Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 34. szám

Nyíregyháza, 1914. április 23. Csütörtök XXXV. évfolyam, 33. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 51. Vastag betűvel szedett k

étszeresen számit. Nyíregyháza. Minden jel arra mutat, hogy Nyíregyháza a folyó évben az országos érdeklődés egyik központjába jut, és hogy nagyon sokan fogják városunkat felkeresni, megtekinteni, — nagyon sok idegen fogja tetszését nyilvánítani, lesznek néhányan, akik hibákat is fognak keresni és találni. Okot a feltevésre elsősorban a görög katholikus püspök hivatalos ide költözése ad. 0 Méltósága állandó lakójává válik a városnak, sok hivatalos és nem hivatalos látogatója lesz, — akik végig sétálják a várost, megszemlélik közintézményeit, — megnézik bájos kis kertjeit, — átrándulnak a kies Sóstóra ; és az utcák, terek, házak tisztasága, a sürü fasorok, a szines virágos foltok bizonyára a tetszés kifejezésére késztetik őket. Azután jő a tűzoltók országos congressusa, sok ezer emberrel. És e nagy tömeg — nemcsak a vendég hálaérzetéből, hanem a látottakból folyólag fogja ugyancsak kifejezni elragadtatását. Ennyi sok ember között fognak akadni olyanok, kik a felszínnel meg nem elégedve, mélyebben kívánnak betekinteni a város életébe. Ezek meg fogják tudni, hogy olyan elemi iskolai szervezet nincs az egész országban, mint nálunk, ahol közel 5000 iskolaköteles közül talán négy vagy öt gyermek nincs beirva; tapasztalni fogják, hogy a 14,000-nyi tanyai lakosság számára 22 tanterem és ugyanannyi tanitó áll a tanyákon rendelkezésre; mindegyik iskola egészségesen felépítve. Es sokan fognak akadni olyanok, kik kérdezősködni fognak a társadalmi életről, a szellemi életről, a sociális tevékenységről, a jótékonyságról. Meg fogják kapni a választ a Szabad Lyceum tevékenységéről és a Munkás Otthon előadásairól szóló ismertetésben, — a Tanonc Otthon, — a patronage népkonyhája, — a Leányegyesület gyermekkonyhája — egy kis kirándulás a Szünidei Gyermektelephez, — az Árvaház — a Szegényház, (mely az egészségügyi lelügyelőt a mult évben az elragadtatás kifejezésére ragadta) a női ipariskola, a szalmafonó tanfolyam bő anyagot nyújtanak a felvilágosításra. A társadalmi élet jellemzéseül a kérdezettek el fogják mondani, hogy Leányegyesület téli zsurjai, a Zenekedvelők délutáni hangversenyei, — a színház mily nagy társaságot hoznak össze. - És mindezzel szemben lesznek cicerone-k, akik elfogják mondani, hogy mindez alig emelkedik felül a kisvárosi színvonalon, — hogy nincs vízvezetékünk, — hogy a társadalmi érintkezés kicsinyes, — hogy az előadások gondolatszegények, — hogy nincs modern, magas színvonalú, tudományos vezető rétege a társadalomnak, — hogy a politizálás alig haladja meg a kávéházi csevegés méretét, — hogy nincs, aki a mi társadalmunk jellegzetességének megállapítására vállalkoznék, aki a mi társadalmunk fejlődésének okát kikutatni hajlandó, — aki ezekből a jövő fejlődés irányaira rámutatna! Nos, mi igaz mindezekből? — Igaz, hogy nincs vízvezetékünk, — de jobb ha nincs, mint volna olyan, ami rosz. Lassan, — de biztosan. Ez a kérdés — jól tudja mindenki, — nincs elejtve, és a körültekintő óvatosságot csak a sceptikus kifogásolhatja. Hogy a társadalom érintkezése nélkülözi a magasabb szellemi kapcsot, — csak részben igaz. De a mi hiba itt észlelhető, annak épen azok a kritikusok az okai, kik csak bírálnak, de dolgozni nem hajlandók. Ezek a kritikusok figyelmen kivül hagyják azt, hogy városunk hihetetlen rohamban fejlődött, hogy nem áll mögötte több évszázados mult; — és figyelmen kivül hagyják azt, hogy minden kis munka tiszteletreméltó, még ha a kritikusok mértékét el sem éri. Aki nyújtja azt a keveset, a mire tehetsége képesiti, — többet nyújt, mint az, aki sokkal nagyobbnak alkotására képes, — de mit sem ad. Az elégedetlenek ne a karosszék ülőhelyéről szemlélődve tegyék megjegyzéseiket, — hanem keresssék fel a fórumokat, — menjenek abba a szellemi — szerintük nagyon szerény — központokba ; mutassák meg azokat a világosságokat, melyek fényénél tisztább a láthatár, és jelöljék meg azokat /az árnyékokat, amelyeket, a dolgozók szük látóképessége észlelni nem tud. És jelöljék meg az utakat, melyeket szerintük elhanyagolunk — de dolgozzanak maguk is. Emlékezés egy vendégemről. Genre kép. Az emberi élet időszaka ugy van isteni bölcseséggel megszabva, hogy minden kornak megvan a maga öröme és feladata A gyermek és ifjúkor feladata az ismeretek szerzése, a serdülő ifjúságé ennek az ismeretnek fejlesztése és bővítése, kapcsolatban a-z életről szőt álmodozással, mellyel szemben egy spiritista sienson a megidézett szellem azonban azt a tanácsot adta az ez iránt hozzá kérdést intézőnek, hogy rózsa szinbe futott álmokat ne kövessen. Csakugyan az élet javakorában lévő férfihez legillőbb is a kevés idealizmusba oltott komoly törekvés és gondolkozás, kogy a későbbi korban annál kellemesebb legyen az eltöltött időre való visszaemlékezés. Mivel én is most már több kortársammal együtt abba az élet korba léptem, a mely korban levőnek legmegfelelőbb feladata a visszaemlékezés, átadom magamat más szellemi foglalkozás hiányában a visszaemlékezéseknek és ennek tömkelegéből első sorban is egy ebédre hívott vendégemről, jobban mondva egy vendéglátásomról emlékezem meg. Ugy történt a dolog, hogy az esetet nem sokkal megelőzéleg a hivatali székhelyemtől nem messze eső egyik táblai székhelyen fordultam meg, a hol találkozásom volt a tábla elnöki titkárral, egy érvényesülni tudó fiatal emberrel akinek az én székhelyemen volt egy jó barátja s hitsorsosa, akit előttem szóba is hozott s jónak látta kilátásba helyezni, hogy azt is felkeresendő rövidesen látogatást fog tenni az ő általa előnyösen emlegetett városomban, a melyre én sok udvariassággal és olyan meghívás félével feleltem. E találkozásnak már jó pár hónapból álló ideje mult el, a mikor egy reggel beállított hivatali helyiségemben egy az emiitett táblaelnöki titkárhoz, modorra és kinézésre nagyon is hasonlító fiatal ember, olyan időben, a mikor én már mint bíró ember tárgyalásra voltam menendő azon szavak előre bocsátásával, hogy városunkban fordulván meg, nem akarja elmulasztani, hogy nálam tisztelegjen. A bővebb kibeszélésre ekkor már nem lévén időm s mivel meg is voltam győződve, hogy az én látogatóm nem is lehet más, mint az a bizonyos elnöki titkár, akivel való találkozásom felett ki is fejeztem legnagyobb örömömet s utalva arra, hogy nagy sajnálatomra legott nem tölthetek vele több időt, a kérdésemre adott azon feleletek után, hogy még nem határozott arra nézve hol ebédeljen és nincs is lekötve, tárgyalásra menetelem közben meg is invitáltam, annak bejelentésével hogy feleségem nem lévén idehaza, ugy is csak magunk leszünk — hozzám ebédre. Az én tárgyalásomnak körübelűl fél egy óratájban tőrtént befejezése után jelentkezett is az én fiatal barátom újra hivatali szobámban, amire én egy és más utasítás adása, felöltőm s kalapom kézhez vétele közben rá sem nézve meg is indultam a tábla-elnöki titkár úrral lakásomra, el is fogyasztottuk a nekünk szánt ebédet és én csak e közben, több kisebb időszakokban kezdtem jobban szemügyre venni vendégemet s olykor, olykor villant meg agyamban olyas féle gondolat, mintha az én kedves ves jó ismerősöm és szívesen látott vendégem nem is az ő benne viszontlátni gondolt táblaelnöki titkár lenne. Ennek a gyanúnak jobban és jobban való megfogamzása után, azzal együtt nőtt a zavarom is, egyrészt abban az irányban, hogy hát ki is legyen hát volta képen az én elnöki- titkár barátom és abban az irányban is másrészt, miképen leplezzem el most már azt az elszeleskedésemel, hogy elnézésből és más helyett invitáltam hozzám ebédre. Ennél a fokról fokra kényelmetlenebbé váló helyzetnél fogva nagy általánosságban tartott kérdések feltevésével kívántam megtudni, ki lehet hát mégis az én vendégem. Olyan féle kérdésekel közeledtem az ügy tisztázásához, amilyen, mint az a biró, aki nem ösmeri a megkezdett tárgyalás anyagát. Szellemesnek épen nem mondható ilyen kerülgető kérdésemre adott feleletekből kezdtem apródonkint arra is rájönni, hogy vendé-