Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-15 / 22. szám

Nyíregyháza, 19Í4. március 26. Csütörtök XXXV. évfolyam, 25. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szabadság ünnepe. Az egymásra torlódó események, idők árjából csodálatra méltó fenséggel emel­kedik ki az 1848. március tizenöt em léke s az ehez füződó' történeti esemény!... Mig más nép fajok, nemzeti társa­dalmak életében eget földet vivó szenve­délyek hosszú harca vezette be az átala­kulásnak, újjászületésnek azt a dicső korát, melyre még a késő utódok is eltitkolhatatlan büszkeséggel tekintenek vissza, addig a Tisza, Duna völgyén olyan jelenség volt az ujkorszakot hirdető nép­szabadság fájának kivirulása, mint az első tavaszi napsugár, mely észrevétlenül lopja oda a tar galyakra. a száraz kopár avarra a feltámadt élet reményteljes hófehér virágait! A magyar nép, a magyar nemzet történetében az 1848. márciusi korszak­alkotó események kialakulása a nemzeti öntudatba való behatolása annak a vér­telen forradalomnak ragyogó jele, mely mig az emberi eltemetett jogok feltámasz­tását pillanatszerű lelkesültséggel végezte, addig az emberi, polgári nemzeti eszmé­nyek szent szerelmének szűzies hevében nem engedte vérrel, sárral beszennyezni az Uj-Magyarország ideáját: a századok óta sóvárgott népszabadságot! Hogy a márciusi boldog álmodás szent­rajongás után nem sötét fellegként vo­nult el az ébredő nemzet felett a rette­netes megpróbáltatás ... ezt már nem az az isteni szellem szülte, mely évezre­dek óta titkon ápolgatja a szivek mélyén az emberi függetlenség, szabadság vágyát, mely épen a szabadság érzetébe s birtokába helyezte a legdrágább kincset: az emberi méltóságot; ezt az erkölcsi elfajulást; ezt az aránytalan mérkőzést; ezt az eltiporni kész lihegő véres bosszút az az átkos emberi szellem kavarta fel a százados romlottság tengeréből, melynek éltető eleme; a zsarnokság, az ököl jog minden időben! Óh pedig az az 1848. március tizen­ötödike mily ragyogó napja az aléltságá­ból felriadt magyar nemzetnek; mily gyö­nyörűséges kiinduló pontja az egységes nemzeti társadalom dicsőséggel, gazdag eredménynyel koszorúzott fejlődésének! ?... Páris utcáin, Bécs barikádjai közt a végső ellenállásra, nagy leszámolásra kész felbőszült tömeg rombol, pusztit; engesz­telhetetlen vérontás közt jelzi, hogy ütött a feltámadás tizenkettedik órája; Pesten pedig egy maroknyi fegyvertelen ifjúság tizenkét egyszerű pontokba foglalt kiált­ványnyal s egy még egyszerűbb nemzeti dallal, a „Talpra magyar"-ral kezdi meg a belső forradalom nagy munkáját, melynek nyomán csodák, bámula­tos eredmények születnek, olyanok, ami­nőkről hajdan a hitregék világa tanús­kodott! . . . Amit a forrongásban levő külföldi nép csak óriási vértenger lezajlása s nagy társadalmi megrázkódtatás után tudott magának megszerezni, azt a magyar nem­zet ifjúsága úgyszólván huszonnégy óra alatt szerezte meg egy könny, egy vér­csepp nélkül; ha hullott a könnyű, az a boldog magyar nép imádságos érzésének volt syrnboluma, mely mint a nemzeti hála jelvénye egész az égig emelte az ujjá született lelkek gondolatát! . . . Pedig annyi akadály, annyi veszede­lem egy népnek a haladási utján sem tornyosult, mint az akkori magyar­ságén ! Mig a müveit nyugati államok tár­sadalmi evolutiója a XVIII. század má­sodik felében s a XIX. század első évti­zedeiben már már tetőpontját érte el s ugy szólván, kéznél feküdt a társadalmi építkezés s sociális berendezkedés gazdag anyaga, addig a mi korhadt rendi alapon s gyűlölt osztály uralmon nyugvó félha­lott nemzetünkre, midőn végre valahára kibontakozott a zsibbasztó álmok karjai közül, mind azt, ami az újjászületni kész nemzeti társadalomnak szükséges . . . öntudatra ébredt lelke mélyéről s a nép szabadság romjai alá temetett s onnan feltámasztott örök emberi igazságokból merítette; s mig a nemzeti, társadalmi újjászületés magasztos munkáját végezé, Istenén, önerején kivül nem volt semmi más segitsége! 1848. március tizen­ötödike volt a népszabadságra megért, az önálló faji, nemzeti törekvésekre ké­pesített magyarság születési napja ,.. E nagy nap jelentőségét, törté­nelmi súlyát még növeli az históriai igazság is hogy a függetlenségért, sza­badságért küzdő nemzetnek egyetlen igazi napja ! Vér betűkkel irott, a nemzeti dicsőség vérrózsáival koszorúzott történelmünkre nem akarok a korszakalkotó események jelentőségének csökkentésével fátyolt bo­rítani, a vértanuk ezreinek nyugvó porai kiáltanának ellenem; de még is, ha innen a nyugodtabb, rendezettebb életviszonyok közül visszaszállunk lélekben az egy­másba kapcsolódó történelmi események közzé, mint megdönthetetlen igazságot kell leszögezni, hogy egyetlen korszak­alkotó esemény áldását, felemelő hatását sem érezte meg ugy a nép mint 1848. március tizenötét! Az egész közép, az egész újkor vér­zivatara temérdek erőt fogyasztott, mil­lió életet emésztett fel hazánk testéből anélkül, hogy a küzdő megtalálhatta volna önfeláldozó lelkesültsége ellenértékét a kivívott diadalban, csak az öldöklő csaták nyomorúsága, kinja. szenvedése volt a nemzeté ... a pálmaág, a győzelem azon­ban kiváltságos halandóké s idegen ha­talmasságé ; ha olykor olykor juttatott is egy morzsányit a földi gondviselés a nemzeti diadalból, azt is meg kellett fi­zetni az istenadta népnek ujabb szolga­sággal, ujabb lemondással! . . . 1848, március tizenötig azt sem tudta az éb­redő magyar: mi az a népszabadság, mi az a nemzeti függetlenség ?! . . . Igaz győzelem, szivet lelket átható diadal csak az lehetett, ami 1848. már­cius 15-én tölté el a nemzet kebelét; mikor az eddig elfelejtett, lenézett ma­gyar nép, annyi bolyongás, annyi gyöt­relem után végre önmagára, anyagi er­kölcsi erejére s nagy nemzeti hivatására ráismert s nem elégedett meg többé azzal a lealázó szereppel, hogy tétlen nézője legyen az események folyásának, vagy vak eszköze az idegen hatalom zsarnoki törekvésének, hanem belekapcsolta vá­gyait, érzelmét, gondolat világát sőt egész benső lényét abba a fenséges küzdelembe, melyet egész Európa csodált, mely a nemzeti szabadság ősi romjain egy uj világot teremtett: a független szabad ma­gyar nemzet világát! Ennek a diadalnak nemcsak a vér­rózsáit szaggatta a nemzet, hanem ujjá­szülő áldásait is érezte; mert már mindjárt az első lépésnél, 1848. március 15-én, emberi jogokkal megkoszorúzott lelkekből szállt fel az eskü s a nagy nemzeti imádság! Ettől az időtől kezdve vált tudatossá, boldogítóvá a küzdés; s irigyelt nemzeti erénynyé : az önfeláldozó honszeretet! . . . Azonban még más is történik e nagy napon ! Az uj életre ébredt nemzet orga­nizmusában megkezdődik a fenséges ki­egyenlítés munkája ! Az osztály uralom, a születési ki­váltságok birtokosai, mint egy kénysze­rítő parancs szóra, önmaguk törnek rést a több százados előjogok ósdi bástyáin s a népet, mely eddig irigyelve, elfojtott keserűséggel nézte a nemesség szászorta boldogabb helyzetét, egész közvetlen kö­zel engedik a legtisztább örömök kútfe­jéhez, az egyenlőség, testvériség, szabad­ság éltet adó nagy gondolatához, s ha­talmas ur a megvetett pórnak testvéri jobbot nyújt s e szent viszonyban meg­testesül az az örök emberi igazság, hogy a magyarnak csak a magyar lehet leghí­vebb osztályosa, segitő társa vészben viharban! . . . A jogtalanság siralmas helyzetét, a testvériség szülte emberi, polgári jogok szokatlan ragyogása disziti fel; a szolga­ság sötét világából méltósággal emelke­dik ki a dolgozó küzdő magyarság erő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom