Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-15 / 22. szám

4 20-ik szám. jntyÍRtflbér, 1914. március 8. Családonként 37 kgr. liszt jutóit és igy 486 családnak három hétre a mindennapi kenyér biztosíttatott. Ugyancsak a vármegye árviz által sújtott fenti 5 járás kisgazdaközönségének szükséges termények és vetőmagvak beszerzésére és azoknak 20% árengedménnyel, október hó 1-én leendő kifizetési halasztással való kiosztására a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur 65000 korona hitelt engedélyezett és felhatalmazta a felügyelőségei, hogy ezen hitel keretén belül a terményeket szerezze be és ossza ki. Az ősszel eszközölt összeíráskor a fenti járások kisgazdaközönsége által kért termény és vetőmagszükséglete 50000 korona értéket tett ki, igy még 15000 koronával több hitel engedélyeztetett, mely szintén a kisgazdák szükségleteinek kielégítésére fordittatik, mivel azok most, hogy az engedélyezés köztudomásu lelt, nap-nap u'án küldik be ujabb kérelmeiket a felügyelőséghez. Hogy a mai napig beérkezett összes kérelmek kielégítést nyerhessenek, a felügyelőség ujabb felterjesztésében a 65000 kor. hitelnek 70000 koronára való felemelését kérelmezte. A 65000 korona hitelből 585 m. mázsa tavaszbuza, 462 mmázsa őszi rozs, 124 mmázsa tavaszi rozs, 208 mmázsa árpa, 243 mmázsa zab, 427 mmázsa tengeri, 3504 mmázsa burgonya és 108 mmázsa bab rendeltetett meg és a kiosztást jövő héten a felügyelőség meg fogja kezdeni. A belügyminiszter ur által engedélyezett 5000 korona készpénz segély és a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur állal engedélyezett 65000 korona hitel a vármegye 5 járásának árvízkárosult lakosságát a fenyegető ínségtől megmentette és az általuk élelmezésre kért termények, vetőmagvak elnyerhetését lehetővé tette, miért is ennek fontosságát átérezve bátor vagyok javasolni, méltóztassék a m. kir. belügyi és a m. kir. földmivelésügyi miniszter urakhoz vármegyénk árvizsujtotta lakossága iránt tanúsított jóindulatáért feliratban hálás köszönetet mondani es azt hiszem, a tekintetes Közigaz gatási Bizotttág tagjainak egyhangú helyeslésével találkozik azon javaslatom is, hogy fejezze ki t. Közigazgatási Bizottság hálás köszönetét főispánunk őméltóságának is, kinek hathatós többszőri közbenjárásának a fenti államsegélyek engedélyezését elsősorban is köszönhetjük. Végül jelentem, hogy a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur folyó évi 6401. és 6102. számú leiratával Nyírkarász község általános és Nagyhalász község részleges halártagositása tárgyában az 1908. évi XXXIX. t.-c. alapján a helyszíni tárgyalást elrendelte és annak határnapjául Nyírkarász községben folyó hó 18-át, Nagyhalász községben folyó hó 19 ét tűzte ki. A tárgyalás foganatosításával dr. Gerencsér Jenő miniszteri s. titkárt bizta meg és a felügyelőséget is utasította a tárgyaláson való képviseltetésére. Gazdasági ismétlő iskolák szervezésről. Magyarország természetnyujtotta előnyeinél fogva őstermelésre van utalva. Ezen előny megismerére keltette talán föl őseinkben a vágyat Attila birtokának elfoglalása iránt. Természetesen eleinte az őstermelésnek legkezdetlegesebb ágaival; halászattal, vadászattal foglalkoztak. Csak jóval később a keresztyénség terjedésével kapcsolatban, midőn már állandó helyre telepedtek, kezdték meg az őstermelés legfontosabbikát, a földmivelést. S eszközök hiánya miatt bizony lassan haladt előre fejlődésében. Mindazonáltal a későbbi kedvező körül • mények folytán, főleg az olaszokkal való érintkezés következtében, meglehetős haladás észlelhető gazdasági téren, sőt ebben az időben már a gazdasági ismeretek terjesztése végett könyveket is írlak, az u. n. füvészkönyveket, melyek főleg a növények bővebb ismertetését foglalták magukban. A XVI. század főiskoláiban már a többi tárgyak melleit a gazdaságtan köréből is tartottak előadásokat. Azonban ezen iskolák a mezőgazdasági ismeretek előbbrevitelét nem szolgálták s eredményük igen csekély volt. A nép mezőgazdasági kiképzésére egyáltalában nem gondoltak. Ennek oka azonban az akkori feudális viszonyokban rejlik. Mindazonáltal már ebben az időben is akadtak egyesek, akik a nép mezőgazdasági kiképzését hangoztatták. Ilyen volt Tessedi Sámuel, ő alapította az első gazd. ism. iskolaszerű intézményt Szarvason. Ezen iskola azonban halála után nemsokára megszűnt. Ez időtájban alapította Festetich György gróf Keszthelyen az ő Georgikonját, melynek az okszerű gazdálkodás terjesztésére jelentékeny hatása volt. Ez az intézet 1848 ban 51 évi fennállás után megszlnt. Az 1848-i események a mezőgazdaság terén is jelentékeny változásokat idéztek elő. A jobbágyságot felszabadították a földesuii terhek alól s ő a maga ura lett. Ez a hirtelen jött változás azonban nagy bajoknak lett az okozója. E kedvező helyzetet nem tudta megérteni, annak gazdasági előnyeit nem igyekezett a maga hasznára fordítani. Szabadságát szószoros értelemben vette s lassankint dologkerülővé lett. A nagy szabadság ily módon pusztulást, rombolást hozott számára. A teljesen magára hagyatott nép, ahelyett, hogy szabadságát gazdasági megerősítésre fordította volna — vezető nélkül — a gomba módra szaporodó lelketlen egyének szavára hallgatva a gyors meggazdagodás terére lépett, tudatlansága folytán azonban legtöbbjük mindenéből kiforgatva Amerikában remélte boldogulásának útját megtalálni. S csak kis részük volt képes a minden oldalról jelentkező bajok ellen a harcot fölvenni. Ez a védekezés csak oly módon volt lehetséges, hogy teljesen izolálta magát s ez a zárkózottság okozója lett hátramaradottságának, melynek szomorú következményeit jelen korunkban is szemlélhetjük s nagy gazdasági bajoknak lett az okozója oly annyira, hogy még intéző köreink figyelmét is magára vonta. Bizony igen sok teendő a kis birtokosok felsegélésére. Szociális szükség már ez! Alkalmat és módot kell nyújtani ismereteinek gyarapítására s főleg be kell vezetni az intenzív gazdálkodásca s egyes jövedelmező gazdasági ágak fejlesztésére felhívni a figyelmét. Mindezen dolgoknak keresztülviteléhez egy fogékonyabb, élelmesebb, tanulniszeretőbb birtokos nemzedékre van szükségünk. S e célt leginkább az arra való neveléssel, tanítással, tehát a népiskola utján érhetjük el. A gazdasági ismereteknek iskcla utján való terjesztését már az 1868 évi XXXVIII. t.-c. is érinti, amidőn a gazdasági tárgyak tanítását az elemi iskola VI. osztályában kötelezővé teszi. De ez a cél eléréséhez igen kevés volt. Egyrészt, mert a nagymennyiségű közismereti tananyag mellett csak szűk mértékben és nagyobbrész teoretikusan tehetett eleget kötelességének az iskola. Másrészt az itt szerzett ismereteknek tovább fejlesztéséről nem gondoskodott. Pedig a gazdasági ismeretek alaposabb tanítására csak az ismétlő-iskolában lehet gondoskodni. Ennek felismerése vetette felszínre a gazd. ism. iskolák eszméjét s az azt követő eszmecserét. Ennek eredményeként adta ki azután a vall. és közoktatásügyi m. kir. miniszter az 1896. évi 60764. sz. rendeletével a gazd. ism. iskola szervezetét s hogy ez milyen hatással volt, bizonyítja az, hogy 1896-tól 1902-ig 1712 gazd. ism. iskola szerveztetett az országban. A fent említett ezen rendelet azonban hiányosnak bizonyulván, beállott szüksége annak, hogy helyette egy uj rendelet adassék ki. Ez 1902 szeptember havában meg is történt. S ez a rendelet van mind máig érvényben, bár a vall. és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1909. évi 53000 sz. rendelete azon nemi módosítást eszközölt. Igen szép eszmék jutnak kifejezésre e rendeletekben, sajnos azonban, hogy a gyakorlatba való átültetésük, nagyon sok nehézségbe ütközik. Az állam a szervezési és fenntartási munkálatokat teljesen a községekre rója, amidőn kimondja, hogy minden község, melyben a lakosok túlnyomó része gazdálkodással foglalkozik s az ált. ism. iskolai tankötelesek száma az 50 et meghaladja, köteles gazd. ismétlő iskolát felállítani. A községek azután a legegyszerűbben eleget is tesznek e kötelességüknek oly módon, hogy az ált. ism. iskola, gazd. ism. iskolai cimet nyer az iskola kertjében néhány ojtási müveletet elvégeznek s néhol legfeljebb még a tananyagot is teoretice megtanulják. Ismerve az iskolába járó növendékeket, elképzelhetjük az ily módon elért eredményt. Bizonyos, hogy az ilyen gazd. ism. iskolák egyáltalában nem szolgálhatják azt a célt, melyek a vall. és közoktatásügyi m. kir. miniszter rendeleteiben kifejezésre jutnak. Ilyen gazd. ism. iskoláknak nálunk való szervezését igazán nem ajánlom, mert ilyen elméleti munkával nem valósithatjuk meg azokat a célokat, melyek a rendeletek főgerincét képezik. Nem pedig azért, mert ilyen módon a gazd. ismereteket elméletileg igyekszünk át ültetni — gyakorlati telep hiányábán — a gyermekekbe. S ily módon a gazd. ism. iskola nem sok gyakorlati hasznot nyújt. S innen van a nagy ellenszenv is a gazd. ism. iskolák iránt. Ebből önként következik, hogy ilyen alapokon szervezni gazd. ism. iskolát nem érdemes, mert nem lesz életképes s nem válik népszerűvé, miután gyakorlati haszon nem származik be'őle. Pedig hogy a gazd ism. iskolákra nagy szükség van, azt nem lehet eléggé hangoztatni. Mert hiszen azokat a nagy gazdasági bajokat — amiket a jelenben módunkban van szemlélni s amelyek a magyar nép fogyatékos tudásából és minden uj dolog iránti bizalmatlanságból származnak — nagyrészben az iskola van hivatva megszüntetni. Ezen igazságosan s a valóságnak megfelelően mutatja ki e bajokat Tordai L^jos s mindjárt ki is jelöli azokat az utakat, melyen a tanítóságnak e bajok orvoslása végett haladniok kell. „Ssociálpedagógiai studiumok" c. könyvében ezeket mondja: „A magyar nemzet boldogulása attól függ, sőt fentmaradásának is az képezi alapját, milyen mértékben használja ki a magyar társadalom elsősorban az ország területének természeti kincseit és hogy a magyar társadalom egyedei és összessége milyen mértékben fordítja a maga hasznára ugy a felfedezések, mint az uj gazdasági termékek előnyeit. E törvények respektálására a következmények tanítják a nemzeteket, a társadalmakat és azok tagjait. Nem kell bővebben utalnunk arra, hogy a fönt emiitett momentumok gazdasági és erkölcsi szempontokból való kihasználása értelmi erők közreműködésével történhetik a legdirektebb módon, tehát felesleges annak is bővebb megokolása, hogy az értelem munkálására hivatott tanitónevelő munka, a pedagóg

;a, kell, hogy ebben az irányban intenzív munkát végezzen. Különösen a magyar pedagógiának nyílnak e tekintetben nagy feladatai. Magyarország a természettől megáldott terület, de azért eltemetve, a magyar társadalom javára kihasználatlanul hevernek természeti emlékei és erői. — Nálunk — hogy csak egy pár jellemző példát emiitsünk, az alföld humusza holdanként átlag csak 6—7 q búzát ad, holott Cseh- és Németország műtrágyával kezelt silányabb földjén 10—12 q terem. A felvidéken az ősi bányászatból meggazdagodottak utódai 20 millió koronát kamatoztatnak a takarékpénztárakban, mig az ujabb kihasználásokra és ipari befektetésekre a külföldiek adják a pénzt. De mi dacára, hogy ezer holdról fenyegetnek rémes veszedelmek, mégis csak a régi nemzeti struc-politikát űzzük: mi most is csak erényeinket dicsőitjük, mi vérébe oltjuk a Jgyermekeknek, hogy mi vagyunk az Úristen legelső nemzete, mi gazdagok vagyunk, mert miénk ez a „tejjel-mézzel megáldott Kánaán." És elhallgatjuk, hogy a kis gazdáink tönkre mennek, mert rablógazdálkodást folytatnak. Elhallgatjuk, hogy milyen rettenetes következményeit látjuk annak az önhittségnek, mely még az 5-10 holdas gazdák keblét is dagasztja és amelyik nem engedi, hogy szakítson a tizedik ősétől eltanult gazdálkodási- és életmódján. Látjuk, mint törik derékbe a legjobb nemes szándék, mely a közjót akarja előmozditani a tudatlanság és indolencia vastag korlátján. A mi pedagógiai munkásságunk elsősorban is arra kell, hogy irányuljon, hogy a gazdasági érdekű és olyan egyéneket neveljünk, kik nemcsak a maguk, de a közösség és még tágabb közösségek érdekeit természettudományi és mennyiségtani mérlegelés alapján meglátni, megérteni és annak értelmében dolgozni tudjanak és akarjanak. Tehát a szociális és gazdasági ökonomikus gondolkozásra és cselekvési készségre kell hogy neveljen az iskola." Szlaboczky Pál. (Folyt, köv.)