Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 14. szám

12 2-ik szám. Hogy lehet az, hogy a társadalom csupán a szellemi-munkások asszonyainak akarja megtiltani, hogy munkájában osztozva otthonhagyja gyermekeit s háztartását, habár maga helyett keresményéből tarthat megfelelő személyzetet, mely feleslegessé teszi az otthonlétet, mért nem kényszeritik a parasztasszonyt gyermekei őrizetére? Bizonyára azért, mert az asszonynak otthoni munkája kevés értékű, vagy egyáltalán nincs, és mert a férj keresménye nem elég. Ez az állapot már bekövetkezett az uri-osztálynál is és hovatovább súlyosbodik, Leghatalmasabbnak látszik az az érv, mely a nőemancipáció jogosulatlanságát vitatva, a „természet intencióira", a „természetes fejlődés" teóriájára támaszkodik. Többen azt mondták: „A természetes fejlődés a férfinak juttatta a vezető szerepet."Milyen alapon? kérdezhetem. Az ököljog alapján. A fizikailag talán eredetileg is erősebb ősember férfia nem eszével, hanem az öklével szerezte meg az élelmet, mig asszonyát a gyakori anyaság, odújában tartotta. (Akkor még nem ismertek semmi praktikát s az ösztön parancsa hatalmasabb volt, mint a gazdasági érzék.) A.z első nagy emberek a nagy hadvezérek voltak s ahol nyers erőre s kegyetlen vérengzésre volt szükség, mit kerestek volna ott az asszonyok ? Később, mikor az emberiség szellemileg is fejlődni kezdett, a férfi szintén az ököljog alapjárt tolta félre útjából az asszonyt és szorította vissza oda, hol nagyobbrészt most is van. Azonban nevezhetjük azt is a természetes fejlődés kifolyásának, hogy ma már az asszonyok nincsenek oly kegyetlenül kizárva a közért való működés teréről. Sőt az emberiség történelmében elenyészően rövid idő alatt sokat haladtunk, és, a suffragettekre csak később térek rá, kik különben is semmit el nem értek — egy kardcsapás nélkül foglaltunk el egy meglehetősen tág teret. Csendesen, zajtalanul, természetesen, mint a rügy halk kipattanása, mikor a tavasz életrekeltő lehellete éri. Nem döngették az egyetemek kapuját, csöndesen kopogtategy állítást sem oly nyugodtan leírni, mint ép pen ezt." Ezekhez a tanításokhoz csatlakozik „Az emberi nem eredete," amelyet az élő lények egy törzsű családfáját állapítja meg. Haeckel nevét nagygyá, ismertté nemcsak a teoritikus színezetű tanulmányai tették. Mert igazán elmondhatni róla, hogy nincs a biológiának területe, amelyen az ő munkássága termékenyítő hatással ne lett volna. Hajszáll pontos monographiái a monerákról, a radíolariákról, mészvázu szivacsokról, koraitokról; biologiai tanulmányai a mély tengerek életéről; a Challenger expedíció állatvilágának meghatározása ; fejlődéstörténeti munkái a hydromeduzákról, — mind lángészi ihlettel és lendülettel megirt munka. Azok a kíméletlen támadások, amelyek Haeckel biologiai működését kisérték, még hatványozottabb mértékben érték tisztán filozofiai munkáit. Az emberek óriási tömege dualista felfogást vall, s igy érthető, hogy Haeckel tanítása, a monisztikus világnézet, amely az ember szemléletét, gondolkozását sőt sokszor praktikus életét is megváltoztatja, nagy ellentállásra talál. Manapság is leginkább a természettudományosan képzett emberek sajátja az egységes világszemlélet. A monizmus alaptétele : hogy az „én" és a „világ" azonos elemek komplexuma. A dualizmus elismeri a természetvilágában uralkodó fizikai és kémiai erők hatását, feltételez azonban egy életerőt, amely a közönséges természeti erők felett áll. Haeckel monizmusa szerint: JNCYíFOTIDÉK. tak, alig hallottunk róla valamit, mig megnyílott itt-ott egy kis rés, amelyen megkülönböztető feltételek mellett bejuthattak a nők, — megkövetelve tőlük, a szellemi gyöngébbektől nagyobb előképzettséget a férfiakénál. S akkor is a legnehezebb utat jelölték ki számukra: az orvosi tudományt, mintha azt mondták volna: megengedjük, hogy a magatok lábán járjatok, de első utatok a Csimborasszó megmászása legyen. Ezelőtt 50- 100 esztendővel apáinkat hangos nevetésük zavarta volna fel álmukból, ha véletlenül azt álmodjuk, hogy az irás-olvasás nehéz tudományát jórészt asszonyok verik a gyermekek fejébe; hogy a honatyák között honanyák is helyet foglalnak ; hogy Franciaország egyik mairja, Augolország egyik polgármestere női nevet ir ez illusztris cím elé, hogy a párisi egyetem egyik tanszékéről egy asszony hirdeti a legszebb, legkomplikáltabb, leghasznosabb tudományt — egy asszony: az oly sok természeti titkot megoldandó rádium feltalálója. (Évszázadok folyamán vájjon hány Curiené veszett el!) A konzervativizmus és a haladás harcában mindig az utóbbi győzött. Azt hiszem, ha a rómaiaknak valaki azt merte volna mondani, hogy a rabszolgaság megszűnik, mindenki kinevette volna ez ostoba embert, hiszen akkor még a társadalmi rendet másképen elképzelni nem is tudták. Évezredekig kellett az embereknek oly élesen elválasztott kasztokban élni, mint — rabszolga és szabad ember. Hogy visszatérjek a természet intencióihoz: az állatoknál nem találunk oly nagy megkülönböztetést a jogok és kötelesség megosztásánál. A hím hűségesen megosztozik munkán s jogokon a nősténynyel. Sőt az állatok között legrendezettebb viszonyok közt élő méhek, nőstényt választanak uralkodónak, megtisztelve e nem fontosabb s nagyobb szerepét a szaporodásban. Mert ők is érzik talán — mit bölcseink, tudósaink csüggedten beismernek — hogy a létnek, a teremtésnek csak egy célja nyilvánvaló, s ez a — szaporodás. „minden élet működés plazma funkció, melyet az élő anyag fizikai, kémiai és alaktani mivolta szab meg. Érzék feletti dolog nem létezik." Lehetetlen dolog volna e helyütt Haeckel filozofiai nézetét behatóbban taglalni. Ahhoz, hogy Haeckel nagy értékét felismerhessük és méltányolhassuk, ahhoz ez nem is szükséges. Mert teljességgel mellékes az, hogy Haeckel monizmusa kHégiti-e ma a természettudásokat, vagy hogy a mechanistikus életfelfogás helyes e, aminthogy az is mellékes, hogy a materíaliz mus általában elfogadható-e mint életmagyarázal: mindezeknek a tagadása sem vonhat le Haeckel értékéből semmit sem, mert megmarad akkor is az a nagy érdeme, hogy ki tudta vezetni a filozófiát a spekulációk útvesztőjéből s uj életre keltette az elhanyagolt és megvetett természet filozofiát. A monizmus legelfogultabb támadója is kénytelen elismerni azt, hogy Haeckel a fejlődés törvényének megalapozásával és a természet. filozofiai ujjá ébresztésével végtelen nagy érdemeket szerzett. Annál lehangolóbb érzéssel állapithatjuk meg, a németek népszerű természettudósának, Bölsche szavainak igazságát: „Későbbi nemzedékek irigyelni fogják korunkat Haeckelért. Hogy bírálni, támadni lehetett ; megérthető ; de hogy nagyságát kora nem tudta kellőleg méltányolni — a fölött vállvonogatással térnek majd napirendre." Vajda Emil. 1914. február 15. Idők haladtával sok mindenből kellett engedniök az embereknek, abból, ami természetes. Avagy természetes-e az, hogy gyermekeinket, kiknek minden porcikájuíc a mozgásra van predesztinálva, az iskola falai közzé szoritjuk s egy tiz éves gyermek agyát kamatszámítás és a négyzet területének kiszámításával vagy a haszontalan latin deklinációkkal terheljük. Legerősebb fegyverük a férfiaknak, melylyel a nők egyenjogúsága ellen küzdenek, az az igazság, hogy a nő agyveleje könnyebb mint a férfié. A felnőtt férfi agyveleje átlag 1375. gr, a nőé 1245. 70-el kell némulni a feminizmusnak ! Itt a számok mindent agyonütő, rideg, szögletes ökle sujt könyörtelenül a nőkre. Ezzel vágott arcul oly szeretetreméltó mosoly kíséretében, már két előadása alkalmával is, a mi kedves Cholnokynk, bennünket nőket, akik pedig hallgatóinak mindig legalább 80 percentjét tettük ki, (bizonyára nem a könnyebb agyvelőnk következtében). Meg vagyok róla győződve, hogy nem nekem, könnyű agyvelejű és egy negyedik osztályú gimnazista képzettségével sem biró asszonynak, kell a mi tudósunkat arra megtanítani, hogy pl. az elefántnak, a delfinnek, a bálnának agyveleje jóval súlyosabb a férfi agyvelejénél is. (3020., 1700, 4700. gr) Mondhatná Cholnoky, hogv ez igaz, de viszont ez állatoknak hossza és testsúlya is sokkal nagyobb, mint az emberé, amire azt felelhetném, hogy a nő testének hossza és súlyának átlaga is kisebb, mint a férfié. Ha az arányosság számítása szerint itt is kisebbségben maradunk, akkor védelmünkre felsorakoztatom: a teknősbékát, egeret, verebet, kanárit, hangyát, melyeknek agysulya testük súlyához viszonyítva szintén sokkal nagyobb, mint az emberé. Ha a Cholnoky következtetései igazságosak volnának, akkor halála után minden ember okosságát meg lehetne mérni s eldönthetnők, hogy két ellentétes nézet mellett küzdő tudós közül, melyiknek lehetett igaza; számokban fejezhetnénk ki, hogy pl. X, 5 grammal volt okosabb, mint Y; könnyű volna eldönteni, kivolt nagyobb költő: Petrarca — az 1G02 gramnyi és Schiller 1586. g. agyvelejével, vagy^Dante, kié csak 1240 grammot nyomott. (Sajnálom, hogy elhánytam azt a kimutatást, hol az átlagnál könnyebb agy sulyu nagy emberek voltak felsorolva.) De nem foglalkozom tovább az agyvelők súlyával, mert a vízviccek gyártásának divatja nagyon csábit. Bizonyára nemcsak az agyvelő kvantitása, de a kvalitás is határoz és nagyon sok, még kutatás alatt álló körülmény. Az intelligencia meghatározásánál, az agyállomány felületének nagyságát is megpróbálták számításba venni, hol az átlag 1337 cm

2. Ez sem vezetett abszolút igazságra, mert igaz ugyan, hogy nagy tudósoknál végzett mérések alkalmával sokszor 2100—2200 négyzetcentiméternyi agyfelületet találtak, de akadtak névtelen, egyszerű nők is, kiknek agyfelülete szintén meghaladta a kétezret. Határoz itt az agytekervények sokasága, elrendezése és sok más, még észre nem vett körülmény. Az emberi agyvelők működését emberi agyvelők még teljesen meg nem fejtették. Hagyják hát tovább rozsdásodni az antifeministák arzenáljuknak e hatalmas, haszontalan fegyverét. Ha a nő átlag szellemileg általában hátrább áll a