Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-12 / 30. szám

4 30-ik szám. JSÍYÍRYXDÉK 1914. április 1-2 Jelentem, hogy a mult hó 8»án tartatott meg a kisvárdavidéki gazdakör tenyészapaállat­vásárja, melyre felhajtatott 146 drb. bika, még pedig 136 drb. magyar és 10 drb. nyugati, ezenkívül 46 drb. sertés kan. Eladatott 45 drb. bika 37145 kor. és 5 drb. kan 600 kor. értékben. A bikák átlag ára 825 korena 44 fillér volt. A vására felhajtott anyag minősége a mult évi vásárokéhoz viszonyítva, jóval alatta maradt, ami elsősorban annak tulajdonitható, hogy te­kintve a bikák magas árát ma már oly tenyésztő is bikát törekszik nevelni, ki erre megfelelő anyaggal nem rendelkezik. A termény és vetőmag kiosztás, miről a a mult hóban jelentést tettem befejezést nyert. A felügyelőséget e munkájában az illető közsé­gek elöljárói igazán elismerésre méltóan támo­gatták és ennek lehet tulajdonítani, hogy a felügyelőségnek az 585 m. mázsa tavasz búzát 454 mm. őszi rozsot, 132 mm. tavaszi rozsot, 208 mm. árpát, 243 mm. zabot, 468 mm. tengerit, 3800 mm. burgonyát és 104 mm. babot aránylag rövid idő alatt sikerült kiosztani. Az ínség, enyhítésére a m. kir. belügy­miniszter ur a mult hóban ujbol 5000 koronát bocsátott a főispán ur rendelkezésére, mely összegből 100 m. mázsa liszt a kisvárdai járás, 40 mm. a tiszai járás és 33 mm. a dadai fslső járás főszolgabirájának küldetett ki, az arra rászorultak között leendő kiosztás végett. A kiosztott termény és vetőmagvak minő­ségével a gazdák mindenütt meg voltak elégedve és panaszokkal sehol sem állottak elő. Állatbiztosító szövetkezet Kemecse és Nyír­kárász községekben alakitatott meg, továbbá alakítás végett pedig előadás Fényeslitke, Szabolcsveresmart és Rakamaz községekben tar­tatott a felügyelőség által Az épitőmíivészet fejlődése hazánkban. — Szabad liceumi előadás. — Irta : Dr. Vietőrisz József. 5 Ugyancsak hírneves épület volt a maga idejében az Esterházy kastély, a melyet Ester­házy Miklós herceg 1765—69. évben építtetett s oly fényesen rendezett be, hogy messze föld­ről csodájára jártak. A kastély méreteiről ab­ból is fogalmat nyerhetünk, hogy számos nagy termén kivül, melyeknek egyikét 84 oszlop tar­totta, kápolna, képtár, könyvtár, színház is el­fért benne s ezenfelül 126 szoba a mindenkor sürün érkező, nem ritkán királyi vendégek be­fogadására. Annál sajnálatosabb mai elhagya­tottsága, mely lassan-lassan a pusztulás felé fogja vinni a nem eléggé gondozott remek épü­letet. Kisebb arányú ennél, de a stílust szintén hűen mutatja a pozsonyi Grassallcovich-palota, jelenleg Frigyes főherceg családjának lakása. Főuraink e korban szinte versenyeztek a vidéki kastélyok építtetésében, bár nem igen állithat­juk, hogy szívesen laktak is bennök. A XlX-ik század. Amint az építőművészet az összes szer­kesztési lehetőségek kimerítésével mintegy holt pontra jutott, nem lehetett más, mint hogy úgyszólván újból elülről kezdje a történeti stí­lusok alkalmazását s a tervező művész egyéni­ségére bízta az építkezési elemek kiválasztását és összhangba hozatalát. Az egyéniségnek e domináló szerepét csak a mecenas igénye s az építő-anyag minemüsége korlátozza. Ámbár vi­szont azt is el kell ismernünk, hogy különösen az ujabb korban épen az igény és az anyag teljes érvényesülésre ad alkalmat a művész képzeletének és teremtő szellemének. Ha tehát már előbb azt láttuk, hogy a kü­lönböző építési rendszerek egymás mellett is megférnek, sőt ki is egészíthetik egymást, nem csodálkozhatunk azon. hogy ettől kezdve iga­zán vegyesen s a legnagyobb változatosságban ujulnak meg az ó- és középkori stílusok. Út­törőnek talán mégis az úgynevezett empére-sti­lust említhetjük, melyet a klasszikus görög for­mák mélyebb tanulmányozása hozott létre. E stílusban tervezte meg Pollák Mihály 1837-ben a nemzeti muzeumot, országos gyűjte­ményeinknek e nemes egyszerűségében pompás palotáját széles lépcsősora, korinthusi oszlo­pai, allegorikus reliefekkel díszített háromszögű oromfala már külsőleg is eszményi hivatását jelképezi; érvényesülésének egyik főoka az, hogy aránylag tágas tér közepén fák között fekszik. S ha a lépcsőzet oldalfalának kiugró­jára odagondoljuk Petőfit, amint a Talpra ma­gyart szavalja, vagy Arany Jánosnak a homlok­zat elé állított szép szobrában gyönyörködünk, nem minden meghatottság nélkül válunk meg a nagyarányú, komoly épülettől. Könnyedebb, derültebb hatású ennél a szép művészeti muzeummal szemben áz uj műcsar­nok épület az Andrássy-ut végén, mely kisebb arányokban, de nem kevésbé híven újítja meg bennünk a görög templom képét. Tiszta román stílusban nem sok uj épület emelkedik; ha egyes motívumait felhasználják is, szívesen egészítik ki a gótika hatásosabb formáival. A budai Halászbástya például Schulch Frigyes műve, épen ez átmenet jellegét viseli magán. Nem szükséges nagyon hangsúlyoznom, mennyire kiemeli e remekül kigondolt és meg­szerkesztett építmény a koronázási templom hátterét, léycsözete is mennyire díszes, fölötte pedig a Szent István szobor épen ebben a ke­retben mennyire hatásos. Hasonlókép kevert, de nem gótikával, ha­nem mór és bizánci formákkal kevert román stílust mutat a Vigadó, melyet Feszt Frigyes 1859 65-ben épített. Impozáns homlokzatán az óriási árkádok megragadják, a két szárny pillérein látható domborművek pedig huzamo­sabban lekötik figyelmünket. Redoute neve on­nan maradt rá, hogy a XVII. századbeli erődít­mény helyén építették föl. Javarészban tiszta csúcsíves stílusban áll előttünk az Országháza, a világ legnagyobb épületeinek egyike, Steindl Imre hatalmas alko­tása. Különös figyelmet 96 m. magas kupolája érdemel, mig oldalt alkalmazott tornyai kelle­mesen sorakoznak a kupolához. A Dunára néző homlokzatán nyílt folyósok és csarnokok, loggiák gyönyörködtetik a szemet, mig az épületre köl­tött, 32 millió korona azt juttatja eszünkbe, hogy e pazar költekezés aligha áll arányban nemzetünk számbeli és anyagi erejével. A renaissancenak több igen régi példáját láthatjuk a fővárosban. Akár a tudományos akadémia palotáját hozzuk fel, a még s régen építész, Stüler Ágost művét, mely kariatidáival is szembeötlő, egészében harmonikus hatású épület s méltó háttere a „legnagyobb magyar" szobrának, — akár az Operaházat, a sokoldalú és tevékeny Ybl Miklós munkáját, melynek pilléreken nyugvó erkélye, logiái, szobrai egy­aránt fejedelmi diszt adnak a remek homlok­zatnak ; annak a maradandó hatásnak a nyo­mait látjuk, mellyel az olasz renaissance úgy­szólván minden idők komoly jellegű építészetére rányomta a maga bélyegét. Ugyancsak Ybl Miklós a margitszigeti fürdőház épületével arról tett bizonyságot, hogy a legpraktikusabb cél megvalósítása mellett is lehet és van helye a műizlés kielégítésének, ha a tervező nem kon­tárja, hanem mestere a művészetnek. A renaissancenak egyik már-már típussá vált képét mutatja az Osztrák magyar baule pa­lotája ugyancsak a fővárosban — a Szabadság­téren. Ha nem tudnók is, miről van szó, a mi banképületünkről rögtön ráismernénk Alpár Ig­nácnak e nem hivalkodó, mégis erőt éreztető építményére. Az ujabb keletű alkotások sorában a leg­pompásabbnak a tévesen bazilikának is nevezett Szt -István templomot mondhatjuk. Ötvennégy évig tartó fölépítése három ne i zedék nagy művészeinek Hild Józsefnek, a már többször említett Ibi Miklósnak és Kauser Józsefnek fáradságába és munkájába került. A klasszikus stílusban tervezett templomot az olasz renais­sance túlsúlyra emelése az emlékszerü hatás minden tulajdonságával felruházta, s akár egyébként nem eléggé ervényesült homlokzatát, akár a görög kereszt közepére emelt hatalmas kupoláját, akár szobrokkal díszített gazdag ki­képzésű, de ép a kórusra szolgáló szentély oldalát tekintjük, mindenütt találunk rajta gyö­nyörködni valót, mig belseje legnagyobb fresko­festőink és szobrászaink munkáinak valóban értékes gyűjteménye. Mint különös érdekességet, a mezőgazda­sági muzeumot emlitem még meg, a román, csúcsíves és renaissance-stilus egy-egy kiváló képviselőjének együttes felhasználását. Alpár Ignácnak a rendkívül sikerült munkáján a figyelmes szemlélő nyomban ráismer a jáki templom, csütörtökhelyi kápolna és vajdahunyadi várkastély egy-egy részletére. Magyar stilus. A iegujabb kor épitőmüvészete hazánban is oly irányt vesz, hogy mindenben szakítani akar az akadémikusnak nevezett művészeti for­mákkal s az uj építőanyaghoz, a vashoz job­ban alkalmazkodva, de egyszersmid legalább egyes motívumokban a jogait követelő nemzeti jelleget keresve egyenlő joggal tarthat igényt a modern és a magyar névre, E kialakulásban levő művészet máris oly alkotásokra hivatkoz­hatik, amelyek könnyen elviselik s lassan-lassan céltalanná is teszik a hagyományokhoz ragasz­kodók gúnyos mosolygását. Az uj stilus megteremtője nálunk Lechner Ödön, kinek munkái közül hármat sorolok elö. nevezetesen az ipermüvészeti muzeumot, mely némileg keleties jellegévél magyar mintájú szí­nes majolikadísz párosít s kétségtelenül ujszerii hatásával magasan föléje emelkedik átlagos értékű középületeinknek, azután a postakarék pénztár palotáját, mely az oszlop és párkány szokásos használatának mellőzésével csupán az ablaksor tagozására törekszik a különösen ma­gasra emelkedő oromfalának magyaros párta for­májával hat s végül a kecskeméti városházát mely úttörő voltánál fogva is figyelmet érdemel, mert arra ad példát, hogy a vidék is megbir s büsz­keséggel vall magáénak ily országos hirü köz­épületet. * E vázlatos ismertetéshez, mely a hazánkban alkalmazott építészeti stílus­nak csak legfontosabb példáiból emlékez­hetett meg, csupán annyit akarok még hozzáadni, hogy hazánkban aránylag sok műemlék van s így bőséges anyag áll az érdeklődők és kutatók rendelkezésére. Amü­emlékek restaurálásának előkészítése s megfelelő reproduktiókban való közzé­tétele a Műemlékek Országos Bizottságá­nak feladata s e bizottság a legkiválóbb szakértők felhasználásával folyton kiegé­szíti a figyelemreméltó, a megmentésre érdemes emlékek jegyzékét. Ránk e fontos munkának nem gondja és verejtéke, hanem élvezete és méltatása vár; ebből pedig mindnyájan kivehetjük a magunk részét, ha a s'épnek érzete, a jónak vágya s az igazságnak tudata lakozik lelkünkben. Sikerre azonban csak akkor számit­hatunk, ha annak megtanulása alapján, hogy a büszke lovagvárak rombadőltek mig a nemes templomok újjáépültek : lel­künkben egyenként és külön-külön mi is leromboljuk az elfogultság, érdek és önzés hatalmas várait s fölépítjük a munkát megbecsülő, érdemet elismerő s minden különbséget megszüntető igazi ember­szeretetnek mindennél fenségesebb temp­lomát ! (Vége.) A Szabolcsvármegyei Tanitó Egyesület Köre. Ertesités. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület azon tagjai, kik a magyarországi tanitók Eötvös alap­jának hivatalos értesítőjében megjelent pályá zati hirdetés értelmében gyermekeik részéi e ösztöndíjért vagy a tanitók házába leendő fel­vételért, esetleg maguk részére segélyért folya­modni óhajtanak s ez iránti kérvényeiket egye­sületünk ajánlatával kívánják felterjeszteni azo­kat legkésőbb folyó hó 26 ig szabályszerűen kiállítva hozzám juttatni szíveskedjenek. A budapesti Tanitók Házában létesített szobaalapitványi helyünk ez időszerint megüre­sedett. Azon felsőbb iskolai tanulók, kik ezen alapítványi helyre igényt tartanak, folyamod­ványokat fenti határidőig szintén hozzám küld­jék, mert az alapszabályok értelmében alapít­ványi helyekre csakis az alapítványt tevők utján

Next

/
Oldalképek
Tartalom