Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 79-104. szám)
1913-10-16 / 83. szám
83-ik szám. JtftnanxBSK. 1913. október 16 3. A Bessenyei-térre azonban eddigelé még nem került reá a sor. Igaz, hogy azon is ott van már régebbi idő óta a Bessenyei-kert és Bessenyei György szobra. Tovább azonban nincs. Maga a tér szintje a lehető legrendezetlenebb. Ebben a mi alföldi városunkban szinte szokatlan felszin külömbségek vannak ezen a téren. A vármegyeháza előtt elvonuld kocsiút és gyalogjárda, olyan meredeken esik a tér felé, mintha valami hegyvidéki városban volna. Hasonlóképen nagy esés van a Jókai-utga betorkolása felől. A Kossuth-térről a Bessenyei-térre vezető útrész is erősen lejt. A Kossuth-utca bejárata megint olyan hirtelen emelkedik, hogy a kisvasút vonatai kezdetben alig tudtak ott felkapaszkodni. De rendezetlen a tér egyéb tekintetben is Kiburkolva csak a kocsiutak és a járdák vannak. A burkolatlan részeken hetivásárok napjain a csizmadiák, kötélverők ütik fel sátraikat, lyukgatják ki a földet. A téren egy használaton kivüli kút korlátjai disztelenkednek. A tér keleti oldalán, a Jókai-utcába való fordulás felé a meredek oldalon lefutó csapadékvizek valóságos vízmosásokat vájnak. Mindezeknél is jobban szembe tűnnek azonban ez idő szerint a kisvasút állomásánál tapasztalható állapotok. Annak idején, mikor a kisvasutat építették, szükség volt arra, hogy a város belsejében valamely alkalmas ponton egy kis állomásépület félét létesít senek. Szükség volt erre egyrészt azért, hogy az úgynevezett darabáru forgalom feladása és leadása számára megfelelő helyiségek legyenek. Minthogy ezt az és ha mégis látja: annak a vakmerő idegennek meg kell hallnia ! Ölesd meg őt azonnal, különben önmagamat ölöm meg! Édes szép szerelmem, to rémképeket láttál. Aladár nem volt itt! Igaz, hogy téged mindenek felett szeretlek, csakhogy nem szabad feledned, hogy Aladár nekem nemcsak testvérem, hanem a legjobb barátom is, aki százszor is ftláldozná az életét éreftem ! A hűség pedig a legigazibb, a legmegbecsülni valóbb erény a világon ... és Csaba soha senkinek sem fizetett rosszal a jóért. Akkor a te tudtoddal történt a dolog és te előre összebeszéltél Aladárral s te rejtetted őt a függönyök mögé! Nem, senki sem volt ott, csak te képzelődöl. A saját árnyékodat láthattad a függönyökön. Hiszen csak hallanom kellett volna nekem is a távozását. Itt pedig nincs senki. Jer nézzük meg. Oda vezette feleáégét. Széttárta a függönyöket, — de valóban nem volt ott senki, — sőt nyoma sem látszott, hogy ott valaki járt volna. De Artémi?z Ildikó egész éjszaka sirt és vigasztalhatatlan maradt. # épületet a szükséges vágányokkal sem a Széchenyi téren, sem a Kossuth-téren nem lehetett elhelyezni, igy került az a Bessenyei-térre Már akkor is sok kifogás hangzott el amiatt, hogy ez az épület oda került. De hát valahova csak tenni kellett s igy lassanként belenyugodott a közvélemény. A vasút forgalmának növekedtével azonban mindjobban érezhetőbbé válik, hogy az az épület nem való arra a térre. Nem azért, vagy legalább is első sorban nem azért, minha az épület magában véve dísztelen volna, — mert vannak, akik szépnek találják, vagy legalább is szépnek találnák, ha jobban gondoznák, hanem főképen azért, mert az épület körül lebonyolódó vasúti forgalom nem illik bele a keretbe. A személyforgalom még csak hagyján volna. Hiszen ez csak élénkíti a környezetet. Kivált ha a vonatokra várakozók megfelelő elhelyezést is találhatnának. A darabáru forgalom azonban, amely a Bessenyei-téri állomáson ez idő szerint lebonyolittatik, épenséggel nem való a vaVos egyik legszebb és legfőbb terére. Az épület magában véve amúgy is kicsiny erre a célra. A feladásra szánt, vagy érkező küldemények nem férnek el benne. Az épület környéke úgyszólván nap-nap mellett tele van elszállítandó vagy megérkezett küldeményekkel. Üres hordók, sörös ládák, tejes kupák, szétszedett szekér alkatrészek, bútorok s más efélék hevernek szerteszét. Országos vásárok idején meg épenséggel teherpályaudvari öszszeviszszaság disztelenkedik ott. A feladás, leadás, elszállítás és odahozatal természetesen még változatosabbá, de egyszersmind még kellemetlenebbé teszi a helyzetet Ezt az állapotot immár tovább tűrni nem lehet. A kisvasút darabáru forgalmát ki kell telepíteni a Bessenyei térről. Jól tudjuk, hogy a kereskedelem érdekei azt kívánják, hogy a vasúti forgalmat a kereskedelem lehetőleg könynyen elérhesse. Nem kivánjuk, hogy a darabaru kezelés a kisvasutak távoleső átrakó állomásra helyeztessék ki. De a Bessenyei-térről el kell vinni. Ha más megoldás nincs, ha a tanyák közé tervezeit vasút vonallal kapcsolatban valamely oknál fogva nem lehetne azt a Buza-térre kihelyezni, ki kell vinni a Kossuth-utca végére, a majorkerti kitérő környékére. Ott a kitérő megfelelő meghosszabbitássával rendeztessék be a darabáru forgalom kezelése. Ott a szállítóknak sem lesz messze. Ott hely is van reá. A Bessenyei-téri épület pedig maradjon egészen és kizárólag e személyforgalom számára. A város pedig szintén vegye elő a Bessenyei-tér rendezésének kérdését. Levelek Kürthy Ferihez. ii. Olvastad ugy-e Kenyeres, hogy 50 magyar közigazgatási tisztviselő Németországba lett kiküldve, a közigazgatás tanulmányozása céljából s hosy Berlint is alaposan megtekintették. Hát jó helyre mentek közigazgatást tanulni. A német k alaposan értenek hozzá, miként kell igazgatni a közdolgokat, hogy a közdolgok mozogjanak, haladjanak. Hej, Kenyeres, mikor én még a betűvetést kezdtem, sőt a gimnáziumi kö.iyveket nyúzogattam, akkor még az a nóta járta, hogy huncut a német! Bezzeg megadtuk az arát ennek a hazafiságnak és nevelési elveinknek! Tudom én, hogy mindennek van oka-foka, — a német huncutságnak is. No de ma már ezekhez a huncutokhoz küldjük tanulni a faj magyar közigazgatást. Bárcsak nyitott szemmel járnának a mi magyarjaink és megtanulnák azt a legfőbb közigazgatási bölcsesseget, hogy minden erő alkotásra született és minden közigazgatásnak az a köteléssége, hogy az alkotó munkát segitse és az alkotás útjában álló akadályokat háritgassa. No hát ezt a munkát láthatják s annak igazi nagyméretű eredményeit, főként Berlinben, a hol minden dolog nagy hatóerőkről beszél. E hatóerők kőzött legrlső helyen áll a császár, fel azon a vonalon, mely a főidnek talán legszebb, legpazarabb sétányán, az u. n. Sieges Alleen, folyton szeme előtt áll a német nemzetnek, fehér márványba vésve a császár 32 őse. kezdve 1134-től, a medvét is földhöz verő Albrecht Markgróftól, végezve Nagy Vilmos császáron. E 32 ősnek mindenikében az alkotni képes és kész nagy hatóerők kavarog"tak, némelyekben, mint vészes felhők villámai, kíméletlenül törve, zúzva, még legszentebb családi kötelékeket is ; de még e kíméletlen erők is a kőzelőhaladást szolgálták. A közigazgatásnak is egyik nagymestere volt Fridrich Vilmos, a Nagy Választó, a ki minden ügyet a maga szemével is átvizsgált, a maga kezével is in tézett. a ki mindig sietett és siettetett, igazán kielégíthetetlen volt az alkotó munkákban. Bizony, Kenyeres, ha ilyen szolgabirótok volna, a ki nemcsak az irodát vizsgálná, nemcsak postán és telefonon járna, hanem ahol az élet él és élni akar, házban, az udvaron, az úton, a mezőn, az iskolában még a templomban is . . . bizony, a Nagy Választó még a templomban is irányított, minthogy irányit a mostani császár is, nagyon jól tudván, hogy még a templom is lehet — „Istennek háza", vagy „latrok barlangja". Hát ha a te szolgabirád is, még azt is tudná, — jársz-e a templomba ? Ugy vasárnap és ünnep napokon legalább, vagy talán addig, jo cimboráiddal, hűtőzködöl inkább „friss csapolás mellett, egy kis kalabriász mellett s aztán ... no s aztán, a Nagy Választó hamar megtudta az ilyen hivatalos buzgóságot s a maga helyére tette hamarosan az illető „bezirker"-t. Igy kormányoztak ezek a Brandenburgerek és Hohenzollernek, egész a mai napig és igy alakítottál; hivatalnok embereiket a maguk képére és hasonlatosságára, olvasztó kohó lévén a saját munkás lelkök. Emlékszel ? mi volt felírva egy Vilmos szoborra Breslauban : „az én népem nem ér rá kétségbe esni". Persze, hogy csak a buta restség esik kétségbe. A tehetetlen és telhetetlen buta restséggel szemben, mindenfele az élni akaró és élni tudó nagy erőt mutatja Németországnak minden porszeme, de főként fővárosa Berlin. A méretek és alkotások nagysága, a siető munkaáradat örvénye, szinte szédületbe hajtja az ilyenhez nem szokott idegent, főként nyugodt uri modorhoz szokott magunkfajta Grand Senyört. Nem hiába nevezik ők fővárosukat Gross A nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszteri rendelet szerinti IEI1 TO SZEKRÉNYEK 8 K-tól feljebb minden kivitelben valamint egyes részei külön is kapható ySZEREi 20 f-től feljebb 5 K-ig darabja 6LÜMBERG JÓZSEF SS!,