Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-18 / 49. szám

506 48-ik szám. JVYÍRVIDÉK. 1914. junius 14. Általános tetszés követte a felolvasást, melyért a közönség és az egyesület köszönetét az elnöknő tolmácsolta. Nevezetes momentuma még az értekezletnek, hogy küldöttségileg megkereste méltóságos Geduly Henrik evang. püspök urat is, hogy hasion oda, miszerint, az Egyetemes Tanügyi Bizottság a maga részéről a coedukáció .mellett foglaljon állást. A püspök ur készseggel igérte meg közreműködését. Az elnöknő az értekezlet alkalmával meghívta még annak résztvevőit a Feminista Egyesület által létesített ingyenes olvasó és könyvtár szoba ideiglenes megnyitására és jelentette egyben, hogy a földmivelésügyi minfster ur az egyesület részére egy nagyobb könyvtár adományozását megígérte, igy annak beállítása csak napok kérdése. Dr. Sz. P. Ragyogó, fényes nyári nap virradt vasárnap Nagykálióra, Szabolcsvármegye hajdani székhelyére. Mintha csak az időjárás is beállott volna az ünneplők sorába. Mintha maga a nap is együtt ünnepelt volna annak az emlékezetére, hogy abban a nagykállói kicsiny két ablakos házban látta meg a napvilágot az 1828-ik év december havának 20 ik napján az a Korányi Frigyes, aki a maga tüneményes életpályáján nemcsak az orvosi tudomány egyik európai hirű diszévé, nemcsak a magyar orvos nevelés nagy apostolává, hanem az emberiség egyik igazi jóltevőjévé nőtte ki magát, mikor felébresztette a magyar társadalmat sok százados tétlenségéből a tuberkulózis elleni küzdelemre. A szabolcsvármegyei orvosszövetség vette fel az eszmét és érlelte meg azt, hogy az orvosi és tudományos működéseért bárói rangra emelt dr. Korányi Frigyes szülőházát emléktáblával jelölje meg. Az eszme testet öltött. Ott áll immár a késői nemzedék emlékeztetésére a diszes emléktábla a szerény hajlék falán, előtte a tér az ő nevét viseli e naptól kezdve. Mert szülővárosa a maga részéről szinte természetes kötelezettségének ismerte fel, hogy ekként is lerója a hálás kegyelet adóját. Ott áll immáron az emlék. A Korányi Frigyes nevét viseli a tér. De bár emészszemeg az idők mindent elpusztító hatalma a kőtáblát, fakuljanak el bár a tér elnevezését hirdető irások, Korányi Frigyesnek az emlékét meg fogja őrizni, mert kell hogy megőrizze kőnél, ércnél maradandóbban annak a nagy munkának a sikere, amit ő a szenvedő emberiség javára megindított és amelyért annyi százan, annyi ezeren, annyi százezeren kell hogy hálásak legyenek, azok is, akiknek talán sejtelmük sem lesz arról, hogy életüket, egészségüket, legfőbb kincsüket annak az embernek köszönhetik, akivel ott Nagykállóban ajándékozta meg a Teremtő a szenvedő emberiséget! Az emléktábla leleplezési ünnepségéről a következő tudósításunk számol be. Lobogódiszbe öltözött az ősi Nagykálló városa a mult vasárnapra. E napra tűzte ki a Szabolcsvármegyei Orvosszövetség a báró Korányi Frigyes dr. szülőházara helyezett emléktábla leleplezési ünnepélyét. Az egész községen meglátszott, hogy nagy ünnepségre készül. Ünneplő ruhákba öltözött sokaság gyülekezett már a kora reggeli órákban a község főterére, a Rákóczy-térre. A közönség egy része az vasúti állomáshoz vonult ki, hol a Nyíregyháza felől jövő vonattal az érkező vendégeket, köztük a Korányi család tagjait várták. Az érkezőket dr. Sőrés János ügyvéd üdvözölte szónoki hévvel előadott sikerült beszéddel, melyre a család nevében báró Korányi Sándor dr., egyetemi tanár, a nagy apának méltó fia és utóda a tanári székben, válaszolt. Hosszú kocsisorban vonult be a menet a községbe, a gimnáziumhoz, melynek tágas tornacsarnokában tartotta Nagykálló képviselőtestülete ünnepi díszközgyűlését. A vonaton érkezőkön kívül igen sokan jöttek Nyíregyházáról kocsikon és automobilokon is, ugy hogy a tágas Rákóczi téren valóságos kocsi és automobil tábor keletkezett. Kocsin érkezett dr. Ujfalussy Dezső a vármemegye főispánja, Mikecz Dezső alispán és Nyíregyháza város képviseletében Balla Jenő főjegyző helyettes polgármester. A közgyűlést Béres Ferencz főbiró megnyitván, Görömbey Péter református főesperes emelkedett szólásra és mondotta el a következő ünnepi beszédet: Tekintetes Képviseleti Díszközgyűlés! A nagy embereknek olykor vannak igen jellemző nyilatkozatai, kijelentései: „Az erős nem fél az idők mohától, a koporsóból is kitör s eget kér. Emlékét a jók, nemesek és a jövendők áldják." Egy ilyen erős férfiú, ilyen nagy lélek és nagy ember, egy ilyen lángelme volt az a Korányi Frigyes dr., akinek az emlékezetét ma Nagykállóban, születése helyén, a Szabolcsvármegyei Orvosszövetséggel karöltve, hálás kegyelettel felujitjuk. Tekintetes Képviseleti Díszközgyűlés! Ünnepeljük t. i. az ő halhatatlan érdemeit és áldott emlékezetét e mai napon és itt azon a cimen, hogy itt Nagykállóban született a XIX. század első felében, 1828. december 28-án. Családja és annak tagjai, sőt a dicsőült is itt éltek, itt munkálkodtak majdnem egy századon át és előkelő helyeket és állásokat foglaltak el a városban, a társadalomban és Szabolcsvármegye közéletében, amelynek Nagykálló abbán az időben székhelye volt. Magn a dicsőült is, a Szabolcsvármegyei vezető családok egyikébe — a tolcsvai Bónis-családba — beházasodván, közvetlen összeköttetésbe jutott Szabolcsvármegye akkori - vezető embereivel. Édes apja egy jóhirü orvos; egyik testvére, Korányi Miklós, Szabolcsvármegye főjegyzőjé; egyik nővérének férje, Tokaji Nagy Lajos, előbb ügyvéd és ezen minőségben a Szabolcsmegyei Takarékpénztár egyik megalapítója, majd kir. tanfelügyelő s ezen működése alatt a nagykállói — akkor állami főreáliskola — ma főgimnázium egyik megalapítója, utóbb kir. táblai biró, végül közjegyző Budapesten. És e város földjében alusszák őrök álmukat a dicsőült Báró Korányi Frigyes dr. áldott emlékű jó szülői is. Igenis! azért ünneplünk tek. képviseleti díszközgyűlés, mert az az európai hirű tudós, báró Korányi Frigyes dr. itt Nagykállóban, a szomszédos telken levő ősi házban látta meg a napvilágot. Itt, ebben a szerény hajlékban támadt az a világosság, s gyuladt fel az a fény, a hazai orvosi tudományosságnak az a fényes napja, mely fényével beragyogta előbb hazánk és nemzetünk egét, utóbb egész Európát! Nem lehet a mi tisztünk és feladatunö vázolgatni az ő halhatatlan érdemeit; áz a tudományos körök, az a tudományos világ feladata ; csak arra akarok pár szóval rámutatni, hogy mi ok indít minket, Nagykálló községet arra, hogy az ő nagy szellemének, a Szabolcsvármegyei Orvosszövetséggel egyetemben s egyidőben, mi is tisztességet tegyünk és nagy nevét s emlékezetét községünk jegyzőkönyvében megörökítsük. Indít és hajt minket erre mindenekelőtt az a tudat, hogy báró Korányi Frigyes dr. itt, Nagykállóban született; hogy a bölcsője itt rengett; hogy a hazai föld levegőjével itt szívta magába azt a szellemet — a mult század 30-as, 40-es éveiben — mely az ő láriglelkét egy hosszú életen át nagy dolgokra serkentelte. A mely szellem elvezette, őt 1848—49-ben a szabadságharc mezejére, hol előbb mint alorvos, majd mint főorvos működött. Majd 1852-ben, mint gyakorló orvos, itt szülőföldjén, Nagykállóban telepedett le és mint ilyen, itten munkálkodott 1864 íg, tehát 18 évig, amely idő alatt a testületeket, nagybirtokosokat egy-egy kórházi ágy-alap tételére rábeszélvén, megalapította a Szabolcsmegyei Egyesületi Kórházat, amelynek főorvosa lett és amelyből kinőtte magát a mai Szabolcsmegyei Közkórház. 1864-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést nyervén, lakását Pestre tette át. 1866-ban már a pesti egyetemen a belgyógyászat nyilvános rendes tanárává neveztetett ki. Ezen a tanszéken szerezte meg tudományos búvárkodásai s nagyhírű tanári működésével előbb országos, majd európai hírnevét és dicsőségét. Ez után alapította hatalmas és befolyásos pártfogói segélyével a belgyógyászati klinikát. Hogy miféle és mennyi orvosi munkát irt a hazai orvosi tudomány gazdagítására, s a külföldi szaklapokba s tudományos folyóiratokba, melyekért a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé sorozta, s hogy miféle szaktestületek élén állott, azt már bajos volna itt és épen nekem felsorolni, mivel ennek méltatása az én szerény ismereteimet túlszárnyalná, azt azonban mégis fel kell itt említenem, hogy 1866-ban már Pesten a kolera-osztály főorvosa, majd az országos közegészségügyi tanács elnöke, utóbb az igazságügyi orvosi tanács elnöke; 1876-ban királyi tanácsos; 1881-ben a vaskorona rendet kapta; 1891-ben a főrendiház tagjává neveztetett ki; 1894-ben megalakította „A tüdőbetegek Sanatóriuma" c. egyesületet, melynek segélyével tüdősanatóriumokat létesített. Ezen alkotásai által nemcsak a maga nevét tette halhatatlanná, hanem az orvosi világot is, a szegény tüdőbetegeket is, de sőt nemzetét is örök háláára kötelezte le maga iránt. Erre nézve mondja felőle egyik életirója, hogy: „mig tüdőbeteg lesz és mig a tüdőbeteg orvosi kezelésre szorul: addig mindég hálával fogják emlegetni a Korányi nevét; mert hazánkban Korányi a tüdővész gyógyításának nemcsak a helyes irányát jelölte ki, hanem annak kivitelére a szükséges eszközöket is megteremtette.'

1 (Dr. Nagy Albert.) Igen tisztelt Díszközgyűlés! Az élet mellett az Istennek legbecsesebb adománya az egészség ! S midőn az orvos az elvesztett egészséget visszaadja, igazán isteni küfdetést végez, isteni munkát teljesít. Ilyen isteni küldetést, ilyen isteni munkát végzett egy hosszú életen keresztül báró Korányi Frigyes dr., a mi városunk szülötte. Ezek után tisztelettel indítványozom, hogy báró Korányi Frigyes dr. neve és halhataltan emlékezete községünk jegyzőkönyvében megörökíttessék; az a tér pedig, mely szülőháza előtt elterül, „Korányi-tér"-nek neveztessék. Tisztelettel ajánlom indítványomnak elfogadását. A közgyűlés a tett indítványokat egyhangúlag elfogadta s ehhez képest elhatározta, hogy a báró ^Korányi Frigyes dr. nevét és emlékét jegyzőkönyvében megörökíti, azt a teret pedig, melyen szülőháza áll, „Korányi-tér'-nek nevezi el. A közgyűlés után a gyűlésen részt vettek a szülőházhoz vonultak. A téren, a háztól nem messze, csinos lombsátor volt felállítva, .melyben a család tagjai és az ünnepi szónokok foglaltak helyet. A sátor körül elhelyezett székeket a hölgyek foglalták el, körülöttük a közelről és távolról egybesereglett vendégek, a helybeli hivatalok és intézetek küldöttségei, távolabb a helybeli iskolák növendékei teljes számmal, majd a beláthatatlan sokaságú közönség, mely a teret egészen megtöltötte. Részt vettek az ünnepségen a Szabolcsvármegyei Orvosszövetség tagjai teljes számmal. Pontban tiz órakor kezdődött az ünnepség a féren. Elsőnek a nagykállói dalárda énekelte el a himnuszt, melyet a közönség állva és levett kalappal hallgatott végig. Ezután az emelvényen dr. Kállay Rudolf, kir. tanácsos, az Orvosszövetség elnöke mondotta el a következő megnyitó beszédet: könyvnyomdája, Lap- és nyomdavállalatunKat Széchenyi- JÓBfl ELEK (Vasúti) út 9. szám alá helyeztük, át.