Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-16 / 31. szám

12 4-ik szám. JSTYÍRYIDÉK. 1914. április 26. sziv, a jellem tisztaságát. Mind olyan erény ez, amely a jó polgárkifejlődéshez vezet. Hiszszük, hogy a magyar fiu sem rosszabb az angolnál, hamarosan meg fogja érteni a mozgalom célját, nemesítő és életre nevelő hatását és igyekszik minél előbb jó cserkészőrszemmé s ezen uton hazájának és a munkálkodó társadalomnak hasznos tagjává lenni. Ezt a nevelési programmot nagyobbára a szabadban valósítjuk meg. A fiukból 6—8 tagu őrs alauul. Ezek jó pajtásságban, barátságban élnek együtt. Élükön nagyobb fiu van az őrivezető. Három örsbői alakul a csapat. Ennek vezető tisztje van, aki felnőtt ember. Iskolai csapatoknál tanitó, tanár. Ha a csapat olyan fiukból alakul, akik már nem járnak iskolába, akkor lehet mástoglalkozásu egyén is, aki az ifjúság nevelésével szeret foglalkozni. Így részt vehetnek ebben a munkában hivatalnokok, kereskedők, iparosok is. A vezetők révén tehát ez az intézmény szorosan kapcsolódik az élő társadalomba, fejlesztő és nevető munkája tehát azt az eredményt biztositja, hogy az az ifjúság, mely ebben a keretben és tevékenységben fejlődik ki, belekapcsolódik a társadalom produktív munkájába. Az egyén egészséges testű és lelkű. Ezek összesége pedig a társadalom, a nemzet, az emberiség. Az intellektualitás fejlődésével, az egyéniség művelődésével, a j?llem megerősödésével nemcsak az egyén, de az általános művelődés szintje emelkedik és ezen munka megfejtése a mi célunk. Egy jobb, életerősebb generáció: uj Magyarország felé törekszünk. Tas József, az Országos Testneielési Tanács tagja. A vasúthoz járó út építésének kérdéséhez. Városunk folyton növekvő forgalma nemcsak átmeneti, de radilális intézkedéseket is követel, különösen a vasúti forgalom gyors lebonyolítása céljából. E célt kívánta szolgálni a város, midőn panaszt emelt az illetékes helyen, az állomáshoz vezető utak tarthatatlansága miatt, sürgetve annak átépítését. A vasúti útszakasz átépítése meglesz; de ez intézkedést csak átmenetünek lehet tekintenünk, amennyiben végleges megoldást csak ugy és akkor nyerhetünk, ha a forgalom lebonyolítási helyét osztjuk kétfelé egy létesítendő máv. vasúti kis állomásépület által. Élénk kereskedelemmel biró alföldi városaink is a forgalom megosztásának az elvét követik, ugy a személy, mint a teherforgalom tekintetében, Bár merre is vezesse tehát az uj ut s bármennyi út is bonyolítsa le a személy és teherforgalmat, mégis torlódás lesz — ha most nem is, de rövid időn belül mindenesetre — az állomási épület körül. Tekintettel kell lenni a közel jövő rohamosan növekvő személy és teherforgalmára, de tekintettel kell lenni a vásári s egyéb alkalmakra, midőn is az idegen forgalom oly óriási arányokat ölt, hogy ennek könnyű és gyors lebonyolítása, melyet nemcsak a kereskedelem, de a haladó kor embere is megkövetel, teljesen lehetetlen. A vásár alkalmával gyakorta tapasztalhattuk a személy és teherforgalom óriási torlódását, melyet még fokozott, kinos jeleneteivel valósággal kétségbeejtővé tett a szarvasmarhák s egyéb jószágoknak egyazon uton való felhajtása. Szükség van tehát a városnak már most egy oly kis állomási helyre, mely kedvező fekvésénél fogva úgy a vasút, mint a város érdekét szolgálja nemcsak a jelenben, hanem fokozottabban s jövőben. Ezt a helyet könnyű megkeresni és megtalálni ; mert már akkor jelöltetett meg, midőn a vásár helye a város másik végére került, hol vásár alkalmával a főforgalom a Rákóczi-uton nyer lebonyolítást. Csodálatos tehát, különösen a vásár idején, hogy bár a vonat "közvetlen a vásár mellet robog el, s a Rákóczi-ut végén a tokaji uton van a 336-os őrház tehát közvetlen a vásár mellett s mégis kerülő utakon át lehet és kell a vasút állomáshoz menni embernek állatnak. Ha ezen bakterház helyén épülne egy kis állomás rendes megálló hellyel és raktárral, úgy akkor — különösen vásár alkalmával — a közlekedés nemcsak gyorsabb, de a személy biztonság sem lenne veszélyeztetve. Miután a belforgalomra is figyelemmel kell lenni, az ajánlott útvonal ezt is szolgálná, amennyiben a jövő villamvasuti forgalmába feltétlenül be kell kapcsolni, mely kapocs erősebb és értékesebb lenne úgy a városi tanyai mint a vidéki emberre nézve a létesítendő vasúti állomás által. (—) Természet — társadalom. A vallás és a tudomány harmóniája. A régi, évszázados probléma vetődik újra és újra felszínre: ellentétben áll e a vallás a tudománnyal? Látszólag harcban is áll a vallás és a tudomány egymással, de a harc nem az eszmék, hanem az emberek küzdelme. Az a tényállás, hogy a tudománynélküliség állapotában, helyesebben a tudatlanságban szenvedő emberiség nem célpontja a ragy vitának, a vallástalanság ellenben üldözésnek tárgya; az előbbi tömeg csaknem magára van hagyva és kiemelése a tudatlanság sötétségétől túlságosan lassú, ellenben a vallástalanság minden bűnét rákenik azokra a tömegekre is, amelyek a reális élet problémáival foglalkoznak. A vallástalanság vádja illeti például a socialistákat, holott ezek vallással egyáltalán nem foglalkoznak és legfeljebb a vallás nevében létező és érvényesülő hatalmaskodást veszik kritikájuk bonckése alá. Hogy a soeializmus és a vallás egymást nem kizáró fogalmak, arról maguk a socializmus vezérei, tudósai adnak bizonyítékot. Igy Saint Simon szerint: a vallás mindig a társadalmi szervezkedés legfontosabb tényezője volt és az is fog maradni a jövőben is. Masaryk igy szól: A munkások legjobbjai szomjúhoznak a vallás után és a socializmust is vallásosan fogják fel. A glasgowí school-unión: a socializmust, mint a szeretet vallását hirdeti, melynek követése az emberek testvériségét eredményezi. Menger szerint a vallási szükségletek kielégítését lehetővé kell tenni, mert ez a létre való jog egy részét képezi. De maga Marx is igy nyilatkozik: a vallás a szorongatott teremtmény reménye, a szívtelen világ kedélye, az igazi boldogság iránti követelmény. Látnivaló, hogy a szervezett tömegeket, mikor törekvéseik megbeszélése közben azokról a visszaélésekről tárgyalnak, amelyeknek létezését a vallásosak is elismerik és a melyek a valiás ürügye és fedezete alatt követtetnek el: tévesen és rosszakarattal vádolják azzal, hogy a vallást vagy a hitet gúnyolják és ostorozzák. És még sem ok nélkül való az, hogy a vallás és a tudomány körül folyó állítólagos harc a sociologia mezején folyik és talán igy formulázhatjuk a tételt, hogy a nagy és mindig öntudatosabbá váló tömegek lettek a probléma elé állítva: minek higyjenek, mit kövessenek, vallást-e vagy tudományt ? Rendkívül érdekes fejtegetést hallottam a mult hónapokban, mely a kérdést élénken megvilágítani alkalmas. Az emberi élet harmóniáját, a földi lét boldogságát ismételten megzavarja a léttel kapcsolatos tudat: a végnek, a halálnak, a megszü • nésnek előre látott, elhárithatlan bekövetkezése. Az élet harmóniájának ezt a dissonantiáját kiküszöbölni, a vég gondolatával megbarátkoztatni, ezt a tudatot a boldogsággal kapcsolatba hozni: egyaránt törekvése a vallásnak és a tudománynak. Ezt a törekvést szolgálják a vallás ama tétélei, melyek a földi életnek — csak mint egy átmeneti állapotnak — erkölcsi parancsait foglalják magukban, amely parancsok előkészítők az állandó, örök élet számára. A vallás megnyugtatja az embert, hogy az élet nem szűnik meg, az u. n. halál után |is folytatódik és pedig a boldogsággal teljesen ha a földi lét az emberhez méltó erkölcsi magatartással volt összhangzatos. A tudomány, főleg a legújabban a biologia és vegytan azt tanitják, hogy a lét az anyagnak energiája, hogy az anyag nem szűnik meg, csak miként a radioactiv sugarak átalakító hatása alatt az elemek, úgy a halál által az anyagok átformálódnak és az uj anyag uj alakban jelentkező energiát vált ki. A lét a sejttel kezdődd, a halál utáni anyag uj, más alakú sejteket teremt, ez uj sejtekből uj lét keletkezik. A sociologia kapcsolatot hoz létre az elméletek között. Az egyes ember a társadalom egyes sejtje. Az egyén sejtjei különélők, de létüket irányítja, befolyásolja az összes sejtek léte és körülményei. Az egyes ember külön él, de tevékenységét, erkölcsi nézetét, törekvését irányítja és befolyásoja az a társadalom, melynek részese. A primitív ember erkölcsi világa, művészete, vágya és törekvése olyan, aminő társadalmáé. A középkori ember erkölcsi nézetét ma nem fogadnók el, a mai társadalom más irányba tereli az egyén gondolkodását. Ez a Ez a társadalom pedig nem hal meg, nem pusztul el, örökké él, legfeljebb átalakul. Az egyén tehát, mint a társadalom sejtje, örök életűvé válik. A sok ezer éves Buddha tan még világosabban fejti ki az ez egyén szerepét a létben. Szerinte az ember életét boldogtalanná teszik érzékszervei-, mert látnunk kell a mások nyomorát, hallanunk a sóhajokat. Vágyaink tamadnak, melyek, ha elvesztek, szenvedünk. Szülőink, testvéreink, házastársunk elhagynak, uj szenvedések állanak elő. Szeretetünk szenvedéseket hoz létre. Nincs más menekvés, mint beleolvadni a nagy nirvánába, az egyetemességbe; átalakítani érzésünket és tudatunkat abba, hogy ezek a szenvedések nem a mieink, hanem az összeségé, hogy ezek a szenvedések létünk jelenségei, mint a föld fagya és tavaszi kiujulása. A nirvánában nincs egyéni szenvedés, mert csak az összesség parányai vagyunk, kiknek létét az összesség nagy világa irányítja és vezeti. Ha át tud hatni minket az összesség tudata ; ha egyéniségünket bele tudjuk olvasztani nagy mindenség létében, szenvedésünk megszűnik. íme a biologiának és a sociologiának azonossága. A nagy proletár öntudat nem foglalkozik az egyénnel, csak az öszessépgel. Annak fájdalma csak akkor fontos, ha azonos az összességével, Az összesség pedig örökéletű, mint az energia. E két tudomány a vallással is azonos ; mert a vallás is a lét örökletességét hirdeti és ott, ahol sikerül a maga módja szerint ezt a hitet meggyőződéssé érlelni: az emberi létnek a véggel való disharmoniáját kiegyenlíti. A biologia szerint feltámadunk, mint virág, mint gabona, melyből vérsejteket is képződhetnek, a sociologia szerint feltámadunk, mint uj társadalom, a vallás szerint feltámadunk a szeretet jegyében, ha a földi életünk erkölcsével erre érdemeket szereztünk. Dr. H. Jí. A kolozsvári dalverseny. A kolozsvári országos dalosünnep és verseny augusztus hó 13—14—15—16. napjain fog megtaatatni. Eddig 33. versenyző dalegylet jelentkezett. Királydíjra: 1. Lugosi magyar dal és zeneegyesülett. 2. Miskolczi Daláregyesület. I-sőcsoportba : 1. Kecskeméti dalárda. 2. Iglói dalárda. 3. Nyíregyházi városi dalegylet. 4. Szegedi dalárda. 5. Máramaros-szigeti dalkör. A II-ik csoportban: 12. dalegylet. A IH-ik csoportban 10. dalegylet. Következő 4. dalegylet: 1. Csíkszeredai Dal és Zeneegylet. 2. Budapesti polgári dalkör. 3. Máriaradnai Magyar Dalosegyesület. 4. Tőrökszentmiklósi dalárda nem jelölték még meg a csoportot. A Budai dalárda testületileg vesz részt, nem versenyez. A királydijért versenyző dalegyesületek — a kötött versenykart — a verseny előtt 15. nappal kapják meg és igy 15. nanpjuk van a betanulásra. Az I-ső csoport kötött versenykara: Jandl Béla „Uton vagyok. E csoportban versenyezik nyíregyházi városi dalegylet. A nyíregyháza városi dalegylet szabadon választott versenykara: Lányi Ernő „Egy sír". A II-ik csoport kötött versenykara! Lányi Ernő: „Jaj de keskeny az útca". Az összkarok: 1. Erkel Ferenc „Himnusz". 2. Egressy Béni: „Szózat". 3. Lányi Érnő „Temetésre szól az ének". 4. Sztojanovics Jenő „Magyar népalok". 5. Lavotta Hoppé „A reményhez". 6. Dr. Kacsoh Pongrácz „Mátyást királylyá választják". A jelentkezési határidő április 30 ig lett meghosszabbítva.