Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-17 / 40. szám

40 ik szám. J\ÍYXRYIüBK. 1914, május 17 3. igaz hitben, hogy a nagyhalászi egyház leg­újabb fejlődése, korszerű kulturális berendez­kedése mind a Rács Gyula nevéhez fűződnek. Az egyházi képviselt szónoka Szabó Károly homoki gazdatiszt s egyháztanácsos volt, ki mint az ünnepelt benső barátja, lelki rokona, hivatott szószólója lehetett azoknak az alkalmi gondolatoknak, melyek áldásos tevékenységben eltöltött huszonöt év emlékének a felidézésével szinte szárnyat öltöttek! . . . Tartalmas, meg­ható beszéde végeztével a gyülekezet tagjainan közadakozásából vett ezüst serleggel ajándé­kozta meg a nap maradandó emléke bizonysá­gául az ünnepelt lelkészt, ki bár e megbecsül­hetetlen ajándékot örömkönnyek közt fogadta el, mégis egyháza iránti szeretetből ő ez érté­kes serleget, negyedszázados itteni működésének emléke gyanánt felajánlja egyháza javára, mint urvacsorai kelyhet, had hirdesse időről-időre, ez is, hogy a megváltó és kibékítő szeretet egyenlíthet ki minden ellenmondást e földi életben ! Gyönyörű volt ez a részlet, méltó azokhoz, kik huszonöt év óta rendületlen meg­győződéssel állanak a változatos élet hullám csapásai közt. Az egyháztanács után a helybeli ref. tan­testület adott szeretetének s ragaszkodásának kifejezést. Filep Endre igazgatótanitó társai nevében felajánlja az épitő s alkotó munkához az együttérzés, az egyetértés lelkét; az ünne­pelt ez ajánlatott örömmel fogadja el, annyival is inkább, mert a tökéletes haladás zálogát ké­pezi az, ha a kulturális élet hivatott tényezői között minden ponton meg van az érzelmi s a lelki harmónia! E nagy nap emlékéül a tan­testület értékes tárgygyal ajándékozta meg az ünnepeltet! . . . Ezzel a ténynyel s a gyülekezet alkalmi énekével a jubileum egyházias része bevégződött. Istentisztelet végeztével a különböző kül­döttségeket fogadta a lelkészlakon a jubiláns. Eljött a felekezeti béke olajágával. Gsima Emil római katholikus lelkész is s hívei nevében sze­retetét s üdvözletét fejezi ki az előtt, ki egy negyed század alatt a felekezeti békesség temp­lomát építgette keresztyéni bizonysággal. Részt követelt a felemelő ünnepségből magának Nagy­halász polgári községe is ; élén az agilis Rittli Gyula főjegyzővel s Csernák aljegyzővel s a község főbirájával, mind megannyi értelmi szer­zői e feledhetetlen ünnepségnek. Megjelentek felekezeti különbség nélkül a tantestületek ; el­jöttek mély hódolataikkal még a községbeli izraeliták is, hogy nyiltan tanúbizonyságot te­gyenek arról miszerint a Rács Gyula nagyha­lászi huszonötéves működése egyetemes ember­baráti érdekek ápolását sem tévesztette szem elől! . . . (Az egyes küldöttségek üdvözlésére külön-külön adott válasz mind megannyi volt) Végül Görömbey Péter esperes lelkésztestvérei s munkatársai nevében köszöntötte az ünnepel­tet olyan bensőséggel s melegséggel, melyhez csak azoknak lehet jogaik, kiket egy szent és közös érdek füz össze az utolsó percig elvál­hatatlanul! . . . A küldöttségek üdvözléseire adott válasz mind megannyi találó volt, mert szívből szív­hez szólott; ez pedig az ember lelkének egyik legdrágább kincse! . . . A jubileum ünnepélyes, hivatalos része ím befejezve ! De nem még ! . . , Legutoljára ma­radt, gyönyörű befejezőként a Rácz családdal közelebbi s baráti összeköttetésben álló uri csa­ládok ifjú, leány gyermekeinek üdvözlete! Mintha liliom tábor indult volna el tiszteletet tenni az erőteljes lombkoszoruzott tölgyhöz, olyan megható s gyönyörködtető volt ez a be­fejező jelenség. Akik látták lefolyni e dolgokat, bizonyára küzdelmes emberi élet egyik ragyogó emlékű s feledhetetlen napjaként fogják ez ün­nep történetét szivökbe vésni! . . . A felemelő ünnepély negyedik s egyúttal utolsó része már ősi magyar szokás szerint a dúsan, gazdagon teritett fehér asztalnál folyt le. Ez is méltóan illeszkedik abba a keretbe, mely a többit oly feledhetetlenül emlékezetessé tette! Itt már áradozva nyilvánultak meg a szebbnél szebb ünnepi gondolatok! . . . Vár­megyénk népszerű s kiváló főispánja, dr. Uj­falussy Dezső is elhozta emberszerető szivében a szeretet és tisztelet érzését annak a lelkesz­nek a számára, ki annyi éven át önzetlen buz­gósággal s eszményies lelkesültséggel szolgálta a felvilágosodás s a magyarság szent ügyét. Egymást követték a szebbnél-szebb; a ta­lálóbbnál találóbb dicliók s végre is abban csú­csosodott ki minden érzés, minden gondolat, hogy Rácz Gyula egyénisége méltó volt erre a megtiszteltetésre, mely 25 évi nagyhalászi lelkes munkálkodás után, az emlékezés s az igaz el­ismerés hervadhatatlan koszorújával jutalmazta meg őt, a híven fáradozót. Hogy az ünnepély fénye nagyobb s jelen­tősege magasztosabb legyen, lelkileg résztvet­tek : a Kallay család ; a vármegye előkelőállásu tagjai, a tiszántúli ref. egyházkerület püspöke, közéletünk számos kiváló egyénisége. Minden számottevő tényező igyekezett e napon kifeje­zést adni annak, hogy Rácz Gyula eddigi élete nem volt eredménytelen; mint ember, mint lel • kész, mint a kultura egyik buzgó munkása hű volt eszményképéhez a Jézushoz s e hűségét nem fogja megtagadni a jövőben sem! Fény nevére, áldás életére ! Ad multos annos! Melko István. Mezőgazdaságunk. Kauzsay Tibor kir. gazdasági felügyelő vár­megyénk mezőgazdasági állapotáról a csütörtö • kön tartott közigazgatási bizottság ülése elé a következő jelentést tette: Az elmúlt két kritikus gazdasági esztendő után, a tartós szárazság és folyó hó 3 és 4-én virradóra beállott fagy folytán vármegyénk mezőgazdasági képe szomorú eredményre nyújt kilátást és ha eső a közelebbi napokban nem lesz, tartani lehet ettól, hogy terméseredmé­nyünk az ősziekből a mult két kritikus eszten­dőnek is jóval alatta marad. A fagy, mely az egész vármegyére kiter­jed, egyes községekben oly erős volt, hogy a szőlő 70—80 %-át, az alacsonyabb fekvésű földekbe és korában vetett őszi rozsok 50—60 %-át, a kikelt babot, burgonyát mely utóbi­akból szerencsére sok még nem volt kikelve és a kevés kiültetés dohánypalántákat teljesen tönkre tette, s a zab vetéseket is megcsípte. A beérkezett gazdasági tudósítások szerint a vármegyében a fagy a szőlőnek átlagosan 50—90 % át, a korábbi és mélyebb talajon fekvő őszi rozsoknak tekintettel arra hogy a mélyebb fekvésű talajok rendesen jobbak s na­gyobb terméseket adnak, 25—30 %-át tette tönkre. őszi kalászosaink általában gyengék. A búzák ritkák, gyomosak, a szárazság folytán sárgulnak, helyenként a drótfergek miatt kiszán­tások is történtek. Májusi eső még sokat javít­hatna mai állásán. A rozsok általában ritkák, gyenge növésüek, gyomosak, bokrosodás nélkül szárba indultak. A fagytol sokat szenvedtek, s helyenként a száraz szelek is megrontották. A tavaszi buza és rozs valamivel jobban állanak, de a szárazságtól ezek is sokat szen­vedjek, s ugyanez áll a tavaszi árpa és zab ve­tésekre is, melyeknek az a része, mely nem őszi szántásba lett vetve, egyenetlenül kelt. A szárazság következtében sok helyütt sárgul. A tengeri és burgonya nagyobbrészt elvetve, a száraz, rögös földben nehezen kél, s ami ki­kélt, a fagy csipte meg. A cukor és takarmányrépa vetések közül az őszi szántásba vetettek elég jól. a tavaszi szántásba vetettek azonban egyenetlenül kel­tek és sok mag elpusztult, miért is uj vetés vált több helyütt szükségessé. A hajlásokban a fagy szintén megrontotta. A dohány és káposzta ültetése megkez­kezdődött, melyekre a száraz idő nagyon kedve­zőtlen. A lóherében és luezernában sok kiszántás történt, ami megmaradt, a szárazság következ­tében nehezen nő, ritka, gyenge hozamot ígér. A rétek legelők ugyancsak gyenge fejlődét mutatnak, a magasabb fekvésüek a szárazság miatt nem fejlődnek, az alacsonyabb fekvésüek pedig a mult évi és folyó évi tavaszi vizek miatt csak most kezdenek szikkadni, sok kiázás is mutatkozik bennük. A gyümölcsfák sok virágot hoztak, de a fagy nagymértékben megrontotta. Az 1912-ik és 1913-ik év rossz gazdasági és pénzviszonyok, mint azt a folyó évi február hóban előterjesztett 1913 évi jelentésemben is jeleztem, vármegyénk állattenyésztésére is kedve­zőtlen hatással volt, mart a vármegye állat­létszáma, a folyó évi tavaszi állatösszeirás ada­tai szerint a mult évihez viszonyítva : a szarvas­marhákból 3450 darabbal, a sertésekből 44666 darabbal, a juhokból 8094 darabbal mutat fel kevesebbet, mivel az anyagiakban megszorult gazdaközönség egyéb hiányában állatait volt kénytelen értékesíteni, hogy pénzhez juthasson. Ezenkívül hozzájárult az apadáshoz a szarvas­marháknál a mételykór, a sertéseknél pédig a sertéspestis nagymérvű pusztítása. A felügyelőség mult havi jelentése óta Nagykálló és Balkány községekben tartott felol­vasást, a községi állatbiztosító szövetkezetek alakítása érdekében, Döge, Tiszaberczel, Raka­maz, és Viss községekben pedig az állatbizto­sító szövetkezet meg is alakult. Jelentem, hogy a földművelésügyi miniszter ur folyó évi május hó 1-én 7689 szám alatt kelt leiratával Nágyhalász község határában a részletes tagosítást, megállapítván ennek hasz­nos és célszerű voltát, megengedte, minek folytán a további eljárás végett most már 5 éven belül bármely érdekelt birtokos a bírósághoz fordulhat tagosítás iránti kérel­mével. Földbérlők Szabolcsban. A Magyar Földbérlők Országos Szövetsége a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesülettel karöltve 1914. évi május hó 20-án délután 3 órakor Nyíregyházán a vármegyeház kistermé­ben és 1914. évi május hó 21-én délután 2 órakor Kisvárdán a Kereskedelmi Kör helyiségé­ben bérlőértekezletet rendez, melynek tárgy­sorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó. 2. Mi a Magyar Főldbérlők Országos Szö­vetségének célja és hivatása ? Előadja : Horváth Károly a Magyar Földbérlők Országos Szövet­sége ügyvezető titkárja. 3. Véleménynyilvánítás az előadó beszéde felett. 4. Elnöki enunciatio az értekezletről. * A közelmúltban Magyar Földbérlők Orszá­gos Szövetsége címmel György Endre belső titkos tanácsos, volt főldmivelesi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja elnöklete alatt megalakult a főldbérlők országos testülete, mely a földbérlők érdekeinek védelmét, jog­viszonyának rendezését és a hitel kérdésének megoldását vette programmjába. A Szövetség erős agitációt fejt ki céljának elérése érdekében. Jól tudott dolog, hogy a je­lenleg tárgyalás alatt lévő polgári törvénytervezet keretében a haszonbérleti jog törvényes szabá­lyozást fog nyerni. A tőrvénytervezet azonban nem tartalmaz oly rendelkezéseket, amelyek a főldbérlők kívánságait kielégítenék. A haszon­bérleti jog ma csupán személyi, mely bizonyos ingatlan használatához ad egy személynek vagy társaságnak jogot, azonban ezen jognak anyagi értéke nincs. Már pedig kétségtelen, hogy ezen hosszú évekre szóló jog anyagi értéket is rejt magában, mert hisz a haszonbérlet tulajdon­képpen üzlet, melynék haszna van, mely az évek során át, a jog által biztosított munka eredményeként, gyümölcsöket is hoz. Hasonlít­suk csak össze a haszonbérleti jogot a gyógy­szertári joggal. Utóbbinak van pénzértéke, előbbinek nincs. Ennek természetes következ­ménye azután azon visszás állapot, hogy egy bérlő, aki gazdaságába mindjárt a bérletbelépés alkalmával sok ezer koronát kényszerült befek­tetni, s akinek gazdasági felszerelése egy tekin­télyes vagyonértéket képvisel és akinek évekre szóló földhasználati joga egy tekintélyes kereset és jövedelemforrás élvezését biztosítja, mindezek dacára hitelt nem élvezhet, vagy ha igen, akkor ezen hitel csupán az ő személyével áll kapcso­latban és nem a gazdasági vagyonával és ezen hitel feltéteteiben olyan, aminő az ö érdekeinek, az ő gazdasági, gazdálkodási és termelési kíván­ságainak és feltételeinek egyáltalában nem meg­felelő s ebből folyólag neki nem is hasznos és nem is kielégítő. Mindezen és még egyéb számos kisebb­nagyobb bajokon és visszás állapotokon óhajt valtoztatni és segíteni a Magyar Főldbérlők Országos Szövetsége. E szándék természetesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom