Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-29 / 9. szám

9-ík szám. JSÍYÍR¥IDÉK. 1914, január 29. 3. az 1914. évre járó 2 millió koronából a hivatali elődöm által mult évi 41500/XIII. 913. sz. a. engedélyezett államsegély kétszeres összegét vagyis Nyíregyháza város részére 20,000 K. engedélyeztem. Ezt az összeget egyidejűleg kiadott rendeletemmel az illetékes magyar királyi adóhivatalnál utalványoztam. Felhívom a vármegye közönségét, hogy a kiutalványozott segélyösszegnek a városi pénztárnok és ellenőr által aláirt és a polgármester vagy helyettese által láttamozott nyugtára való felvétele és annak a házi pénztári számadásba való bevételezése iránt intézkedjék. Az ezúttal engedélyezett államsegely felhasználását illetőleg hivatali elődömnek e tárgyban mull évi 41500/XIII. 913. szám alatt kiadott rendeletén változtatást tenni nem kívánok. A városok fejlesztéséről szóló 1912. évi LVIII. t.-c. 30. § a szerint a városi rendőrségek országos rendezéséről is két éven belül, vagyis az 1914. év folyamán törvényjavaslat terjesztendő elő. Minthogy pedig az erre vonatkozó munkálatok tényleg folyamatban vannak, azok befejezése előtt nem láltam célszerűnek és indokoltnak a rendőrség fejlesztésére szolgáló államsegélyösszeg kiosztási kulcsa, valamint ennek rendeltetése tekintetében ezúttal ujabb rendelkezéseket tenni. Megjegyzem egyebként, hogy elődöm hivatkozott rendeletét a városok túlnyomó része megnyugvással fogadta. Egyes városok támasztottak ugyan különleges igényeket: ezeket a rendelkezésre álló összeg korlátolt mérve folytán különben is csak csekély részben kielégíthető igényeket ezúttal még érdemi elbírálás alá nem veszem. A 41,500— 1913. Bm. számú rendeletben megjelölt sürgős szükségletek kielégitese után fenmaradó összeg felhasználása tekintetében különös figyelmébe ajánlom mégis azoknak a városoknak, ahol ez irányban kellő intézkedés nem történt, a következő sürgős természetű szükségletek kielégítéséről való gondoskodást és pedig: a) a rendőraltisztek és rendőrlegénység illetményeinek lehető és a helyi viszonyok szerint a rendőri szolgálat javítása érdekében indokoltnak jelentkező fokozatos emelését, b) kifogástalan egyenruha és felszerelésről szóló gondoskodást, c) rendőrségi hivatalszolgai állások rendszeresítését, hogy ezáltal a rendőriegénység a hivatásával össze nem egyeztethető hivatalszolgai teendők ellátása alól mindenütt mentesittessék és d) a hivatali helyiségekben teljesített állandó éjjeli felügyelet díjazásának a helyi viszonyok szerint való rendezését. A rendszeres rendőroktatási célokra szolgáló összeg félhasználása tekintetében külön fogok rendelkezni. Azokban a városokban ahol a város közönsége a rendőrség fejlesztése érdekében az itt felsorolt kívánalmaknak már eddig is eleget tett a fenmaradó összegre nézve teljesen a város közönségének elhatározására bizom, hogy azt a városi rendőrség mily irányú fejlesztésére — amennyiben pedig ennek szüksége néhol már nem forogna fenn — milyen egyébb városfejlésztési célra kívánta fordítani. Felhatalmazom a törvényhatósági város közönségét illetőleg a tendezett tanácsú város képviselőtestületét, hogy amennyiben az államsegély felosztásának a megállapításánál szigorúan ezen rendeletem értelmében járnak el, a megállapított összegeket jóváhagyásom, illetőleg a rendezett tanácsú városok képviselőtestülete határozatainak felülvizsgálására első sorban hivatott vármegye közönsége jóváhagyásának bevárása nélkül — saját felelősségükre egyelőre előlegként kiutalványozhassák. A törvényhatósági bízottság határozata az összes iratokkal együtt a felebbezési határidő lejártával jóváhagyás végett hozzám legkésőbb 1914. évi julius hó l-ig okvetlenül felterjesztendő. A törvényhatósági város közgyűlése, illetőleg a rendezett tanácsú város képviselőtestülete határozatához mellékelni kell az illető város számvevősége által a •/• csatolt minta (közvetlen küldetik) szerint készített kimutatást s arra rá kell vezetni a város törvényhatósági bizottságának, illetőleg a rendezett tanácsú város képviselőtestületének az elfogadási záradékát. Felhívom, hogy ezen rendeletemnek késedelem nélkül való foganatosítása iránt haladéktalanul intézkedjék. — Divat ós művészet c. legjobb magyar divatlapra előfizetéseket elfogad e lap kiadóhivatala. Svédországban. ív. I. Szkóne. Irta: dr. Leffler Béla. Körutunk befejezéseképen még le kell rándulnunk Istadba Dél-Szkóne egyik igen régi, de most megletősen elszigetelt városába. Nem egy utcája még a középkorból való és a szürke füstös favázas házak között sétálgatva, melyeknek emelete az utcafelé terpeszkedik, mintha a szembenfekvő házak összeölelkezni akarnának, a régi Nürnberg mellékutcái jutnak az eszünkbe. A városnak kellemes tengeri fürdője van, melynek lágy homokját nyaranta ezren meg ezren keresik föl. Istadból a vonat egyenesen Trelleborgba vagy ha akartjuk Malmöbe visz vissza. A szkónei parasztgazdák. Szkóne Svédország gabona-magazinja s igy termeszetes, hogy a lakosság legnagyobb része földmiveléssel foglalkozik. Itt Szkónéban hiába keresünk több ezerhoidas hitbizományokat, itt a kisbirtokosoké, a parasztoké a föld. A magyar nyelv a paraszt-szóhoz idők folyamán kellemetlen mellékjelentést fűzött, mely szinte már tőjelentéssé lett. Ez a svéd nyelvben nincs meg. A svéd gazda büszkén mondja magát parasztnak (bond) és ha néhány száz hold földje van akkor már nagyparaszt (storbond) ; udvarát vagy szerintünk tanyáját pedig parasztudvarát (bondgord) nevezi, megkülönböztetésül a nemesi udvarházaktól (a herrgordtól). Az ősi szkónei parasztudvar úgy épült hogy az istállók, csűrök és a lakóház tágas négyszögletes gazdasági udvart zártak körül. A bejárás mindig a csűr nagy kapuján vezetett át, ahol azután a szénát is feldobálhatták a szénáspadra. A svéd paraszt igazán elmondhatja, hogy az én házam az én váram. A kaputól jobbra és balra a tehén és lóistállók terpeszkednek, majd a béresek, szolgák lakásai, szemben pedig a fehérre meszelt lakóház. Az épületek többnyire favázasok náddal födve. A lakóház másik oldala a gondosan igen gyaktan terméskövekkel köriilkeritett virágos kertre nyilik. Virágos és gyümölcsös-kert egy svéd parasztudvar mellől sem hiányzik. Ha a pitvaron át belépünk a nagyszobába, különösen télviz idején, már a küszöbről meghalljuk a rokka pergését és a szövőszék osapkodását. Ott ül a tisztes háziasszony a rokka mellett és fürge kézzel sodorja a finom lenfonalat, a háttérben a leány szövi a kelengyéjét, mig a ház fia munkából megérkezve nyugodtan költi el szerény estebédjét. A munkás szerénység párosulva a józan vallásossággal jellemzi a svéd parasztot. Háza egyszerű, de tiszta és barátságos. A puszta falakat maguk szőtta tarka kendőkkel aggatják be. Milyen beszédesek, meghatók ezek az egyszerű szövések! Apró balladákat, népmondákat találunk itt vászonba szőve. A svéd paraszt asztaláról sohasem hiányzik a biblia, az énekeskönyv és valamelyik helyi újság legfrisebb száma. Nem múlik el egy szombat este sem, hogy a házgazdája magaköré ne gyűjtse a népet és a kemencében lobogó fahasábok világánál el ne énekeljenek néhány vallásos dalt. A svéd paraszt nem büszkélkedik a vallásával, de nem is szégyenli, hanem szereti meggyőződésből. Ezt a józan vallásosságot különben a jómódú svéd polgárok házaiban is föltaláljuk. Persze azért Svédországban sem jut minden paraszt külön udvarházho', hanem maga is napszámba jár a jobbmóduakhoz. Ilyen paraszt megelégszik egy kis házikóval, hozzá kis kerttel, ahol mindig akad hely egy tehén számára is. Apró fehér házak ezek virágos ablakkal és a nagyszobából itt sem hiángzik a szövőszék meg a rokka.*) A jobbmódu gazdák a svéd nagyparasztok már nem elégszenek meg a szépapától öröklött nádfedeles házzal, az alacsony gerendás szobákkal, hanem kényelmes nagy házat építenek tapétázott szobákkal, az istállókat megnagyobbítják, mindenhová villanyt vezetnek: ez a modern svéd parasztudvar. Az ilyen rendes háztájékban azután kedve telik nemcsak a gazdának, hanem az arra vetődő idegennek is. Tegyünk sétát ilyen derűs svéd parasztudvar *) Akit közelebbről érdekel a svéd földmunkások szervezkedése, annak ajánlom Antal Sándor igen tartalmas és tanulságos cikkét a svéd munkásmozgalomról a Huszadik Század 1913. dec. számában. környékén. Kiérve a legelőre a pompás hizott rövidlábú sertések nagy csordában túrják a földet. A szkónei sertés egész Svédországban a leghíresebb. A svéd ugyan nem eszik annyi disznóhúst, mint a magyar, de ünnepnapokon mégis megkívánja, azonkívül a füstölt sonka sohasem hiányozhatik a svéd frükoszt-nál A mező másik oldalán fehér foltban libák gágognak. Márton nap estéjén és karácsonykor nagyon szegény svéd lehet az, akinek asztaláról hiányzik a szkónei liba, különben máskor nem is eszik. Szkóne lálja el az egész Svédországot libapecsenyével nem is látni másutt legelésző libákat. Persze Pomerániából is szállítanak libákat, de ezeket a hazafias svéd nem becsüli sokra. De lássuk a svéd parasztot munka közben ! Eddig a dán kisgazdaság volt a mintaszerű, de a szkónei paraszt nem sajnálva a költséget, elküldte fiait Dániába tenulni, azután szép főiskolákat állított föl, most aztán büszk n versenyzik a dán gazdákkal. Alii jelenik meg az első tavaszí napsugár, már kint van a szántó-vetö a földjón és szorgalmasan hasogatja az eke a jó fekete földet, mig a gazda fia jókedvűen dalolva szórja szét a magvakat. Manapság ugyan már minden svéd gazda igyekszik a legújabb és legmodernebb gazdasági eszközöket beszerezni és vetőgépek szórják a szabályos barázdákba a magvakat. A svéd gazda természetesen ép annyit aggódik terméséért, mig az kalászba szökken és sárgulva megérik mint a magyar. Mert az elemi csapások ellen nem használ sem minta vetőmag, sem ezer jótanács. Mikor elérkezik az aratás ideje, Svédországban augusztusban és szeptemberben, az aratók már kora hajnalban összegyűlnek a parasztudvaron és vigan dalolva mennek a mezőré. A svéd gazdának az az előnye van a magyar fölött, hogy este tíz óráig dolgozhatnak. A jó svéd arató legény tizenhat óráig bírja a munkát, ha naponta hétszer kap enni. Mióta az aratógépet behozták, azóta sokat veszített az aratás idilli hangulatából. Ősszel a betakarítás után vagy azután ünnepet tartanak a szomszédos parasztudvarok. A legények közül a ze eértő előveszi harmonikáját és elránditja rajta lelkesen a táncmelódiákat, a hambó-polszkát, a valcert, sájnlendert stb. Walcert még sohasem láttam olyan áhítattal táncolni, mint azt a svéd parasztok csinálják. A leány a legény vállára hajlik, a legény balkarját fogva a táncosnő jobbját magasra tartja, mig jobbjával vezeti a leányt. A jobbkézből sohasem hiányzik a zsebkendő hogy megkímélje a táncosnő ruháját. Táncközben egy szót sem szólnak egymáshoz. Ma már ugyan minden svéd városnak van gőzmalma vagy vízimalma de azért még nem egy dombon ott áll a lomha szárnyú sötét szélmalom. Az óriás süveg formájú malom kölábon áll és néha az egész faemelet foroghat a tengelye körül. A vidéknek különös jelleget ad az ilyen szélmalom, midőn a kettős szárny mint valami figyelmeztető fekete kereszt rajzolódik le az égre. Az ilyen szélmalmos táj Hollandiára emlékeztet. A cukorrépa termesztés egyik speciális foglalkozása Szkóne gazdáinak. Svédország 17 cukorgyára közül 14-et Szkónében találunk. Érdekes, hogy a répamüvelést, nem a szkónei földmunkások végzik, hanem a szomszédos Szmóland tartományból jönnek le lányok répaszedésre, akiket tréfásan cukorlányoknak (sockertőserna) vagy még rövidebben cukorkáknak (sockerpullorna) neveztek el. Ezek azután vidáman végzik a nehéz munkát a hűvös esős őszi időben. Ujabban a galíciai bevándorlók csinálnak konkurenciát ezek a szmólandi cukorlányoknak. A piszkos és szerény szomszédos atyafiak miránk magyarokra, de különösen a magyar munkásokra sok árnyékot vetnek Svédországban. Ugyanis a svéd gazda a magyar munkásokat is azonosítja a galíciaiakkal, mert hát arról a vidékről valók. A galíciai munkások már sok elégedetlenséget idéztek föl a svéd munkások körében, mert igen olcsó munkabért kérnek és amellett ugy élnek, mint a disznók. Bocsánat e kitételért, de ezt egy svéd gazda szájából hallottam és valóságáról magam is meggyőződtem nyáron, midőn az ivóklacki kötörésnél jártam. Az utóbbi időben óriási fellendülést vet Svédországban, különösen Szkónében a tehenészet. Minden nagyobb parasztudvarnak van mintaszerűen berendezett tehenészete, tágas