Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-09-03 / 71. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. EÍÖfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, iNegyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak felár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ŰT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tór soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Csalódások, A lelki élet számtalan tüneményei között egyik igen gyakori, s mégis igen fájdalmas jelenség, mely többé-kevésbbé csak ritkán s igen kevesek által háritható el, a csalódás érzése. A könnyen hívőknek, a képzelődőknek szomorú végzete ez, mely annál gyakrabban jelentkezik, minél kevésbbé járul a hithez a. tudás, a megfontolás és az ismeret. A most folyó európai világháborúnak időben még nem is oly hosszú tartama már is számos olyan mozzanattal bir, mely a megfontolás és az ismeret nélküli könnyenhivésnek már is több csalódást, több fájdalmas meglepetést okozott. És ez érthető is. Egyrészt azért, mert lélektani tapasztalati igazság, hogy a nagy tömeg valósággal rabja a könnyenhivésnek, más részt azért, mert — fájdalom »azok között a tényezők között, melyek-anagy tömeg véleményének kialakítására alkalmasak, egyre jobban burjánzanak azok az eszközök, melyek végeredményben csakis csalódást eredményezhetnek. Ebből a szempontból semmiképpen sem tudjuk tehát helyeselni azt az irányzatot, amely a fővárosi sajtónak számban tekintélyes, olcsóságánál legkönnyebben hozzáférhető, a nagy tömeg véleményének kialakulására tehát a legnagyobb befolyással bíró részénél az ellenfeleink készültségének, erejének és képességének lefokozásában, lebecsmérlésében jelentkezik. A tömegvélemény kialakításának ez a mesterséges eszköze végeredményben sokkal több fájdalmat, mint örömet eredményezhet. Egyik' klasszikus példája annak, hogy mily káros ez a tendencia, mutatja a Szerbia elleni hadműveleteinknek eddigi eredménye. Az ellenőrzés nélküli sajtó hosszú időn át valósággal tobzódott annak hirdetésében, hogy Szerbia a balkáni háborúkban minden erejét fölemésztette, hadserege szervezetlen, fölszerelése nem állja meg a birálatot, hogy idegen támogatásra nem számithat, s hogy hadseregünk vele szemben nem is háborút lesz hivatva folytatni, hanem csupán büntetést alkalmazni. Mind erősebben tartotta magát az a hir is, hogy augusztus tizennyolcadikára feltétlenül végezni fogunk a rakoncátlan Szerbiával s akkorra valósággal tálcán nyujthatjuk át a kedves ajándékot szeretett királyunknak. Ám azok, akik komolyan gondolkozni tudnak s akik nem voltak elámíthatok az önámitásnak ezzel a szerencsétlen maszlagával, azok az első perctől kezdve látták és tudták azt, hogy hadseregünkre és hadvezetőségünkre Szerbiában igen nehéz feladat várakozik. Hogy a legutóbbi kettős háborúban a hadjáratnak minden cselvetéseit eltanult s egyébként is harcias, sőt vértszomjazó népnek legyőzése, erejének megtörése, a terep különös nehézsége és a szerb nép elszántsága következtében olyan pénz és véráldozatoj; fog követelni, melyet lekicsinyelni nem lehet, sőt nem is szabad. És az események azt is mutatják, hogy a szerbek fölkészültsége sem olyan lekicsinylésre méltó, hiszen ágyulövedékeik s fegyvereiknek egy része a legújabb készitményü franciagyártmány s a támogatásban pedig éppenséggel nem szenvedhetnek hiányt. Éppen iljen balga hit keltésére voltak alkalmasak azok a hiradások, melyek az európai államok és Japán állásfoglalását a nép rokon, vagy ellenszenvével hozták kapcsolatba Holott nemcsak történeti tény, de a gazdasági életnek szinte szükségszerű következménye az, hogy a rengeteg pénzáldozatot követelő háború viselése első vonalban gazdasági kérdés, melyet tehát legtöbbször nem a népek érzelme, de a gazdasági érdekek által parancsolt szükség irányit. Németországnak és Ausztria-Magyarország népének rokonszenve bizonyára igen jelentős erkölcsi érték a müveit japán nemzetre nézve is, annak feláldozása tehát nekik is fájdalmas veszteség ugyan, de nem lehetett kétség, hogy Japánnak ezúttal ellenünk kellett állástfoglalnia, mert ugy parancsolta azt a saját létérdeke, mely számára parancsoló szükséggé teszi, hogy az ázsiai vizekről az európai hatalmakat kiszoritsa s ezáltal saját hegemóniáját minél jobban biztosítsa s megerősítse. Mindenképpen örvendenünk kell tehát a hivatalos hírszolgáltatások egyre határozottabbá váló irányzatának, mely a németek példájára egyedül a tárgyi igazság alapjára helyezkedik. A háború esélyei előre soha be nem láthatók s a kétségtelen végső győzelem mellett el kell készülve lennünk az esetleges veszteségekre is. S ha a hivatalos hírszolgáltatásnak egyedül és kétségtelenül igaz volta köztudattá válik, ha az ellenfeleink számbeli és minőségbeli erejéről, a hadseregünkre váró feladat fontosságáról és jelentőségéről közönségünket a valósághoz képest híven tájékoztatjuk, ugy nem kell félnünk a hazatérő sebesültek sokszor meggondolatlan híradásai s a szenzációt hajszoló fővárosi sajtó ellenőrzés nélküli hírszolgáltatásai által okozott fájdalmas csalódásoktól, lelki rombolásoktól!" Háború és mezőgazdasági helyzet. Nehéz időket élünk. Mielőtt karddal cseréinők fel a tollat, némely megszívlelendő gondolattal igyekezzünk a mezőgazdaságnak hasznára lenni. Egy diadalmas hadjáratnak is csak ugy lehet igazán értéke, ha a csatamezőről visszakerült és itthonmaradt véreink kenyere biztosítva van. Most lesz csak a magyar mezőgazdaság igazi teherpróbának alávetve. Igásálloraányunk, munkáslétszámunk lefogyatkozva, az 1912-es és 1913 as árvizes esztendő keserveit ki nem heverve, az 1914-PS nyomorúságos gazdasági év bajainak közepette kellene majd a magyar földnek annyit produkálnia, hogy a hadba vonult fegyveres erőt jól táplálja, a jövő mezőgazdasági ev fundamentumát lerakja és és meg annyi felesleget biztosítson is, hogy az özvegyek és árvák gyámolitoja, kenyéradója is lehessen. És a magyar föld képes mindzekre, nem is fog minket cserben hagyni, ha értelemmel és hűséggel műveljük. A magyar gazdák tudni fogják kötelességüket és ha a magyar anyák nem is szüínek kétszer, a magyar föld kétszeres termésre is képes lesz, ha ehhez a fokozott termeléshez szükséges előfeltételekről idejekorán gondoskodás történnék. Elsőrendű feladatul tekintem az őszi mélyszántások eszközlését. Mindig döntő termelesi tényező volt ez, hatványozottan döntő ma, két olyan nedves esztendő után, amikor a kötöttebb talajok pórusai eltömődtek, a talajbaktériumok eletmüködése rendkívül alászallott, vagy teljesen megszűnt (döglött talaj, toter Boden) Leh tőleg mostanában, amig a hőmérő +8°, +4° alá nem száll, kellene az altalajturóval kombinált szántásokat végezni. Felhívom e helyütt is a vezetőség figyelmét arra, miszerint a szántógepekhez elengedhetlenül szükseges személyzetet celszerü lenne szabadságolni és a szántógepekhez esetleg szükséges tüzelőanyag szállítását soronkivül kellene eszkö/ölni. Pótolhatatlan veszteség állana be, ha a szántogepeket — kezelőszemélyzet és tüzelőanyag hianya miatt — kihűlni hagynánk. Gondoskodásnak keli törtennie, hogy a vetőmagvakat soronkivül szállítsák. Aki az ország éléskamráján, a Nagy Magyar Alföldön csak egyszer végig ment aratás előtt, bizonyságot tehet róla, hogy annak a rozsdától, gyomoktól lenyomorodott termésnek 1% a sem alkalmas vetőmagul. A hadsereg számára megőrlött gabonanemüek korpáját vissza kell juttatni méltányos áron a gazdakhoz, nehogy a közvetitő kereskedelem ketszeresre verje tel az árát. Elég igazságtalanság történik napjainkban amúgy is a gazdákkal a hadseregszállitás körül. A gazdák nem szállíthatnak sem terményt' sem állatot, mert többek között waggont sem kapnak. Igy ki vannak szolgáltatva annak az 50—60 katonai szállítónak, akik katonai fuvarlevelekhez hozzá tudnak jutni. Hogy a gazdáknak ezt a kényszerhelyzetét a szállítók milyen módon aknázzák ki, erről ma minden eladni szándékozó gazda tanúbizonyságot tehet. Láttam, amint a liferáns megszorult gazdáktól 5 koronát kért összevásárolt szénákat