Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-26 / 25. szám

Nyíregyháza, 19Í4. március 26. Csütörtök XXXV. évfolyam, 25. szám. A Szabolcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyeü évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett k

étszeresen számit. Nehéz idők. Március 21-ikén beköszöntött a tavasz. Máskor ilyenkor csodálkozva kérdeztük egymástól: hogyan? csak most? hiszen már hetek óta tavasz vagyon ! A hivatalos tavaszt mindig meg szokta előzni a természetes tavasz. Ez idén? Elmúlt március 21-ike, és még mindig télikabátban járunk. Itt ott néha meg-megvillan az utcákon egy-egy tavaszias öltözék, de fázik aki reá néz s ha nem is mindjárt a halálra, legalább is a télre gondol. Sehogy sem akar kimelegedni az időjárás. Leszállították a bank-kamatlábat. Ismét négy százalék a váltóviszleszámitolás ára. Annyi, mint valamikor régen a régi jóidőben volt. S vájjon van-e aki észreveszi? Megindult-e a vállalkozási kedv? Megindultak-e az építkezések? Van-e már dolguk az iparosonak? Vau e már keresetük? Elmult-e fejük felől a két évnél hosszabb dermesztő tétlenség tele? Bizony nem venni észre sehol. A munkanélküliek a közhatóságokhoz fordultak segítségért. Adjatok nekünk munkát! Munkát kérünk, mert élni akarunk, mert élnünk kell, ha már a világon vagyunk! És a hatóságok a legjobb akarat mellett sem segíthettek rajtuk. Könyöradományt adhattak legfeljebb, de keresetet nem. Maga az állam, ép ugy mint a városok, megakadtak a pénzhiány miatt. Csak mostanában sikerült az államnak meg néhány városnak kölcsönhöz jutnia. De mínő

Éfeltételek mellett ? Attól lett csak még igazán libabőrös a háta mindeneknek, akik visszagondoltak arra, hogy három-négy év előtt milyen más viszonyok uralkodtak a pénzvilágban. Az a rettenetes gazdasági válság, amely végig söpört az egész világon, nem egyhamar lesz kiheverhető. Hiába szállott le a bank-kamatláb nincs pénz. Ráadásul jöttek a súlyos mezőgazdasági megpróbáltatások. A mult esztendőben az ég csatornái annyi vizet zúdítottak a földre, hogy nem csak a folyóvizek és tavak teltek meg, okozva nem egyszer s nem egy helyütt borzalmas árviz-katasztrófákat, hanem mindenekre végezetül feljött a föld-árja! Ahol a vizszabályozások és belviz-elvezetések révén azt hitték már az emberek, hogy örök időkre megszabadultak nem csak a földfeletti, hanem a földalatti vizektől is, egymásután állanak vissza az évtizedek előtti állapotok. Tavak keletkeznek olyan helyeken, ahol éveken át békésen szántottak-vetettek. A mélyebb réteken a ledugott bot nyomán szökőkút fakad. Visszaállanak az ingoványok, a lápok. A hajdani vizjárta helyeket rengeteg munkával és költséggel megszabadították a vizektől. Az eladdig csaknem egészen értéktelen területek értékesekké váltak. A csekély értékűek értéke megsokszorozódott. Temérdek az a vagyon, mely igy előállott. Megmérhetlen az a kincs, mely ekként az emberiségé lett. S már azt hittük, mindörökre igy is marad. És most megint zuhanunk visszafelé. A régiek helyén uj tavak támadnak. A drága munkával, müveléssel hasznavehetővé tett földek ismét hasznavehetetlenekké lettek. Legalább is hosszú időre, mert megint évek és évek munkája kell ahhoz, mig újból használhatókká válnak. Nehéz időket élünk. Sehol egy vidámító napsugár. Épen mint az idei tavasz. A hosszú kemény tél után nem bir a természet fölmelegedni. A ködös januári, meg februári napok meghozták a járványokat. Az iskolák heteken, sőt hónapokon át zárva maradtak. Utánapótolhatlan az a veszteség,ami ekként érte az iskolák növendékeit. Mert abból is veszítettek, amit addig már megtanultak. Épen, mint a gazdasági válság miatt az emberek. Nem csak a válság alatt nem kerestek, de fölélték az azelőtt gyüjtötteket is. S még mindig nem láthatni sehol a megváltó fordulatot. Tele van panasszal a gazda, az ipapos, a kereskedő. Tele van mindenki. S nincsen senki, ki megmondhatná : meddig lészen ez még igy? Erdői, Sóslónk. A tavasz első lehelete kicsalja az embert téli gondolatköréből, s arra biztatja, hogy hagyja el szobája négy falát s együtt örvendezzen az ébredő természettel. Mi sem természetesebb, minthogy figyelmünk elsősorban a mi kedves erdőnkre és Sóstónkra irányul. Ez azonban némi borús hangulattal is jár, mert olyan kincsünk még ma is mind a kettő, amit úgyszólván föl kell fedeznünk. Vagy állit hatja-e valaki, hogy erdőnk, minden szépsége mellett is, kedvelt sétahelye a Az örök harc. Hiába, csak újra kicsapnak a lángok, Ha szítja az üszköt a régi vihar . . . Mert járja szünetlen a vád a világot, Hogy zsarnok, erőszakos úr a magyar? Hol van hatalo-n, mely az ős türelemnek Hűbb bajnoka volt évezreden át? S hol van töredék, amit úgy fölemelnek, Mint nemzetiségeit a mi hazánk ?! Ha lelketek istene, vágya szabadság: Mért nem sorakoztok a síkra velünk ? Mért néz kifelé, hogy odább csalogassák Epp az, kivel egy a vizünk, kenyerünk i Mindent szabad-é követelnie annak, Ki fojtogatott, amikor lihegénk ? S ha mind jog, amit neki mégis odadnak: Nem bűn e nyilát eregetni felénk ? Vagy érzitek-é, hogy akármi különbség Választja el a haza hű fiait? Kitől veszik el ma a munka gyümölcsét? Kinek van a nyelve miatt baja itt? Nincs nyitva az út az előhaladasra Mindenkinek, aki betölti helyét? Nem szégyen a bujtogatok aratása, Mig vad, tanulatlan, koldus a nép ?! Ha szent a jog és vele a kötelesség: Mért tölti be gyűlölet a szíveket ? A tiszta fehér lap, őszinte szívesség Jutalma miért nem igaz szeretet ? Ha nyújtom a jobbomat: annyira sértés, Hogy sanda gyanút fog a rosszakarat ? Es oly lehetetlen a néma megértés, Hogy „sorvadozunk a nagy átok alatt?

1' Testvéreim, az üdvöt azok ne reméljék, Kiknek szava méreg, a bosszúja hős; Értsük meg a boldogulás nagy igéjét: Elpusztul a gyönge, megáll az erős ! Karunk meg is óvja, amit maga szerzett, A harc tüze bárha örökre is ég ; A nemzetiség bástyája a nemzet, S vele él vagy enyészik a nemzetiség!! Aba József. II nyomor problémája. Irta: Hartstein Gyuláné Dósa Margit. A személyes testápolás a gyermek születésénél kezdődik s nem egyéb, mint a kellő gondozás az anya részéről. Erre valók az anyák részére felálli

fott iskolák, hol rendszeres előadásokat tartanak, a gyermekápolásról. Ennek legfőbb kellékei: a gyermek rendben és tisztántartása, friss levegő, gondos táplálkozás és testmozgás. A gyermek tisztaság és rend iránti érzékét továbbfejleszti az iskola, mely a hygienia mai követelményeinek teljesítése után a szegénység elhárításának második legfőbb tényezője. Az iskolai nevelést fiuk részére 17—18, leányok részére 15—16-ik évig kellene kötelezővé tenni s csak ezután vehetők fel a physikai munkát végző munkáscsoportba. Az iskolai nevelés tökéletesítése, a sociáldemokrátia legfőbb törekvése Az iskola a morális kötelességérzetet is fejleszti a szülőkben. Nagy feladat a szegény szülőkre, a gyermeket reggel tisztán felöltöztetni, iskolába küldeni s betartani mindazt a pontosságot és tisztaságot, mit az iskola megkövetel. S igy az iskola kényszeríti a szülőket gyermekeik kellő gondozására s megerősíti bennük a szülői kötelességérzetet. De a testileg gyengéknek : vérszegényeknek, hátgerincsorvadasosoknak, púposoknak, oly kevés erejük van, hogy még egész fiatalon, a munkaképtelenség áldozataivá lesznek. Az ilyen fiatalon munkanélküliekből lesz a börtönlakók és prostituáltak nagy része. Mi az orvosság ? Iskolai hatóság felállítása, mely gondoskodik a beteg gyermekek iskoláztatásáról, ellátásáról s orvosi kezeléséről. Erre való az iskolaorvosok, iskolatestvérek intézmé-