Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 6. szám
6 ik szám. JÍYimiB&K 1914. január 18. 3. cselekszi ezt, mig megragad az elméjében. Következik éppen ilyen módon a második, majd a harmadik sor, s igy tovább. Némelyik gyermek máskép tanul. Elolvassa az egész leckét lassúbb vagy gyorsabb tempóban egynéhányszor. Próbálgatja betéve is. Ahol ingadozik, belepillant a könyvbe. Újra elolvassa néhányszor. Mindig biztosabb és pontosabb a tudása. Elolvassa mégegyszer és már egész precízen tudja. Steffens es Ranschburg szerint az előbbi módja a tanulásnak erő és időveszteséggel jár. Ez a tulajdonképpeni magolás. Ebbingbaus kísérletei alapján azt állítja, hogy még a 3—4 szakaszos verseket is egyszerre kell tanulni. A prózával is így járjunk el. Az anyag nehezebb részeit — számadatokat, idézeteket — irjuk ki. Eleinte kissé nehéz lesz a dolog, de előbb-utóbb bizonyos gyakorlékonyság áll be a tanulásban. Sokszor halljuk a panaszt, hogy sok vagy kevés a lecke. Persze legtöbbször megfeledkeznek arról, hogy a tanítónak 50—50 különböző felfogású gyermekkel van dolga. Ami az egyiknek megeről'ető munkájába kerül, azon a másik könnyedséggel siklik keresztül. Sok-sok jóakarat, ,a gyermeki lélek szeretete és különösen szüntelen figyelem kell hozzá, hogy egy-egy osztály részére megállapíthassuk a feladható penzum terjedelmét és a megtanulásra szükséges idő nagyságát. Dr. Ranschburg Pál végzett, erre vonatkozólag kísérleteket. De erről majd más alkalommal. Nenman Albert. Svédországban. I. Szkóne. Irta: dr. Leffler Béla. A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör Szabad Líceumában tartott előadása. A képeket a Svenska Turst íőreningen engedte át, amiért ezúton is köszönetet mondok. A t. olvasók elnézését kérem, ha a szöveg nem pótolja mindenütt a képek hiányát. Svédország, mely bár területi nagyságánál fogva Európa ötödik országa, mégis északi részeinek lakatlansága miatt a kisebb nemzetek közé tartozik* — békés, virágzó ország. Távol a nagyhatalmi törekvések emésztő drága kötelességeitől, minden erejét önmaga gyarapítására és müvelésére fordíthatja. Mig más országokban a katonai terhek roppant súlya nehezedik a lakosságra, addig Svédország megelégedve kevéssé diszes, de derekas kis hadseregével, kulturcélokra áldozza jövedelme legnagyobb részét, iskolákat, gyermekmenhelyeket, munkás otthonokat, népkönyvtárakat, népházakat stb. stb. állit föl. Amit elvett a természet a föld termőképességében a svédektől, azt tízszeresen visszaadta ércek gazdagságában, az átölelő tengerben, de különösen az ő munkás kezeikben és előretörő lelkükben. Mig más országokban a faji, nyelvi és vallásos ellentétek alkotnak egymás ellen küzdő, gyűlölködő pártokat, melyek nagy közös célok érdekében sem akarnak egyezségre lépni, hanem egymásnak ártva a közös nemzet erejét gyengítik, addig Svédországban mindenkinek egy a nyelve, egy a vallása.**) Persze nem kell azt gondolnunk, hogy ime Svédországban megvalósult az utópisták által hirdetett ideális harmónia! Az emberi gyöngeségeket a fokozott kultura lecsiszolhatja, de meg nem semmisítheti és mi bátran boldognak és virágzónak mondhatjuk azt az országot, ahol nem kizárólag az emberi gyöngeségek uralkodnak. Igy Svédországban is vannak a luteránus állam-valláson belül árnyalatok. melyek a maguk felfogását tartják helyesebbnek, Svédországban is vannak politikai harcok, de korántsem nevezhetjük ezt az országot a Nagy „ellenmondások hazájának," mint azt egy ambíciójában megsértett kivándorlott svéd újságíró (nálunk is megfordult) egyik elfogult és hamis beállítású cikkében szerette volna bebízonyitani.***) Legszebb jelét adta a svéd nép nemzeti együtt érzésének, midőn alig két éve néhány hónap alatt tizenöt millió gyűlt össze önkéntes adományokból egy páncélos csatahajó *) 44-7.864 km 2, lakosai száma 5.552.000 (1910-ben.) **) Azt a néhány ezer (2328) katholiku-t, izraelitát (;;912.), baptistát (3299.), metodistát (7041 ) stb. alig vehetjük külön számításba. L. Sveriges officiella Statistik 1913. ***) Az Újság 1913. V. 18 {u. n. F-bot) felépítésére. Ez igazi nemzeti hajó lesz a fenyegető szomszéd birodalom-kolosszus ellen, egy olyan csatahajó, melynek épitésében a nagy kereskedő házak ép ugy részt vettek ezrekkel, mint a szegény cselédleányok filléreikkel. De legjellemzőbb Svédországra mostani politikai helyzete. A liberális kormányt erősen támadják minden oldalról. Miért? Mert a mostani svéd kormány nem akar létszámot emelni, nem akar uj hajót építeni, nem akarja a szolgálati időt meghosszabbítani, ezért tart Hédin Sven tízezrek helyeslése között nagy hatású beszédeket, ezért alakult az upsalai diákok között a honvédelmi bizottság, mely célul tűzte ki, hogy az egész országban fölvilágosító előadásokat tart és pedig objektíve minden politikai iránytól függetlenül a honvédelem érdekében. Mi ha Svédországról beszélünk, többnyire északi vidékeire gondolunk, hol télen öles hó terheli az óriás fenyőket, hol jeges viz csapkodja a sziklás partokat, hol a nap csak néhány óráig didereg a tagyos ködben, viszont nyár idején azután már éjfélkor feljön vörös álmatlan arcával. Ez a turisták Svédországa, akik Kopenhágán át elhajóznak a norvég fjordok közé és onnan ellátogatnak Stockholmba, de csak néhány napra, hogy azután a kényelmes expresz robogva vigye őket Haparanda felé, az éjféli nap országába. Ha valaki ezt a Svédország leírását várja a mai előadásomban, az csalódni fog. Ellenben szeretném bemutatni a svédek legtermékenyebb vidékét, az ő nagy alföldjüket és az ő déli tangerpartjukat. Termékeny fekete szántóföldek, zöldelő halmok, vizes rétek, kéklő tavak, csinos, tiszta falvak, virágzó élénk városok hatalmas gyárkéményekkel, jómodu megelégedett lakosság: ez Szkóne, Svédország legdélibb tartománya. Körutazá* Sakónéban. Ha Berlinben este a Stettiner Bahnhofról induló stockholmi vonat egyik hálófülkéjében, (nem baj ha csak III. osztályra futja a pénzünk, akkor is, ha nem is kényelmesen, de föltétlenül tiszta rendes kocsiban és jó társaságban tehetjük meg a nagy utat) elalszunk, hajnalban arra ébredünk fel, hogy a hatalmas hajó, melynek acélgyomrába éjjel vonatunkat betolták, rekedt tülköléssel jelzi, hogy megérkeztünk a svéd parthoz. A hajó csakhamar mozdulatlanul áll a kikötő oszlopgátjai között, a nagy hid zajtalanul nehezedik a hajó orrára és a svéd-mozdony óvatosan a szárazföldre húzza ki kocsinkat. Trelleborgban vagyunk. Ez a legdélen fekvő svéd városka védett kikötőjénél fogva régi múltra tekint vissza. Mióta pedig Svéd- és Németország között rendszeres vasutösszeköttetés létesült, rohamosan fejlődik. Trellerborgot elhagyva elénk tárul a tipikus svéd alföld. Szélesen elterülő termékeny szántóföldek, fasorokkal szegélyezett simán kövezett utakkal átszelve, melyek a szerte szórt tanyákhoz vezetnek, itt-ott kisebb falvak lombos kertekkel körülvéve, a távolban egy régi kőtemplom tornya, mindenfele telefon és villamos vezeték. De nem mindenütt termékeny Szkóne földje. Sok helyütt nehéz fáradtsággal lehet megtisztítani egy-egy darab földet a vizhordta kövektől, és az idegent leginkább meglepik azok a hosszú kőkerítések, melyek a szántóföldeket és legelőket bekerítik. Ahol az emberi kéz dolgozni akar, ott a durva kövek között is kenyéradó kalász szökken szárba. Alig egy óra ut vasúton és Malmobe érünk, Szkóne fővárosába. Malmö keletkezése a mondák homályába vész és régi svéd énekek ugy mondják, hogy nevét attól a kőtől kapta — a piacán ma is látható — mely valamikor egy menyasszonyt zúzott össze. De hát ez csak monda! Tény az, hogy Malmö már a középkorban nagy szerepet játszott, a német krónikák „Ellenbogen" néven emlegetik, a latin krónikások pedig „Ancona scanensis"nevezték el. A reformáció korában innen indult el a lutheranizmus hódító útjára, és a szomszédokkal a dánokkal és a poroszokkal vivott háborúkban Malmö bástyái szenvedtek a legtöbbet. A sáncokat ujabban lebontották és helyükön szépen gondozott parkok terűinek el, s csak a komor falu Malmőhus emlékezteti s régi háborús időre. Malmö ma virágzó nagy kikötőváros. Pompásan megépitétt kikötőjében a világ minden részéből futnak össze kereskedő hajók. A szembefekvő dán fővárosba, Kopenhágába, melynek karcsú tornyai szép időben ide is ellátszanak, majdnem óránként indulnak kényelmes személyszállító gőzösök. A város történetileg legérdekesebb helye a nagy piac (Stora-torget.) Ódon épületek határolják, melyek közül szinte bántja az ember szemét egy-két modern stílusban épült szálloda. A piac közepén all Károly (X.) Gusztáv impozáns lovasszobra Ó hódította el ugyanis Szkonét a dánoktól. A nagyszerű szobormű Börjeson svéd szobrász müve. A szobor melletti kis parkban még látható az a bizonyos mondai malomkő. A piac nyugoti oldalán fekszik az 1546-ban németalföldi renaissance-stilusban épült hatalmas városháza. A városház mögött látjuk Szt. Péter templomának nemes csúcsíves tornyát. Ez a lundi dom után Dél-Svédország legnagyobb temploma. (Folyt, kőv.) Közgyűlés a városnál. Nyíregyháza város képviselőtestületét rendkívüli közgyűlésre hívta össze pénteken délutánra Májerszky Béla kir. tan. polgármester. A rendkívüli közgyűlés összehívását az tette szükségessé, hogy ismét két régi tisztviselője a városnak adta be nyugdíjaztatása iránti kérelmét s a polgármester ezeket is el akarta mielőbb intéztetni, hogy aztán egyszerre tegyen előterjesztést a vármegye alispánjához a választások foganatosítása iránt. A tárgysorozat előtti beszédében megemlekezett még elnöklő polgármester a dr. Gara Leó elhunytáról, ki nemcsak a képviselőtestületnek volt tagja hosszú évek során keresztül, hanem a város egészségügyi bizottságának is 18 even át buzgó elnöke volt. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökítették s elhatározták, hogy a családhoz részvétiratot intéznek. Bejelentette még a polgármester, hogy a nyugalomba vonult Bogár Lajos főjegyzőtől való búcsúvétel módozatainak megbeszélése ügyében összehívott egy értekezletet a képviselőtestület megbízása szerint s azon abban történt megállapodás, hogy épen ezen a rendkívüli gyűlésen a képviselőtestület nevében Leffler Sámuel főgimnáziumi igazgató mondjon búcsúbeszédet a távozó főjegyzőhöz, ámde a terv keresztül vihető nem volt, mert a nyugalomba vonult főjegyző megrongált egészségi állapotára való hivatkozással nem akarta magát kitenni a búcsúval járó izgalmaknak. A polgármester elmondotta még, hogy a tisztviselői kar a maga körében külön fog intézkedni az eltávozott főjegyzőtől való búcsúvétel módozatairól. A tárgyak. Gyors egymásufánba'n, minden hozzászólás nélkül intézték el azután a kitűzött tárgyakat. Tudomásul vették a képviselőtestület 1914. évi névsorát. A szervezkedési szabályrendeletre vonatkozó vármegyei határozatnak azon része ellen, mely a város ügyészét főügyész címmel a VlII-ik fizetési osztályba rendelte besoroztatni, utasította a közgyűlés a város polgármesterét, hogy a belügyminiszterhez éljen felebbe? éssel. Szűcs Gyula községi birót 41 évi szolgálat után teljes fizetéssel és lakáspénzzel, Mikecz József irodatisztet 11 évi beszámítható szolgálat után fizetésének 42%-ával és megfelelő lakáspénzzel nyugdíjazták. Egyidejűleg megbízták a polgármestert, hogy ezen állásoknak választás utján való betöltése iránt is tegyen előterjesztést a vármegye alispánjához. Tudomásul vették, hogy a vármegye törvényhatósága a maga részéről jóváhagyta és felterjesztette a belügyminiszterhez a bejelentő hivatalról szóló szabályrendeletet. Jóváhagytak néhány elkészített szerződést. Róth Sámuelnek engedélyt adtak arra, hogy a Bessenyei téren az üzletétől a kisvasút állomásig a saját költségén átjáró burkolatot készíttessen. Moesz Béla első aljegyző részére a főjegyző betegsége alatt végzett munkákért 550 korona dijat szavaztak meg. Elintéztek egy sereg illetőségi ügyet. Végül a polgármester helyettesítésével Balla Jenő tanácsost megbízták s a gyűlés alig háromnegyed órai együttlét után véget ért.
