Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-04 / 45. szám

10 48-ik szám. JVyÍRVidéK. 1914. junius 14. Iskola és egészségügy. Irta és a Szabolcsvármegye Tanítóegyesület járásköri gyűlésén felolvasta : Dr. Spányi Géza. II. Azok kőzött a sötét szellemek között, a mik közegészségünknek a legnagyobb kárt okozzák, kettőt említek meg csupán: az egyik a tudatlanságból fakadó babona, a másik az alkohol, A babona oly régi, mint maga az emberiség és teljesen nem lesz kiirtható soha; nem csodálkozunk azon, hogy — mert a véges emberi értelem a körülötte minduntalan megnyilvánuló természeti tüneményeket megmagyarázni — felfogni — nem képes, hogy akkor hisz a miszticismusban, a szellemekben, az ördögben. Nem is beszélek az ártatlan babonáról, az amuletviselésről, vagy arról, hogyha valaki piros pántlikát köt a gyermek kezére, vagy térdére, hogy az igézés ellen megvédje, de beszélek igenis arról, hogy a mi népünk még mindig ott tart, hogy sérülésekre állati trágyát, szembajokra vizeletet használ, igénybe vesz pókhálót, földet, sült hagymát, paradicsomot és száz egyéb piszkos undorító vacakot, cigányasszonyt, vénaszszonyt és javasasszonyt, rendületlenül hisz minden sarlatanban, csodadoktorban, de a kórházat, az orvost fel nem keresi — csak mikor már rendesen későn van. Több mint húsz esztendős orvosi tapasztalásból beszélek, mikor azt mondom, hogy Magyarországon évente legalább 50,000 olyan ember pusztul el, akit a saját és tanácsadóinak ostobasága öl meg, és másik 50,000 nyomorodik meg az ősi piszok nyomán. A legkegyetlenebbül kiirtandónak tartom a kuruzslást, a csodadoktorságot, amely a tudatlan népet kihasználja, kiszipolyozza. Minden kímélet nélkül pellengére kell állítani és szigorúan büntetni az olyan kuruzslót, aki skatulya számra fecskendezi ki a tudatlan asszony füléből a svábbogarat és a gyógyithatlan vak sze mét meg akarja operálni. Ha van törvényünk az élelmiszer hamisításra — sajnos — nagyon is enyhe törvény — akkor drákói szigorúságú törvényt kellene hozni a lélekmérgezők — a tudatlanság terjesztői és kihasználói ellen. Nézzük meg kissé Magyarország bábaügyét. A céduiás bábák ezreinek piszkos kezére van bízva az asszonyok százezreinek élete és egészsége. — A tudatlanság, a veszedelem nem ismerése sokszor a legrosszabb helyen, az egészségen való takarékoskodni akarás adja oda a nép asszonyainak óriási contingensét a szomszédasszonyok, a komaasszoyok kezére és ennek mi a következménye? Az, hogy 100 parasztasszony között alig akad tíz egészséges, a többi mind méhbajos és 35 éves korában öregasszony. Uj-Guineában a pápuák állapotos asszonyaikat nem engedik dolgozni, legalább is semmiféle nehéz munkál nem végeznek, mig nálunk — jól tudjuk a mindennapos tapasztalatból — a legritkább kivétel az ily kímélet. És most vessünk egy futó pillantást a mindennapi hygienére ; nézzük meg, hogy ami különben értelmes népünk hogy lakik, hogy eszik, hogy öltözködik es tisztálkodik. 10 — 12 ember egy szobában nem olyan nagyon ritka, mint gondolnók, 6—7 ember — mindennapos lelet; pedig majd minden házban ott a parádés szoba a mestergerendákig érő dunyha és vánkos készlettel. A jó Isten a megmondhatója, hogy hány család alszik a savanyu káposztájával és a csírázó burgonyájával egy helyiségben, beszögezett ablakokkal, amik közé homok, moha, fürészpor, muskátli van préselve, hogy az emberi egészség két legnagyobb jótevője: a levegő és napfény valahogy be ne tévedhessen. Testi tisztaság — szappan és fogkefe — majd oly ritkák — mint a nemes rádium. Pár év előtt egy bajor tüzérkapitány barátommal találkoz( / 11 {ÍM tam, aki elbeszélte, hogy gyalog beutazta Montenegrót ; vitt magával sátrat, conservaket, mindent, amit egy modern turista csak igényelhet. Reggel nagy embertömeg állt a sátra előtt és kíváncsian leste minden mozdulatát, tetszett minden nagyon; de mikor fogkefével kezdte fogait dörzsölgetni — olyan kacagás támadt, a milyet a fekete hegyek még nem hallottak — azt hitték, hogy megbolondult. Hát hiszen Balkán ! ezen nincs mit csodálkozni ; de én mikor nem is olyan régen egy beteg megvizsgálása után vizet és szappant kértem és lett erre igen nagy izgalom, futkosás és lázas keresés — végül a ház asszonya megszólal, hogy „ejnye hun is lehet az a szappan, hiszen csak a mult hetekben láttam" — ez tisztelt uraim és hölgyeim van oly Balkán — mint a másik. A kultura sokféle mértékei kőzött nem utolsó a szappanfogyasztás; és nem kell sok bizonyítás ahhoz, hogy a testi tisztátalanság és betegség együtt járnak. Ugyan hány ember van, aki hétszámra le sem veti csizmáját, mert hiszen minek vetné le — mikor reggel újra fel keli húzni; és hány ember van, aki csak vasárnap v. ünnepnapon mosakodik, fürdésről ne is beszéljünk. Itt van az étkezés, szinte közmondásos, hogy jó étvágyú ember annyit eszik, mint egy paraszt; pedig ez mar nincs igy, valamikor talán lehetett, de higyjék el nekem, hogy a gyomorbajosok száma épen a vidéken rengeteg; tegyenek kérem kísérletet és községük 50 férfiát vagy még inkább asszonyát kérdezzék meg, hogy milyen az étvágya és hogy hogy van a gyomrával — csodálkozni fognak — hogy mily kevésnek jó a gyomra. Ennek az oka pedig a célszerűtlen táplálkozás. Tessék megnézni, hogy mit eszik, mennyit eszik és hogyan eszik a mi népünk egy keresztelőn, egy névnapon, egy lakodalmon. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szót szóljak az alkoholról. Nem szándékozom itt az abstinencia tanainak áldásosságát hirdetni; de mikor közegészségügyről van szó — nem hagyhatom említés nélkül azt a faktort, amely egymagában többet pusztít, mint az összes többi betegsegek együttvéve. Számtalanszor győződünk meg annak a nem eléggé hangsúlyozható dogmának az igazságáról, hogy az alkohol a szervezetet minden néven nevezendő betegség számára alkalmassá teszi, különösen a két legnagyobb emberiség ostora: a tuberkulosis és vérbaj számára. Mikor a kultura és erkölcs álarcába rejtőzött emberi kapzsiság Amerikát, majd |Indiát és Afrikát akarta civilisálni — akkor időkímélés céljából előre küldte legmegbízhatóbb közegét, az alkoholt — és az őslakók kezébe adta az első pálinkás üveget. A többi már magától jött — ma már a tuberkulosis és vérbaj — azelőtt ismeretlen betegségek — Amerika őslakóit csaknem teljesen kiirtották, Afrikában a benszülötteket megtizedelték és hogy Indiában még van kit civilisálni — az nem az európai diplomácia, sem a kultura, sem az erkölcs diadala, hanem a józan mohamedánismusé — mely a szeszívást hívőinek szigorúan tiltja. Nem akarok tisztelt uraim és hölgyeim vendégszeretetükkel sem türelmükkel visszaélni — a közegészségügyi rendeletek rengeteg nagy dombját, ha ásni kezdjük — jó mélyen alatta megtaláljuk magát a — kissé paradoxan hangzik — a nagyon beteg közegészségügyet. Régen fekszik szegény, nagyon el van gyengülve — nézzük még meg — lehet-e rajta segíteni és hogyan. Minden orvos tudja és szomorú tapasztalásból sok beteg is tudja, hogy vannak úgynevezett agyonkezelt betegek, akiknek elébb a sok jó tanács, azután a doktorok, végül a professorok és specialisták végkép elspecíálizál • ták az egészségét — ilyen agyonkezelt beteg ami közegészségügyünk is. Minthogy pedig az ilyen betegnél babérokat aratni a doktor urak nem tudnak — jön a végén egy nagy consilium — amelynek eredményeként a betegnek azt mondják — hogy most már menjen a mamához, majd ő házi kezelésbe és ápolásba veszi — és a legszebb az, hogy az ilyen beteg csakugyan a laikus mamánál gyógyul meg. A mi szegény közegészségügyünknél is tul sok volt a doktor mindig —|persze legtöbb volt a jogász, próbálta azt gyógyítani az állam, az orvosok, a papok, a megyék, még a katonák és rendőrség is — nem gyógyult szegény sehogy — de még el küldenék már a mamájához, de most kiderült, hogy lelenc az istenadta, nem tudják ki a mamája és nagy a megrökönyödés. Én tudom ki az a mama, akihez küldeni kell hogy meggyógyuljon ! Az iskola t. uraim és hölgyeim, és önök kik az iskolát képviselik. Előadásom elején azt mondtam, hogy a szülői az önfentartási ösztön és az evolúció — azt hiszem, mindkettőt az iskolában találjuk fel. Nem ok nélkül vethetik a szememre, hogy részemről hálátlanság, hogy szives meghívásuk és vendégszeretetük fejében egy ronda, beteg gyerekkel a közegészségügygyei kedveskedem: hogy tessék csak magukhoz venni, házi kezelésbe, megyógyitani és megtartani — sőt még arra is igen kérem önöket — hogy szeressék. Komoly és mély meggyőződésem, hogy addig, mig közegészségügyünket a hazai tanítóság nem veszi kezébe, addig eredményt, igazi, áldásos eredményt felmutatni nem tudunk. Az egyetlen megoldás, az egyetlen lehetőség, a legtermészetesebb út a bajok orvoslására. Nem bevárni, mig beteg lett az emberiség, azután mozgósítani a gyógyfaktorokat, de megelőzni, a mennyire csak lehet! Önök igen tisztelt tanitó uraim és hölgyeim ülnek az emberiség forrásánál — a gyermek mellett, csakis önökön múlik, hogy megtisztítsák a forrásf a belekeveredett szennytől, önök az egyedüliek, akik a gyermek fehér lelkéből még könnyen ki tudják gyomlálni a sötétség, az előítélet, a türelmetlenség, a piszok és babona mérges dudváit. Egy tanitó kezén legalább 10000 gyermek megy keresztül egy átlagos hosszú pályafutás íolyamán — számítsák már most ki, hogy hány millióra rug a gyermekek száma hazánkban, akik első impressióikat önöktől nyerik. Ne felejtsék el egy pillanatra sem, hogy az irni-olvasni tudással önök adják a kulcsot mindenki kezébe, amelylyel a kultura számira a kapukat feltárhatják. Kérve kérem önöket, ügyeljenek nagyon arra, hogy azon a kapun be ne surranjon más, csakis az igazi kultura, amely ember és ember között különbséget nem tesz, se születését, se szokását, se nemzetiségét nem firtatja. Testi tisztaság — erkölcsi kultura és tudás — csupán csak ez lehet az egész emberiség közös szentháromsága ! Egyik sem tud a másik kettő nélkül az emberből kulturembert faragni. Gondoljanak a gyermek óriási tudásszomjára, amelynek még mozgási vágyát is aláveti. A gyermek agya olyan mint a vacuum cleaner, a mely mohón szívja magába az első tanitást, az első inpressiókat. És ahogy a gyermeket már kiskorában oltjuk be, hogy vére immúnis legyen a később reá leselkedő himlőfertőzés ellen, úgy kell a gyermekbe beoltaai a testi és lelki tisztaság iránti érzéket, hogy védve legyen mindenféle testi és lelki métely ellen. Mindig csodálkoztam azon, hogy nem minden ember érzi velem egyenlően azt, hogy minő óriási feladat, minő végtelen fontos missió vár egy nemzet tanítóságára és miért nem értékeli maga az állam sem kellőképen azt. hogv a taniHaskötők, FŰZÖK, BLUMBERG JÓZSEF sérvkötők, köidökkötőkben nagy választék. Egpesíartók, tám- és járógépek, míikezek, míiliak pontos gipszmérték után készülnek keztyiis és kötszerésznél Nyíregyházán. Legfin. MOCHO-keztyük 5 K Bőrkeztyűk 2 K-tól feljebb