Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)

1913-10-26 / 86. szám

86-ik szám. J^YIRTTIDÉIC 1913. október 26. 5 11. Indítványok tárgyalása, amelyek az elnökhöz a gyűlés napjáig írásban beadatnak. II. Önsegélyző Egyesület gyűlése. a) Jelentés az „Önsegélyző-Egyesület" vagyoni állapotáról. b) Az „Önsegélyző-Egyesületnek" a Szabolcsvármegyei tanítói „Otthonba" való beolvadása felett határozat hozatal. Közebéd a nagy Koronában 1 órakor Egy teríték ára 3 korona. A közebéd rendezése felelősséggel jár. Kérjük ugy a nyíregyházi, mint a vidéki kartársakat, hogy a meghívó vétele u'án legkesőbben november 4-ig akár személyesen, akár levelezőlapon jelentkezzenek Kubacska István járásköri elnöknél. A közebéd csak azok számára lesz megrendelve, akik a kitűzött határidőig jelentkeznek. A tanítóegyesület pénztarosa : Tóth György. A tanító otthon pénztárosa : Lengyel Miklós, Az önsegélyző egyesület pénztárosa: Ruhmann Andor. Az Eötvös alap h. gy. b. pénztárosa : Kubacska István. Azok, akik a tanitó otthonnak tagjai, az 1913. évtől az egyesületi 2 korona 50 fillér tagdijat nem fizetik. Tanitó önkéntesek. A Nyirvidek mult heti, 83. számában e cím alatt egy közlemény jelent meg, mely egy szomorú tény leszögezésével oly kommentárokat füz ehhez, mely igen alkalmas arra, hogy a tanítóság felől oly nézetek általánosuljanak s helyezkedjenek a köztudatba, melyek a valóságnak meg nem felelnek. Mert az egyedül álló szegedi példa mint kivétel szerepelhet, de a következtetes alapjául nem szolgálhat, a tanítóság katonai szolgálatát ferde világításba nem helyezheti. A tanítóval mint póttartalékos katonával sem bántak ugy mint alacsony sorsból felcserepedett semmiséggel, hanem mint intelligens emberrel, kinek nem a ruháját nézik, hanem S2Íve, lelke után ítélik és fogadják. Történtek ugyan itt-ott hatalmi túlkapások, de ezeket a tanítóság szenvedése árán is megboszulta, — mert még a féreg is felveti fejét, ha rátipornak — hogy az intéző körök figyelmét felLivja, mely minden alkalommal sikerült is. A jelenben még ugy sem bánhatnak a tanítóval, mint parvenüvel, mert az altiszt leendő fclöttesét, a tiszt pedig jövendő bajtársát nézi a tanitó önkéntesben. Különben is a tanítóság önkéntesi szolgálata nem uj keleiü. 20 év alatt sok tanitó aktiváltatta magát s a hadseregben is megállta helyét mint tiszt. Azok a lelkes hazafiak, kik a tanítók önkéntességi jogaiért küzdöttek mint kitűnő tanügypolitikusok tudták azt, hogy az ínternátusban, hol minduntalan éreztetik a leendő tani tóval a szegénységet és feltétlen engedelmességet, szolgai meghunyászkodást kívánnak — ellenkező esetben az ingyenességet megvonják — oly tanítóság nevelődig mely a kívánt alázatosságot az önérzettel párosítani nem tudja a koncleső denunciansok táborát szolgálja, a melyet legfrappansabban bizonyítja eme szállóige: tanitó tanítónak az ellensége. Szolgalelkü tanítóság csak rabszolgaságra nevelheti a nemzetet, de nem szabadságra, egyenlőségre és testvériségre ; nem nevelhet hazaszeretetre. Mert hiszen: ubi bene, ibi patria. A tanitó önkéntesi szolgálata alkalmas arra, hogy az elnyomott önérzetét életre keltse, a bajtársi érzületével a kartársi szeretetet is ápolja a katonai erények gyakorlása által a polgári erényekben is a tökéletesség magaslatára emelkedjék. Megengedhető az, hogy a katonaságnál is akadnak egyesek, kik a tanítók fejei felett elnéznek ; mert hiszen ez a polgári életben is gyakori. De ismerjük a természet rendjét, s tudjuk azt, hogy minden ami üres, ami éretlen mint tavasszal a buza kalász, fölemelkedik, mig ha megérett lekonyítja fejét. Az igazi művelt, tehát előkelő férfiak mindig szeretettel emelik fel az elnyomottak ügyét és erdekét, mert az elnyomatást nem az elnyomott, hanem a társadalom bűnének tekintik. Mindazok, kik a tanítóság közérdekét tartják szem előtt, az egyesek sértett hiúságát figyelembe sem véve, őrömmel üdvözlik a katonaságtól visszatért derék, ifjú tanítókat, mint a tanítóság jobb jövőjének bátcr harcosait, erkölcsi reputációjának megalapozóit. Nem a császár ármadijájának — mert hi?zen honvédek egytől egyig, hanem a haza dicsőségére teljesítették szolgálataikat s nem azért jöttek vissza, hogy a katonai teherrel fölcseréljék ismét a palavesszőt és ábécét — mintha a tanítói foglalkozás és műveltség ebben nyilvánulna — hanem, hogy a haza szeretetnek példaadói, a nemzetnek nyelvében örök éltetői legyenek. A nyíregyházi tanítók közül Piovarcs Gyula és Dávid István szolgáltak mint önkéntesek más más helyen sa bánásmód felöl mindaketten a legszebben nyilatkoztak, mindaketten sikerrel tették le a tiszti vizsgát. Piovarcs Gyula kartársamtól hallottam, hogy Pozsonyban hol ő szolgált 34 tanitó közül négy bukott, harminc pedig letette a tiszti vizsgát. Kolozsvárott 41 tanitó vizsgázott sikerrel. Már ez a két adat is elegendő, hogy a hiradashoz fűzött kommentár értékét leszállítsam. Teszem pedig ezt a tanítóság közérdekének sugalma?ására, mely minden tanítótól megköveteli azt, hogy gátolja meg mindazon alapnélküli véleményeknek a köztudatban való megcsontosodását, melyek a tanítói közérdeknek előnyére nem, csak hátrányára szolgálhatnak. Stoll Ernö. A gyülekezési jog. Szabolcsvármegye alispánja a belügyminiszter által a gyülekezési jog szabá

;yozása targyában kiadott rendelettel kapcsolatban a következő körrendeletet intézte a járási főszolgabírókhoz és Nyíregyháza város rendőrkapitányi hivatalához : A Belügyi Közlöny ez évi 44. számában jelent meg a m. kir. belügyminiszter urnák a gyülekezési jog gyakorlását szabályozó 7430— 1913. eln. szám alatt kiadott körrendelete, amely körrendelet rendelkezései szoros megtartására felhívom. A rendelet továbbra is a rendőrhatóságok kezébe adja a jogot és kötelessége a gyűlési engedélyek iránti kérelmek elbírálására, az engedélyezett gyűlések, felvonulások, háborítatlanságának biztosítására és a közrend fenntartására irányuló intézkedések megtételére. Miután annak elbírálása, hogy a gyűlés lefolyása nem ölti-e magára az állam vagy törvényellenes izgatás jellegét, nem veszélyezteti e a közrendet és igy nem forog-e fenn szüksége hatósági közbelépésnek, a gyűlésre kiküldött hatósági személy diszkrecionális hatáskörébe tartozik, szükségesnek találom az illetékes hatóságok figyelmébe ajánlani, hogy ezen jogok és az ellenőrzés gyakorlásánál a legnagyobb higadtsággal és tapintattal járjanak el, mig egyrészt köteleségük arra ügyelni, hogy a gyűlés és felvonulás lefolyása illetéktelen egyének által meg ne zavartassék, háboritást ne szenvedjen, a gyűlés vezetői és az abban résztvevők ezen polgári jogok gyakorlásában mások által ne gátoltassanak, bántalmazástól megóvassanak, továbbá, hogy a gyűlésen az állam és annak alkotmánya, törvényei ellen ne izgassanak, annak magatartása a közrendet ne fenyegesse másrészt kötelességük a hatóságoknak minden oly illetéktelen beavatkozástól tartózkodni és kerülni minden oly komoly ok nélküli közbelépést, mely a gyűlésen résztvevő közönségnek csupán provokációját elkeseredésében idézné elő, és hatósági tulbuzgalom következtében a gyülekezési jog és szabadvélemény nyilvánítás elvének megsértésére vezethetne. A hatóságok kötelessége a polgárok szabadvélemény nyilvánítási jogát tiszteletben tartani és ennek szem előtt - tartásával ellenőrzési jogokat oly módon gyakorolni, hogy mig mindenki szabadvélemény nyilvánítási joga gyakorlásában meg ne akadályoztassék mások által, addig ezen jog gyakorlása, mig az a megengedett határokat tul nem lépi, a hatóságok részéről korlátozva ne legyen. Elvárom, hogy e tekintetben megillető jogaikat és kötelezettségeiket az előadottak szemelőtt tartásával az eddig tapasztalt tapintattal fogják gyakorolni. Nyíregyháza város virilisei! Gróf. Dessewffy Dénes, grf. Dessewffy Béla, grf. Dessewffy Miklós, Rosenthal Ferec Mármarosszigeti ref. iskola, Fisch Hermán, dr. Mezőssy Bela, Stern Jenőné, özv. Barzó Mihályné róm. kath. Egyház, Somogyi Gyula, Maas Ignác, grf. Dessewffy Marianna, Geduly Henrik, Erdélyi Kálmán, dr. Bodnár István, Megyeri Géza, Ferlicska Rudolf, Gsengeri Kálmán, dr. Szopkó Dezső, id. Király Sándorné, dr. Vadász Leó, Gyurcsán Ferencné, Klár Andor, Semsey Mór, Gsengeri Mihály, Szikszai Pál, Papp Lajos, dr. Járossy Sándor, Murányi László, Csengery Gyula, Groók Ödön, dr. Elekes Aladár, Adorján János, dr. Meskó László, Friedman Zélig, Klár Sándor, Meskó Elek, dr. Fráter Ernő, Rosenthál Gyula, Mikecz Dezső, Martinyi József, Feldheim Emánuel, dr. Korányi Endre, Heuffel Lajos, dr. Flegmann Jenő, Márton Emil, Führer Mihály, Führer Ignác, Lefkovics Zsigmond, Liptay Jenő, Róth Sámuel, dr. Rosenberg Emil, Kovács István, BukoAinszki József, dr. Kovách Elek, id. Figeczki Lajos," Bleuer Béláné, dr. Schőn Victor, Énekes János, özv. Palicz Jánosné, Halmos Marton, Glück Dezső, Ungár Béla, Debreczeni Korona Takarékpénztár, dr. Szitha Sándor, dr. Kállay Rudolf, ifj. Henzsel András, dr. Prok Gyula, ífj. Palicz Pál, dr. Dohnál József, Leffler Sámuel, Fejér Imre, Paulik János, Zomborszki János, Schwarc Adolf, dr. Zinner Jenő, dr. Lórencz Gyula, ifj. Nagy Mihály, Jánószki Jánosné, Hoffmann Mihály, Schwarc Izidor, Glück Jenő, Szmolár Pál, dr. Haas Emil, ifj. Király Sándor, Fried Sámuel, id. Palicz Pálné, dr. Hajós Sándor, Ruzson.vi Pál, Silberstein László, Baruch Artúr, Baruch Arnold, Básthy Barnáné, Kiss Sámuel, dr. Kovács Miklós, Osgyán József, Ruttkay Gyula, Lány»Dezső, ifj. Cseh Pál, Hercz Pál, Varga János, dr. Mikecz Miklós, Kölcsönös Segélyző Egylet, dr. Bartók Jenő, Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület, dr. Vass Jenő, Herskovits Gyula, dr. Szesztay Zoltán, Török Gyula, dr. Buday Gyuláné, Blumberg József, dr. Szokolay Gyula, dr. Gara Leó, Hibján Lajosné, Márföldi István, dr. Bergstein Jenő. ÚJDONSÁGOK. Mai számunk 12 oldal. TeSeüon 139. szam — A vármegyei muzeum a közönség részére szombaton és v asárnap d. e. 9—12 óráig nyitva van. Nyíregyházi emberek bizonyára emlékeznek azon két-két jámbor ló húzta öntöző hordókra, amelyeknek nemes hivatása köztudomású. Régen láttuk . . . Ez évben annyi eső esett, hogy megemlegetjük. Az öntöző hordókra állítólag nem volt szükség. Dongájuk kiszáradtak, csapjaik bizonyára berozsdásodtak. Amikor az őszi felvégi szelek végigfütyültek az utcán, a por és szemét halmazával gyűlt össze a Főtéren, a piacon tej, turó, vaj ujnyi vastagon van porral belepve, bánatos szívvel gondoltam a kiérdemesült öntözőkre, Micsoda pompás dolog lett volna felöntözni a piac környékét, lefogni a port, szemünk, szánk, tüdőnk és főleg a gyomrunkat egy kis hatósági védelemben részesiteni. De hiába, nem lehet, hát nem lehet. A rendőrség bizonyára megtette volna, ha módjában áll. Valószínűleg — ha engedik vala a paragrafusok — azt is elrendelte volna, hogy nyáron át korán reggel söpörjék a piacot, nem amikor már a gyümölcs és tejtermékekkel megrakott kosarak százai vannak kirakva a járdák szélein. De hát ilyen sokat nem lehet és nem illik kívánni. Bele kell nyugodni a megváltoztathatlanban. * Nagy napja volt f. hó 21-én Nyíregyháza városnak. A főispáni beigtatás alkalmából kicsinosítva, fellobogózva az utcák, óriási idegenforgalom, négyesfogatok, autók száguldoznak, a diszmagyarba öltözött daliákban gyönyörködik szemünk. Az utcák, főterek