Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-15 / 5. szám
3-ik szám. 1914. január 8. 6. Izr. nőegylet kabaretje. Sokat vártunk, de még többet kaptunk. Keveset mondok, ha azt közlöm, hogy „vára' kozáson felül sikerült." A nőegylet vezetősége eleddig is mindig igyekezett a farsangi mulatságok legjobbját produkálni, ez a kabarét azonban ugy külső kereteivel, mint a műsornak leleményességgel összeszőtt tartalmasságával, gondosan és ügyesen elhelyezett változatosságával, de főleg magas nivón álló értékességével elragadta, fölemelte az azt megértő hatalmas közönséget. Az est műsora a legfinomabb kézzel összeválogatott szinpopázó virágcsokor volt. A csokor magában foglalta a szó, dal, zene, táncz és költészet illatozó virágait. Lélekmüvészet. Tolt annyi szépet egy csokorba kötni. És mert ennyi szellemi kincset, elragadó szórakozást nyújtott nekünk az est, hálás elismeréssel kell adóznunk a nagy közönség nevében is az izr. nőegylet vezetőségének, de elsősorban dr. Ftegmann Jenöné őnagyságának, aki valóban dicséretes, utolérhetetlen ügyességgel és finomsággal oldotta meg a kormányzás nehéz feladatát. Az érkező közönséget a Nőegylet érdemes elnöknője és a viruló fiatal szépségek fogadták. Kilenc órakor zsúfolásig telt meg a terem és a kezdetét vette az előadás.. Elsőnek dr. Hoffman Mór konferencier lépett a pódiumra, aki előszavában elmondott austráliai kalandozásával, valamint az egyes számok között elmondott szellemesen csillogó konferalásával valósággal lebilincselte a közönséget. De hiszen az ő kiválóságát, rátermettségét jól ismeri már a közönség, melynek mindig kedvencze volt. A műsort nem lehetett találóbban kezdeni, mint dr. sassi Szabó László hangulatos szavalatával. Garay Anna urhány is saiát költeményeit mondta el. Maga a költemények, de főleg „SejtetUm Istent* czimü vers, mely tartalmában igazán elsőrangú volt, de meg az elóadas közvetlen egyszerüsege a szivekbe hatottak és a közönség mind végig figyelmesen kisérte az előadó, nivós lebilincselő szavala át. Utana a mi „Fényes Annuskánk" a nemrégen ideszakadt, de annal jobban megszeretett táncmüvésznőnk Strelinger Annuska lepett elő. Gjönyöiü jn táncolta a Mozikiralyból a Vácziulca cimü részletet, elragadó volt az angol táncz. Nem akarunk jövendölni, mert josok mar nincsenek, de annyi bizonyos, h>gy e kis művésznőből a viiagszinpadok elism -rt táncosnője lesz. E/után következett egy bájos jelenet. Dr. Bartos Sándor és neje szilveszter esti csatangolá^rol tartottak előadast. Azonban a szimpátikus házaspár cs&tangölasával nem a szilvesteri éjszaka havas ködébe, hanem az irodalom, művészet és előadókepesség virágos berkeibe vezetett el bennünket. Saját szerzeményű mókás meséivel magával ragadta a közönséget. Hallottunk páros jelenetes előadást a Diák és bakfis, Lipótváros, Paraszt legény, paraszt leány, Suszter legény meg a babája és a Telefonról annyi bájjal és valóban rátermett művészi előadói képességgel, hogy alig hiti ük, miszerin f műkedvelők mozognak szemeink előtt. A szereplés befejeztével felzudult a taps, lelkesült a közönség, mert szépet, művészit kapott. A hangulatos előadás után a zene művészete következett. György Margit urleány csodás zenei tudásával vonta magára a közönség figyelmét. Liszt: Legendáját játszotta mesteri technikával és absolut biztonsággal. Parányi ujjai alatt vibráltak a hurok. Ez a vérbeli művésznő hazánk zenei életének egén még tündöklő csillagként fog megjelenni. Még a gyönyörű akkordok lebilincselő hatása alatt állottunk, amikor megjelent a pódiumon Garay Etta és bájos kedvességgel, átérzett megértéssel szavalta el Reichhard és Farkas Imre néhány gyönyörű költeményét. Végül a mi színházi kedvencünk Borbély Lili lepett elő. Az estén a szokottnál is kedvesebb, bájösabb volt és olyan kecsesen temperamentumos volt, hogy a közönség újra, meg újra megismételtette szereplését. Valóságos műélvezet volt nézni a divatos tangó duettet, melyet a nagy művésznő és Fényes Jenő dr. debreceni ügyvéd lejtett. Hosszú újrázó taps után kezdie csak elhagyni a közönség a helyét, hogy teret adjon a táncoló pároknak. A táncosok körében csakhamar jelentkezett a jókedv és Oláh Rudi hangulatos játéka mellett a leányok, asszonyok ötömére vigan, kedélyesen és fáradhatatlanul egész reggelig folyt a tánc. Teljes megelégedettséggel és kellemes emlékekkel távozott mindenki a mulatságból, amely sikerével az izr. nőegylet régi jóhirnevét csak újra megaranyozta. Rév. * Jelen voltak : Asszonyok: dr. Bodor Károlyné, Bodor Zsigmondné, dr. Bernstein Báláné, Bleuer Béláné, őzv. Bleuer Bertalanná, Britz Miksáné, Bernát Sámuelné, Básthy Barnáné, Burger Istvánné, Brüll Simonné, dr. Bergstein Jenőná, dr. Bartos Sándorné, Doclor Árminné, Ehrenfeld Mártonné, dr. Elekes Aladárné, dr. Elegmann Jenőné, dr. Flegmann Sándorné, Földes Mártonné, Fisch Lajosné (Császári), Friedmann Zeligné, Frígyesi Jenőnő (Debrecen), Fekete Sándorné, Gál Józsefné, Gál Lajosné, Glück Dezsőné, dr. Guttmann Zsigmondné, Gyurcsán Ferencné, Gábor Józsefné, Grosz Zsigmondné, Groszmann Samuné, dr. Goldmann Józsefné, Garay Kálmánné, Glück Mórné, dr. Hoffmann Mórné, Hoffmann Mihályné, Hoffmann Arturné, Hoffmann Sándorné, Halász Mórné, Hartstein Sándorné, Hartstein Ernőné, dr. Hartstein Józsefné, Hartstein Gyuláné, dr. Haas Emiiné, Halasi Jánosné, Hbján Lajosné, Horvát Sándorné, Klár Samuné, Klár Sándorné, Klár Berta, Kovács Lászlóné, Kun Mátyásné, Kun Árminné, Kovács Andrásne, Kellner Jenőné, Klein Benedekne, Liptay Jenőné, dr. Löfkovits Mártonné (Debrecen), Lenhorn Sándorné, Lichtmann Iiuréné, dr. Nagymáté Andrásné, Palicz Jánosné, Partos Jenőné. Polinszky Ágos tonné, dr. Polacs-^k Sándorné, R isenthal Gyu láné, Rosenthal Ferencné. dr. Szabó Lászlóné S<alay Danielné, dr. Schőn Viktorné, dr. Szőke Jánosné, Szőke Sándorné, Spitz Pálné, Sarkadi Adolfné, Strelinger N.-né, Siark Ignácné, dr. Toroczkay Gvuláné, dr. Ujfalussy Dezsőné, Ungár Gezáné, Ungár Ernőne, Ungár Bdáné, Vadasz Benőne, dr. Vadász Leóné, Weinberger Samuné (Gyulaház*). Leányok: Basthy Berta, Bernát Ilonka, Britz Iionka, Borbély Lily, Drucker Melinda, Frank Terka, Fisch Ella, Fiegmmn Ilonka, Flegmann Anna, Fúhrer Aranka. Garay Mariska, Garay E ta. György Margit, G>ört;y Erzsike, Gyurcsán Ilonka, Hálás?. Erzsike, Hibján Biby, Kandel Irénke, K^liner Juliska, Kellner Rozsika, Lenhorn Blanka, L°uchiag E'la (Ungvár), Man del Márta (Nyírbátor), Polacsek Éva, Reismann Anna, Spiti- Erzsike. Strelinger Anna, Szalay Lilly, Siark 0 ga, Ujfalussy Esztike, Ungár Er zsike, Weinberger Margit. T A N Ü G V. Az Eperjesi Jogakadémián. Az 1913 — 14. tanév II ik felére a beiratások 1914. január 7-től 19-ig eszközlendők. Utolagos felvételnek január 20—22. napjain dékáni-, azután pedig tanári-kari engedélylyel — legkésőbb febrnár 18-ig — lehet helye. Jelentkezéseket, illetve előjegyzés iránti kérvényt a jogakadémia dékáni hivatala már december hó 15-től kezdve elfogad. Az előadások január 23-ikán kezdődnek. A Ií-ik félév május 31 ikén végződik. A beiratás érettségi bizenyitvány avagy leckekönyv alapján történik. Az alapvizsgálatok határideje január 5-től 15-ig terjed. Államtudományi és jogtudományi államvizsgálat a tanév folyamán bármikor tartható. A félévi tandíj 50 korona. Méltánylást érdemlő esetben a tandij a félév folyamán is befizethető. Evang. lelkészek, tanárok és tanítók fiai — tekintet nélkül vagyoni viszonyaikra — minden további folyamodás nélkül a tandij felét fizetik. A jogakadémiai hallgatók vallásfelekezeti különb ség nélkül részesülhetnek a Collegium kebeleben fennálló, újonnan épített s kényelmesen felszerelt tápintézet kedvezményeiben; ebéd- és vacsoráért az egész tanévre 180 korona fizetendő. Joghallgatók havonként is beiratkozhatnak, mely esetben ebéd- és vacsoráért 19 kor., a reggeliért 3 kor. fizetendő. Az arra érdemesek igényt tarthatnak e Collegium által évenkint kiosztatni szokott öáztöndijakra. valamint a szegénysorsuak a tandíjmentességre, tápintézeti díj-elengedésre, s a jelentekeny alaptőkével rendelkező „Jogász segély egylet" támogatasára. A jogakadémiai ifjúsági , valamint a collegiumi nagy könyvtár — utóbbiban nyilvános olvasóterem is — a hallgatósag rendelkezésére áll. A joghallgatók alkalmaztatást nyerhetnek ügyvédi irodákban s hivataloknál. Mindennemű felvilágosítással — igy különösen irodai alkalmaztatás, lakás és ellátás tekintetében — levélbeli megkeresésre is, szívesen szolgál a jogakadémia dékáni hivatala. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi Collegiumának jogakadémiáján, — a hazai ág. hitv. ev. egyház ez egyetem ilynemű tanintézetén — az 1913 — 14. tanév I ső felében 281 joghallgató volt beirva, ugy hogy a hallgatóság létszáma tekintetében ez a tanintézet a hazai tiz jogakadémia között az első volt. A jogakadémia polgárai testületileg felvett tagjai az eperjesi országos hirü közművelődési egyesületetnek : a „Széchenyi Kör"-nek, a hol zeneterem, könyvtár, irodalmi és művészi előadások állanak rendelkezésükre. Ugyancsak kedvemé nyes tagként léphetnek be az „Eperjesi Tornaés Vivó Egylet"-be, mely egyesület kitűnően felszerelt tornacsarnokában és játék-telepén eleven sportéletnek s gyakran országos jellegű versenynek szintere. A városban egészséges és nem drága lakások elegendő számmal állanak rendelkezésre, az ifjúsági ellátása jutányos. Eperjesen, 1913. december hevában. Dr. Mibler Károly, egyetemi m.-tanár, a z eperjesi ág. h. ev. col egiumi jogakadémia dékánja. ÚJDONSÁGOK. 99" Mai számunk 10 oldal. Teiei«m 139. szám — A vármegyei muzeum a közönség részére szombaton és asárnap d. e, 9—12 óráig nyitva van. Bogár Lajos. Nyíregyháza város közigazgatásának amennyire nevezetes, éppen annyira mindenki által őszintén fájlalt eseménye következett be e héten. Bogár Lajos, Nyíregyháza város főjegyzője megtámadott egészségére hivatkozással nyugalomba vonult. Megpihent tehát a toll, amely 29 éven ernyedetlen szorgalommal, csöndben és minden külső zajt kerülve egyedül városa és városa népének javára dolgozott. A napi élet munkás forgatagából kivált a munkás, dolgos kéz, hogy uj erőt gyűjtve s visszatérve gazdag tapasztalatait s tudását újra értékesítve — ha nem is régi ügykörében, de régi munkálkodásának mezején — városa javán dolgozzék tovább. Bogár Lajos nem a mai lármás, rohanó, érdemeket és egyébb külső diadalokat hajszoló kornak gyermeke. De nem is a régi jó időknek a fontoskodó lassú elhatározásoknak képviselője. Egyéniségébenszerencsésen egyesül mindkét időnek jellemző erénye: az alaposság és a lankadatlan munkásság. Munkálkodása a város közigazgatásában az átmenetet készítette elő, s ő minden erejével azon dolgozott, arra adott példát, hogy ez az átmenet minél korábban, minél gyorsabban, de egyúttal minél simábban, úgyszólván minden zökkenés nélkül következzék be. Határozott egyéniségét visszatükröző, kiválóan pedáns, a külső csint is sokra