Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-11-02 / 88. szám

4 88-ik szám, 1913. november 2. Lovak csoportjánál kíosztatott kancak és 3 éves csikóknál 2 dij, 80—80 K és 1 éves csikóknál 1 dij 20 K értékben. (Ez utóbbi kapta a bíráló bizott­ság elnökének 20 K diját is.) A baromfiaknál minden csoportnál kiosztatott 4 dij, 50—50 K, összesen 200 K értékben. A díjazás rendezésének sikere Nandrássy Aurél gazdaszövetségi titkár érdeme, ki fáradságot nem ismerve buzgólkodott annak létrehozásában és aki nek ezirányu munkásságához a most elért erkölcsi­siker csak buzditólag hathat a jövőre is. Felhajtatott a kiállításra: Ló. Anyakanca csikóval 26 drb. Anyakanca (meddő) 20 drb. 3 éves kanca csikó 22 drb. 2 éves kanca csikó 26 drb. 1 éves kanca csikó 8 drb. Dijakat nyertek. Tenyészkanod, csikóval: 1. Botka János 50 koronát. 2. Zomborszky András 30 koronát. 3. Juhász Ferenc 20 koronát. 3 évesek: 1. Morauszky János (Róka-bok.) 50 kor. 2. Garai József 30 koronát. 3. Morauszky János (Báji-bok.) 20 kor. 2 évesek: 1. Krajecz Andrásné 50 koronát. 2. Morauszky András 40 koronát. 3. Bálint Mihály 30 koronát. Szarvasmarha. a) Magyar fajta: Borjak, tehenek 24 darab. Üszők 16 darab. Dijakat nyertek. Tehenek. 1. Zomborszky András 60 koronát. 2. Szokol János 40 koronát. 3. Nádasi Mihály 30 koronát. 4. Szekeres József 20 koronát. Üszők. 1. Tomasószky László 60 koronát. 2. Szokol János 30 koronát. 3. Zomborszky András 30 koronát. 4. Krajecz Andrásné 30 koronát. Versenyen kivül dicsérő oklevéllel Garaj József (Vadasi) lett kitüntetve. b) Nyugati fajta szarvasmarha: Borjas tehén 59 darab. Üsző 48 darab. Bika 6 darab. Dijakat nyertek. Borjas tehenek: 1. Garaj Mihály 80 koronát. 2. Palicz István 60 koronát. ' 3. Garaj Mihály 50 koronát. 4. Tórök József 40 koronát. 5. Kovács András 30 koronát. 6. Subert Pál 20 koronát. 7. Gráf János 20 koronát. Versenyen kivül: Csoportkiállitás Klár Sándor díszoklevéllel kitüntetve. Üszök: (2 éves.) 1. Kapás József 80 koronát. 2. Jelenyák István 60 koronát. 3. Tomasószky László 50 koronát. 4. Törők János 40 koronát. 5. Jánószky István 30 koronát. 6. Hulvej András 20 koronát. 7. Fazekas András 20 koronát. Üszök: (1 éves) 1. Garaj Mihály 40 koronát. 2. Pokoraczky Mihály 30 koronát. 3. Szekeres József 20 koronát. 4. Moravecz Ferecz 10 koronát. Baromfi. Liba 54 darab. Kacsa 16 darab. Pulyka 21 darab. Tyúk 61 darab. Dijakat nyertek. Liba: 1. Henzsely András 20 koronát. 2. Subert Pál 15 koronát. 3. Nádasi András 10 koronát. Kacsa : 1. Demeter Béla diszoklevél. 2. Balázs István 20 koronát. Pulyka: 1. Kovács András 20 koronát. 2. Subert Pál 25 koronát. 3. Ferencz József 15 koronát. 4. Szekeres Jóssefné 10 koronát. Tyúk: 1. Demeter Béla diszoklevél. 2. Henzsely András 20 koronát. 3. Nandrássy Aurél 15 koronát. 4. Subert Pál 10 koronát. 5. Szekeres Józsefné 5 koronát. Levelek KUrthy Ferihez. v. Hallottál már ugye Kenyeres, az átörök­lés nagy élettörvényéről, amely szerint nemcsak azt a bizonyos „kis ködmönt* hagyod utód­nak, hanem még a köszvényedet is, ha van ilyen szerzeményed! Mindenki a saját ideáljai után futkos és sokan futkosnak a köszvény után, ezért nem győzik a kórházakat és szanatóri­umokat ! Minden uj korcsma egy-egy uj javí­tónak a gyalogutját késziti. Bezzeg tudták ezt a porosz választó fejedelmek, királyok, azért ügyeltek nagyon ez átöröklés élettani törvé­nyére. A királyok udvara mindig mintául szol­gált, dolgaiban is, emberében is. Hallottál a porosz gránátosokról, ugy-e ? Még innen is ver­buválták a monstrum-embereket s ezek áránál nem fösvénykedtek e külömben nagyon taka­rékos porosz királyok. Nagy Frigyes képes volt a hires Voltérral összekapni a garas miatt, de a gránát >sok körül nem volt hiány. Mindég a nagyot, a rendkívülit keresték ezek a Teutonok. Már a római légiók is keservesen tapasztalták, hogy kemény legények. A rómaiak is sok kösz­vényt örököltek a finom műveltséggel, mig a Teutónusok acéllá edzették idegeiket. Ezért mondhatta az a bizonyos „vas ember" is, hogy az Istentől félnek ugyan, de mástól senkitől! A köszvényesek pedig megfordítva. Hát látod Kenyeres, igy jövünk nyitjára annak a nagyzolásnak, amely a német ember lába nyomát kiséri. Fogadj csak meg egy csitri pesztonkát a legtávolabbi zugából Germániának, ez is a nyakára ül egész házadnépének "s ha már megpirongatod, a császárjára apellál! Ez a nemzeti önérzet, Kenyeres! Hát ezért láttunk mi, nemcsak Berlinben, hanem másutt is, annyi nagy alkotást, épületekben, intézményekben. Most is micsoda kolosszális emléket állítottak Lipcsében. Mindég nagyot, legnagyobbat igye­keznek. Egyik nemzedék a másiknak adja, ezt a kielégíthetetlen alkotásvágyat. S igy halmo­zódik fel nemzedékek lelkében, ez a mindennél értékesebb nemzeti örökség. És csak a porosz­nál van ez igy, Kenyeres; ezért duruzsolnak suba alatt a többi tartományok is a poroszokra. Például ugye München is szép város, gyönyörű város, talán szebb még Berlinnél is. Itt is van­nak ám hatalmas épületek, köz célra, vagy ma­gán lakásul. Vagy, a Bavária nevü szobor, ez a lakóhelynek is több emeletet alkotó női alak, igazán monstrum egy bronzalkotmány; de áta­lánvéve München már egy régibb korban kiala­kult műizlés városa. A bajor királyok a szépet keresték, erre buzdítottak. Vagy ott van Hamburg, ez az ősrégi ke­reskedő város. Magában véve egy ország, vagy országok találkozó helye, nagyterjedelmü, egyes részeiben felségesen szép, vagy a multak emlé­keként a kikötő környékbeli összeszorított utcák, házak beszélő bizonyságai a multak lelkének, midőn összeszorultak az emberek, mint félénk juhnyáj, a gyakori betörések, rablások ellen. Kis liliputi házak, 3—4 méter széles, 2—3 eme­letes, szorosan összeépítve, kis ablakokkal, kes­keny kanyargós utcák, mint porbanülő gyerme­kek, akik regét hallgatnak a múltról, csendesen figyelve, vigyázva az óriásokra, akik csakugyan ott vannak közel, az ujabb építményekben, lassan-lassan elnyelve a kicsinyeket, átalakulva az uj idők szellemében. Mert ma már szabad mozgás kell, szabad tér, a testnek is, a léleknek is-közeleg az idő, midőn a föld felülete is szűk lesz a végtelenbe vágyó és törekvő ember szá­mára. Hát Hamburg is nagy, mozgalmas, ör­vénylő hangyaboly, de — nem Berlin, nem po­rosz. Ez már a végtelen tenger kapuja. Itt már a viz az ur. Aztán végigmehetünk a hajdani német tartományokon, a^ok városain mindenütt az élnivalóság beszédes bizonyságait látnánk, fő­ként az egységes birodalommá alakulás óta, sőt bizonyos nemes verseny is tapasztalható közöt­tük, de oly rohamlépésben, a nagy alkotasok terén, sem törtet előre es haladt is előre, nem­csak a maga német határai közt, hanem úgy­szólván a föld kerekségének minden városai között, mint Berlin. S mindé nagyság, a porosz választófejedelmek, királyok és császárok felhal­mozódott lelki átöröklése. Bizony, a nemzetek is örökölnek, Kenyeres, életetörő vagy életernyesztő örökséget. Térdkalácsod izületeiben, vagy agy tekercseid idegszálaiban, felmenő gyüjtelekei lappanganak s bujkálnak már unokád térdka­lácsa körül, aki pedig még csak láthatlan atom­jaiban örvénylik házad körüli Háj, Kenyeres, nem hiába, hogy lármásak a mi magyarjaink, de hát ki is fejlesztették hangszálaikat, a pusz­tában lóháton való gyüléskezéseikben, kurjon­gatásaikban, veszekedéseikben, még vallásos ál­domásaiknál is. Gonosz örökség ez, Kenyeres ! Meg is jegyezte egyik cimboránk, hogy nekünk még az evésünk is csupa zaj, mozgás, eleven­ség, gyönyörűség, — a németek meg ... mintha róluk zengte volna a mi Aranyunk : „szavok sem hallatszik addig, amig esznek l" Dű hallat­szik ám, mikor kalapáinak, ugye Kenyeres ? ! Szó a mi szó: sokat dolgoztak a német fejedelmek. Hát gondoskodtak egy kis pihenő­ről is. Szép egy kis pihenő volt ez, tudod, a mit Potsdámba menet megnéztünk, nézegettünk: Samssonci. a mit Nagy Frigyes épittett 1744 ben. Rejtett fészek volt meg akkor, hatalmas erdőségtől körülvéve, egy domb tetején, hon­nan királyi várkastélyát is megláthatta a messze Berlinben. Tudod Kenyeres, Nagy Frigyes még abban az időben nagy barátságban volt a fran ciákkal, nagy bámulója a Napkirálynak, XlV-ik Lajosnak, ki abban az időben rendezte be a versaillesi csodakertjét, nyolcszázmillió frank költséggel. Ilyen kertet, akart a porosz király is, kicsiben. Hát ctinos kert is ez. ugye Kenye­res ? Csinos kis gondűző hely! Itt bölcselkedett Frigyes király Voltairrel és veszekedtek is néha, tudod, magyarázta is az a gárdista inas, midőn végigjártuk a termeket s láttuk azon mód a mult idők emlékeit. Megható hely most is, a természet ős plántái közt az emberi kertművé­szet remek alkotása: Sanssonci ... Az egész óriási park, mind császári tulajdon, de szabad közlekedés mindenfele, csak a királyi lakóházat őrizte, vagyis bejárati kapuját egy szál fegy­veres. Cend volt a gyönyörű erdőben . . . Isten veled is, Kenyeres. Öreg cimborád. Szabotcsvármegyei Tanitó Egyesület Köre. A járásköri gyűlés november 6 án d. e, 9 órakor a városháza nagytermében lesz meg tartva. A meghívók szét lettek küldve. Kérem a járáskör területén lakó tanítókat — felekezeti külömbség nélkül — jöjjenek el a gyűlésre. Akik még nem tagjai egyesületünknek, lépjenek be. Egyesülésben rejlik az erő. Munkálkodni szerető közkatonákra nagy szükség van. Bár e gyűlésen kimondhatnók a létszámemelést még pedig oly formán, hogy a járáskör területén lakó valamennyi tanitó belép egyesületünkbe. A közebéden résztvenni szándékozókat kérjük, hogy levelező-lapon, jelentkezzenek Kubacska István járásköri elnöknél. Eötvös alap. Ozvald József 1 drb részes­jegyre fizetett 30 koronát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom