Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-15 / 5. szám

Nyíregyháza, 1914. január 15. Csütörtök XXXV. évfolyam, 5. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. ElSfizetés: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 fillér. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hír detés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 fill. A nyilt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen szám A

ni r» jflVB. Az új esztendő hajnalodásának titokzatos óráiban az érző s gondolkodó emberi lélek előtt fényes felhő gyanánt vonul el a nagyszerű álmodozás : nemzeti újjászületésről, társadalmi megerősödésről s az egyéni élet fejlődésével s kívánalmaival összefüggő vágyak s törekvések megvalósításáról ! A bizonytalanul gomolygó idő homályos távlatába való eme betekintés egészen természetes munkája a nagy és örök kérdésekkel vívódó öntudatos lelkeknek. Ha semmi egyéb reális haszna nem volna is, bizonyára meglesz az az áldásos következménye, hogy a látó képesség meggyőződése folytán a fel-felbukkanó életkörülmények és viszonyok nem a szokatlan meglepetés rendkívüli hatásával fognak elénk állani, hanem mint ismerősök, bizonyos higgadt és tárgyilagos megítélést biztosító mivoltukban. Hogy kinek, miféle ideák s remények élnek lelkivilágában a jövőt illetőleg, ezt egy pillanatig sem tehetjük vizsgálat tár gyává; hisz e tekintetben majdnem annyi oldalról színezzük ki a jövőt, mint ahány az önállóan vizsgálódók száma! Egy tekintetben azonban mindnyájunknak egy látószögből kell nézni a jövendő körülményeinek és viszonyainak alakulását s ez nem más, mint magyar nemzeti éltünk fundamentális jelentőségű élet viszonyainak a megismerése és megítélése ! . . , Az 1913-ik év, eltekintve a politikai harcok rettenetes kitöréseitől s az elkeseredett hazafiúi szenvedélyek fellobbanásaitól, a jövőre nagyon lényegesen kiható törvények alkotásának az esztendeje volt! Jelentőségére nézve első helyen áll a sok között a képviselő választói jogot körülíró s biztosító 1913. XIV. t.-c.; mely a már megvénhedett s erőtlennek, fogyatékosnak bizonyult 1874. XXXIII. t.-c.-kel szemben a jogkiterjesztés elve által szélesebb réteget óhajt felölelni társadalmunkból a nemzeti alkotmányos élet számára! . . . Ismétlem, nem politikai, nem jogi, nem a törvény alkotói eljárás észszerüsége vagy szabálytalansága szempontjából mutatok rá az 1913. XIV. t.-c.-re s annak különösen egyik szakaszára, hanem inkább társadalmi s kulturális vonatkozásában óhajtok hozzá némi megjegyzést fűzni. Lehet, hogy sokak előtt az egész meddő törekvésnek fog feltűnni; hiszen becikkelyezett, szentesitett törvényekhez megjegyzéseket fűzni ... az „eső után köpenyeg" elvének gyakorlati jelentőségénél, egy cseppet sem lesz értékesebb vállalkozás ! Mindennapi éltünknek azonban, különösen a társadalmi élet hullámzásai közt, vannak oly szembeötlő jelenségei, melyek erkölcsi kötelességünkké teszik, hogy az átalakítást hirdető s provokáló törvények életbe léptetésének küszöbén, minden szerénység dacára is, hangosan hirdessük: alkotmányos érzületü, nemes emberbarátok vigyázzatok: nehogy a nagy gonddal s féltékeny nemzeti óvatossággal megalkotott törvények az erőteljes, áldásos fejlődés s a humánus jogkiterjesztés helyett a visszafejlődés s a jognélküliség kátyújába juttassanak ! A felbukkanó jelenség, mely szólni késztet a jövőt illetőleg, talán sokak szemében szórványos jellegűvé törpül s magyar nemzeti éltünkre nem általánosítható ; de tekintettel arra, hogy a vészkiáltás illetékes helyről s kultur területről hangzik, mégis ezt a jelentőséget el kell fogadni a tárgyilagos megítélés alapjául ! A középszabolcsi ref. egyházmegye nagyérdemű esperese mult évi XXVII. sz esperesi körlevelében tudatja az egyházmegye egyes iskolaszékeivel: „az úgynevezett végbizonyítványok kiadása iránt beterjesztett adatok, t. i. a VI. elemi és ismétlő iskolát végzett növendékekről oly csekély számot tüntetnek fel, hogy szinte kétségbe esik az ember, kik lesznek a 10, 15, 20 év múlva a képviselő választók egyes egyházi és polgári községeinkben . . . stb. ?". Ez a hivatalos, de minden esetre szív mélyére ható nyilatkozat, mit jelent társadalmi éltünkre vonatkoztatva ?! . . . Azt, hogy ami ezidőszerint fájdalom, megtörténik az eléggé kulturális életet élő színmagyar nép között a Tisza balpartján, mert a hiteles kimutatások szerint az 1913. XIV. t.-c.-ben lefektetett választói jog gyakorolhatása, illetőleg a VI. elemi osztály s az ismétlő iskola teljes elvégezése tekintetében ezidőszerint rendkívül sok a kívánni való, ez a lehangoló eredmény fokozottabb mértékben szembeötlő lesz ott, hol kulturális dolgaink gyengébb talajban gyökereznek, mint nálunk! . . . Igaz, hogy ezt a felsőbb helyről jövő s aggodalmat keltő kijelentést olybbá is vehetjük, mint a mely fokmérője s erős kritikája a felekezeti népnevelést talán lanyhán kezelő s erélytelenül irányító hivatalos buzgóságnak; de nem lehet-e egyúttal ebből a jogos aggodalmat szülő felsőbb hatósági nyilatkozatból azt is kiérezni, hogy valahol másutt is nagy bajnak kell lenni; talán éppen azon a ponton, honnan joggal várhatnánk minden radikális bajnak az orvoslását?! Tekintve a jövendő Magyarország nemzeti, társadalmi s kulturális feladatának nagy és magasztos jelentőségét, egyáltalában nem tartom túl magas kívánalomnak a VI. elemi osztály s az ismétlő iskola évfolyaimainak elvégezésétől tenni függővé a képviselőválasztói jog gyakorlását; ezt a szép felvilágosodási eszmét megtestesíteni, ezt az igazi kultur törekvést megvalósítani, ez volna az igazi ideális állapot! . . . Ámde, nagy baj van, mit mielőbb orvosolni kell; utunkba rögzött régi akadály van, mit haladéktalanul elhárítani elsőrangú nemzeti kötelesség; különben minden sociális kedvezmény és előny hatástalanul puffogó frázissá lesz ! . . . Tudva levő dolog, hogy hazánk igen sok helyén, főleg a faj-magyar lakta vidékeken, hol a mezőgazdálkodás köt le minden erőt, minden időt, népiskoláztatásunk az 1868. XXXVIII. t.-c. világos és határozott rendelkezései, sőt az ingyenes népiskoláztatásról szóló 1908. évi 46. t.-c. által nyújtott kedvezmények dacára sem olyan intenzív és eredményes, mint a minőt méltán várni lehetne! . . . Az ok magában az általános népiskoláztatást kimondó törvény erőtlen rendelkezéseiben s földmivelő népünk konzervatív felfogásában rejlik. Míg az iskolai mulasztások ezidőszerinti meggátlására vonatkozó törvényes intézkedések és szabályrendeletek a felette lassú eljárás miatt igen gyakran holt pontra juttatják, különösen falu helyeken, a népoktatási törvények teljes és szigorú végrehajtását, addig a nép gyermekeinek szinte megcsontosodott maradisága folytán a legelemibb tudás ugy ahogy való megszerzésével teljesen ki van merítve a népiskoláztatási kötelezettség munka köre, nem törődve azzal, hogy a gyermek elvégezte-e a hat osztályt vagy nem! ? . . . Ahol e szomorú igazság alól dicséretre méltó kivétel van, ott tisztelettel meghajtom az elismerés zászlóját! Ily kedvezőtlen körülmények közt fog rövid időn belől beköszönni a majd életbe lépő 1913. XIV. t.-c. A törvény életbe léptetésére az előkészület különösen népnevelési szempontból nagyon hiányos! A választói jog szigorú feltétele gyanánt megállapított hat osztály elvégzése után, mostoha kulturális viszonyaink közt, csak igen csekély százalék fog a választóijog birtokába jutni! . . . Pedig éppen ez volna a mai népnevelés egyik magasztos célja, hogy még a legegyszerűbb ember is jogainak s kötelességeinek a tudatára ébredjen s az ezekhez szükséges intellektuális erőket megszerezze! . . . Sajnos, a gazdasági s pénzügyi bajok és zavarok miatt agyon gyötört népünk a jelen nyomasztó terhei miatt a jövendő fontos jogaival nem sokat törődik ! Gyakori iskola mulasztás miatt a pénzbírság kellemetlenségeit is elviseli, csak hogy