az áramszámlájuk. — Uj távbeszélő állomás nyilt meg Nyírmihálydi községben. Egyidejűleg közöljük, hogy a vármegye egész területére nézve megszűntek a telefonálási korlátozottságok. A hadi beszélgetések természetesen elsőbbséggel birnak ezután is. — Jó éjszakat szerezhet magának mindenki, ha a hálószobáit a „Löcherer Cimexin „ -nel fertőtleníti. A fővárosban történt próbák beigazolták, hogy a „Löcherer Cimexin» nem csak a poloskát, és annak petéit pusztítja el rögtön; de megszabadít a ruszli, sváb és hangyáktól is; a molykártól pedig a szőrme ruhákat teljesen megóvja. Beszerezhető: Török gyógyszertárában és a készítőnél .Löcherer Gyula gyógyszertárában Bártfán.* 193-50-3 Oroszországról, Miklós cárról s az ő elődeiről. Szemelvények a történelem lapjairól. I. Dosztojevszky, Turgenyev, Tolsztoj, Gorkij is közülök való. Ők és még mások sokan — szinte hihetetlenül — közzéjük tartoznak. Fajilag véve, vér a vérükből, hús a húsukból. Ereikben — ép ugy mint a cárnak és elődeinek ereiben — szláv ősök vére folyt és foly ma is; s ez az ősi vér hevítette és heviti szivüket és agyukat. És mégis . . . milyen távol vannak egymástól. S mily csudálatos, hogy mig más nemzeteknél az emberiesség hiányai a tróntól minél távolabb állóknál, az értelem bizonyos fokán még nem álló rétegeknél mutatkoznak, addig e nagy szellemek honában az emberiesség hiányai a cári trónon fakadtak és fakadnak. Lélek nélküli vadak, állati érzeteik tultengésében: házakban lakó hordát neveltek az ember-bői. Az emberi haladást, a tudatoknak az agyakban való elraktározását száműzték. Emberek sok millióiba ősidőktől kezdve beleoltották deszpota lelkük barbárságait. Birodalmukban gyilkosok koronájává tették a koronát, és gyilkosok trónjává tették a trónt. Keresztül gázoltak mindenen, ami az ember előtt nagy és nemes; és őrjöngéseik sötét lázaiban, véres kezükkel megteremtették a lelki szegények, a kancsuka, a bilincs és börtön hazáját . . . És vért ontottak mindig; a testvérük vérét ha kellett és a maguk hiúságáért százezrek vérét is ha kellett, . . . vért a trón zsámolyánál, vért, — ártatlan emberek vérét — keleten és északon és a szélrózsa minden irányában. ... És a cár, a fehér cár: vért ont ma is . , . és ő lesz a legpirosabb cár, a cárok között ... és — adja a sors — talán ő lesz a legsápadtabb cár, a cárok között . . . Hiába való volt az elődök munkája. Hiába való volt minden, ami az embert távol igyekezett tartani attól, hogy ember legyen. A fehér rabszolgák e véres földjén a kultur ember Turgenyev-eket, Dosztojevszky-ket és Gorkij-okat nevelt, akik sok-sok eszmét, sok-sok Uidást hintettek és hintenek széjjel és lassan-lassan a házakban lakó hordák ember-ré nevelődnek. Az emieri haladás elé, a cárok örök időkre nem tudhattak gátat vetni. ... És hiába való volt az elődök munkája; hiába vetettek népeket és nemzeteket kancsukás járom alá, ezeket a népeket nem lehet örökké járomban tartani. Népek a vérükkel váltják meg ettől őket. A gyilkos cár most, amig népét gyilkolja, népével gyilkoltatja: népe megváltóit! De hagyjuk ezt . ... . Lebbentsük fel a múltnak fátylát; lássuk a cárok múltját és idézzük magunk elé a nyomorult-lelkűvé nevelt népet, akikkel mindig gyilkoltatott, s kiknek vérével mindig földet öntöztetett a hóhér-uralom. * * * Az uralkodók sorában, az első hatalmas uralkodó Szvatiszláv volt, ki 945-től 972-ig uralkodott. 964. táján adófizetésre kényszeritette a kazárokat; később legyőzte a bolgárokat is, majd pedig elindult Bizác-felé. Itt csatát vesztett s visszavonulás közben orozva meggyilkolták. Halála után három fia ádáz harcot kezdett egymás ellen. A testvérgyilkos Vladimír lett a győztes. (980—1015.), Behozta birodalmába állam-vallásul a görögkeleti kereszténységet, (szláv liturgiával) csupán azért, hogy megkaphassa feleségül II. Baziliosz keletrómai császár nővérét. A birodalom első keresztény templomát Kiev-ben építette, Az ő fiai is összevesztek az örökségen. Marakodásuk négy esztendeig tartott, amiután Jaroszláv foglalta el a trónt. (1019—1054.). Uralkodása alatt a birodalom szép fejlődésnek indult,, amit azonban teljesen lerontott a halála után bekövetkezett s hosszú ideig tartó erős belviszály. Végre Vladimir Monomach ragadta magához a hatalmat, (1113—1125.) s erélyesen fogott hozzá a rendteremtéshez. Megverte a vad csudokat, bessenyőket, bolgárokat stb. Halála előtt birodalmát 5 fia között felosztotta s ezzel megnyitotta a testvérharcok hosszú sorozatát. Nemcsak fiai, hanem még unokái is hadakoztak egymással és a birodalmat alkotó különböző nagyhercegségekkel. Ez az állapot egy évszázadig tartott, mely idő alatt 17 versengő viselte a nagyfejedelem cimet. Ezek között az elsők közzé tartozott Vladimir legifjabb fia: György. Ő alapította Moszkva városát 1147-ben, olyan földterületen, melynek tulajdonosát azért ölte meg, hogy a^nak szép feleségét magáévá tehesse. A trónért való vad tülekedésnek nagyon nagy véráldozata volt s városok semmisültek meg és tűntek el a föld színéről. Ezek között volt Kiev is. A béke 1223-ban állott helyre, amikor a tatárok az oroszokra törtek, mert követüket megölték. Ekkor egyesültek az összes fejedelmek, kiknek seregeit 1224. május 31-én a tatárok megsemmisítették. A tatárok ezután a Dnyeper mellől egy időre visszahúzódtak, de 1237-ben újra visszatértek s elfoglalták Moszkvát s ennek védelmezőit, valamint az asszonyokat és gyermekeket felkoncolták. Kiev a már emHtett testvérharcok után felépült, Mangu khán azonban 1240-ben ezt újra lerombolta. 1242-ben Batu khán az alsó Volga mellett nagy birodalmat alapított s ettől kezdve 250 évre elvesztették az oroszok önállóságukat. A helytartókat a khán nevezte ki, melyek sorrendjében a negyedik az 1252-ben kinevezett Newski Sándor volt, ki ügyes rafinériával távol tartotta az országtól a vad hordákat és a litvánok és finnek leigázása után a birodalom belső ügyeiben rendet teremtett. 1263-ban halt meg. Az egyház később érdemeire való tekintettel szentté avatta és I. Katalin cárnő pedig a Newski Sándor rendet alapította emlékére; s a későbbi cárok mindmáig hallatlan pompával ülték meg a rendet teremtő nagyfejedelem emlék-ünnepét. Az ő halála után a fejedelmek egymást gyilkolták a Khán kegyeiért. 1328-ban I. Iván lett a nagyfejedelem, ki a lerombolt Kiev után lassan fővárossá lett Moszkvának megvédése érdekében erős várat építtetett s a város belsejét pedig korszerű palotákkal és templomokkal igyekezett díszíteni. Ez időben Moszkva lakosainak száma 100,000 főnyi lehetett. I. Iván 1340-ben halt meg. Utóda Ivanovits Simeon (1340—1353) volt; őt öccse : II. Iván követte. (1353—1359). II. Iván halála után: Simeon fia: Dimitri uralkodott (1362-1389). A tatárokat véres csaták után 1380-ban leverte. 1387-ben azonban a tatárok újra főhatóságuk alá kerítették az oroszokat. Dimitri a belső viszályok megszüntetése végett trónöröklési rendet alkotott. Utóda legidősebb fia : Í.Vazul lett. (1339 — 1425). És, bár a tatárok nagyon szorongatták őt és népét, a moszkvai nagyfejedelemség mégis annyira megerősödött, hogy az oroszok már kezdtek felszabaditásuk eszméjével foglalkozni. Ezt azonban ekkor még nem lehetett keresztül vinni. II. Vazul alatt (1425—1462) 1432-ben a khánok beleegyeztek abba, hogy minden uj nagyfejedelem a moszkvai Mária-templomban ültettessék trónra. Ezek a nagyjában vázolt idők előzték meg III. Ivánnak trónralépését (1462—1505), ki hosszú uralkodása alatt lerakta fundamentumát a mi Oroszbirodalomnak. Működését azzal kezdte, hogy titokban erős sereget gyűjtött s 1469-ben a kazáni tatár khánt legyőzte és adófizetőjévé tette. 1478-ban pedig leigázta Novgorodot, mely az Oroszbirodalomtól el akart szakadni. Norgorod-nak, mely a Fehér tengertől az Urálig terjedt, alkotmánya csaknem köztársasági volt. Népgyűlés választotta — s esetleg megfosztotta trónjától — a fejedelmet s népgyűlés döntött béke és háború és minden más dolog fölött. Novgorod leigázása után III. Iván felvette az „egész Oroszország uralkodója* cimet s a bizánci címert a régi moszkvai címerrel egyesítve s ezt a kétfejű sassal és Szent-György képével kiegészítve, Oroszország címerévé tette, majd meg hozzálátott a tatáriga teljes lerázásához. Megölette a tatárok követét, mire a Volga felől óriási tatár sereg jött Oroszországba. Az oroszok elébük vonultak s nagy és rettenetes csaták után kénytelenek voltak visszavonulni. Ugyan igy tettek a tatárok is, mert a harcok közepette kozákok és szibériai hordák törtek be hónukba és a következő harcok folyamán elpusztították a tatárok fővárosát: Szarait s megölték Achmat khánt és az egész törzset szétszórták. A tatároktól 1480-ban igy megszabadulva az uralkodó : további 10 esztendő kemény munkájával szolgaságba hajtotta az összes hercegségeket, akiket kényszerített az ő főhatóságának elismerésére ; s ez idő alatt művészi értékű egyházakat és középületeket is építtetett. 1505-ben halt meg s birodalmának területe ötször akkora volt ez időben, mint uralkodása kezdetén. Az utókor III. Ivánt a „Nagy

8 melléknévvel tisztelte meg. K. K. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: JÓBA ELEK. Apró hirdetések. ^T Apróhirdetés ntán érdeklődőknek csak válaszbélyeg vagy levelezőlap beküldése mellett válaszolhatunk. Legjobb a Hoffmann-féle pörkölt kávé. 37-?-3 Eladó ház. Egy három szoba, konyha, éléskamra, pince stb. mellékhelyiségekből álló ház eladó. Értekezhetni lehet Vásártórköz 11. sz. a.