Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-19 / 15. szám

17-ik szám. JNÍYÍM1DBE. 1914. február 26. 3. A kemecsei mulatságoknak — főleg, ha az mint rendesen műkedvelő előadással van egybekötve — mindenkor megvolt ugy anyagi, mint erkölcsi sikere, de ritka eredmény az, mely e hó 7-én számos és válogatott közönség előtt oly szép erkölcsi sikert ért el. A kemecsei „Gazda•kör" ifjúsága adta elő a „Gyímesi vadvirág" cimü népszínművet, mely — tekintve a szereplők első felléptét — várakozáson felüli volt, mi főként Petrics Mráz János másodjegyző ur rendező ügybuzgóságának s mint. egyik főszereplő lelkes példájának köszönhető. Dacára, hogy a szereplők szerepeiknek betanulására a lehető legkevesebb idő volt ugy az egyesek magánjátéka, valamint az összesek összjátéka gyakoroltabb műkedvelőknek is dicséretere válnék. A darabot megelőzőleg Juhász Ferenc kemecsei lakosnak ez alkalomra irt s helyi érdekű, lángoló hazafias eszméktől áthatott prológját, amelyet alább egész terjedelmében közlünk, szavalta Juhász Lajos tanitó. A darabot világos reggelig tartó tánc követte. Felülfizettek: Dr. Kiss Ferenc 5 K, Deim György 4 K, Wolecska Mihály (Petrozsény) 5 K, Mikecz Pál 10 K. dr. Horváth József 20 K, Kriston Sándor 5 K, Megyery Pál 5 K, Mezősy László 5 K, Ladányi Gábor 3 K, Szitha Miklós 2 40 K, Tóth Béla'2 K, Csécsi Lajosné 2 K, Pásztor Sámuel 1-80 K, Vas Mihály 1'40 K, Szentpétery Pal 1'40 K, Szőlősy Mihály 1 40 K, Juhász Ferenc 1-20 K, Nagy Pál 1 K, Hódy János 0.40 f. A felülfizetéseket köszönettel nyugtáz* uk. * * * Duló csaták után! A Kemecsei Gazdakör 1914. évi febr. hó 7-én táncmulatsággal egybekötött műkedvelő előadásai a. ,Prolog" I ta : Juhász Ferencz. Mint nagy vihar után melyben a természet Furiái duló bősz csatára kelnek S bele dörren az ég. Hegyek ormairól százszor visszazendül S amig elhalóan hangja lecsendesül. Tisztulni kezd a lég. Igy vonult át rajtunk sok csaták viharja S hősiesen birta a magyarok kardja Annyi ellenséggel. Hányszor volt nagy harcunk törökkel, tatárral; Osztrák, orosz sergek tergernyi hadával S birtuk győzelemmel. S meg nem törve, habár meg is fogyatkozánk, Nagy Isten csodája hogy még is áll hazánk, Annyi évszázadon. S ha egyet akarna ma is ész és a kar, Nem volna boldogabb nemzet mint a magyar Széles e világon. De van e nemzetnek egy régi nagy vétke, Melyért a balsors már oly annyiszor tépte, Hejh ! mi ez, tudjátok ? A dúló pártviszály, a rút visszavonás, Egyenetlenkedés az össze nem tartás; Ezer éves átok. Ez volt a végzete e szegény nemzetnek Melylyel nem is oly rég ön sirját ásta meg Bús temető helynek. S rája a zsarnokság követ hengerített (Kárörvendve hogy már halott ez a nemzet) Gyászos szemfedőnek. Pedig nem halt meg Ö; csak csendesen alszik S habár ellenségi katonákkal őrzik Köves koporsóját ; Alma nem lesz örök, felnyílik a sir és Enyhe szellők szárnyán, hozza az ébredés Sugáros hajnalát. Ah! már dereng az ég a kelet peremén S dicsfénytől övezett koronával fején, Ragyogó orcával, Szabadság angyala égi trónjára lép ! S öntudatra ébred millió szolga nép A szent szabadságban. Megmozdul a sirkő, nyilik a koporsó . . . Eloszlik a nemzet mély álmot aluvó, Síri nyugodalma; Uj életre ébred, uj eszmék hevítik, Mit lerombolt a mult, azt újra építik Erős alapokra. Uj erőt merítve, járva uj utakon, A sors csapásiból tanulta multakon, Es csak úgy lesz boldog. Hogyha kéz kezet fog és ha egyet akar, Együtt munkálkodik az ész ugy mint a kar, E hon virulni fog ! Ez lesz a vallásunk, ez a nemzet hite, Amelynek ím itt van egy gyülekezete S tartja nagy ünnepét, Ez ifjú „Gazdakör" ül ma keresztelőt Jó példával hordva honfiai előtt Tudás szövétnekét Legyen e „Gazdakör" szövetség szekrénye, Melynek legszebb éke tagjai erénye, És legyen ez oltár Hová minden hive a korhaladásnak, Minden apostola az igaz tudásnak Imádkozni eljár. Ne dúljon pártviszály ennek szentélyében ; Hanem egyesüljünk hazaszeretetben Egy közös, szent hittel. Ki ki munkakörén dolgozva, tanulva Ki arra hivatott szeretve tanítva, Ujjulló reménnyel. Föl hát a zászlóval, melynek lobogóján Egyetértés, munka, erény és tudomány Szent igéje díszlik ; A hazaszeretet sugára vonja be S legyen szövétnekünk az éjsötétjébe ; Amig hajnalodik. S ha majd egykor eljő a nagy feltámadás, Zengő harsonával az égi trombitás. Szálva népek felett; Ébren találjon itt egy erős és vitéz, Bátor, összetartó, hónáért halni kész Hős magyar nemzetet. Svédországban. II. Stockholm. V. Irta: dr. Leffler Béla. A Djurgorden többi része tölgyes erdő, melyet széles sétautak szelnek át. A Skansentől délre néhány előkelő vendéglő mellett haladunk el, ahonnan nyaranta magyar cigányzene szokott kihallatszani. Igy a nyáron a Hasselbacken terasszán turkevei barna legények vörös frakkban húzták a Fráter-nótákat. Mikor megkérdeztem a prímásuktól: „Hát sok dicsőséget aratott-e itten ?" „Dicsőséget csak viszünk haza kírem, de nagy bankót azt már igen keveset!" A Djurgorden egyik legidillikusabb helye: Bellmann pihenője. Egyszerű kőtalpon pihen Carl Mikael Bellmann, a svéd Anakreon, hatalmas mellszobra. Bellmann volt a svédek Csokonayja, egyidőben is éltek. De mig a mi debreceni diákunk üres zsebbel és kopott ruhában vándorolt a szegény országban és csak nagy ritkán melegedhetett meg valamely Maecenas vendégszerető házában, addig a svéd Anakreon a királyi udvarban élt, selyem ruhában, csipkés ingben főurak és udvarhölgyek előtt pengette lantját. Bellmann Stockholm és az egész svéd nép mai nap is legkedvesebb lirikusa. Graciózusan finom dallamait, ma is épen ugy éneklik az iskolák fiuk, mint dúdolgatják az öregek. Minden évben julius 26-án ide a tölgyek alá gyül össze egész Stockholm, hogy megünnepelje nem annyira a bornak és szerelemnek a dalnokát, mint inkább a legnépszerűbb nemzeti lírikusnak az emlékét. Ha kedvünk tartja elsétálhatunk a Djurgorden másik végéig, a Manilla intézetig, a siketnémák iskolájáig. Ebben az erdei iskolában évente mintegy 150 szerencsétlen embertársunk nyer oktatást és némi ügyességet, hogy megküzdjenek az életnek rájuk nézve százszoros nehézségeivel. A Manilla intézetben képezik ki a siketnémák tanitóit is. Sőt Svédországban a sihetnémáknak külcn lelkészeik is vannak, akik egyik városból a másikba utaznák és istentiszteleteket tartanak a siketnémáknak. Stockholm különben bővelkedik a mintaszerűen berendezett humánus intézetekben. A város tart fent több gyermek- és aggmenhelyet, tágas szegényházakat, csecsemő otthonokat, óriási szegénykórházakat stb. Mindezek leírását azonban, bármennyire tanulságosak is, nem illeszthetem be jelen előadásomba. Stockholm nyáron úgyszólván az idegeneké; a stockholmiak ugyanis nagyrészben a körülfekvő kellemesebbnél kellemesebb nyaraló helyeken tartózkodnak. Tegyünk mi ís egy pár kirándulást Stockholm környékére. Ilyen kedves idillikus hely a Haga-park, III. Gusztáv királynak egykori szórakozó helye, melynek rejtett lugasaiban nem egy finoman csengő pastoralet énekelt el Bellmann. A rokokó király nagyszerű kastélyt akart ide építeni, de az országgyűlés ezen tervében megakadályozta. Igy hát megelégedett néhány kisebb épülettel és egy intim fehér színházzal. Ha innen egy kis gőzössel a Brunsviken túlsó partjára hajózunk, akkor egy másik királyi kastély az Ulriksdal-slott mosolyog elénk a zöld fák közül. Ez volt a napokban elhunyt özvegy svédkiráiyné lakása, itt tartózkodott a legszívesebben. A Málar változatos partvidékéről áttekintő képet nyerünk, ha kirándulást teszünk Drottningholmba, a svéd király nyaraló helyéhez. Útközben balra egyik kinyúló sziklán hatalmas bádog kalap kelti föl érdeklődésünket. Ez az u. n. Kungshatt a király kalapjának a sziklája. A monda szerint talán a kilencedik században Erik királyt a dánok, miután legyőzték seregét, üldözőbe vették. A király erre a sziklára menekült és mikor látta, hogy az üldöző dánok minden oldalról körülvették, lovával együtt a Málarba ugrott, csak a kalpagját hagyva zsákmányul ellenségeinek. Ezt a mondát hirdeti a bádog kalap a szikla tetején. Drottningholm, a királynő szigete, viruló kert, nagy pázsitokkal, árnyas fasorokkal, apró tavakkal, kis patakokkal, melyeken át fehér hidacskák vezetnek. A parkban gyakran találkozni a lovagló kis hercegekkel, vagy az ősz özvegy királynővel, amint a hattyúkat eteti. A fehér királyi kastély számos megtekintésre méltó műkincset rejteget. Az egész Drottningholm legérdekesebb pavillonja Kina. A rokoko olvadt össze itt a kinai stílus kiugró groteszk formáival. Nem látta Stockholmot az egészen, aki legalább ki nem ment Saltsjőbadenbe- Két utat is választhatunk vagy 'a kényelmes villamos vasutat, vagy a kissé lassúbb gőzöst, de ha ez utóbbit választjuk, ugy Stockholm környékét ujabb oldaláról ismerjük meg. Elhaladva a hajó-dok mellett, ahol mindig horgonyoz egykét páncélos vagy torpedó naszád, és a Djurgonden villái mellett, csakhamar eltűnnek Stockholm tornyai, betértünk a Skurusund szorosba. A szeszélyesen csipkézett sziklás parton jobbra-balra barátságos villák mosolyognak elő a sötét lombok közül. Hajónk gyorsan siklik tova és már a Baggen-Sták szorosnál vagyunk. Itt az ősi égerfák mellett karcsú fehér törzsű nyírfák rajzolódnak feketén a csöndes vízbe, mig a parton kis csolnakok vesztegelnek, várva a kirándulókra. Még egy merész fordulat és föltűnik Saltsjőbaden templomának vörös tornya. Megérkeztünk Stockholm legelőkelőbb tengeri fürdőjébe és villavárosába. A pazar Grand Hotel előtt két művészi domborművekkel díszített bronz zászlórúdtartó hirdeti a saltsjőbadeniek tiszteletét Wahienberg iránt. Ugyanis ez a stockholmi milliomos fedezte fel Saltsjőbaden nagyszerű fenyvesét, kitűnő fürdejét és tette előkelő fürdőhellyé. Bőkezűségét hirdeti a sziklákon épült uj templom szinte káprázatos bizánci berendezésével, melynek tompa sisaku vörös tornyából csak most nyáron csendült meg az első istenitiszteletre hivó harangszó. Wahienberg azonban nemcsak templomot épített, hanem minden jótékony adakozásnál neve első helyen szerepel. A villamos vasúton visszatérve Stockholmba, nem egy kellemes fekvésű csöndes falu mellett robogunk el, ahová oly szivesen menekülnek a nagyvárosi zaj elől a stockholmiak. Saltsjőbaden télen még zajo sabb mint nyáron. A tó sík jegén fürge korcsolyázók siklanak tova s csak Erikson szobra a korcsolyázó" áll mozdulatlanul; a puha hóval fgdett lejtőkről pedig skí-lutók rohannak óriás szökkenésekkel lefelé a nézők gyönyörűségére. A stockholmiak még látogatottabb téli sport helye: Djursholm, hova kényelmesen berendezett villamos vasút visz. Télen midőn „A