Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 34. szám
34-ik szára. JSFYÍRYIDÉK. 1914. április 26 3. azonban általában mégis igaz marad, hogy a szellemi, az erkölcsi és fizikai erők megfogyatkozása, kiveszése igen sokszor kárára van az egyháznak, a gyülekezetnek s ez által az egyetemes egyháznak is. Ezen igazságot az egyház vezető s intéző emberei már régebben is belátták s gondolkodtak, tépelődtek, munkálkodtak rajta; miképen lehetne e bajokon segíteni? Dehát nehezen ment; mondhatni egy száz esztendő kellett reá, amig az ige testté lehetett! . . . Így a száz év előtti időből, az 1809-dik esztendőből, a régi betúliai, nyíri, vagy felsöszabolcsi e. megyei lelkészi gyámintézet történetéről irva találjuk, hogy: »A szabolcsi egyházmegyében hivataloskodó lelkipásztorok az 1809-dik esztendőben egy szerény pénztárt alapítottak, oly célból, hogy annak kamataiból hátrahagyandó özvegyeik és árváik némi segélyt nyerhessenek. E pénztárba időnként, tehetségük szerint, évi jövedelmök csekély részét berakták. Azonban e pénztár már kezdetben, a pénzérték hullámzása (dévai vatió) miatt, nagy veszteséget szenvedett. Majd az 1821-dik esztendőben az egyházmegyék rendezése alkalmával, a szabolcsi egyházmegyétől 35 egyház elszakittatván, más egyházmegyéhez csatoltatott. Ezen elszakadt egyházak lelkészei, a pénztárból saját illetőségöket kivették ; a felsöszabolcsi egyházmegye néven együtt maradt 93 anyaegyház lelkészei pedig megtartották az alig 600 váltó forintra leapadt pénztárt és évenként járultak annak gyarapításához, készítvén néhány pontban szabályokat is. Később egyesek és egyházak segélye által is gyarapittatva, a részvényes lelkészek is nagyobb évi járulékkal adóztatva meg magukat, e pénztár annyira nevekedett, hogy reményt nyújtott arra, miszerint céljának idővel megfelelend. Ekkor már szüksége mutatkozott annak, hogy az egyházmegyei gyűlés rendszeres alapszabályokat készíttessen; a mi a pazonyi és petneházi gyűléseken meg is történt. Ezen alapszabályok a gyakorlatban sok módosításnak estek alá, melyek az egyházmegyei gyűlések jegyzökönyveiben szétszórva lévén, szüksége mutatkozott annak, hogy összegyűjtve, rendszerbe állítva, egy könnyen átlátható egészszé alakuljon át.« Így vannak ezek megírva a régibb felsöszabolcsi egyházmegye jegyzökönyvének Kisvárdán 1878 julius 1-én tartott ülésének a lapjain. Ilyen előzmények után jöttek tehát létre 1878-ban: »a felsöszabolcsi ref. egyházmegyei lelkészi özvegy-árva gyámintézet alapszabályai.* Ez az egyházmegyei lelkészi gyámintézet rövid története, igazán csak dióhéjban. Érdekes és tanulságos volna ugyan nt. em. közgyűlés az 1809-ben elültetett mustármag növekedését, legalább időszakonként felmutatni s fokról-fokra menve feltüntetni, hogy mivé nőtte ki magát annyi viszontagság közt a 600 váltóforint száz év alatt; de mivel én azt most csak mellékesen vontam be szerény megnyitó beszédem keretébe, mint kezdeményező lépest a gyám- és nyugdíjintézet felállításához; tehát csak arra mutatok reá, hogy mig az egyházmegyei gyámintézet alapja 1821-ben 600 váltó forint, 1873-ban (tehát 50 év után, 16583 frt. 92 kr. — 33,167 kor. 84 f. — addig ma, ti. 1914-ben oly sok kiadás után (a tagok helyett belépési járulék, fentartói járulék stb. fizetése az országos lelkészi nyugdíjintézetbe) kerekszámban 140,000 korona. Ha pedig azt veszszük tekintetbe, hogy ez a gyámintézet ezelőtt 40—50 évvel 10 -20 frtot, 20—40 koronát, ma pedig 400 koronát ad segély gyanánt, a lelkészi özvegyeknek, áldó imádsággal kell megállanunk száz év után is azon nemes szivü, emelkedett gondolkozású lelkész-elődök emlékei előtt, a kik e pénztárt kezdeményezték. Igaz, hogy még ez nem nyugdíjintézet volt; hanem csak az özvegyek és árvák segélyezése; de azért egyes esetekben (nyomor vagy más szerencsétlenség miatt hivatalképtelenné vált lelkészeknek) az utóbbi években már nyugdijat is adott. (2. és 14. §.) Az utóbbi években azonban már a lelkészi nyugdíjintézet létesítése is izgatta és nyugtalanította a vezetők lelkét. S mikor egy-egy lelkész szellemi, erkölcsi vagy testi fogyatkozás, vagy más szerencsétlenség miatt munkaképtelenné vált és miatta zavarok támadtak a gyülekezetben, a vezetők ilyen eseteknél mindig felszisszentek, mindig feljajdultak, hogy az ilyen esetekben nyugdíjintézetre volna szükség! Próbálkoztak is a vezetők a nyugdíjintézet létesítésével már 1860-ban, majd a zsinatokon fi 881—1891) s különösen 1896-ban, a gyám intézettel kapcsolatban; mignem az 1904—1908. évi zsinati, törvényhozás megalkotta az egyházi 144-dik törvénycikket, mely kimondotta a lelkészi nyugdíjintézet létesítésének elodázhatatlan voltát s a 144. t-c. 4. és 30. §§-ában körvonalazott irányelvek szemelött tartásával a konventet megbízta a lelkészi nyugdíjintézet megszervezésével . . . Ezen előzmények után jött létre 1908. jan. 1-én az az országos lelkészi nyugdij intézet, mely 1014. január 1-én áldásos működését immáron, Istennek legyen érette hála, már meg is kezdette . . . Talán mondani is felesleges nt. em. közgyűlés, hogy egy ilyen országos jelentőségű intézmény létesítéséhez, mint »az országos református lelkészi nyugdijés özvegy-árva gyámintézeti alapot számításokra, okos körültekintésre s igen nagy áldozatokra vagyon szükség. Meg is adták az áldozatokat a nyugdíjintézetbe belépett lelkészek az E. T. VII. t.-c. illetve a főt. konvent határozmányai szerint; és pedig lelkészi járulék cimén a lelkészek 33°/o-t; évi tagdij-járulék cimén 3 x/2°/o-t; a lelkészi állást fentartó egpházközségek 2%-t; továbbá az országos ref. egyházi közalap összes folyó évi jövedelmeinek 1 5 °/o-t évi járulék gyanánt, nemkülönben az állam is az 1848. évi XX. t.-c. értelmében a konvent által kieszközölt járulékot; és az országos reform, lelkészi özvegy-árva gyámintézet már meglevő tökéjének kamatjövedelmét; végül alapítványok, végrendeleti hagyományok, adományok kamatai és végül évenként egyszer, minden gyülekezetből egy űrnapi (virágvasárnapi) perselypénz képezik a nyugdíjintézet évenkénti jövedelmét. És itt a legmelegebb hálával és tisztelettel kell megemlékezni Református Egyetemes Konventünk körültekintő, alapos, bölcs, buzgó és lelkes működéséről, mely az egyházi Törvények (III. t-c.) által reá ruházott, századokra szóló s a református lelkészekre, lelkészi családokra és az egyes gyülekezetekre oly korszakos jelentőségű országos lelkészi nyugdíjintézet ügyét a megvalósulás stádiumába jutatta. Úgyszintén hálával és tisztelettel kell itt is emlékeznünk magyarországi református egyházunknak azon kiemelkedő, nagy befolyású s dicső őseik nyomdokain járó világi vezető embereinkről, akik a konvent nevében s megbízásából, az idöszerinti kormányoknál az 1848. évi XX. t-c. alapján az országos református nyugdij- és özvegy- árvagyámintézetre, minden lárma és zaj nélkül tekintélyes összegeket eszközöltek ki. Még ha ezek az összegek nem felelnek is meg az 1848. évi XX. t-c.-ben lefektetett elveknek s az osztó igazságnak, még akkor is el kell ismernünk, hogy ezen állami járulékok nélkül, a református lelkészi nyugdíjintézet megvalósítható — legalább az 1914. jan. 1-én — nem lett volna. Ha ide sorozzuk még az »Országos Református Lelkész Egyesület« által a Kálvineum létesítése érdekében indított mozgalmat, melynek alig remélt eredménye gyanánt az emiitett »Kálvineum« áldásos működését, mely az árván maradt papfiuk nevelését Hajdúböszörményben, az 1913—1914-ik iskolai évben már megkezdette; sőt készen van a terv és költségvetés, amelynek alapján ugyancsak Hajdúböszörményben »lelkészi árvák otthonának< (Kálvineum) épitése az 1914-ik év tavaszán már kezdetét veszi s remélhetőleg szeptemberben meg is nyilik: megnyugvással, sőt örömmel konstatálhatjuk, hogy ilyen viszonyok és kilátások mellett nyugodtan küldheti bármely szüle legtehetségesebb s legszebb reményekre jogosító gyermekét is, s megnyugvással vállalkozhatik a legambiciozusabb református ifjú is ha él szivében és lelkében a vágy az emberiség jólétének, boldogságának elöbbvitele iránt, a református lelkészi pályára; mivel ezen, a világ szerint olyan szerény és igénytelen, de hatását tesérvkötők, köldökkötőkben nagy választék. Haskötök, FÍI7ŐK Egyenestartók, tám- és Járógépek, mükezek, műlábak ruz-ur\, p0 n| 0 S gj psz mérték után készülnek BLUMBERG JÓZSEF Nyíregyházán, Legfin. tóOCKO-keztyitk 5 K Bőrkeztyük 2 K-tól feljebb
