Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 44. szám

43-ik szám. JNEYÍRYIDÉK. 1914. május 28. 5 A tanitói patronázs. Irta és a nyiregyházi jkör. május 27-én Ujfehértón tartott közgyűlésén felolvasta: Dr. Komjátny Kázmér. Valamikor régen, az évszázadok távol homályában a büntető igazságszolgáltatás az elrettentés és tiszta megtorlás elvén épült fel. A bűntettest nem tekintették másnak csak bűntettesnek, emberi mértékkel nem mérték az ő gyarlóságát, — benne csak a társadalom ellen összeesküvőt, a rossznak megszemélyesítőjét látták, — a kit el kell pusztítani, meg kell semmisíteni. A büntető igazságszolgáltatás e korszakában, az igazságtalanság, az embertelenség orgiákat ült. Harmadíziglen is büntettek. Szigorú büntetéssel sújtottak felnőtteket, ártatlan gyermekeket egyaránt. Később a büntetőjog ujabb korszakában enyhültek ezek a barbár jogelvek. A harmadíziglen való büntetés elmaradt, az elrettentés és megtorlás mellé egy ujabb büntetőjogi elvet is felvettek, — azt, hogy a büntetésekkel a bűnöst megjavítsák. De azért napjainkig tartotta, sőt tartja magát egy maradványa a harmadizigleni büntetésnek: — a bűntettes családja, hozzá tartozója, a tírsadaiom Ítélkezését sajnos még máig is megérzi. Hol itt lehet hallani, — „ennek az embernek az apja sikkasztott'', hol amott „ annak a nagyapja börtönviselt ember", mintha szegény tehetne róla. A büntetőjog e korszakában már fel fel csillan egy előhírnöke a patronázsnak. Igy például a mult század második felében a Btkv. megalkotása után Jrabsegélyző egyletek alakulnak, a melyek a bűntettes családját, a szabaduló rabot segélyben részesítsék, hogy ne bűnözés utján szerezze meg a leg* szükségesebb életcikkeket. A büntetőjog legújabb kora forradalmat hozott a büntető jogpolit'ka irányát illetőleg. A megelőzésre fektetik ma már mindenütt a fősúlyt, — a fiatalkoruakra a megelőzés elvéből folyó külön szabályok vannak életbe léptetve, patronázs egyesületek alakulnék s fejtik ki áldásos működésűket, számtalan gyermeket mentve meg a bűn fertőjéből, a bűnbe kergető nyomorból, a züllött környezetből, a munkás, dolgozó társadalomnak. I't önként felvetődik a kérdés, hogy mért a fiatalkoruakra és a rájuk vonatkozó eljárásra fektetik a megelőzésben a fősúlyt ? A felelet egyszerű. Azért, mert a felnőtt bűntettesek 90%-a is olyan egyén, aki fiatalkorában is bűnözött, környezetében romlott meg, s a felnőtt korbani bűnözés a fiatalkorú életmódnak már csak fejlődési fokozata. Ha tehát a megelőzés, a patronázs munkája eredményes a fiatalkoruakra, akkor a következő generatiónál ennek a patronázs munkának az eredményei mutatkozni fognak a felnőttek bűnügyi statisztikájánál is. És talán még azért is a fiatalkoruakra fektetik a fősúlyt, mert a bűnben felnőtt vagy megöregedett egyént a legtöbb esetben semmi áldozattal sem léhetne a bűnözéstől visszatartani. Ne higyjék kérem, hogy mindaz, a mit itt a megelőzésről, a patronázs mánkáról elmondok, az életben is ilyen száraz, keveset mutató, szüntelen dolog. Az élet lépten-nyomon esete • ket vet felszínre, a melyeket meleg szívvel kevés fáradsággel, odaadással, szürke mindennapiságukból kiemelketünk. A múltkor volt egy esetünk. Az anya meghalt, az apa tüdőbajos iparossegéd s a hátramaradt 6 gyermek közül a legidősebb 12—13. éves leány, a legkisebb 9 hónapos apróság. És heteken keresztül ez a 12—13 éves gyermek vitte a háztartást, gondozta 5 testvérét, választotta az anyjától már igazán elvált apró testvérkéjét. És mindezt kicsi erejéhez mérten szépen, megfelelően, — de szervezete az erős munkát sokáig nem birta volna. És közbeléptünk ... Ha ezeket a gyermekeket pártfogásba nem vesszük, ki tudja milyen sors vár reájuk? Ki tudja nem lett volna-e a gyermekekből anya, és maholnap apa nélkül, az utcán csatangoló, gondozás nélkül felnőtt, dologtalan egyén, azután czavargó ... és végül bűnöző alany . . . Másik eset. A télen egy kideg havas estén hazafelé tartóba kapunkban egy 6—7 éves síró fiacskát találtam. A Keze, arz arca összefagyva, meggémberedve, kérdem tőle: „Mi bajod fiam?" Nem felel csak sír tovább. „Ki bántott* . . . „Hová mégy* . . . miért nem mégy haza ?* .édesanyád megharagszik reád* és igy tovább kérdezgettem és beszéltem hozzá, de Ő csak sírt még jobban tovább. Kinthagyni a hideg éjszakában nem akartam, bevittem a lakásomba. Mikor felmelegedett ismét beszéli i kezdtem hozzá s első kérdésemre: „Kinek a gyermeke vagy fiam ?" sírában tört ki „nem vagyok én senkié, lelenc vagyok" nyögte ki sirása között . . . Azután megállapítást nyert a baj oka, — megállapítást nyert, hogy ezzel a senki gyermekével a tápszülője rosszul, embertelenül bánt, pénzszerzésre ösztönözte. Elhelyeztettük tehát másfelé. E gyermek is, rossz tápszülője mellett ki tudja nem vált volna-e rosszá, nem kezdte volna-e a pénzszerzést apró stikliken, azután kéregetéssel, tolvajlással, lopással folytatva, verekedés, emberölés után nem jutott volna el az akasztófáig ? ... És hány van ilyen senki gyermeke a társadalomnak ? És ítéljenek Önök, — szükséges-e, kell-e a társadalomnak a saját érdekében is ezekkel a gyermekekkel, az ilyen ügyekkel foglakozni ? Számtalan esetet hozhatnék fel önöknek a a Pártfogó Egyesület működése teréről, a melyek mind azt bizo.iyilják, hogy a társadalom szerencsétleneinek, — a bűnös embereknek megjavítása, vagy hogy helyesebben fejezzem ki magam, a bűnügyi statisztika kedvezőbbé tétele, a megelőzés, a patronázs mánkájával érhető el a legsikeresebben. Azokat az elemeket kell kézbe vennnünk, a melyek bűnözhetnek. A megelőzés munkája mellett elenyészik a testi büntetés, a szabadságvesztés, a külföldön divó deportálás és másmegannyi visszariasztó, megtorló sőt javitó büntetési nem, — ezok már mind késő orvoslások. Azokat az előfeltételeket kell megerősíteni, a melyek a bünbejutást, a bűn elkövetését szükségtelenné teszik, sőt kizárják. Ejt a célt szolgálja a patroná<s ! . . . a mely azt a mentő munkát jelenti, a melyet az elhagyott, erkölcsi romlás veszélyének kitett, támaszra szoruló gyermekek és fiatalkorúak valamint az erkölcsi veszedelemben levők oltalomba vétele céljából végezhetünk. ... Ha aztán azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a patronázs feladatok megoldására a most emiitett patronázs munkák elvégzésére kik és mily szervezettel a legalkalmasabb, meg kell állapítanunk, hogy hivatalos szervezet, bürokratikus eljárással, eredményeket elérni ezen a téren soha sem fog. Szív kell a patronázs munkához, megértő, melegen érző, segitni akaró és tudó, igazi emberi szív, a mely könnyeket is csal ki néha-néha szemünkből, nyomor látásán, senki gyerekének szenvedésein, de a könynyek közben már nyujtjuk is kezünket, hogy felemeljük az elesettet, megvigasztaljuk a szenvedőt, kenyeret adjunk az éhezőnek, — elvigyük a környezetből, melyben a becsületes életfejlődés feltételei adva nincsenek. Erre a munkára tisztelt Hölgyeim és Uraim Önök vannak hivatva ! Önök ... a társadalom ! Mindenki kiveheti a maga részét ebből a munkából, minden társadalmi osztálynak és tagozatnak van tere a patronázsban s ha megengedik röviden előadom, hogy e társadalmi munkában a tanítóságnak nagy tere, nagy jelentősége van és remélem, különösen lesz a jövőben. — A tanítóság, hivatásánál fogva foglalkozik a gyermekkel. Tanítja, erkölcsre, szorgalomra, becsületességre neveli, egyenesen jellemes jó gondolkozású ifjúvá fejleszti. Ez már magában véve patronázs munka. Ezt a munkát kell kiterjeszteni azokra is, a kik még nincsenek, vagy már nincsenek az iskolában. Minden tanitó, aki hivatását szereti, aki pályáját szeretette', odaadással tölti be, hogy azt mondjam, már hivatalból jó patronázs ember. Azt a nemes jó hatást tehát, a mit az iskola falai között gyakorol a tanitó az ifjúságra, az iskola falai közül ki kell vívni az életbe is, ezt a hatást állandóvá kell tenni azzal, hogy a tanitó legyen vezére, irányitója, tanácsadója az ifjúságnak. De a munka mellett a tanitó megfigyelheti községének rossz környezetben levő gyermekeit is, — igyekezzék tehát ezen a helyzeten gyakori látogatással, tanácscsal, útbaigazítással, a szülők, hozzátartozók figyelmeztetésével segitni és ha saját erejéből nem sikerül a helyzet megjavítása, ott állunk mi, — a Patronázs Egyesület a háttérben, — örömmel adunk tanácsot, nyujtunk segélyt, vagy emeljük ki a gyermeket a rossz környezetből. Az elhagyott vagy züllésnek indult gyermekekre és künnyen felhívhatják a tanítók, az egyesület figyelmét. Az alkoholismus, a pornografia prostitutio ellen ie sikerrel küzdhetnek a tanitók ifjúsági egyesületek alakítása, felolvasások, műkedvelői és egyéb előadások, kirándulások stb. által. Rendre, tisztaságra, hygieniére nevelheti nemcsak a gyermeket, de előadások keretében a falnőtteket is. Katonai gyakorlatokkal, vagy más alkalmas módon hozhatja magához közel az ifjúságot hogy elvonja őket más, ugy reájuk, mint a társadalomra káros szórakozásoktól. A bíróságok környezettanulmány beszerzése iránti megkereséseit is a tanitó teljesítheti legjobban, mert alig van egyén a faluban, aki a fiatalságot ugy ismerné mint a tanitó, különösen akkor, ha az illető eltévedt fiatalkorú az ő keze alól került ki az életbe. Mindezek a patronázs tevékenységek bővebben kifejtve egy kisebb irat keretében a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egylet, a Szabolcsmegyei Általános Tanitó Egyesület és a vármegye kir. tanfelügyelője által kibocsátva a vármegye minden tanítónője és tanítójához, pár napon belül megküldetnek. Méltóztassék azt figyelemmel átolvasni s ezen iratban előterjesztett kérelmet teljesíteni. A tanítóságnak most-vázolt tevékenységét, ami egyesületünk igen fontosnak, nagyjelentőségűnek tartja. Sőt azt reméljük, hogy a tanítóság már eddig is tapasztalt patronázs munkásságának rendszeresebbé, állandóbbá tétele által a patronázs mozgalmat vármegyénkben megerősíthetjük. Abból az elvből indultunk ki, hogy az egyesek által végzett munka az általánoshoz viszonyítva kevés, hézagos, eredményeket ad, mig a rendszeres, minden térre, minden árnyalatra, minden kis helyre kiterjesztett patronázs tevékenység, — talán ugy is kifejezhetem a tömegmunka, — sok és nagy eredményt, rendszeresebb, általánosabb, mindenüvé elérő eredményeket biztosit. Ez okból határozta el egyesületünk, hogy lehetőleg a vármegye minden községében tanitói patronázs csoportokat alakít, a mely csopoétoknak igazgatója, vezetője, lelke a tanitó, vagy ha többen vannak, az általuk és közülök választott alkalmas egyén legyen. A csoportok elnökévé valamelyik tekintélyes helybe'i egyén legyen választandó, — a csoport tagjai közzé pedig az intelligensebb elemeken kivül, a becsületes, megbízható földmives emberek is felveendők lennének. Ezen csoportok állandó működésben tartása által a patronázs mozgalom vármegyénkben, — reméljük, olyan magas fokra emelkednék, mint talán sehol az országban. Ennek az alakulásnak módozatai és a tudnivalók bővebben ki vannak fejtve az előbb említett és a tanítókhoz intézett közös megkeresésben is, és most már önökön a sor, hogy a patronázs ügyét, ezt a humánus törekvéseket, a társadalom javát szolgáló mozgalmat erőssé, hatalmassá tegyék. Nem buzdításul hozom fel, mert tudom, hogy az önök nemes gondolkozása, hivatásuk, pólyájuk szeretete buzdításra aligha szorul, — de nem hallgathatom el, hogy a patronázs munkásság kifejtése az önök helyzetére is némi előnyt hozhat. Idézem a vallás és közoktatásügyi miniszter ur egy 1912 évi rendeletét, a melyben a következőket mondja: „Ezen működésekkel nem az a célom, hogy a tanfelügyelő urak s derék tanítóságunk patronázs munkásságát ellenőrizzem, mert megvagyok győződve arról, hogy nemes hivatásukat ellenőrzés nélkül is teljesíteni fogják, hanem az emiitett jelentések és feljegyzések csak arra szolgálnak eszközül, hogy az ily munkásságot érdeme szerint jutalmazni módomban legyen és kijelentem, hogy a patronázs tevékenységet a minden év karácsony táján a szokásos jutalmak utalványozásánál, az állami iskolai tanitók helyi előléptetésénél és a nem állami tanitók személyi pótlékának engedélyezésénél különösen figyelembe venni szándékozom." Azután: Egyik utóbbi választmányi ülésében egyesületünk is elhatározta, hogy a tanítónők és tanitóuraknak f. évi julius havától kezdve környezetanulmányonként, a fiatalkorúak bíróságainak havonként előterjesztett kimutatása alapján 2—2 kor. tiszteletdijat fog kiutalni. Csekély anyagi erőnkhöz képest fogadják ezt a mélyen tisztelt hölgyeim és uraim nem buzditásál, de az érdem jutalmául, annak az érdemnek a jutalmául, amelyet az eddigi környezettanulmányok, eddigi patronázstevékenységük alapján mi a tanítóság számára már elkönyveltünk.