Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-26 / 25. szám

23-ik szám. JSFRÍRVIDÉK. 1914. március Í9 25. Steinberg Ágoston „Utópiák a valóságban*. A közelmúltban jelent meg mindkettő. Sze­rény köntösben, minden hivalkodás nélkül, de mint az északi országok alapos ismerője s jeles interpretálója lépett az irói világ káprázatos s babérokkal kecsegtető porondjára dr. Leffler Béla főgymnáziumi tanár. Irodalmi munkássága, bámulatos szorgalma és kitartása már régebben ismert volt azok előtt, kik nemcsak a pedagó­gust, hanem az ideálisan gondolkodó és a szép­irodalommal foglalkozó egyént is keresték benne. Eredeti svéd fordításai épugy a provinc kis igényű körében, mint a kényes és konkurenciában gazdag főváros irói köreiben is befogadásra és és teljes elismerésre találtak. A Radó Antal szerkesztésében megjelenő „Magyar könyvtár" — valamint a Gyulai Pál által alapított és az Akadémia fennhatósága alatt le vő, Olcsó könyvtár" készséggel sorozták irói gárdájukba, hol pedig az „alkalmas" jelző az ifjú iró ember számára jövőt jelent. A komoly és irodalmi tradíciókkal telt „Vasárnapi Újság" Lágerlöf Zelma svéd irónő egyik regényét most közli Leffler Béla fordításában. Strinberg Ágoston, a svédek Jókaijának neve és müvei ismeretesek Magyarországon, bár neki is meg kellett halni, hogy ragyogó tudása, csapongó fantáziával telt gondolatai és eszméi, naturalisztikus műveiről és életéről tu­domást szerezzünk. Klasszikus novellái közül valók az .Utópiák a valóságban" cimű kis kö­tet, melynek a fordító szerint célja, hogy köze­lebb hozza a nagy északi irót a magyar kö­zönség szivéhez. A „Visszaesés" egy utópistikus elveket valló orosz emigráns életét írja le, ki idegenben a saját társadalmi reform eszméi szerint akarja életét berendezni. Előítéletekkel nem törődve, papi áldás nélkül él együtt fele­ségével, gyermekét sem akarja megkereszteltetni, az asszony azonban ragaszkodik a tradíciókhoz, mit a férj, visszaesésnek minősít és nehogy elveit megtagadni legyen kénytelen elbujdosik, de nem sokára visszavonzák a valóságba a házastársi ragaszkodás és a szülői szeretet. A .Felhők fölött" cimü novellában két kiváló és a múltban egymással vetélkedő iró cseréli ki gondolatait, mikor testben összetörve a felhők fölött az alpok meredek gerincén keresnek irt szenvedésükre, utópisztikus álmokkal telve küz­döttek lent a babérokért, mig most belátják, hogy bármennyire ragyogó és élvezetet nyújtó is az alföldi élet, igazi megnyugvást csak a felhők feletti nagy mindenség nyújthat. Per nu­biles ad astral A Franklin Társulat kiadásában megjelenő füzet száma: 1726 — 1728. Zenedei hangverseny. Az a lelkes, komoly, művészi célok felé igyekvő buzgalom, amely kezdettől íogva jellemzi a Füredi testvérek vezetése alatt álló nyíregyházi zenede működését, — vasárnap délelőtt ujabb tényben jutott méltó kifejezésre. A Korona-szálló dísztermében lejátszódott vasárnapi hangverseny meglepte és teljes mér­tékben kielégítette városunk műértő előkelősé­gét. A termet a rossz idő dacára zsúfolásig megtöltötte a diszes közönség, mely szűnni nem akaró tetszéssel jutalmazta az egyes produkciókat. Nem mulaszthatom el örömmel megemlí­teni közönségünk zenei intelligenciáját., melynek a jele, hogy a 21 számból álló, ket és fél óra tartamot igénybevevő műsor minden egyes számát példás figyelemmel és ékezettel hall­gatta végig. Ez a közönség — szerintem — öntudatos, önálló zenei képességgel bir, s nem szoru rá a közönségünket ma is zeneileg analfabétának tekintő és saját zenei tudását túlbecsülő vidéki műkritikusok ráoktrojált ki­oktatására. A hangversenyt Adorján Blanka, Krasznay Ily és Matskásy Irma — Hetényi Magyar lant — 6 kezes zongora játéka nyitotta meg, melynek előadását meglepő értelmességgel oldották meg a szereplők. Helyesen adta elő zongorán Blau Jolán Krentzlin Erdőn, mezőn dalát. Nagy hatással játszotta el hegedűn Preiser Ernő Bohm Gavette-ját. Fuchs Ilonka, Lieber Árpád és Mandel Éva már magasabb zenei tudásról tettek tanúbizonyságot. Kardos Endre hegedűn Bolch II. Magyar ábrándját játszotta osztatlan tetszés mellett. Krasznay Jolán és Lázár Irén Moszkovszky Spanyol táncok 4 kezes zongora játékának kitűnően sikerült előadásával gyö­nyörködtettek. Az Ébner Ilonka, Ébner Sándor és Ébner Béla által előadott triót különösen élénk figyelemmel kisérte a hallgatóság. Fenyvesi Elsa és Török László preciz zongora játéka igen nagy hatást váltott ki, s megérdemelt méltánylásban részesültek. Elek Gábor Schatz Loreley ábrándját tudatosan interpretálta he­gedűn. Bájos megjelenés volt Eckerdt Bözsike vonós szereplése, kinek korához képest nagy mértékben finomult játszása részben familiabeli zenei magas kiválóságán alapszik. Vadady Jolán Mendelssohn Fis mol fantáziájának előadásával csillogtatta magas zenei kvalitását. Zajos elis­merés és ünneplés közepette élvezte a nagy előkelőség Szabó László mélyen járó, illusztris gordonka játékát, aki Schumann Álmodozás és Tschaikoroszky Chanson tristéjét adta elő határtalan gyönyörűséget keltve a hallgatókban. Kricsfalussy Magda, Krasznay Jolán, Bernstein Eszter és Klár Lajos Parlov Indulóját adták elő szép technikával és temperamentummal. Kimagasló természetességgel, mondhatni művé­szettel adta elő Kovách Dénes hegedűn Rieding Gonzertinoját, fellépését zajos tetszés kisérte. Lenhorn Blanka Schubert B dur változatok-ját adta elő, kinek játékát absolut precizitás jel­lemzi. Ezután Liptay Irén személyeben mutat­kozott be a zenede énektanszaka, melynek meg­teremtése és vezetése Szent-Imreyné Józsa Márta tanárnő nevéhez fűződik, akinek peda­gógiai képessége már előre biztosítékot nyújt a jövőre. Nagyon fontos volt ennek a tanszéknek a felállítása főként azért, mert míg a hang­szeres zenénél még lehet szó az autodidaktiká • ról, addig az éneklésnél nélkülözhetetlen a szak­szerű hangképzés, amelynek hiánya sok kitűnő hanganyagot visszafejleszt. Liptay Irén Albert Lakky A fészebbeo cimü dalát énekelte el. A dalelőadáshoz szükséges ^technikai képzettség, átfinomult izlés, intellektuális elmélyedés, köl­tői átérzés magva benne feltalálható s tájéko­zott volt az interpretált mü tartalma, szelleme és stílusában. Énekét szűnni nem akaró tapssal honorálta a nemes közönség. A műsort élénkítő dal után Lenhorn Imre Bériot Hegedű-verseny II. tételét adta elő viharos sikerrel. A műsor koro­náját azonban Furman Margit zongorajátéka ké­pezte, aki Füredi Henrikné tanárnő zongora kísé­retében Mozart D-moll zongoraversenyét adta elő. Az impozáns előadás alapos és szolid technikai készültségét, stílszerű és mély értelmű előadás­módját, erős ritmikai érzékről tanúskodó játé­kát és helyes frazeálását bizonyítja, — s a léleknemesitő zenei élet terén szép reményre jogosítja a szereplőt. Megállapíthatjuk, hogy az intézet olyan tanári kar felett rendelkezik, amely teljes tuda­tában van feladata fontsoságának és súlyának, — s a mely szeretettel és lelkesedéssel mun­kálkodik a növendékek céltudatos, helyes uton járó kiképzésén. Áltálában mondhatjuk, hogy az idei zenedei saisonunk egyik legkiválóbb eseményéhez érkezett el a vasárnapi hang­versenyével s az előkelő nagy közönség állandó tetszés nyilvánítás mellett, egy nagyon élvezetes nap kedves emlékével távozott a Korona-szálló díszterméből. Dr. Foltin Eudre. SZABAD LICEUM. Dr. Vietórisz József előadása a magyarországi épitőművészetről. Nemcsak a tárgy érdekessége, hanem a"z előadó köztisztelt érdemes egyénisége is okozta, hogy az erősen zuhogó tavaszi zápor nem riasztotta vissza azt a szépszámú, nagy közön­séget, a mely a Szabad Liceum szombati elő­adására egybegyűlt. telepeket, játékhelyeket fog és polyklinikákat, melyek mind a jótékonyság és áldozatkészség bizonyítékai. Vannak intézetek gyengeelméjüek, epyleptikusok részére, foglalkoztató menhelyek gyermekek és felnőttek ipari foglalkoztatására. A nyomor fertője, mely nemzetgazdaságunk közepette is, 3—4 millió polgártársunkat nyeli el a civilisátió legszörnyűbb és legszomorúbb hátoldala.'Még veszélyesebbé teszi azonban az a chaos, melyet a segítséget szolgálni akarok törekvései képeznek. Kétszáz évvel ezelőtt, épen oly kevéssé tudták, mint a középkorban, hogy mily módon kell a nyomor fellépését megaka­dályozni, vagy gyökeresen gyógyítani. Mikor fellépett, kisérve betegségtől, munkaképtelenség­től, egyetlen feladatuknak tartották a támoga­tást. Áz alamizsna adása a jobbmóduaknál, mintegy erkölcsi parancs volt. Igy pl. London­ban Booth generális, minden kérelmezőnek adakozott, akár méltó, akár méltatlan volt, abban a reményben, hógy lelküket menti meg. Példája az állam és egyháznál követésre talált Anglia. Minden nagyobb városában szabad laká­sok nyíltak meg, ingyenes étkezéssel. Legfontosabb azonban itt az a kérdés, hogy vájjon nem-e adakozunk méltatlanoknak s ezáltal növeljük a proletariátust ? Később az előrehaladott korban, az ala­mizsna adás nem könyörületesség, .Giving alms no Gharity" amint az angol mondja, s az ada­kozási intézmények mindinkább tökéletesedtek, finomodtak. Két század megtanított rá, hogy mikor a nyomort adakozással támogatjuk ez sokszor az erkölcstelenségig ártalmas. Mikor munkaképteleneknek adakozunk, támogatjuk a prostitutiót, iszákosságot, a könnyelmű, köte­lességükről megfeledkező szülőket, kik tettlege­sen bántalmazzák gyermekeiket sokszor csak azért, hogy annál szánalomkeltőbbek legyenek. A puszta anyagi támogatás ugyanis, pótolja a pillanatnyi szükséget, de nem hárítja el a krisist és annak megismétlődését. Mi az orvoslás ? A hygienia tökéletesítése, az iskoláztatás, a munkás viszonyok javítása. Több ismeretet, ez a szociális előrehaladás jel­szava ! Ez a- egyetlen lassú, de biztos előre­haladás. Éppen ugy mint a begymászó, ki azt hiszi elérte a hegycsúcsot s ime ujabb és ujabb magaslatokat talál, ugy itt is mindig ujabb megoldásra várakozó feladatok tűnnek fel. A probléma megoldásához szükségünk van a szo­ciális mechanismus tökéletesítésére. Igy pl. a jelenleg munkanélküli munkások továbbkép­zésére, jól begyakorolt hivatalnoki Kar szük­séges, A munka többi része a gyermekhalandó­ság leküzdése, a fiatalkor veszélyeinek elhárí­tása, ujabb és ujabb kutatásokat és kísérleteket igényel s nincs is oly törekvés, mely oly biz­tosan vezetne a viszonyok javításához — a nyomor megakadályozásához, — mint a szociá­lis kutatás és kísérletezés. Természetesen a kutatónak tisztában kell lennie, hogy a küz­delem nem annyira az anyagi nélkülözés, vagy testi szenvedés, hanem az erkölcsi sülyedés ellen irányul. Az erkölcsi tényező, mely a jel­lem szilárdságban s munkaképességben nyil­vánul, a családi élet finomodásában keresi az orvoslást s állampolgári értelemben a családi élet tökéletesítése dominánsa, minden szociális átalakulásnak. De a nemes cél maga még nem elegendő. Uj tudományunk folytonos tökéletesedést, ál­landó előrelátást, ujabb és ujabb felfedező teret, technikai tudást e oly szellemi munkáso­kat igényel, kiknek szivén fekszik a szociális cél teljesítése. A szociális reformnak minden lépése függőben van, a jövő kél legnagyobb hatalmának szorosabb kapcsolatáiól : az állam­polgárétól, kinek szelleme a közakaratot be­folyásolja s a szociális tudományok kutatójá­tól, ki tevékenységét a szociális cél megvalósí­tásának szenteli. Ebből a kapcsolatból gyöke­rezik a nyomor elhárításának ereje. Vége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom