Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-05 / 28. szám
286 28-ik szám. JsÍYÍRVIDÉK. 1914. április 5. Közgyűlés a városnál. Szokatlanul gyors egymásutánban követik a Közgyűlések egymást a városnál. Egy héttel a márciusi rendes közgyűlés után pénteken délután ismét rendkivűli közgyűlést tartott a város képviselőtestülete. Ennek a rendkívüli közgyűlésnek a megtartását a legutóbbi két nedves esztendő következtében a szarvasmarháknál kiütött járványos betegségek tették szükségessé. A császárszállási legelőre hajtandó állatok tulajdonosai nevében a gazdaszövetség vezetői fordultak a városhoz azzal a kéréssel, hogy a város a legelőterületek mélyebb, vizenyősebb helyeit vegye ki a legeltetés alól s ennek megfelelően kevesebb marhát bocsásson a legelőre. Ezenfelül azt kérték, hogy a város gondoskodjék a lépfene elleni beoltás egységes foganatosításáról. Elnöki bejelentések. A közgyűlést Májerszkv Béla kir. tan., polgármester megnyitván, bejelentette a közgyűlésnek, hogy a hajdudorogi görög katholikus püspökség székhelye immár Nyíregyházára tétetett. Ezzel a város közönségének egyik hő óhaja megy teljesedésbe. A püspök ebből az alkalomból március végén Nyíregyházán járván, látogatást tett a vármegye főispánjánál, az alispánnál és a polgármesternél, illetőleg ennek távollétében helyettesénél. A látogatást ugy a polgármester, mint helyettese Debrecenben adták vissza s mind a ketten azzal a tudattal tértek haza, hogy Miklóssy István püspök nagy örömmel jön Nyíregyházára, hova a béke és szeretet jelszavával jő. A közgyűlés lelkes éljenzések közepette vette tudomásul a bejelentéseket. Ezután megragadva az alkalmat, hogy a képviselőtestületnek egyik legbuzgóbb tagja, Kováts István kúriai biró, nyug. törvényszéki elnök személyesen is jelen van a gyűlésen, üdvözölte őt nyugalomba vonulása alkalmából kúriai birói cimmel történt kitüntetéseért. A gyűlés éljenzéssel csatlakozott az üdvözlő szavakhoz. Uj választó kerületek. A város fejlődésével kapcsolatban megszaporodott a képviselőtestületi tagokat választó polgárok száma. Minthogy pedig a törvény szerint egy-egy választó kerületben 600-nál több választó nem lehet, az eddigi 8 választó kerület helyett 10 választó kerületet kellett alkotni. Mindenik választó kerület 3 évenkint 5—5 rendes és 2—2 póttagot választ. A közgyűlés elfogadta a választó kerületek ujabb beosztására vonatkozó részletes tanácsi javaslatot. A szarvasmarha tenyésztés érdekében. Ezután kerültek sorra a szarvasmarha tenyésztés érdekében szükségessé vált intézkedések. Ezek között a közgyűlés elhatározta, hogy a császárszállási legelőnek mintegy 400 holdnyi "mélyebb fekvésű, vizenyősebb részei a szarvasmarháknál fellépett nagymérvű mételykor tovább terjedésének megakadályozása érdekében a le geltetés alól kihagyassanak; ezek a területek barázdával körül határoltassnak. A megmaradó legelőterületre azonban csak legfeljebb 800 darab szarvasmarha lesz fölvehető. E miatt a város pénztárát 8—10,000 korona veszteség éri; egyelőre azonban az ekként elmaradó bevétel pótlására más irányú intézkedéseket a közgyűlés nem tett, mert remélhető, hogy más bevételi forrásokból ez az elmaradó bevétel fedezetet fog még találni. A lépfene elleni beoltás tekintetében a közgyűlés fölhatalmazta a polgármestert, hogy a szükséges oltóanyagot a város hozassa meg és a beoltást a város foganatosíttassa; a felmerülő költségeket előlegezze s azokat majd a város szedje be a tulajdonosoktol. A városi csordák legelőinek nagy része is viz alatt lévén, elhatározta a közgyűlés, hogy azok helyett a tokaji ut mentén levő, eddig szántásra használt területet jelöli ki legelőnek. Minthogy azonban ez a terület évi 2600—2700 korona bért jövedelmezett, a csordái legelőbért állatonkint 5 koronával fölemelte. Apróbb tárgyak. Ezután még néhány kisebb tárgy került elintézés alá s a közgyűlés 4 órára véget ért. Irtsuk a verteiül i A gyümölcsfák kárttevő rovarai közül a vértetü, a levéltetvek és ezzel kapcsolatban a hangyák, valamint az almamoly pusztítása elsőrendű feladat, ha egyáltalán gyümölcstermesztésünk egyre szebben mutatkozó eredményét megvédeni, biztosítani akarjuk. Ez okból úgyis mint önző szőllőtulajdonos, de úgyis, mint a hegyközség alelnöke, szükségesnek látom szőllőbirtokos társaimat a fent megnevezett rovarok természetével és azok leghatékonyabb pusztitási módszerével megismertetni, nem saját találmányom, hanem a magyar és német szakkönyvek tanulmányozása alapján, vagyis ezen szakkönyvek ismertetésének rövid összegezésével. Azon reményben, hogy nem haszontalan munkát végzek, ma a vértetü, a legközelebbi számban pedig a levéltetvek és hangyák, valamint az almamoly ismertetését fogom közölni. Az almafa derekának, ágainak és hajtásainak naptól, esőtől, és széltől védett részén tavaszszal és nyáron néha sajátszerű pelyhesgyapjas fehér váladékra bukkanunk, amely alatt barna színű apró állatkákat, tetveket találunk. A hajtás egy egy kisebb helyén legtöbbször 2—3 állatka van és a hajtáson magán még semmi torzulás sem látszik, vagy legfeljebb egy kis dudorodás. A nagyobb hajtáson, idősebb ágon már több az állat és letelepedésük helyén már repedés, forradás és többékevésbbé csúnya seb van. E seb szélei felől ugyan be-behegedez, de belseje fekélyes, rákos. A fa derekán a seb még nagyobb, csúnyább, tele dudorodással és még több benne az állat is. Ez a vértetü okozta seb. A további ismertetője a tetünek az is, hogy a megtámadott fa levelét soha nem bántja, mindig csak a fás részeken él. Ha a fa magányosan áll. vagy igen gyér koronájú, akkor a gyökerére is lehúzódik, még pedig méternyi mélységbe is. Az itt letelepedett tetücsapat szintén fehér gyapjas váladékkal van borítva. Ha akár a gyökeréről, akár a fa derekáról néhány tetüt leveszünk és fehér papirosra mázoljuk, a mázolás follja olyan szinü lesz, mintha aludt vért kentünk volna oda. A vértetü veszedelmes a fára. Támadásával egyrészt olyan sebeket ejt a fán, amelyek nehezen forradnak be és másrészt állandó szívogatásával a fát annyira gyengíti, hogy hajtásai a télre éretlenek maradnak és a téli vagy tavaszi fagynak áldozatul esnek. Az öreg vértetves fa, ha nem mentik, 6—7 év múlva, a fiatal fa rendesen 2—3 év múlva elpusztul. A vértetü tavasztól nyár végéig szárnyatlan, nem párosodik, hanem szüzén szaporítva eleveneket szül. Egy-egy vértetü ivadék 10—12 nap alatt éri el a teljes fejlődöttségét. Ősszel mutatkozik a szárnyasa. E szárnyas szintén szüzén megszüzeli a szárnyatlan hímjét és nőstényét. Ezek párosodnak és a nőstény azután egyetlenegy tojást tojik, amelyből még az őszszel, vagy csak a tavaszszal kikél a vértetü. Ez azután a fakadó fát ismét mint szárnyatlan rovar pusztítja és ugy szaporodik, mint az elébb mondtam. Azok a tetvek pedig, amelyek őszszel meg nem szárnjasodtak, a sebhelyeken maradnak a télen át. Kis részök«t megöli a tél fagya, de nagy részöket védi a reájuk tapadó fehér gyapjas váladék. Ez a kitelelt vértetü is azután tavaszszal, mikor a fa nedváramlása megindul, kártevését az előbb említett és tojásból eredő alakkal együtt ugy folytatja, mint előadtam. A vértetü ellen ugy védekezünk, hogy a sebeitől egészen elcsúfított, száradó fákat haladéktalanul kivágjuk és feltüzeljük. A kivágatásnak legjobb ideje a tél és a tavasz kezdete. Ettől az áldozattól ne huzódozzunk, mert ez az egészségesen maradt fák érdekében szükséges. A megtartásra érdemes fákat pedig a következőképen orvosoljuk: A fa derekának, ágainak összes vértetüsebét a tél folyamán, de március végéig okvetlenül olyan fa vagy kőszénkátránynyal kenjük be, amelyet előbb nyilt tűzőn valami nyitott cserépedényben 2—3 óráig melegittetünk, hogy belőle egyrészt a fára veszedelmes alkotórészeket kihajtsuk és másrészt, hogy az sürübb és tapadósabb legyen és a fán majd végig ne folyjék. Valamennyi sebet ugy kell bekenni, hogy sem a kátrány alá kerülő tetű ki ne szabaduljon, sem más le ne telepedjék ugyanoda. Az egészen fertőzött ágrészeket le keli vágni és feltüzelni; a levágásuk helyén maradó sebet pedig rögtön be kell kenni kátránynyal. Általában olyan helyen, ahol a vértetü közel van, a fán ejtett bármely sebet sohasem szabad nyitva hagyni, hanem be kell azt azonnal kátránynyal kenni. E célra a fekete kátránynál keresve sem találunk jobbat, mert rajta vagy mellette a fehértetüváladék csakhamar kiri és azután, mert azt sem az eső le nem mossa, sem el nem párolog és igy a sebet mindig védi és lehetővé teszi, hogy a kátrány alatt beforradjon. Ahol kátránnyal bajos volna a későbbi irtás, ott a tavaszi vagy nyári folytatólagos irtáskor petróleum-emulziót alkalmazzunk. Es pedig egy rész emulziót öt rész állott vízzel keverünk. A petróleum-emuisiót ugy készítjük, hogy 10 deka mosószappant felaprítunk és azt egy liter lágy vízben felforraljuk; a felforralt szappanoldatba két liter petróleumot keverünk. A keverést legjobb kéziszivattyuval eszközölni ugy, hogy a folyadékot 10—15-ször egymásután felszívjuk és az edénybe visszafecskendezzük és továbbá, ha a keverék állandóan egyforma meleg, a két anyag egyenletesen összekeveredik, megsűrűsödik és nem látszik meg rajta, hogy miből készült. A vértetves fán ügyelni kell a fattyuhajtásokra is, mert a vértetü igen szívesen veti magát reájuk; ha vértetvesek, le kell azokat egyszerűen vágni és megsemmisíteni. Ha a vértetü a fa gyökerén mutatkozik, akkor az ilyen fa gyökerét olyan mélyen kinyitjuk, mint amilyen mélyen a tetű csak akad. A sebeket itt is kátránnyal bekenjük, azután dohányporral 3—4 ujjnyira vastagon behintjük és a földet megint helyére huzzuk. Óvó eljárás pedig ellene az, hogy a nemesítéshez vérletves fáról vesszőt, szemet ne vegyünk és vértetves oltványt ne ültessünk. Vértetves fát, vagy vértetves kertben álló más tiszta fát meszelni nem szabad. Az ilyen fehér, meszes fán tanyázhatik a vértetü anélkül, hogy azt észrevennők. Még megjegyzem, hogy a vértetü a leggyakrabban az almafán, ritkábban a körte és birsalmafán meg a galagonya bokron él; kivételesen más bokorra vagy fára is letelepszik, ha az a fertőzött almafához közel áll. Árky Ákos TANÜGY. Valamennyi iskolaszéknek és Iskolagondnokságnak. Hivatkozással a mult évi 866. sz. körlevelemre, a vk. miniszter ur 1912. évi junius 22 én 53.402. sz. a. kelt rendelete alapján felkérem t. cimet, hogv a folyó tanévben is tartsák meg a Madarak és Fák napjának ünnepélyét, az ezzel kapcsolatban álló Orsz. Ifj. Madárvédő Ligát a tanitók szervezzék és fejleszszék. Felhivandók továbbá a tanitók, hogy az ünnepély lefolyásáról és a ligáról szóló jelentésüket a f. évi junius 15-ig terjesszék be ide, a Néptanítók Lapjában május hóban mellékletként megjelenő kérdőív felhasználásával. Ezen kérdőív azon esetben is beterjesztendő, ha az ünnepély megtartása netán lehetetlenné vált, jelezve az okot. A szóalatti jelentések adataiból összeállítandó V. Évkönyv egy példányát a jelentésttevő iskolák mind megkapják, amely évkönyvben a tanitók adatai napvilágot látnak és mely az ünnepléshez mintaelőadásokat is szolgáltat. Felhivatik a figyelem a Madarak ós Fák napjának jelentőségére és az egész éven át való előkészítésére, a gyakorlati természetápolásra (faültetés, madáretetés, odúkészitéí és kiakasztás), az elöljáróságok és a közönség bevonására, az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga fontosságára és az általános állat- és növényvédelemre. Végül megjegyzem, hogy az 1913-iki ünneplésről készülő IV. Évkönyv sajtó alatt van s amint készen lesz, megküldetik azon iskoláknak, illetve tanítóknak, kik jelentésüket a mult évben beterjesztették. Nyíregyháza, 1914. március hó 28. Dr. Wiit György, kir. tanfelügyelő.