Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 10. szám

Nyíregyháza, 1914. február 12. Csütörtök XXXV. évfolyam, 13. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. EiStizetés: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 fillér. Tanítóknak félár. Szerkesztősé? és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számt 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hir­detés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tír soron­ként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen számi Nincsenek többé névnapok! Hátszegen, Erdélynek ebben a kies fekvésű hunyadvármegyei városkájában, — mint a lapok irják — nevezetes elhatá­rozásra jutott az ottani intelligencia. Elhatározták, hogy többé nem tartják meg a névnapokat, mert a versengés folytán a névnap tartásokkal együtt járó költségek egyre nagyobbakká lettek. A névnap-tartásokkal járó eszem-iszom he­lyett az ünnepelt valamely jótékony célra ad egy bizonyos összeget. Ezzel megváltja a saját névnapjának megünneplését. A lapok megjegyzése szerint korsza­kos elhatározás ez a kisvárosok életében. Legalább senki sem fogja többé elron­tani a gyomrát egy-egy nevezetesebb névnapon. Érdemes e fölött a hir fölött egy kissé elgondolkozni erre mifelénk is. Hi­szen nálunk is, mint valószínűleg a leg­több vidéki városban, valóságos versen­gés folyik még mindig a névnapok meg­ülése körül. Bár a legutóbbi években mintha alább hagyott volna ez a nagy verseny. De még mindig nem annyira, mint kívánatos és észszerű volna. Még mindig vannak egyes nevezete­sebb névnapok, melyeket kalendárium nélkül is mindenki észben tart, amikor valóságos népvándorlások indulnak meg egyes házak felé. Boldog-boldogtalan fel­jogosítottnak érzi magát ilyenkor, hogy szinte kopogtatás nélkül beállítson olyan házakhoz, ahol az évnek többi napjaiban eszébe sem jutna megfordulni. Amint belép, már nagyobb zajongó társaságot talál. A szoba, sőt a szobák telve füsttel, sör-, bor-, szesz- és ételszaggal. A ünne­peltet nagy nehezen talán sikerül előke­ríteni a sok vendég közül. Néhány kon­venciális szó, melyet sem az nem vesz komolyan aki mondja, sem az akinek mondják, aztán se szó se beszéd: a leg­közelebbi üres helyet elfoglalni, de hamar, mig más nem jön. Egy-kettőre előkerül a háziasszony, a Jegtöbb esetben egy-két kisegítő házi-, vagy ismerős kisasszony s egymásután kínálják az újonnan érke­zettet minden jóval, mi szem-szájnak kellemes. A figyelmes házigazda pálinkát, sört, bort kínál. Kinek mi tetszik. Aki a pálinkának már utána van — mert hiszen már a harmadik vagy negyedik helyen van — csak a sörnél marad. A másik már sörrel is jóllakott arra napra. Annak csak bor kell. A tányérokat egymásután váltják előtte, sorra következnek a sonka, vegyes hideg felvágott, a pörkölt, a szárnyas, a tészták. Mindenből kínálják. Alig győz mentegetőzni: „Köszönöm szépen, kezeit csókolom, sonkát X-éknél ettem, hanem ez a pörkölt valami feno­menális, a szárnyasra Y-éknál kell egy kis helyet hagynom, legfeljebb majd még egy pogácsát kérek, mert azt sehol sem lehet ilyen jót enni!" És igy tovább száz és százféle változatban. Kérdezzük meg igy magunk között egészen bizalmasan: van ennek valami értelme? És feleljünk reá nyomban őszin­tén : bizony nincsen! Ez a vendégjárás a délelőtti óráktól késő estig eltart. Pedig előtte való este már az ünnepelt és családja meghívott vendégeikkel együtt megülték a névnapot. Hanem azért a tulajdonképeni nagy fel­adat aznap vár reájuk. Még alig szedték rendbe a ház tájékát, alig szellőztették ki a szobákat, a délelőtti órákban kez­dődik a népvándorlás. Egyfolytában meg sem szűnik legalább is déli egy óráig. Akkor ott maradnak néhányan a köny­nyebben maraszthatok közöl korhely le­vesre, — ami szintén jólesik ilyenkor,— de még csak a levesnél tartanak, már szállingóznak azok, akik a délelőtti idő­ben nem jutottak odáig, de azért nem követhetik el azt a sértést, — mert ez ma még valósággal sértés számba menne — hogy meg ne látogassák az ünnepelt há­zát, legalább „egy fekete" erejéig teszik tiszteletüket. Persze a fekete után a borra kerül a sor; azt sem lehet olyan könnyen ott hagyni. Elkövetkezik az uzsonna ideje. Még maradt valami maradék, el kell fo­gyasztani. Erre is érkeznek ujabb és ujabb vendégek. S mit szaporítsuk a szót: a késő éjszaka vet véget a dinom-dá­nomnak. Ismét csak azt kérdezzük: hát van ennek valami értelme ? A házigazda, ha számot vetne, talán arra az eredményre jönne reá, hogy egy havi megélhetésre is elegendő lett volna az egész családnak, amibe a névnap ke­rült. Hát még a szegény háziasszony? Már napokkal előre készül. Süt főz, gon­doskodik a kellő számú evőeszközökről és ivóedényekről. A rendes cselédség nem elég, kisegítő is kell a névnapra a kony­hára. A pincébe sem járhat, a sört sem csapolhatja maga az ünnepelt: alkalmas, gyakorlott hivatalszolgákról, tűzoltókról kell gondoskodni. Már az előestén holtra fárad a háziasszony, hanem azért más­nap reggel talpon kell lennie, nehogy rossz hirét vigyék a többi házakhoz. Tal­pal, lót-fut egész délelőtt, egész délután, késő estig s másnap a nyakán van a nagy takarítás, a nagy rendezkedés. En­nek során egy nagy sereg bosszúság, mikor egymásután derül ki, hogy hány tányér, hány pohár tört el, vagy csor­bult ki legalább? Hány kés-villa veszett el a nagy rumliban ? Hol égette ki egy-egy gondatlanul letett, vagy eldobott szivar az asztalterítőt, a szőnyeget, vagy a széket ? Megint csak azt kérdezzük; hát van ennek valami értelme? Hát akad még olyan naiv ember, aki komolyan veszi azt, hogy mert véletlenül a naptárban nevenapja van, neki igazán szívből kiván minden jót, aki házánál megfordul? Alig hinnők. Nálunk is jelei mutatkoznak már annak, hogy a régi névnapok zajossága és látogatottsága alábbhagyott. Kezdenek az emberek másként gondolkozni a név­napi vendégjárások kötelezettsége és ér­telme felől. Bizony ideje volna, hogy végképen felhagyjunk vele. Aki névnapot akar magának rendezni, tegye azt a maga szűkebb családi vagy baráti körében. De ne legyen jogosítva bárki igénybe venni a szives látást. Lám, a kis Hátszeg már meggondolta magát. Kövessük a jó példát. Közgyűlés a városnál. Nyíregyháza város képviselőtestülete pén­teken délután rendes közgyűlést tartott. Májerszky Béla kii. tan. polgármester a gyűlés elején megemlékezett arról, hogy épen az nap délben ünnepelték Nyíregyháza város legnagyobb szülöttét Benczúr Gyula festőművészt születésének hetvenedik, művészi pályájának ötvenedik, és a festő mesteriskola igazgatói tisz­tében eltöltött működésének harmincadik évfor­dulóját. Ez alkalomból a város polgármestere üdvözlő sürgönyt küldött a város illusztris szü­löttének és díszpolgárának. A közgyűlés pedig elhatározta, hogy külön üdvözlő iratot is intéz hozzá. Az ntbarkolási szabályrendelet. Ezután került sorra a város utcáinak és tereinek burkolásáról, jobban mondva a burko­lási költségek fedezéséről alkotandó szabályren­delet. A szabályrendelet tervezetét indokolással együtt a közgyűlést megelőzőleg szétküldötték a képviselőtestület tagjai között; mindazonáltal a felhangzott felszólalásokból megállapítható volt, hogy a képviselőtestület tagjainak nagy része nem volt tisztában a szabályrendelet cél­jával és tartalmával. A felszólalók legtöbbje a telektulajdonosokat félti a nagynak képzelt meg­terheltetéstől. Mások azt tartanák helyesnek, ha az ujabb város részekben nagyobb arányú hozzájárulásra köteleztetnének a telektulajdo­nosok, mint a régebbi utcákon. Kifogás hangzott fel az ellen is, hogy a telektulajdonosok hozzá­járulásának aránykulcsa ne a telek szélessége,, hanem a telek egész terjedelme legyen. Áz erdei favágás eredménye. Többször szóba került már a közgyűlésen, hogy a városnak kevesebb kiadásába kerülne, ha az erdőben a fát nem napszámba vágatná, hanem a vágást általányban adná vállalatba. A mult ősszel utasította is a képviselőtestület a tanácsot, hogy ebben az irányban tegyen kísérletet és tartson árlejtést. Az árlejtés ered­ményét aztán a közgyűlés nem fogadta el, az akkor még a valóságnal sokkal nagyobbnak vélt munkanéliskülégre való tekintettel és azt hatá­rozta, hogy a város ebben az évben is nap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom