Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-05 / 28. szám

286 28-ik szám. JsÍYÍRVIDÉK. 1914. április 5. Közgyűlés a városnál. Szokatlanul gyors egymásutánban követik a Közgyűlések egymást a városnál. Egy héttel a márciusi rendes közgyűlés után pénteken dél­után ismét rendkivűli közgyűlést tartott a város képviselőtestülete. Ennek a rendkívüli közgyű­lésnek a megtartását a legutóbbi két nedves esztendő következtében a szarvasmarháknál ki­ütött járványos betegségek tették szükségessé. A császárszállási legelőre hajtandó állatok tu­lajdonosai nevében a gazdaszövetség vezetői fordultak a városhoz azzal a kéréssel, hogy a város a legelőterületek mélyebb, vizenyősebb helyeit vegye ki a legeltetés alól s ennek meg­felelően kevesebb marhát bocsásson a legelőre. Ezenfelül azt kérték, hogy a város gondoskod­jék a lépfene elleni beoltás egységes foganato­sításáról. Elnöki bejelentések. A közgyűlést Májerszkv Béla kir. tan., pol­gármester megnyitván, bejelentette a közgyű­lésnek, hogy a hajdudorogi görög katholikus püspökség székhelye immár Nyíregyházára té­tetett. Ezzel a város közönségének egyik hő óhaja megy teljesedésbe. A püspök ebből az al­kalomból március végén Nyíregyházán járván, látogatást tett a vármegye főispánjánál, az al­ispánnál és a polgármesternél, illetőleg ennek távollétében helyettesénél. A látogatást ugy a polgármester, mint helyettese Debrecenben ad­ták vissza s mind a ketten azzal a tudattal tér­tek haza, hogy Miklóssy István püspök nagy örömmel jön Nyíregyházára, hova a béke és szeretet jelszavával jő. A közgyűlés lelkes éljen­zések közepette vette tudomásul a bejelenté­seket. Ezután megragadva az alkalmat, hogy a képviselőtestületnek egyik legbuzgóbb tagja, Kováts István kúriai biró, nyug. törvényszéki elnök személyesen is jelen van a gyűlésen, üdvözölte őt nyugalomba vonulása alkalmából kúriai birói cimmel történt kitüntetéseért. A gyűlés éljenzéssel csatlakozott az üdvözlő sza­vakhoz. Uj választó kerületek. A város fejlődésével kapcsolatban megsza­porodott a képviselőtestületi tagokat választó polgárok száma. Minthogy pedig a törvény sze­rint egy-egy választó kerületben 600-nál több választó nem lehet, az eddigi 8 választó kerü­let helyett 10 választó kerületet kellett alkotni. Mindenik választó kerület 3 évenkint 5—5 ren­des és 2—2 póttagot választ. A közgyűlés el­fogadta a választó kerületek ujabb beosztására vonatkozó részletes tanácsi javaslatot. A szarvasmarha tenyésztés érdekében. Ezután kerültek sorra a szarvasmarha te­nyésztés érdekében szükségessé vált intézkedé­sek. Ezek között a közgyűlés elhatározta, hogy a császárszállási legelőnek mintegy 400 holdnyi "mélyebb fekvésű, vizenyősebb részei a szarvas­marháknál fellépett nagymérvű mételykor tovább terjedésének megakadályozása érdekében a le geltetés alól kihagyassanak; ezek a területek barázdával körül határoltassnak. A megmaradó legelőterületre azonban csak legfeljebb 800 da­rab szarvasmarha lesz fölvehető. E miatt a város pénztárát 8—10,000 korona veszteség éri; egyelőre azonban az ekként elmaradó be­vétel pótlására más irányú intézkedéseket a közgyűlés nem tett, mert remélhető, hogy más bevételi forrásokból ez az elmaradó bevétel fe­dezetet fog még találni. A lépfene elleni beoltás tekintetében a közgyűlés fölhatalmazta a polgármestert, hogy a szükséges oltóanyagot a város hozassa meg és a beoltást a város foganatosíttassa; a fel­merülő költségeket előlegezze s azokat majd a város szedje be a tulajdonosoktol. A városi csordák legelőinek nagy része is viz alatt lévén, elhatározta a közgyűlés, hogy azok helyett a tokaji ut mentén levő, eddig szántásra használt területet jelöli ki legelőnek. Minthogy azonban ez a terület évi 2600—2700 korona bért jövedelmezett, a csordái legelőbért állatonkint 5 koronával fölemelte. Apróbb tárgyak. Ezután még néhány kisebb tárgy került elintézés alá s a közgyűlés 4 órára véget ért. Irtsuk a verteiül i A gyümölcsfák kárttevő rovarai közül a vértetü, a levéltetvek és ezzel kapcsolatban a hangyák, valamint az almamoly pusztítása első­rendű feladat, ha egyáltalán gyümölcstermesz­tésünk egyre szebben mutatkozó eredményét megvédeni, biztosítani akarjuk. Ez okból úgyis mint önző szőllőtulajdonos, de úgyis, mint a hegyközség alelnöke, szüksé­gesnek látom szőllőbirtokos társaimat a fent megnevezett rovarok természetével és azok leghatékonyabb pusztitási módszerével megis­mertetni, nem saját találmányom, hanem a magyar és német szakkönyvek tanulmányozása alapján, vagyis ezen szakkönyvek ismertetésé­nek rövid összegezésével. Azon reményben, hogy nem haszontalan munkát végzek, ma a vértetü, a legközelebbi számban pedig a levéltetvek és hangyák, vala­mint az almamoly ismertetését fogom közölni. Az almafa derekának, ágainak és hajtásai­nak naptól, esőtől, és széltől védett részén tavaszszal és nyáron néha sajátszerű pelyhes­gyapjas fehér váladékra bukkanunk, amely alatt barna színű apró állatkákat, tetveket találunk. A hajtás egy egy kisebb helyén legtöbb­ször 2—3 állatka van és a hajtáson magán még semmi torzulás sem látszik, vagy legfeljebb egy kis dudorodás. A nagyobb hajtáson, idősebb ágon már több az állat és letelepe­désük helyén már repedés, forradás és többé­kevésbbé csúnya seb van. E seb szélei felől ugyan be-behegedez, de belseje fekélyes, rákos. A fa derekán a seb még nagyobb, csúnyább, tele dudorodással és még több benne az állat is. Ez a vértetü okozta seb. A további ismertetője a tetünek az is, hogy a megtámadott fa levelét soha nem bántja, mindig csak a fás részeken él. Ha a fa magányosan áll. vagy igen gyér koronájú, akkor a gyökerére is lehúzódik, még pedig méternyi mélységbe is. Az itt letelepedett tetü­csapat szintén fehér gyapjas váladékkal van borítva. Ha akár a gyökeréről, akár a fa derekáról néhány tetüt leveszünk és fehér papirosra má­zoljuk, a mázolás follja olyan szinü lesz, mintha aludt vért kentünk volna oda. A vértetü veszedelmes a fára. Támadásá­val egyrészt olyan sebeket ejt a fán, amelyek nehezen forradnak be és másrészt állandó szí­vogatásával a fát annyira gyengíti, hogy haj­tásai a télre éretlenek maradnak és a téli vagy tavaszi fagynak áldozatul esnek. Az öreg vér­tetves fa, ha nem mentik, 6—7 év múlva, a fiatal fa rendesen 2—3 év múlva elpusztul. A vértetü tavasztól nyár végéig szárnyatlan, nem párosodik, hanem szüzén szaporítva ele­veneket szül. Egy-egy vértetü ivadék 10—12 nap alatt éri el a teljes fejlődöttségét. Ősszel mutatkozik a szárnyasa. E szárnyas szintén szüzén megszüzeli a szárnyatlan hímjét és nős­tényét. Ezek párosodnak és a nőstény azután egyetlenegy tojást tojik, amelyből még az ősz­szel, vagy csak a tavaszszal kikél a vértetü. Ez azután a fakadó fát ismét mint szárnyatlan rovar pusztítja és ugy szaporodik, mint az elébb mondtam. Azok a tetvek pedig, amelyek őszszel meg nem szárnjasodtak, a sebhelyeken maradnak a télen át. Kis részök«t megöli a tél fagya, de nagy részöket védi a reájuk ta­padó fehér gyapjas váladék. Ez a kitelelt vér­tetü is azután tavaszszal, mikor a fa nedv­áramlása megindul, kártevését az előbb említett és tojásból eredő alakkal együtt ugy folytatja, mint előadtam. A vértetü ellen ugy védekezünk, hogy a sebeitől egészen elcsúfított, száradó fákat ha­ladéktalanul kivágjuk és feltüzeljük. A kivága­tásnak legjobb ideje a tél és a tavasz kezdete. Ettől az áldozattól ne huzódozzunk, mert ez az egészségesen maradt fák érdekében szük­séges. A megtartásra érdemes fákat pedig a következőképen orvosoljuk: A fa derekának, ágainak összes vértetüsebét a tél folyamán, de március végéig okvetlenül olyan fa vagy kőszén­kátránynyal kenjük be, amelyet előbb nyilt tűzőn valami nyitott cserépedényben 2—3 óráig melegittetünk, hogy belőle egyrészt a fára veszedelmes alkotórészeket kihajtsuk és másrészt, hogy az sürübb és tapadósabb legyen és a fán majd végig ne folyjék. Valamennyi sebet ugy kell bekenni, hogy sem a kátrány alá kerülő tetű ki ne szabaduljon, sem más le ne telepedjék ugyanoda. Az egészen fertőzött ágrészeket le keli vágni és feltüzelni; a levá­gásuk helyén maradó sebet pedig rögtön be kell kenni kátránynyal. Általában olyan helyen, ahol a vértetü közel van, a fán ejtett bármely sebet sohasem szabad nyitva hagyni, hanem be kell azt azonnal kátránynyal kenni. E célra a fekete kátránynál keresve sem találunk jobbat, mert rajta vagy mellette a fehértetü­váladék csakhamar kiri és azután, mert azt sem az eső le nem mossa, sem el nem párolog és igy a sebet mindig védi és lehetővé teszi, hogy a kátrány alatt beforradjon. Ahol kátránnyal bajos volna a későbbi ir­tás, ott a tavaszi vagy nyári folytatólagos irtás­kor petróleum-emulziót alkalmazzunk. Es pedig egy rész emulziót öt rész állott vízzel keverünk. A petróleum-emuisiót ugy készítjük, hogy 10 deka mosószappant felaprítunk és azt egy liter lágy vízben felforraljuk; a felforralt szap­panoldatba két liter petróleumot keverünk. A keverést legjobb kéziszivattyuval eszközölni ugy, hogy a folyadékot 10—15-ször egymásután fel­szívjuk és az edénybe visszafecskendezzük és továbbá, ha a keverék állandóan egyforma me­leg, a két anyag egyenletesen összekeveredik, megsűrűsödik és nem látszik meg rajta, hogy miből készült. A vértetves fán ügyelni kell a fattyuhajtá­sokra is, mert a vértetü igen szívesen veti ma­gát reájuk; ha vértetvesek, le kell azokat egy­szerűen vágni és megsemmisíteni. Ha a vértetü a fa gyökerén mutatkozik, akkor az ilyen fa gyökerét olyan mélyen kinyit­juk, mint amilyen mélyen a tetű csak akad. A sebeket itt is kátránnyal bekenjük, azután do­hányporral 3—4 ujjnyira vastagon behintjük és a földet megint helyére huzzuk. Óvó eljárás pedig ellene az, hogy a neme­sítéshez vérletves fáról vesszőt, szemet ne ve­gyünk és vértetves oltványt ne ültessünk. Vértetves fát, vagy vértetves kertben álló más tiszta fát meszelni nem szabad. Az ilyen fehér, meszes fán tanyázhatik a vértetü anélkül, hogy azt észrevennők. Még megjegyzem, hogy a vértetü a leg­gyakrabban az almafán, ritkábban a körte és birsalmafán meg a galagonya bokron él; kivé­telesen más bokorra vagy fára is letelepszik, ha az a fertőzött almafához közel áll. Árky Ákos TANÜGY. Valamennyi iskolaszéknek és Iskolagond­nokságnak. Hivatkozással a mult évi 866. sz. kör­levelemre, a vk. miniszter ur 1912. évi junius 22 én 53.402. sz. a. kelt rendelete alapján fel­kérem t. cimet, hogv a folyó tanévben is tartsák meg a Madarak és Fák napjának ünnepélyét, az ezzel kapcsolatban álló Orsz. Ifj. Madárvédő Ligát a tanitók szervezzék és fejleszszék. Fel­hivandók továbbá a tanitók, hogy az ünnepély lefolyásáról és a ligáról szóló jelentésüket a f. évi junius 15-ig terjesszék be ide, a Nép­tanítók Lapjában május hóban mellékletként megjelenő kérdőív felhasználásával. Ezen kérdőív azon esetben is beterjesztendő, ha az ünnepély megtartása netán lehetetlenné vált, jelezve az okot. A szóalatti jelentések adataiból össze­állítandó V. Évkönyv egy példányát a jelentést­tevő iskolák mind megkapják, amely évkönyv­ben a tanitók adatai napvilágot látnak és mely az ünnepléshez mintaelőadásokat is szolgáltat. Felhivatik a figyelem a Madarak ós Fák napjá­nak jelentőségére és az egész éven át való elő­készítésére, a gyakorlati természetápolásra (fa­ültetés, madáretetés, odúkészitéí és kiakasztás), az elöljáróságok és a közönség bevonására, az Országos Ifjúsági Madárvédő Liga fontosságára és az általános állat- és növényvédelemre. Végül megjegyzem, hogy az 1913-iki ünnep­lésről készülő IV. Évkönyv sajtó alatt van s amint készen lesz, megküldetik azon iskoláknak, illetve tanítóknak, kik jelentésüket a mult évben beterjesztették. Nyíregyháza, 1914. március hó 28. Dr. Wiit György, kir. tanfelügyelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom