Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-08-30 / 70. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. EWfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed #*re 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Felhívás! Megindult a nagy harc az igazság és becsület jegyében, hogy elnyerjék méltó büntetésüket nemzeti létünk ellen törő hamis szomszédaink. Hogy ez az immár visszavonhatatlanul megindult élethalál harc aztán sikerre, győzelemre vezethessen, kell hogy mi, — akik a sors rendelkezése folytán nem azért küldettünk e földre, hogy . a most folyó nagy küzdelemből a harcmezején vegyük ki részünket, — minden kétkedés és habozás nélkül szintén a tettek és cselekvéseknek arra az útjára lépjünk, amelyen a legtöbbet tehetünk és legjobban használhatunk a minden oldalról ellenséggel körülvett édes hazánknak. Az elénk szabott tettek és cselekvéseknek egyik ilyen nagy önmegtagadást kivánó, de nagy eredményekkel kecsegtető az „Aranyat vasértimmár országszerte megindult mozgalomhoz való csatlakozás, amelyre ha rálépünk, ugy elvezet az bennünket a most folyó nagy világháború által már kiváltott és még minden bizonynyal kiváltandó nagy szenvedés és nyomor enyhítéséhez. Azzal a kérelemmel fordulunk tehát hozzátok Szabolcsvárme^ye Honleányai, szálljatok magatokba egy pillanatra s gondoljatok arra a lemondásra, nélkülözésre, amelyben most a harctéren levő hozzátartozóitoknak része van s próbáljátok meg ti is a nem sokkal ezelőtt még nélkülözhetetlennek hitt drága ékszereitekről lemondani s azokat egy, kitartást, elszántságot jelképező szerény vasgyürüvel felcserélni. A haza oltárára szánt nemeslelkü adományok dr. Erdőhegyi Lajos főispáni titkár ur címére (Nyíregyháza, Vármegyeház) küldendők, aki a beérkezett adományokat haladéktalanul az illetékes helyre továbbítja s az érte cserébe nyerendő vasgyürüt az adományozónak pár nap leforgása után megküldi. Nyíregyháza, 1914 évi augusztus hó 27-én. Hazafias üdvözlettel: Dr. Ujfalussy Dezsőné, a magyar vöröskereszt egylet nyíregyházi fiókjának elnöke. Özv. Básthy Barnáné, Dr. Flegmann Jenöné, a nyíregyházi jótékony nő- a nyíregyházi izr. nőegylet egylet elnöke, elnöke. Groák Ödönné, Ruzsonyi Kató, a nyíregyházi feminista a nyíregyházi leányegylet egyesület elnöke. elnöke. A Sorházi Berchtoldok meg a Kávéházi Konrádok. Mióta a diplomáciai viszonyok feszültebbek lettek az érdekelt államok közölt, egyszeriben megszülettek és meg is sokasodtak a Sörházi Berchtoldok. Mióta pedig a háború kitört s mindjobban terjed, immárom nemcsak Európa-szerte, hanem világszerte, a Kávéházi Konrádok kerültek a sötét ismeretlenség homályából napvilágra s talán még szaporábbak, mint a Berchtoldok. Mikor még csak a diplomácia dolgozott azon, hogy helyreállítsa a Szerajevóban gyalázatos módon megsértett jogrendet, amely sérelemről azóta az egész világ előtt nyilvánvalóvá lett, hogy sokkal mélyebben rejlő gyökerei voltak, niint hinni lehetett volna, a Sörházi Berchtoldok tűntek fel egymásután és szaporodtak hihetetlen gyorsasággal. A sörházakban különösen, de mindenütt, ahol ketten-hárman összegyülének megbeszélendő világeseményeket, egyszeriben mindenki okosabbnak vélte magát és hivatottabbnak a hivatásos diplomatáknál az események megítélése és a tennivalók megjelölése tekintetében. Türelmetlenül várták a vizsgálat befejezését. Követelték a legszigorúbb eljárást mindenki irányában, aki gyanúsnak mutatkozott. Az ultimátumot napokkal, sőt hetekkel előbb elküldették volna Szerbiának, mint az igazi Berchtold. A diplomácia terén a Sörházi Berchtoldok által kifejtett tevékenység azonban csak Kismiska volt ahhoz képest, amit a Kávéházi Konrádok kifejtenek, mióta az első puskalövések Zimony alatt elhangzottak. Egyszerűen a csodával határos, hogy mennyi született hadvezér él ezen a földtekén, közelebbről pedig ebben a mi különben békés természetű vármegyénkben. Poéta non fit, sed nascitur, — mondja a latin közmondás. Költővé nem lehet akárki, arra születni kell. Ugy látszik, ezek a hadvezérek is születnek. Egyenesen hadvezérnek születnek. Minden elméleti képzettség, minden katonai szolgálat nélkül jobban értenek a hadi dolgokhoz, mint az igazi Gonrádok és Moltkék, akik pedig nemcsak velük született arravalósággal rendelkeznék, hanem rengeteg tanulás és tudás alapján dolgozzák ki a legapróbb részletekig terveiket. A sakkjátékot sokszor szokás a háborúhoz hasonlítani. Azt is beszélik és irják, hogy a nagy hadvezérek —- Napoleon, Moltke stb. — egyben kiváló sakkmesterek is voltak. Most fordítsuk meg a dolgot. Aki látott már igazán jó sakkjátékosokat játszani, az megfigyelhette, különben a hires sakkversenyekről szóló hírlapi tudósításokból mások is olvashatták, hogy a sakkjáték nagy mesterei lassan, megfontoltan játszanak. Ki tudja hány száz játszmát játszottak már maguk is, ezen felül még hány száz mások által játszott játszmát tanulmányoztak át ismét és ismét s mégis megfontolnak úgyszólván minden lépést. Azt lehetne mondani, szinte könyvnélkői tudják az általuk teendő lépésre következhető minden ellenlépést, mégis alaposan megvizsgálják, mit lépjenek ? Ennek az egyszerű magyarázata az, hogy a jó sakkjátszó lehetőleg minden elképzelhető és bekövetkezhető ellenlépéssel szemben biztosítani akarja a saját figuráit, egyben biztosítani támadásának sikerét és igy magát a győzelmet. Pedig a sakkjátékban csak egyszerű figurákról van szó. A legtöbbször a győzelem is csak erkölcsi siker. Mennyivel nagyobb a felelősség a hadvezérek vállain ? Ott, ahol eleven emberekről, hadseregekről, országok, birodalmak sorsáról van szó ! A könnyelmű sakkjátékos persze könynyelmüen, gondolkodás nélkül húzgálja figuráit. Ki is gúnyolja megfontoltan haladó ellenfelét, mindaddig, míglen egyszerre csak azt veszi észre, hogy a matt kikerülhetetlen. Mikor két jó sakkjátékos kerül össze valahol nyilvános helyen, rendszerint körülülik és körülállják őket a kibicek. És tessék megfigyelni: a kibicek mennyivel hamarább megtalálják azt a húzást, amit szerintük tenni kellene ! Türelmetlenül várják, hogy a játékos azt a lépést tegye meg, amit ők elgondoltak s ha véletlenül — rendszerint — nem az a lépés következik, ép olyan elégedetlenek, mint mostanában a Kávéházi Konrádok a mi hadseregeink mozdulataival. Óriási sakkjáték folyik most Európában, sőt immár a föld kerekségén. A kibicek száma ennek arányában szintélj óriási. És a kibicek, a Kávéházi Konrádok ép olyan türelmetlenek, mint a sakkozókéi. És épen olyan okoskodók. Ők mindent mindent jobban tudnának. Ők mindent gyorsabban csinálnának. Ők már Belgrádot, Nist, Szkopljét rég megszállották volna. Petárt, Sándort, Györgyét régen hűvösre tették volna. Már rég